Abarisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Abarisz (4. század), „hüperboreusz" latinul: hyperboraeus, vagyis "északon túli", északi mágus. Kharmondasz, Damigeron, Eudoxosz és hasonló - feltehetőleg mitikus bölcsek között szokták emlegetni, mint az ősmágus, Szamolxisz követőjét. Először Órigenész tesz említést róla „Sztrómata" című művében, később Giovanni Pico de Mirandola említi a „De dignitate hominis"-ban. Iamblikhosz szerint Apollóntól egy arany nyilvesszőt kapott ajándékba, amire ráülve képes volt a levegőben repülni (aithrobatész). Orvosi és másféle csodatettei voltak: jóslatok, puszta szóval történő gyógyítás, ráolvasások és varázsigék költése. Hérodotosz szerint képes volt evés nélkül élni. Kóré Szóteirának Spártában templomot épített.

Sokféle forrás más-más helyet említ Abarisz szülőföldjeként. Publius Ovidius Naso, a római aranykor költője például a Kaukázust említi Metamorphoses című művében, amikor "Caucasuson született Abarisként"[1] hivatkozik rá. Aristeausz az Altáj-hegység vidékén kereste Hyperboreát és „Boreas mögötti terület” értelmet tulajdonított a hüperboreusz névnek és Abariszt Hyperboreából származtatja. Görög történetírók Abariszt szittyának/szkítának mondták és személyét a Püthagoreusi iskola alapításával kapcsolták össze.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]