Szemita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szót és a szemita fogalmat a Göttingában tanító August Ludwig Schlözer polihisztor, történész, a statisztika és a szociológia tudományok megalapozója alkotta meg 1781-ben, Johann Gottfried Eichhorn teológus és orientalista 1787-ben alkalmazta a nyelvészetben, Joseph Arthur de Gobineau francia író 1853-ban a „Essai sur I'inegalite des races humaines” (magyarul A Fajok közötti egyenlőtlenség okairól) című művében kapcsolta össze a naturalista rasszfogalommal. Ernest Renan francia történész és filológus 1855-ben megjelent írásaiban fejtette ki azt, hogy a „szemitizmus” a szemita népek „szellemét” jelenti, amelyet negatívan értékelt az indogermán népek "szellemével" szemben. De Renan ezt a véleményét a Moritz Steinschneiderrel folyó vitában kezdetben nem a zsidók ellen fogalmazta meg, hanem általában a sivatagi szemita népek vallásai ellen, beleértve az iszlámot is. A szemita vagy sémi nyelvek közé olyan nagy történelmi, vallási és politikai jelentőségű nyelvek tartoznak, mint az akkád, az arab vagy a héber.

A nyelvészeti darwinizmust túlhaladva a modern nyelvészet kimutatta, hogy az indogermán nyelvek kifejlődése nem belső faji folyamat volt, hanem az időszámítás előtti II. évezred elejétől végbement nyelvkiegyenlítődésnek az eredménye. Az indoeurópai nyelvek a sumer, finnugor, kaukázusi és sémi nyelvek behatására formálódtak, semleges területeken.

A fogalom eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Noé és családja a bárkában a visszatérő galambbal

A fogalom elnevezése bibliai eredetű. Noé legidősebb fia, Sém neve után. A Biblia szerint Noé Ádám után az emberiség második ősatyja, aki az egész emberiséget elpusztító vízözönből menekül meg családjával, hogy fiaiban, Sémben, Kámban és Jáfetben továbbvigye az emberi életet. A leírás alapján Sém leszármazottai a sémi népcsoportok. Kám leszármazottai az afrikai és egyes dél-arábiai és kánaáni népek. Jáfet leszármazottai pedig a kaukázusi, európai és a mediterrán partvidék népei.

Az antiszemitizmus (szemita-ellenesség), antiszemita előítélet (németül "antisemitische Vorurteile") kifejezést 1860-ban használta először Moritz Steinschneider zsidó tudós (Leopold Zunzcal együtt a modern zsidó tudomány alapítója), mikor Ernest Renan „antiszemita előítéleteiről” beszélt. A kifejezés 1865-ben már szerepelt a porosz nagylexikonban. 1873-ban használta először Wilhelm Marr újságíró az antiszemitizmus kifejezést a zsidógyűlölet helyett.

A fogalom alkotója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

August Ludwig Schlözer, aki tagja volt az Orosz Tudományos Akadémiának is, a göttingai Georg-August-Universität egyetemen magyarországi tanítványaival (Rát Mátyás, Gyarmathi Sámuel, Sajnovics János, Kállay Ferenc, Hell Miksa) teremtette meg a 18-19. századi "délibábos történelmet" és a "délibábos nyelvtudományt".[1][2][3][4][5]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • August Ludwig Schlözer: Allgemeine Nordische Geschichte 1711. Halle
  • August Ludwig Schlözer: Kritische Sammlungen zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. 1795–1797. Göttingen

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ felosztása Sém, Kám és Jáfet között. Metszet a Nürnbergi Krónikából

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]