Amazonok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harcra készülő amazon. Pierre-Eugène-Emile Hébert szobra
Lovagló amazon szkíta ruházatban egy attikai amfórán (i. e. kb. 420.)


Az amazonok (Aμαζόνες) – harcos, nőkből álló népesség – a görög hitregékben és a történetírásban is szerepelnek. Ősi lakóhelyük, hagyomány szerint, a kis-ázsiai Pontosz tartomány. Kalandozásaik során bejárták csaknem az egész ókori világot, Egyiptomtól Hellász északi részéig. Úgy tartják, több várost is alapítottak, mint például Epheszoszt vagy Szmürnát. Az amazonok leginkább két istenséget tiszteltek: Artemiszt és Arészt. Monda szerinti ősapjuk Arész, ősanyjuk pedig Otréra volt.

A mesebeli amazonok[szerkesztés]

A mesebeli amazonokat gyakran így emlegették: nők, akik férfi módjára harcolnak. Csak a nők viseltek háborút, ők töltöttek be minden tisztséget, s királynők uralkodtak felettük. A hagyomány szerint egyszerre két fejedelmük volt; az egyik a hódításokat vezette, a másik a meghódított területeken uralkodott.

A kizárólag nőkből álló társadalom szaporulatát többféle módon biztosították. Például a közeli településekről csábítottak magukhoz férfiakat. A megszületett gyermeket, ha leány volt, felnevelték, ha viszont fiú, akkor vagy megölték, vagy szolgasorba vetették. A csatákban ejtett foglyok közül a leginkább rátermettektől szültek gyermeket. A rabokat, miután szerepüket betöltötték, kivégezték.

Nevük – amazósz (ἀμαζός) – a görögök nyelvében annyit tesz: emlőtlen. Az amazonok – a mesemondók állítják, sőt a történetírók egyike-másika is ezt bizonygatja – eltávolították jobb emlőjüket. Magyarázat szerint azért, mert zavarta volna őket a nyilazásban stb.

Pszeudo-Hippokrátész a következőket mondja e kérdésről:

Európában van egy szittya nép, mely Mäótis tava körül lakik, különbözvén a többi népektől, és sauromatáknak neveztetnek. Ezek hölgyei szoktak lovagolni, nyilazni s lóhátáról dárdákat hajítani és ellenekkel harczolni, miglen szüzek; nem szünnek pedig meg szüzek lenni, miglen az ellenekből hármat meg nem öltek, és nem élnek előbb együtt (férjeikkel), mint a törvény szerinti áldozatokat áldozván. A ki a maga számára férjet kapott, megszünik lovagolni, miglen ezt nem követeli egy általános hadjárat szüksége. Jobb mellök nincsen; mert csecsemő gyermekek lévén még, anyáik mesterségesen dolgozott rezet, melyet azonkivül izzóvá is tesznek, jobb mellökre helyeznek és kiégetik, hogy növése elmaradjon, és az egész erő s izmosság a jobb vállra és karba átmenjen.
A szelek-, vizek- és helyekről, 26. bekezdés (fordította Télfy János)

A beszámolónak, illetve az említett szófejtésnek ellentmond a valóság. A görög stb. művészek például az amazonokat teljes női épségükben és szépségükben ábrázolták.

Az amazonok lóháton harcoltak, szkíta öltözetben, köntösben, nadrágban. Legfőbb fegyverük az íj volt, de a kard és a szekerce is felszerelésükhöz tartozott. Pajzsuk, félhold alakú volt, csakis rájuk jellemző.

Müriné királynő vezetésével – a mese ekképpen szól – ők tudták először feldúlni Atlantiszt, elfoglalni Gorgont és Líbiát, valamint Phrügiát.

Héraklész kilencedik feladata kapcsolódott az amazonokhoz. Megbízatása szerint az amazonok királynőjének, Hippolütének díszes övét kellett megszereznie. Az öv az amazonok legszentebb ereklyéje volt, melyet ősapjuktól, Arésztől kaptak. Héraklész sikerrel teljesítette a feladatot, de meg kellett ölnie Hippolütét.

Thészeusz elrabolta Hippolüté húgát, Antiopét, magával vitte Athénba, s feleségül vette. Az amazonok vissza akarták szerezni királynőjüket: hadjáratot indítottak a görögök ellen, feldúlták egész Attikát, ám Athén seregei győztek.

Az amazonok a trójai háborúban is részt vettek – Pentheszileia királynő vezetésével –, mégpedig Trója, azaz Priamosz király oldalán. A harcokban Akhilleusz nyila megsebezte Pentheszilea mellét, s a királynő meghalt. Akhilleusz beleszeretett a halott királynőbe: az emiatt gúnyolódó Therszitészt hirtelen haragjában megölte.

