Mariupol
Mariupol (Маріуполь) | |||
![]() | |||
A Donecki Akadémiai Drámai Színház épülete. A 2022-es ostrom során óvóhelyként szolgált, majd egy orosz légitámadás lerombolta, a támadáskor mintegy 1000-1200 lakos tartózkodott az épületben. | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Terület | Donecki terület | ||
Járás | Mariupol Raion (2020. július 19. – ) | ||
Község | Mariupol Hromada (2020. június 12. – ) | ||
Rang | város Ukrajnában | ||
Alapítás éve | 1779 | ||
Polgármester | Vadim Boichenko | ||
Irányítószám | 87500–87590 | ||
Testvértelepülései | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 449 498 fő (2017)[1] +/- | ||
Népsűrűség | 2 707,82 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 67 m | ||
Terület | 166 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 07′ 00″, k. h. 37° 35′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 00″, k. h. 37° 35′ 00″ | |||
Mariupol weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Mariupol témájú médiaállományokat. |
Mariupol (ukránul: Маріуполь; oroszul: Мариуполь) területi jelentőségű (alárendeltségű) város Ukrajna Donecki területén. 1948–1989 között a város neve Zsdanov (Жданов) volt. Ukrajna tizedik legnagyobb városa, népessége 2021-ben 431 859 fő volt.[2]
2022-ben az Ukrajna elleni orosz invázió során a megszálló erők ostrom alá vették a várost. Az összecsapásban a város épületállománya szinte teljesen megsemmisült, és több mint 10 000 civil vesztette életét az orosz bombázásokban.[3][4]
Fekvése[szerkesztés]
Ukrajna délkeleti részén, az Azovi-tenger partján, a Kalmiusz folyó torkolatában terül el. 115 km-re délre fekszik Doneck területi székhelytől, mellyel vasútvonal köti össze.
Alapításának előzményei[szerkesztés]
Az Azovi-tenger vidéke a 13. században az Arany Horda része, majd a 15. században abból levált Krími kánság része lett. Később a gyéren lakott déli sztyepp orosz szempontból peremvidéknek és a zaporozsjei kozákság területének számított. Központjuk, a Zaporozsjei szics a Dnyeper alsó folyása mentén, a hajózást nehezítő híres zuhatagokon túl (oroszul: „za porogi”) alakult ki. II. Katalin cárnő utasítására 1775-ben katonai erővel felszámolták a szics-et, amelyhez a Kalmiusz folyó torkolata közelében létesített és a krími tatárok által 1769-ben felégetett kozák Dolmaha erődítmény is tartozott.
Az első orosz-török háborút lezáró kücsük-kajnardzsi békeszerződés (1774) értelmében az Azov-vidék jelentős része is az Orosz Birodalomhoz került. A Krími kánság kivált az Oszmán Birodalomból és formálisan független lett, de később, 1783-ban az Orosz Birodalom annektálta, és végleg megszűnt. Addigra a Krím-félsziget keresztény – görög és részben örmény – lakosságát áttelepítették az észak-azovi régióba, ahol letelepedésükhöz külön-külön területeket jelöltek ki. Az átköltöztetés a híres orosz hadvezér, Szuvorov tábornok és a terület kormányzója, G. A. Patyomkin herceg irányításával történt. Szuvorov 1778. szeptember 18-án kelt jelentése szerint 31 386 keresztényt – 18 408 görög, 12 598 örmény, 219 grúz és 161 valah (moldáv) – személyt költöztettek át.
Története[szerkesztés]
Mariupolt a Krím-félszigetről áttelepülő görögök alapították 1779-ben (1780-ban?). A krími Bahcsiszaraj közelében lévő barlangtemplomban a görög metropolita már 1778 tavaszán bejelentette, hogy a keresztény közösséget áttelepítik. 1779. május 21-én (más forrás szerint 1778. március 9-én[5]) kelt II. Katalin rendelete, amely földterületeket és kedvezményes letelepedési feltételeket biztosított a Krímből (és Anatóliából) érkező – zömmel ortodox – keresztényeknek.
A görögöknek sikerült elérniük, hogy ne kelljen másokkal keveredniük és a tengerparti részre is települhessenek. Így a Kalmiusz torkolatánál tervezett és 1778-ban épp hogy építeni kezdett orosz Pavlovszk települést Patyomkin herceg parancsára elköltöztették (vagy csak átnevezték?), és a területet a Krímből érkezett görögök kapták meg. Felépülő városukat a krími Mária-szurdokban (Mariam-Dere) fekvő keresztény szent helyről nevezték el, ahol az Uszpenszkij- (Istenanya elszenderedése-) barlangtemplom állt (és áll ma is), és ahol a Krímből való kivonulásukat először jelentették be.
