Harka (méltóság)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A harka vagy horka, esetleg karhaBíborbanszületett Konstantinnál karkhasz (καρχας) – az államalapítás előtt a magyar törzsszövetség harmadik legmagasabb méltósága volt a nagyfejedelem és a gyula után.[1][2]

A harka szerepe[szerkesztés]

A szóban forgó tisztségről a bizánciak császára a 948. év táján nála járt magyar küldöttségtől értesült. A követség vezetője Bulcsú harka, egyik tagja pedig az Árpád-házi Termecsü herceg volt. A császár a nevezett méltóság bírói jellegét említi.[3]

Róna-Tas András – összehasonlítva a nyugati türkök, illetve a kazárok hatalmi rendszerét a magyarokéval – úgy találta, hogy a harka mint harmadik fejedelmi rang megfelelhet az eltebernek. Utóbbi az idegen népek felügyelője, bírája volt, és e szerepben hadvezéri feladatokat is ellátott a segédnépek élén.[1]

A cím viselői[szerkesztés]

A császár a nála járt küldöttségvezetőt, Bulcsút jelöli meg a cím akkori viselőjeként. Bulcsúnak már apja, Kál is e tisztség képviselője volt.[3] Róna-Tas András feltételezi, hogy Kurszán fejedelem is a harka címet viselte korábban.[1]

Magyar szerző, Anonymus művében is találkozunk a harka címmel, pontosabban a szóban forgó méltóság elnevezésével megegyező személynévvel. A történészek azonban vitatják, hogy Tétény fia Horka neve összekapcsolható-e az egykori tisztséggel. A következtetések levonását nehezíti, hogy éppen Tétény leszármazottai között előfordul egy másik tisztségből lett személynév, a Gyula is.

Targitaosz és a harka[szerkesztés]

A harka méltóságnév kapcsolatban lehet a szkíták egyik istenségének, a Harag, háborúság megszemélyesítőjének nevével. A szóban forgó istenség neve különböző görög nyelvű forrásokban Targitaosz (Ταργιτάος), Targitész (Ταργιτης), Targitiosz (Ταργιτιος), Tergazisz (Τεργαζις) alakban szerepel. (Idegen szavakban a görög, nem lévén ilyen hangja, a h hangzót írásban théta (θ), kappa (κ), tau (τ), khi (χ) jellel helyettesíti, élőbeszédben pedig az ezeknek megfelelő hanggal ejti, vagy erős hehezettel pótolja. A görögösített szkíta szavak végére illesztett -osz (-ος), -ész (-ης) stb. toldalék a névszó görögben kötelező jelölése.)

Targitaosz nevét több szkíta főember viselte: 1) eredetmondájuk szerint a királyi szkíták első nagyura; 2) Tirgataó Maiotisz (Τιργαταω Μαιοτις), az ixomatai nevű törzs fejedelmének leánya; 3) az avarok egy-egy hadura, Targitész (Ταργιτης). Szádeczky-Kardoss Samu szerint e név az avarok (és nyilván más szkíta népek) mindenkori hadurának címe lehetett. E szempontból nagyjában-egészében megfelel a magyar, pontosabban kavar harka méltóságnak.[4][5][6][7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 963 506 140 4  
  2. Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 963 281 221 2  
  3. a b Szerk.: Györffy György, függelék: Elter István. A magyarok elődeiről és a honfoglalásról – Kortársak és krónikások híradásai. Osiris Kiadó Budapest 2002. ISBN 963 389 272 4 
  4. Szádeczky-Kardoss 1978
  5. Szádeczky-Kardoss 1979a
  6. Szádeczky-Kardoss 1979b
  7. Szádeczky-Kardoss és Olajos 1980

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]