Négyszáznál is több ókori festett váza ábrázol amazonokat. A képek legtöbbször Héraklész és az amazonok harcának jeleneteit mutatják be. Pheidiasz híres szobra, a Sebesült amazon római másolatokban maradt fenn. Az újkori alkotások közül leghíresebb Peter Paul Rubens festménye, az Amazonok harca.

A valóságos amazonok[szerkesztés]

A Zöld folyó (Yeşilırmak) Kis-Ázsiában.

Thermodon síksága a torkolat vidékétől keletre található

Az amazonokkal kapcsolatban, ha leszámítjuk a mondák és a hősi énekek homályos utalásait – Homérosz pl. az Iliaszban (3: 184.; 3: 189.; 6: 186.) hivatkozik a harcias hölgyekre –, rendszerint a médek (madaiak) és a királyi szkíták kerülnek szóba.

Az amazonok, a görögök szerint, a kis-ázsiai Pontoszban, illetve a kelet-európai pusztán, a Don mellékén, a királyi szkíták szomszédságában laktak. Alakjukat, legalább jó részben, a madai nőkről mintázták, kiknek szokás szerint kötelmük volt ellenségeik közül férfiút ölni, különben nem mehettek férjhez. A madaiak körében a nők uralma számított gyakorlatnak, amiről nevezettek görög jelzője – günaikokratumenoi, vagyis asszonyok által uraltak – is tanúskodik.

A kelet-európai szkíták egy csoportja – előőrseik az i. e. 8. század elején, nagyobb csapatuk i. e. 700. körül – betört a Kaukázuson túli területekre. Az Araksz, illetve a Kura folyó völgyében, valamint az Urmia-tó környékén telepedtek le.

A szkíták az asszírok szövetségeseként huszonnyolc éven át uralták a médek lakta területeket (Szüromédia: a mai Kermánsáh és Kurdisztán tartomány). Az Újasszír Birodalom összeomlása után derékhaduk visszatért a kelet-európai pusztára, és a Kaukázus északi előterében telepedett le. Szkítáink a magukkal ragadott méd népességnek (szarmatai, szauromatai, szürmatai) a Dontól keletre jelöltek ki lakóhelyet. A szóban forgó irániak neve később átszállott az általuk lakott tartományra (Szarmatia), és az i. e. 2. században a kelet-európai pusztán felbukkanó, Közép-Ázsiából kivándorló szkíta alánokra is ráragadt.

A szkíták kisebb csoportjai nem tértek vissza Kelet-Európába. Méd és asszír kötelékekkel megerősítve hadi vállalkozásokba fogtak. Az egyik csapat, mely szkíták uralta asszírokból állott, letelepedett Észak-Anatóliában, Paphlagónia és Pontosz tartomány között, az Irisz (Yeşilırmak), a Thermodon (Terme) stb. folyó síkságán. Forrásaink őket fehér szíreknek (leukoszürioi) is nevezik. Talán kisebb, nők uralta madai csoportok is éltek közöttük. Az említett terület – Sztrabón szerint elsősorban a Thermodon síksága – volt az amazonok lakóhelye. Amaszeia (a mai Amasya) városát pedig királynőjükről (Amaszisz) nevezték el.

A görögök azonban, úgy látszik, nem elégedtek meg a tényekkel. Költőik, íróik műveiben, ide értve a történetírók munkáit is, a valós esetek köré meséket szőttek. A megtörtént események hézagait pedig képzelet szülte elemekkel egészítették ki.

Hérodotosz, a történetírás atyja például ezeket mondja az amazonokról:

Sauromatákról igy beszélnek: midőn a Hellenek harczoltak az Amazónok ellen (az Amazónokat pedig Öorpatának nevezik a scythák, ezen név görög nyelvben férfiölőket jelent; mert a férfit öruak hívják, pata pedig annyi mint megölni), mondják hogy akkor a Hellenek győzvén a Thermodon melletti ütközetben elhajóztak s három hajón vitték magokkal azokat az Amazonok közől a kiket elevenen megfoghattak. De ezek megtámadván őket a tengeren, összevagdalták a férfiakat. Azonban a hajózáshoz nem értettek, sem a kormányrudakkal, vitorlákkal és evezőkkel bánni; hanem miután megölték a férfiakat, a hullám és szél önkénye szerint vitettek; s megérkeznek Cremnőbe Mäotis tavánál. Cremnő pedig a szabad scytháknak a földén van. Itt az Amazónok kiszállván a hajókból, előhaladtak a lakott vidéken; s legelőbb lócsordára akadván, ezt elrabolták; s a lovakon nyargalva fosztogatták a scythák jószágait.
– IV. könyv, 110. szakasz (Télfy János fordítása)