Mariupolban 1795-ben 469 ház állt, ezek negyede kőből épült. A kereskedelem központja a Kalmiusz torkolatánál lévő tengeri kikötő volt. 1800-ban vámhivatal létesült, 1809-ben pedig kikötői igazgatóságot alapítottak. Az Azov-vidéken és a Kalmiusz folyó környékén fokozatosan 24 görög kolónia jött létre. 1809-ben Mariupol központtal létrehozták a Mariupoli görög körzetet, amely a taganrogi városvezetéshez tartozott ugyan, de viszonylagos autonómiát élvezett, amit csak az 1850-es években szüntettek meg. Az 1820-as években a kormányzat újabb betelepítéseket kezdett: a sztyepp – még mindig ritkán lakott – területeire német mennonitákat hívtak be, később lengyeleket, bolgárokat és részben zsidókat telepítettek le. Mariupolba olasz kereskedő-vállalkozókat vonzott a kialakuló gabonakereskedelem.
A város 1874-ben a Mariupoli ujezd (járás) székhelye lett. A kereskedelem és az ipar gyors fejlődését elősegítette a várost a Donyec-medencével összekötő vasútvonal (Jelanovka–Mariupol, 1882) és az új mélyvízi kikötő megépítése (1886–1889). 1886-ban megalapították az Azovi Hajójavító üzemet. 1895-ben Mariupol lélekszáma 30 922 fő, lakóinak kb. 52%-a görög volt. Forgalmas tengeri kikötőjében elsősorban a Dnyeper vidékén termesztett gabonát (főként búzát és árpát), repce- és kendermagot, illetve ezekből olajpogácsát, lenmagot, valamint a Donyec-medencében bányászott szenet szállítottak külföldre. A városban ekkor 64 ipari üzem, köztük egy gőzmalom, hat bőrgyár, két vasöntöde és vasárugyár működött.
Az 1890-es évek második felében két vasgyár épült a városban: a Nikopol-Mariupol Kohászati Társaság, illetve a belga (?) érdekeltségű Providance vállalkozásában. Ettől kezdve Mariupol a kohászat egyik központjává vált. A szovjet korszak kezdetén a két vállalkozást államosították és egyesítették, (1924-től a vállalat neve Iljics [Lenin] Vas- és Acélgyár), később bővítették és korszerűsítették, nevét 1984-ben Iljics Mariupoli Kohászati Üzemre változtatták.
A szovjet iparosítás idején a Kalmiusz bal partján egy újabb nagy acélkohászati kombinátot is létesítettek, amely napjainkban Azovsztal néven ismert. Ehhez 1930-ban külön teherkikötőt kezdtek építeni a vasérc fogadására. A Kercsi-félsziget lelőhelyéről tengeri úton szállították a foszfátos vasércet (később a Krivij Rih-i [oroszul: Krivoj Rog] lelőhelyről vasúton is), a Donyec-medencéből pedig vasúton a kohászathoz szükséges kőszenet. A kombinátban 1933-ban csapoltak először nyersvasat és 1935-ben kezdték meg a Martin-acélgyártást.[6] A gyárakat az 1941. ősztől 1943. őszig tartó német megszállás idején lerombolták, a háború utáni években helyreállították, majd bővítették.
Népessége[szerkesztés]
Gazdaság[szerkesztés]
Ipari központ. Az ukrán kohászat egyik legfontosabb központja és fontos tengeri kikötő. Nehézipara jelentős, a városban két acélmű is működik. 2014. június 13-tól a Donecki terület ideiglenes székhelye.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született Arhip Kuindzsi görög származású festőművész (1841–1910); róla nevezték el a helyi szépművészeti múzeumot, melyet az orosz erők a 2022-es orosz invázió idején, márciusi 21-én lebombáztak.[7]
Galéria[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://www.ukrstat.gov.ua/druk/publicat/kat_u/2017/zb/06/zb_chnn_0117pdf.zip
- ↑ [1] (Ukrajina, pop-stat.mashke.org, hozzáférés: 2022-11-22)
- ↑ Mariupol mayor says siege has killed more than 10K civilians (angol nyelven). AP NEWS, 2022. április 11. (Hozzáférés: 2022. április 15.)
- ↑ Walsh, Joe: Over 10,000 Mariupol Residents Have Died, Mayor Says—And Death Toll Could Double (angol nyelven). Forbes. (Hozzáférés: 2022. április 15.)
- ↑ Мариупольские греки (rupor.gr, 2022-04-05. Hozzáférés: 2022-10-06)
- ↑ История Мариуполя: от основания до «Азовстали» (krymr.com, hozzáférés: 2022-10-06)
- ↑ В Мариуполе уничтожен художественный музей имени Архипа Куинджи (novosti.dn.ua, 2022-03-23. Hozzáférés: 2022-03-25)
Források[szerkesztés]
- Мариуполь (orosz nyelven). Энциклопедия Брокгауза и Ефрона (1890–1907)
- Большая Советская Энциклопедия, 3. kiadás (1970–1977) Жданов
- Мариуполь: История странствующего города. Часть I (sputnikipogrom.com, hozzáférés: 2022-11-23)
- Irina Malyshko: Marioupol: un passé qui n’existe pas. (franciául) En attendant Nadeau, 155. sz. (2022. júl. 13.) Hozzáférés: 2022. júl. 14. oroszból ford. David Novarina
|