Halikarnasszoszi mauzóleum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Halikarnasszoszi mauzóleum
Mausoleum at Halicarnassus by Ferdinand Knab (1886) cropped.png
Település
Bezárás 1494
Építési stílus klasszicista építészet
Építész(ek)
Hasznosítása
Felhasználási terület
  • az ókori világ csodája
  • mauzóleum
  • ógörög régészeti lelőhely
  • rom
  • múzeum
  • megszűnt építmény
Tulajdonos III. Artakhsaszjá perzsa király
Elhelyezkedése
Halikarnasszoszi mauzóleum (Törökország)
Halikarnasszoszi mauzóleum
Halikarnasszoszi mauzóleum
Pozíció Törökország térképén
é. sz. 37° 02′ 17″, k. h. 27° 25′ 27″Koordináták: é. sz. 37° 02′ 17″, k. h. 27° 25′ 27″
A Wikimédia Commons tartalmaz Halikarnasszoszi mauzóleum témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Rembrandt: Artemisia, Prado, Madrid, Spanyolország
A kép Artemisiát, Halikarnasszosz királynőjét ábrázolja, mielőtt fenékig ürítené a halott férje, Mauszólosz hamvait tartalmazó kupát[1]

A halikarnasszoszi mauzóleum (görögül: Μαυσωλεῖον τῆς Ἁλικαρνασσοῦ) egy i. e. 353 és i. e. 350 között épült síremlék, amely Mauszólosz, perzsa királyi helytartó (satrapa) és felesége számára épült a kis-ázsiai Halikarnasszoszban (jelenleg Bodrum, Törökország). Szatürosz és Pütheosz görög építészek tervezték, Pütheosz faragta ki az épület tetején található négyesfogatot is márványból.[2] A díszítő szobrok elkészítését az ókor híres szobrászai, Szkopasz, Brüaxisz, Timotheosz és Leókharész vállalták.[3] Az ókori világ hét csodájának egyike. Minden nagy síremlék elnevezése Mauzolosz nevére vezethető vissza (mauzóleum).

Története[szerkesztés]

Mauszólosz
Schubert van Ehrenberg elképzelése a 17. századból
A mazóleum elképzelt modellje a Miniatürkben

Mauszólosz Kária uralkodója volt, Kária pedig i. e. 377–353-ig a Perzsa Birodalom részét képezte. A tartomány fővárosa Halikarnasszosz volt. Mauszólosz apját követte a trónon, mint a perzsa király tartományi kormányzója, de uralkodása megkezdése után hamarosan független király lett. Testvérét, Artemisziát vette feleségül, és elhatározta, hogy síremléket készíttet maga és felesége számára.

Az építés megkezdése után a király meghalt (i. e. 353–350 között),[4] a munkálatok Artemiszia irányítása alatt folytak. Az építkezés befejezését ő sem érte meg, hamvai aranyurnában férjével együtt a sírkamrába kerültek, amelyet kőoroszlánok őriztek (ezek egyike ma is megtalálható a British Múzeumban). A mauzóleumról idősebb Plinius adott részletes leírást, amely azonban nem alkalmas a pontos rekonstrukcióra.

1856–59-ben az angol kormány kiásatta a híres épület maradványait. A felszínre került részletek és Plinius leírása alapján Pullan műépítész restaurálta az épületet.

Az épület[szerkesztés]

Hírnevét főként méreteinek és szobrainak köszönhette.

A 45 m magas, pódiumon (platformon) álló sírépület görög templomra hasonlított. Piramisszerű tetőzetét 36 ión oszlop vette körül, tíz-tíz oszlop oldalanként (a sarkokban megosztozva egy-egy oszlopon). Az oszlopok – melyek között szobrok álltak –, egy szilárd cellaszerű blokkot képeztek, amely viselte a hatalmas tető tömegét. Csúcsán márványból faragott négyesfogatban Mauszólosz és Artemiszia foglalt helyet.

A sír egy dombon épült, kilátással a városra. Az egész építmény zárt udvarban, az udvar közepén álló, kőből készült platformon állt. Az épülethez vezető lépcsősort kőoroszlánok fogták közre, és a külső falakat mintegy 300, isteneket és istennőket, oroszlánokat és legendás szörnyeket ábrázoló, életnagyságú vagy annál nagyobb szobor díszítette. Minden sarokban márványból faragott lovasharcosok őrizték a sírt. A platform felső szakaszán három frízt faragtak ki:

  • a kentaurok és lapidák csatája,
  • az amazonok görögök elleni küzdelme és
  • az amazonok kocsiversenye.

Ezeknek a domborműveknek a töredékeit az ásatások tárták fel, és ma a londoni British Museumban láthatók.

Pusztulása[szerkesztés]

Az épület 16 századon át állt. Sértetlen maradt, amikor Nagy Sándor bevette a várost i. e. 334-ben, és az i. e. I. század közepén rendszeres kalóztámadások során is. Később azonban földrengések sorozata romba döntötte. A 15. századra már csak a talapzata maradt felismerhető, és amikor johannita lovagok vették be a várost, akkor a bodrumi erőd (Szent Péter vár) megépítésekor, ill. későbbi megerősítések során a mauzóleum romjainak köveit is felhasználták, – a század végére szinte teljesen. A romok maradványait 1852-ben a British Museum archeológusa (Charles Thomas Newton) kezdte el újra felkutatni és összegyűjteni, az erődbe beépített részek nyomán.[5]

Galéria[szerkesztés]

Szobrok és frízek a British Museum gyűjteményében:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A halikarnasszoszi Mauszóleion. hirmagazin.sulinet.hu
  2. Kostof, Spiro. A History of Architecture. Oxford: Oxford University Press, 9. o. (1985. január 28.). ISBN 0-19-503473-2 
  3. Smith, William: Dictionary of Greek and Roman Antiquities, page 744, 1870 [2006. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 21.)
  4. Thiollet, Jean-Pierre. Bodream. Paris: Anagramme Ed., 89-90. o. (2010. január 28.). ISBN 978-2-35035-279-4 
  5. The Mausoleum of Halicarnassus Archiválva 2014. július 21-i dátummal a Wayback Machine-ben bodrumpages.com (Hozzáférés: 2015. július 15.)

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 271. o.
  • Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 817. o. ISBN 963-9257-07-9