Tamga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A tamga rajzolt, karcolt vagy pecsételt absztrakt embléma, szimbolikus nemzetségjel vagy birtokjel az eurázsiai nomád kultúrkörben.

A klasszikus ókortól egészen a középkorig elterjedt és közönséges volt mint a törzs, klán vagy család emblémája az iráni népek (alánok, szarmaták, szkíták) és a mongolok körében, valamint a köztörök népeknél. A keleteurópai vagy a kaukázusi sztyeppe népei is használtak "tamga-szerű" szimbólumokat.[1]

Középkori tamgák[szerkesztés]

A mongol Kaidu kagán Ögedei uralkodóházának tamgája

Mongol birodalom[szerkesztés]

"Tamga" vagy "tamag" (tamğa) jelentése bélyegző, pecsét a mongol nyelvben.

Amint az ősi népek, mint a mongolok történelmük során eredet szerinti törzsi-, kaszti-, és etnikai csoportokra oszlottak, a szétváló klánoknak sajátos szokás- és hiedelemvilága alakult ki, aminek nyomán létrejött a tamga szokása. Rajzos nemzetség- és törzsjelek szolgáltak a különféle közösségek, munkacsoportok, mesterségek, jószág, hatósági rend stb. azonosítására, elkülönítésére. A gondosan ápolt hagyomány szerint minden klánon belüli összeötközés és szétválás után, a régi tamgát új jellel látták el és így vitték tovább.[2]

Türk népek[szerkesztés]

Hagyományos tamga a krími tatárok zászlaján

Az ótörök népek tamgái a rúna vagy rovásírás jeleihez hasonlítanak.

Erdélyben[szerkesztés]

Erdélyben, az 1500 méter magas Tászoktetőn nyolc darab rovásírásos kőemléket találtak, amelyek közül a legnagyobb 120 cm x 60 cm x 60 cm. Eredetileg csak kis részük emelkedett ki a földből, a nép között azonban az a hír járta, hogy kincs van alattuk, így a keresés következtében teljesen a felszínre kerültek. Kémenes Antal középiskolai tanár rajzolta le gondosan a rajtuk lévő ábrákat, majd a Székely nép című újságban 1913-ban tanulmányt írt róluk. Ez azt a büntetést vonta maga után, hogy Csíkból az ország legnyugatibb részére, Szentgotthárdra helyezték át. Kémenes Antal szerint a kövek feliratai az 1241 és 1243 között, a tatárok elől a Tászoktetőre menekült székelyek tamgái, nemzetségjelei. 1920-ban a románok eltávolították a tászoktetői kövekről a feliratokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ottfried Neubecker (2002): Heraldik. Orbis.
  2. David Christian (1999): A History of Russia, Mongolia and Central Asia. Blackwell, p. 415.

Források[szerkesztés]

  • Franklin, Simon and Jonathan Shepard (1996): The Emergence of Rus 750-1200. London: Longman
  • Omeljan Pritsak (1998): The Origins of the Old Rus' Weights and Monetary Systems. Cambridge, MA: Harvard Ukrainian Research Institute
  • Yatsenko, S. A. (2001): Знаки-тамги ираноязычных народов древности и раннего средневековья (Az iráni nyelvcsalád tamga-jelei az ókorban és a koraközépkorban). Восточная литература, Moscow
  • H.B. Paksoy, 'Identity Markers: Uran, Tamga, Dastan', Transoxiana 8 (June 2004)
  • Dr.Kemenes Antal Székely rovásírás és tulajdonjegyek Gyergyószentmiklós, 1914 In:Archeologiai Értesítő 1914, 619906
  • Századok 1914 évi VI.füzet, 527 lap
  • Székely Nép 1913 július 29 szám, 1914 február 19. szám OSZK Mikrofilm jelzet FM3/755
  • Kemenes Antal : Az „elintézés” elintézése, adalékok a tászoktetői székely rovásírásos
  • Friedrich Klára – Szakács Gábor : Kárpát medencei birtoklevelünk, a rovásírás ISBN 963-430-260-2
  • Századok 1881 évf.