Az oiorpata betűhalmaz (Hészükhiosz szószedetében ormatai alakban szerepel) alighanem a görögös szarmatai, szauromatai, szürmatai kifejezés elrontott változata. Ezt – mivel a szkíta szauromatai stb. kifejezés jelentését vélhetően nem ismerték – kitalált, ám kétségkívül ide illő értelemmel öltöztették fel a görögök. A Hérodotosztól idézett szöveg vonatkozó részlete helyesebben talán ekképpen hangzana:

Az amazonokat pedig szauromatáknak – oiorpata, sauromatai (Hérodotosz), ormatai (Hészükhiosz) – nevezik a szkíták. Ezen név görög nyelvben Szüromédiából származókat jelent, mert a tartomány neve, ahonnan a nevezettek érkeztek Szüromédia (Syromedia). A szauromaták leányai pedig férfiölők, tudniillik, szokásaik szerint, addig nem mehetnek férjhez, míg ellenségeik közül férfit nem öltek.

A Sauromaták scytha nyelvvel élnek, de élettől fogva hibásan beszélik, mivel az amazonok nem tanulták meg tökéletesen. – A házasságra nézve igy áll náluk a dolog: egy leány sem megy férjhez, mielőtt meg nem ölt egy férfiút az ellenségek közöl. Némelyek tehát meg is vénülnek mielőtt férjhez mennének, nem birván teljesíteni a törvényt.
– Hérodotosz, IV. könyv, 117. szakasz (Télfy János fordítása)

Diódorosz Szikeliótisz tudósításában szintúgy keveredik a mese és a valóság:

Mondják hogy a hátramaradt amazonok összegyülvén Thermodon folyójánál, sietének boszut állani a görögökön a miatt, mit Hercules táborozása közben náluk elkövetett. Legkülönösebben pedig becsület dolgának tartották az athénieken boszut állni, mivel Theseus szolgaságba vitte az amazónok királynéját, Antiópét, a mint pedig mások irják, Hippolytát. S minthogy a scythák együtt táborozának az amazonokkal, nevezetes haderő gyült össze, melylyel a vezérlő amazónok, átkelvén a cimméri Bosporuson, Thrácián keresztül indultak. Végre megtámadván Europának nagy részét, Attika ellen fordulának s ott ütének tábort, hol most a tőlük nevezett Amazoneum áll. Theseus… csatára kelvén az amazónokkal, miután az athéniek felülmulták őket a vitézségben, Theseus hadai győzének és az amazónokat részint lekonczolják, részint Atticából kiűzik… Az életben maradt amazónok, fölhagyván a reménynyel hazai földükre, Scythiába, mentek vissza a scythákkal s velök együtt laktak.
– IV. könyv, 28. szakasz (Télfy János fordítása)

Eme mondába illő történet valószínűleg a királyi szkíták egyik hadjáratának emlékét őrzi, melyről, illetve előzményeiről Hérodotosz számol be röviden.

Miltiadész, illetve serege – I. Dárajavaus hűbéreseként – részt vett a perzsák európai hadjáratában. A perzsák királya, hadainak élén, átkelt a Boszporuszon, leigázta a gétákat, majd áthidaltatta az Al-Dunát, és a királyi szkíták földjére tört. A hajóhidat jónok őrizték, többek között Miltiadész és emberei. A szkíták megpróbálták rávenni a jónokat az elpártolásra, ám azok főemberei, féltvén kiváltságaikat, kitartottak a perzsák mellett.

A szkíták – valószínűleg szauromatákkal megerősítve – valamivel később rajtaütöttek a görögök birtokain, s megszalasztották Kherszonészosz (a Gallipoli-félsziget) urát.

Cimon fia, Miltiades, kevés idő előtt érkezett Cherzonézbe, s a jöttet sulyosabb bajok érték azoknál, melyekben most találkozék. Mert három évvel későbben futamodott a Scythák elől. Ugyan is a nomád Scythák megbosszankodva Darius király betörése miatt egyesültek és Cherzonézig előre nyomultak. Ezen betörőket nem várta be Miltiades hanem megfutott Cherzonézből, miglen a Scythák el nem távoztak.
– Hérodotosz, VI. könyv, 40. szakasz (Télfy János fordítása)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Amazonok témájú médiaállományokat.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap