Kharosti írás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kharosti
Karosti felirat az ókori ázsiai Sansan királyság korából
Karosti felirat az ókori ázsiai Sansan királyság korából
Típus abugida
alfabetikus szótagírás
Nyelvek gándhárí prakrit
Időszak i. e. 4. századtól
a 3. századig
Unicode-tartomány U+10A00–U+10A5F
ISO 15924 Khar

A kharosti írás ősi írás, amelyet az egykori Gandhárában (ma elsősorban Afganisztán és Pakisztán területén) használtak a gándhárí és a szanszkrit nyelvek lejegyzésére. Az abugida írásrendszerhez tartozó írást az i. e. 3 századtól kezdve használták egészen a 3 századig. Gandhárán kívül használták még ezt az írást Baktriában, a Kusán Birodalomban, Szogdiában és a selyemút mentén, ahol bizonyítékok támasztják alá, hogy az írás egészen a 7. századig használatban volt az olyan távolabbi végállomásokon, mint Khotan vagy Nija. A kharosti írás Unicode-karaktereinek elhelyezkedése: U+10A00–U+10A5F

Kharosti kézírást tartalmazó írótábla
Szinte az összes kharosti betűt és számot tartalmazó írótábla

Alakja[szerkesztés]

A kharosti írás főleg jobbról balra történik (A típus), de egyes feliratok (B típus) már a balról jobbra irányt mutatják, ahogy a késő dél-ázsiai írások esetében. Mindegyik szótagban szerepel egy rövid /a/ hang, amely mellett a többi magánhangzót diakritikus jelek mutatják. Nem régi epigrafikus bizonyítékok kimutatták, hogy a betűk sorrendje a kharosti írásban az arapakana ábécé néven elhíresült sorrendet követik. Az ábécé a fennmaradt szanszkrit szövegek alapján a következő:

a ra pa ca na la da ba ḍa ṣa va ta ya ṣṭa ka sa ma ga stha ja śva dha śa kha kṣa sta jñā rtha (or ha) bha cha sma hva tsa gha ṭha ṇa pha ska ysa śca ṭa ḍha

A szövegekben eltérő lehet a szótagok száma és sorrendje.

A kharosti írásban csupán egy egyedülálló magánhangzó jel szerepel - a szavak kezdőbetűjeként. Más magánhangzók diakritikus jellel egészülnek ki. Richard Solomon epigrafikus bizonyítékokon keresztül felállította a magánhangzók sorrendjét (a e i o u), amely eltér az indiai írásoknál megszokott sorrendtől (a i u e o). A magánhangzók sorrendje a sémita magánhangzók sorrendjének felel meg. A rövid és a hosszú magánhangzók között nincs különbség a kharosti írásban. Mindkettőre ugyanazt a jelet használják.

Ezt az ábécét használták a gandhárai buddhizmusban a jelenségek természetét leíró költeményekben.

Betűk[szerkesztés]

 𐨀 a   𐨁 i   𐨂 u   𐨅 e   𐨆 o   𐨃 ṛ
𐨐 k 𐨑 kh 𐨒 g 𐨓 gh
𐨕 c 𐨖 ch 𐨗 j 𐨙 ñ
𐨚 ṭ 𐨛 ṭh 𐨜 ḍ 𐨝 ḍh 𐨞 ṇ
𐨟 t 𐨠 th 𐨡 d 𐨢 dh 𐨣 n
𐨤 p 𐨥 ph 𐨦 b 𐨧 bh 𐨨 m
𐨩 y 𐨪 r 𐨫 l 𐨬 v
𐨭 ś 𐨮 ṣ 𐨯 s 𐨱 h
𐨲 ḱ 𐨳 ṭ́h

Számok[szerkesztés]

Kharosti számok
۱ ۲ ۳ ۱ㄨ ۲ㄨ ۳ㄨ ㄨㄨ ۱ㄨㄨ
1 2 3 4 5 6 7 8 9
 
Ȝ ੭Ȝ ȜȜ ੭ȜȜ ȜȜȜ ੭ȜȜȜ  
10 20 30 40 50 60 70  
 
ʎ۱ ʎ۲  
100 200  

A kharosti írásban szerepel néhány szám, amelyek a római számírásból vettek át. Egy egység volt az I, a négy egység az X (talán négy vonal vagy irány jelképeként), a tíz egység a jel (illetve többszörösei) és a ʎ jel a száz és többszöröseinek jelöléséhez. A rendszer az összeadás és a szorzás elvére épül, azonban a római számírásban használt kivonásos rendszer itt nem szerepel.[1]

𐩀 1 𐩁 2 𐩂 3 𐩃 4 𐩄 10 𐩅 20 𐩆 100 𐩇 1000

Megjegyzés: a táblázat jobbról balra olvasandó, ahogy a kharosti abugida.

Története[szerkesztés]

Ezüst kétnyelvű tetradrachma (i. e. 155-130).
előoldal: görög felirat: ΒΑΣΙΛΕΩΣ ΣΩΤΗΡΟΣ ΜΕΝΑΝΔΡΟΥ (BASILEOS SOTEROS MENANDROU) - szó szerint: "A megmentő Menandrosz királyé".
hátoldal: kharosti felirat: MAHARAJA TRATARASA MENADRASA "Megmentő Menandrosz király". Pallasz Athéné jobbra tart villámmal és pajzzsal a kezében - takszilai pénzérme.
Indo-görög talapzat, amelyen bodhiszattva és ősi kharosti írás szerepel. A 384-ből származó műtárgyat a pakisztáni Gandhára közelében találták. Az eredeti tárgy a British múzeumban került kiállításra.
Fa írótábla kharosti írásjelekkel (2-3. század), Hszincsiang melletti romok között találták - Hszincsiang múzeum gyűjteményei között szerepel
Kharosti írást tartalmazó papírdarab a 2-5. századból, Jingban, keleti Tarim-medence, Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület múzeum.
Kharosti írás fa írótáblán, Nemzeti múzeum, Újdelhi

A kharosti írást James Prinsep (1799–1840) fejtette meg az indo-görög királyság (előlapja görög, hátoldala páli, kharosti írással) kétnyelvű érméinek tanulmányozásával. Ezáltal el tudták olvasni Asóka rendeleteit, amelyek szintén ezzel az írással készültek.

A tudósok nem értenek egyet abban, hogy a kharosti írás fokozatosan fejlődött ki, vagy egy szerző alkotásának köszönhető. Az írásjelek elemzése egyértelmű megfelelőséget mutat az arámi ábécével, amellett, hogy jelentősen átalakították azokat, hogy jobban illeszkedjenek az indiai nyelvek hangjaihoz. Az egyik elmélet szerint az arámi írás az i. e. 500 környékén érkezett az Indus-folyó térségébe (modern Pakisztán), amikor az Óperzsa Birodalom meghódította ezt a területet. A következő kétszáz évben fejlődött, mígnem az i. e. 3. században felvette végleges formáját. Ez szerepel az Asóka király rendeleteiben is. A két írás közötti átmeneti formákat azonban még nem találtak, amely az elmélet egyik nagy hiányossága. Az ebből a korból származó feliratok és pénzérmék már egy egységesített formáról tanúskodnak.

A kharosti írás kutatása nemrégiben újból fellendült, amikor kharosti írással nyírfakéregre írt buddhista szövegeket találtak Gandhára területén, az afganisztáni Hadda város közelében, a pakisztáni Haibár-hágótól nyugatra. A kéziratok a British könyvtárba kerültek 1994-ben. Ezek az 1. századból való kéziratok az eddig fennmaradt legősibb buddhista kéziratok.

Unicode[szerkesztés]

A kharosti írást 2005 márciusában adták hozzá a Unicode rendszerhez, a 4.1. verzió kiadásakor. A kharosti írás Unicode blokkja U+10A00–U+10A5F:

Kharosti
  0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
U+10A0x 𐨀  𐨁  𐨂 𐨃  𐨅  𐨆  𐨌  𐨍  𐨎  𐨏
U+10A1x 𐨐 𐨑 𐨒 𐨓 𐨕 𐨖 𐨗 𐨙 𐨚 𐨛 𐨜 𐨝 𐨞 𐨟
U+10A2x 𐨠 𐨡 𐨢 𐨣 𐨤 𐨥 𐨦 𐨧 𐨨 𐨩 𐨪 𐨫 𐨬 𐨭 𐨮 𐨯
U+10A3x 𐨰 𐨱 𐨲 𐨳  𐨸  𐨹  𐨺 𐨿
U+10A4x 𐩀 𐩁 𐩂 𐩃 𐩄 𐩅 𐩆 𐩇
U+10A5x 𐩐 𐩑 𐩒 𐩓 𐩔 𐩕 𐩖 𐩗 𐩘
Megjegyzések
1.U10A00_as_of_Unicode_version: Unicode 8.0 verzió
2.U10A00_grey: A szürke területek a ki nem osztott kódok pontjai

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Graham Flegg, Numbers: Their History and Meaning, Courier Dover Publications, 2002, ISBN 9780486421650, p. 67f.
Prakrit nyelvekre mutató wikipédia linkek ikonja
  • Dani, Ahmad Hassan. Kharoshthi Primer, Lahore Museum Publication Series - 16, Lahore, 1979
  • Falk, Harry. Schrift im alten Indien: Ein Forschungsbericht mit Anmerkungen, Gunter Narr Verlag, 1993 (in German)
  • Fussman's, Gérard. Les premiers systèmes d'écriture en Inde, in Annuaire du Collège de France 1988-1989 (in French)
  • Hinüber, Oscar von. Der Beginn der Schrift und frühe Schriftlichkeit in Indien, Franz Steiner Verlag, 1990 (in German)
  • Nasim Khan, M.(1997). Ashokan Inscriptions: A Palaeographical Study. Atthariyyat (Archaeology), Vol. I, pp. 131–150. Peshawar
  • Nasim Khan, M.(1999). Two Dated Kharoshthi Inscriptions from Gandhara. Journal of Asian Civilizations (Journal of Central Asia), Vol. XXII, No.1, July 1999: 99-103.
  • Nasim Khan, M.(2000). An Inscribed Relic-Casket from Dir. The Journal of Humanities and Social Sciences, Vol. V, No. 1, March 1997: 21-33. Peshawar
  • Nasim Khan, M.(2000). Kharoshthi Inscription from Swabi - Gandhara. The Journal of Humanities and Social Sciences, Vol. V, No. 2. September 1997: 49-52. Peshawar.
  • Nasim Khan, M.(2004). Kharoshthi Manuscripts from Gandhara. Journal of Humanities and Social Sciences. Vol. XII, Nos. 1 & 2 (2004): 9-15. Peshawar
  • Nasim Khan, M.(2009). Kharoshthi Manuscripts from Gandhara (2nd ed.. First published in 2008.
  • Norman, Kenneth R. The Development of Writing in India and its Effect upon the Pâli Canon, in Wiener Zeitschrift für die Kunde Südasiens (36), 1993
  • Salomon, Richard. New evidence for a Gāndhārī origin of the arapacana syllabary. Journal of the American Oriental Society. Apr-Jun 1990, Vol.110 (2), p. 255-273.
  • Salomon, Richard. An additional note on arapacana. Journal of the American Oriental Society. 1993, Vol.113 (2), p. 275-6.
  • Salomon, Richard. Kharoṣṭhī syllables used as location markers in Gāndhāran stūpa architecture. Pierfrancesco Callieri, ed., Architetti, Capomastri, Artigiani: L’organizzazione dei cantieri e della produzione artistica nell’asia ellenistica. Studi offerti a Domenico Faccenna nel suo ottantesimo compleanno. (Serie Orientale Rome 100; Rome: Istituto Italiano per l’Africa e l’Oriente, 2006), pp. 181–224.

További információk[szerkesztés]