Ptolemaiosz világtérképe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ptolemaiosz Klaudiosz világtérképe, rekonstrukció Geographia című könyve (kb. 150) alapján, ahol „Sinae” (Kína) a jobb szélen látható, a túlméretezett „Taprobane” (Srí Lanka szigete mögött,) és a „Aurea Chersonesus” (Dél-Ázsiai félsziget.).
Kelet-Ázsia és Délkelet-Ázsia a ptolemaioszi világtérképen.Gangeszi öböl (Bay of Bengal) balra, a délkelet-ázsiai félsziget középen, a Dél-kínai-tenger jobbra, „Sinae”-val (Kínával).

Ptolemaiosz világtérképe az ókorban ismert világ térképe, melyet a Ptolemaiosz Klaudiosz fennmaradt könyve, a Geographia alapján állítottak össze. A könyv valamikor 150 körül keletkezett. Bár az eredeti térkép soha nem került elő, a Geographia részletes leírást tartalmaz az addig feltérképezett területekről, az „Óvilágról”, így a könyv leírásait követve újra lehetett a térképet szerkeszteni. Az eredeti kézirat körülbelül 1300-ban került elő. A kézirat legfontosabb hozzájárulása a kartográfiához az égi jelek alapján való hosszúsági és szélességi koordináták bevezetése. Amikor a Geographiát görögből latinra fordították és a tizenötödik század elején bevezették Nyugat-Európában, a globális koordináták használata forradalmasította az addigi európai térképészetet, ugyanakkor számos tudományos felfedezés alapjául is szolgált.

A térkép tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térkép megkülönböztet két nagy zárt tengert. Az első a Földközi-tengernél kezdődik, a második pedig az Indiai-óceánnál (Magnus Sinus) keleten.

A fontosabb földrajzi nevek: Európa, a Közel-Kelet, India a túlméretezett Srí Lankával (Taprobane), a délkelet-ázsiai félsziget (Aurea Chersonesus vagy „Arany félsziget”) fölötte pedig Kína (Sinae) helyezkedik el.

A Geographia és a belőle származtatott térképek valószínűleg a Római Birodalom keletre tartó terjeszkedésben is fontos szerepet játszottak. Az Indiai-óceánon való kereskedelmi utak már a II. században kialakultak, ezt bizonyítja a számos római-kikötő romok India partjain. Ezekről a római kikötőkről a 166 tájékán keletkezett kínai hivatalos feljegyzések is tanúskodnak.

Gudmund Schütte Dán történész megkísérelte a Ptolemaiosz-térkép Dániát ábrázoló részét rekonstruálni. Ez a térképrészlet több helység és törzs nevét is tartalmazza. A legérdekesebb részei a térképnek az Elba-folyótól (Albis) északra fekvő Jutland félsziget, nyugaton a Saxonôn Nesôi (Νησοι) (Szigetvilág), keleten a Skandiai Nêsoi, amely egy Skandia nevű nagyobb szigettől nyugatra fekszik. Északra Jutlandtól egy harmadik Alokiai Nêsoi nevű szigetvilág fekszik. Délre Albis, a Lombardok és tőlük északra a Szaxonok találhatóak. Jutland nyugati partvidékén a Sigulônes, és a Sabaliggiók, a Kobandoi, a Eundusioi, legészakabbra pedig a Kimbroik találhatók. A középső és a keleti terület a Kimbrikê, a Chersonêsos és a Charudes nép látható.[1]

Ptolemaiosz-világtérképek a neten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ptolemaiosz világtérképe témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jernalderen, Turistforeningen for Danmark, Årbog 1961, redigeret af Kristjan Bure, 1961.