Quintus Curtius Rufus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Quintus Curtius Rufus
Francia, quinto curzio rufo, storia di alessandro magno, 1450-1500 ca., med. pal. 155, 02.JPG
Életrajzi adatok
Születetti. sz. 1. század?
Római Birodalom
Elhunyti. sz. 1. század?
Római Birodalom
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség római
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái Nagy Sándor történetének tíz könyve
A Wikimédia Commons tartalmaz Quintus Curtius Rufus témájú médiaállományokat.

Quintus Curtius Rufus (1. század) ókori római történetíró. Fő műve a Nagy Sándor történetének tíz könyve (Historiarum Alexandri Magni decem).

Curtius Rufus élete[szerkesztés]

Curtius Rufus kiléte talány. Mivel művének első két könyve elveszett, valamint mivel a kortárs szerzők sem hivatkoznak rá, ezért mind a mű születésének ideje, mind a szerző kiléte spekulációk tárgya. Suetonius és Tacitus is említenek egy Curtius Rufust a principátus első századából, de az azonosítás bizonytalan Adamik Tamás szerint a legvalószínűbb és legelterjedtebb datálás Claudius császár idejére teszi a mű keletkezését.[1] Ezt támasztja alá szerinte, hogy a műben Curtius mindenhol hosszan ideje fennálló római békéről ír, mikor Alexandrosz birodalmának egykori városainak jelenbeli helyzetéről beszél, melyet csak mostanában kezd el megtörni a háború – általános béke pedig csak a Tiberius uralkodása alatt volt a Római Birodalom történetében. Másrészről pedig a műben elhangzik a ’’caliganti mundo’’ (a sötétségbe borult világ számára) szóösszetétel, mely Caligula nevére utaló szójáték lehet. Először Marcus Aurelius alatt hangzik el egyáltalán utalás a mű létezésére. A középkorban Einhard is említi.

A Nagy Sándor története[szerkesztés]

Nagy Sándor alakja kedvelt irodalmi toposszá vált mind az antikvitás, mind a középkor irodalmában. Az egyes vezetők az egyeduralkodó archetípusát látták Alexandroszban, emiatt támogatták annak kultuszát. A köztársaságkori Róma számára is viszonyítási ponttá vált, noha a köztársaságkori és kora-principátus kori történetírás kritizálta az egyeduralomra szert tett Sándort. Livius például arról írt, hogy a római csapatok képesek lettek volna legyőzni Nagy Sándort, ha az nyugatra fordul és nem keletre.

Az egyeduralom megszilárdítása után Rómában az egyik központi kérdéssé vált annak kimunkálása, hogy milyen legyen a jó princeps, a jó egyeduralkodó. Maga Curtius egyfelől szintén kritizálta Nagy Sándor keletiessé váló szokásait, viszont a kezdődő uralkodó-kultusz hatására megemlékezik Sándor erényeiről is. A mű fordítója, Kárpáty Csilla szerint elképzelhető, hogy a principátus-korának allegoriákat és rejtett utalásokat kedvelő történetírásának sorába is beilleszthető a mű, mely tulajdonképpen fordított fejlődésregény - Alexandrosz a perzsa szokások hatására elveszíti szimpatikus tulajdonságait, és kegyetlen zsarnokká válik. Ebből a szempontból pedig Xenophón Kürosz neveltetése című művével párhuzamba állítható királytükör.[2]

Bár Curtius hűen követi forrásait - elsősorban Kleitarkhoszt, Sándor udvari orvosát és más, azóta elveszett műveket - maga a mű nem kifejezettem történelmi munka, a szerző nem törekszik a történeti események lehető leghitelesebb bemutatására - sokkal inkább érdekes történetek kronologikus sorrendben történő elbeszélése.

Középkori elterjedtségét jelzi, hogy hatott a Sándor-regényre, epizódokat ihletett a Gesta Romanorumba, valamint ismert az az anekdota is, mely szerint V. Alfonz Curtiust olvasott, ha beteg volt. Magyarországon hatott Ilosvai Selymes Péter Nagy Sándorról írt énekére, maga a mű pedig 1619-ben jelent meg először magyarul Háportoni Forró Pál fordításában, „Quintus Curtiusnak az Nagy Sándornak, macedonok királyának viselt dolgairól iratott históriája”.

Magyarul[szerkesztés]

  • Qvintvs Cvrtivsnak az Nagy Sandornak macedonok kiralyanak viseltetet dolgairol irattatot historiaia, mely most deakbol magyar nyelvre Haporthoni Forro Pal altal fordittatot, es urunk ö felsege akarattyabol nyomtattatot; Lipsiai Pál ny., Debrecen, 1619
  • Nagy Sándor története, 1-3.; ford., jegyz. L. Keczer Géza; Stampfel, Pozsony, 1901–1906 (Tanulók könyvtára)
  • Szemelvények Quintus Rufus Curtius történeti művéből; ford. Boross István; Török, Mezőtúr 1925 (Iskolai segédkönyvek)
  • A makedón Nagy Sándor története; ford., jegyz. Kárpáty Csilla, utószó Maróti Egon; Európa, Bp., 1967 (Századok, emberek)
  • Quintus Curtiusnak az Nagy Sándornak, macedonok királyának viseltetett dolgairól irattatott históriája. Debrecen, 1619; ford. Háportoni Forró Pál, jegyz., tan. Monok István, fakszimile szövegét közzéteszi Kőszeghy Péter; Akadémiai, Bp., 1988 (Bibliotheca Hungarica antiqua)
    • Appendix I. Háportoni Forró Pál kisebb művei; összegyűjt., sajtó alá rend. Monok István
    • Appendix II. De admiranda Iobi fortissimi malorum; sajtó alá rend., tan. Lázár István Dávid
  • A Makedón Nagy Sándor története; ford., szószedet Kárpáty Csilla, jegyz. Hoffmann Zsuzsanna, utószó Maróti Egon; Szukits, Szeged, 2003

Források[szerkesztés]

Egyéb irodalom[szerkesztés]

  • Sebestyén Károlyː A római irodalom története – szemelvényekkel magyar írók latin műfordításaiból, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedés Kiadása, 1902, 119–120. o.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Adamik, 455-459. old.
  2. Kárpáty Csilla 315-316. old.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]