Halikarnasszoszi mauzóleum
| Halikarnasszoszi mauzóleum | |
 | |
| Település | |
| Bezárás | 1494 |
| Építési stílus | klasszicista építészet |
| Építész(ek) |
|
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | |
| Tulajdonos | III. Artakhsaszjá perzsa király |
| Elhelyezkedése | |
 Halikarnasszoszi mauzóleum
Pozíció Törökország térképén
| |
 é. sz. 37° 02′ 17″, k. h. 27° 25′ 27″Koordináták: é. sz. 37° 02′ 17″, k. h. 27° 25′ 27″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Halikarnasszoszi mauzóleum témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
,_by_Rembrandt,_from_Prado_in_Google_Earth.jpg)
A kép Artemisiát, Halikarnasszosz királynőjét ábrázolja, mielőtt fenékig ürítené a halott férje, Mauszólosz hamvait tartalmazó kupát[1]
A halikarnasszoszi mauzóleum (görögül: Μαυσωλεῖον τῆς Ἁλικαρνασσοῦ) egy i. e. 353 és i. e. 350 között épült síremlék, amely Mauszólosz, perzsa királyi helytartó (satrapa) és felesége számára épült a kis-ázsiai Halikarnasszoszban (jelenleg Bodrum, Törökország). Szatürosz és Pütheosz görög építészek tervezték, Pütheosz faragta ki az épület tetején található négyesfogatot is márványból.[2] A díszítő szobrok elkészítését az ókor híres szobrászai, Szkopasz, Brüaxisz, Timotheosz és Leókharész vállalták.[3] Az ókori világ hét csodájának egyike. Minden nagy síremlék elnevezése Mauzolosz nevére vezethető vissza (mauzóleum).
Története[szerkesztés]
Mauszólosz Kária uralkodója volt, Kária pedig i. e. 377–353-ig a Perzsa Birodalom részét képezte. A tartomány fővárosa Halikarnasszosz volt. Mauszólosz apját követte a trónon, mint a perzsa király tartományi kormányzója, de uralkodása megkezdése után hamarosan független király lett. Testvérét, Artemisziát vette feleségül, és elhatározta, hogy síremléket készíttet maga és felesége számára.
Az építés megkezdése után a király meghalt (i. e. 353–350 között),[4] a munkálatok Artemiszia irányítása alatt folytak. Az építkezés befejezését ő sem érte meg, hamvai aranyurnában férjével együtt a sírkamrába kerültek, amelyet kőoroszlánok őriztek (ezek egyike ma is megtalálható a British Múzeumban). A mauzóleumról idősebb Plinius adott részletes leírást, amely azonban nem alkalmas a pontos rekonstrukcióra.
1856–59-ben az angol kormány kiásatta a híres épület maradványait. A felszínre került részletek és Plinius leírása alapján Pullan műépítész restaurálta az épületet.
Az épület[szerkesztés]
Hírnevét főként méreteinek és szobrainak köszönhette.
A 45 m magas, pódiumon (platformon) álló sírépület görög templomra hasonlított. Piramisszerű tetőzetét 36 ión oszlop vette körül, tíz-tíz oszlop oldalanként (a sarkokban megosztozva egy-egy oszlopon). Az oszlopok – melyek között szobrok álltak –, egy szilárd cellaszerű blokkot képeztek, amely viselte a hatalmas tető tömegét. Csúcsán márványból faragott négyesfogatban Mauszólosz és Artemiszia foglalt helyet.
A sír egy dombon épült, kilátással a városra. Az egész építmény zárt udvarban, az udvar közepén álló, kőből készült platformon állt. Az épülethez vezető lépcsősort kőoroszlánok fogták közre, és a külső falakat mintegy 300, isteneket és istennőket, oroszlánokat és legendás szörnyeket ábrázoló, életnagyságú vagy annál nagyobb szobor díszítette. Minden sarokban márványból faragott lovasharcosok őrizték a sírt. A platform felső szakaszán három frízt faragtak ki:
- a kentaurok és lapidák csatája,
- az amazonok görögök elleni küzdelme és
- az amazonok kocsiversenye.
Ezeknek a domborműveknek a töredékeit az ásatások tárták fel, és ma a londoni British Museumban láthatók.
Pusztulása[szerkesztés]
Az épület 16 századon át állt. Sértetlen maradt, amikor Nagy Sándor bevette a várost i. e. 334-ben, és az i. e. I. század közepén rendszeres kalóztámadások során is. Később azonban földrengések sorozata romba döntötte. A 15. századra már csak a talapzata maradt felismerhető, és amikor johannita lovagok vették be a várost, akkor a bodrumi erőd (Szent Péter vár) megépítésekor, ill. későbbi megerősítések során a mauzóleum romjainak köveit is felhasználták, – a század végére szinte teljesen. A romok maradványait 1852-ben a British Museum archeológusa (Charles Thomas Newton) kezdte el újra felkutatni és összegyűjteni, az erődbe beépített részek nyomán.[5]
Galéria[szerkesztés]
Szobrok és frízek a British Museum gyűjteményében:
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A halikarnasszoszi Mauszóleion. hirmagazin.sulinet.hu
- ↑ Kostof, Spiro. A History of Architecture. Oxford: Oxford University Press, 9. o. (1985. április 25.). ISBN 0-19-503473-2
- ↑ Smith, William: Dictionary of Greek and Roman Antiquities, page 744, 1870 [2006. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 21.)
- ↑ Thiollet, Jean-Pierre. Bodream. Paris: Anagramme Ed., 89-90. o. (2010. április 25.). ISBN 978-2-35035-279-4
- ↑ The Mausoleum of Halicarnassus Archiválva 2014. július 21-i dátummal a Wayback Machine-ben bodrumpages.com (Hozzáférés: 2015. július 15.)
Források[szerkesztés]
- Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 271. o.
- Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 817. o. ISBN 963-9257-07-9
