Abarisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Hüperboreia az ókorban ismert világ északi peremén, Hérodotosz leírása szerint

Abarisz Hüperboreiosz (Ἄβαρις Ὑπερβόρειος) – az északon túli Avar – alighanem valóságos személy volt. Az i. e. 6. században élt, és valószínűleg a Délkelet-Európában honos trák–szkíták, azaz a géták közül származott. A Szuda-lexikon atyja nevét (Szeuthész) is feljegyezte.[1] A Szeuthész (Σευθης), avagy Zoltész (Ζολτης) címet a Keleti-Balkánon letelepedett trák–szkíták több főembere viselte.

Abarisz neve először Pindarosz művében szerepel. Nevezett szerző szerint Abarisz a lüdök királyának, Kroiszosznak volt kortársa.[2]

Abarisz a görögök hagyományai szerint Apollón – a szkíták hite szerint Goitoszürosz (Γοιτοσυρος) – azaz a Nap megszemélyesítőjének felkentje volt. (Lásd: Szkíta istenségek.) Mai fogalmaink szerint vallási vezetőnek is nevezhetnénk. A neki tulajdonított cselekedetek némelyike nagyjában-egészében hihető, többségük azonban, bár lehet valóságos alapjuk, félig-meddig mesének tűnik.

Abariszt gyakorta Szamolxisz társaságában említik. Utóbbi szkíta hitújító volt, az Erdélyi-medencében élő trák–szkíták, azaz a dákok vallási vezetője; kortársa Püthagorasznak, Abarisznak és Anakharszisznak is.

Cselekedetei[szerkesztés]

Hérodotosz, görög elbeszélőkre hivatkozva, ekként nyilatkozik Abarisz személyéről Hisztoriai című munkájában: Nyílra kapaszkodva körbejárta a világot, és közben nem vett ételt magához.[2]

Platón, Kharmidész című művében azon trák orvosok közé sorolta Abariszt, akik a lélek és a test gyógyítását ráolvasás által gyakorolják.[2]

Sztrabón Geógraphika hüpomnémata című könyve szerint „Abarisz és más hasonló férfiak tisztességes hírnévnek örvendtek a görögök körében, mert olyan magatartást tanúsítottak, melyet az elégedettség, a takarékosság és az igazságosság jellemez.”[2]

Pauszaniasz Periégétész fő műve (Helladosz periégészisz) szerint Abarisz Kóré Szóteira, avagy Perszephoné tiszteletére Spártában szentélyt emelt.[2]

Órigenész is megemlékezik Abarisz személyéről, illetve varázslatos nyiláról Sztrómata című alkotásában.[2]

Iamblikhosz Peri tou Püthagorikou Biou című írása szerint Abarisz többek között megtisztította Spártát és Knósszoszt a dögvésztől. Nevezett szerző Abarisznak béljóslásban különös jártasságot tulajdonít.[2]

A szóban forgó műben Abarisz – Püthagorasz mellett – kulcsszerepben jelenik meg a szicíliai zsarnok, Akragaszi Phálarisz udvarában. A két bölcs isteni ügyekkel foglalkozik, és a csökönyös zsarnokot erkölcsi tisztaságra oktatja.[2]

A Szuda-lexikon több művet tulajdonít Abarisznak: Szkíta jóslatok, A Hébrosz folyó házassága, Megtisztulások, az Istenek származásáról folyóbeszédben, Apollón látogatásáról Hüperboreia lakóinál ütemversben.[2]

Északon túl országa[szerkesztés]

Hüperboreia a görögöknek eleinte a trákok országának északi tájait jelentette, és az azon túl elterülő ismeretlen vidéket. Kallimakhosz szerint például a Balkán-hegység egyik barlangjában lakik Boreasz, a tél és az északi szelek ura. Ám ahogyan gyarapodtak a földrajzi ismeretek, úgy került e mesés ország mind távolabbra, az ismert világ ködbe burkolózó északi pereméhez.[3]

Ariszteasz Arimaszpea című hőskölteményében Hüperboreia az isszédok és az egyszemű arimaszpok országán túl található. Az isszédok az Urál hegység keleti oldalán, az arimaszpok pedig – mesébe illő nevük dacára hús-vér emberek – valószínűleg az Altaj hegység vidékén laktak.

A mondottak ellenére Publius Ovidius Naso, a római aranykor költője – élve az alkotó képzelet szabadságával – „Kaukázuson született” jelzővel illeti Abariszt Metamorphoses című költeményében.[4]

Hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap