Kígyó-sziget
| Kígyó-sziget | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |
 Ukrajna |
| Terület | Odesszai |
| Járás | Kilijai |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő[1][2] |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Fekete-tenger |
| Terület | 17 ha = 0,17 km² |
| Hosszúság | 0,66 km |
| Szélesség | 0,66 km |
| Tengerszint feletti magasság | 41 m |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Kígyó-sziget
Pozíció a Fekete-tenger térképén
| |
| é. sz. 45° 15′ 18″, k. h. 30° 12′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 15′ 18″, k. h. 30° 12′ 15″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kígyó-sziget témájú médiaállományokat. | |
A Kígyó-sziget (ukránul Острів Зміїний, románul Insula şerpilor) egy apró sziget a Fekete-tengerben, a Duna-deltával szemben. Maga a sziget Ukrajnához tartozik, de a kontinentális talapzat egy részére Románia is igényt tart. Az ukrán álláspont szerint a sziget lakott, ami jogot biztosít számukra a kontinentális talapzatra, ezt azonban a románok vitatják. A román fél 2004 szeptemberében a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult.[3]
Földrajz[szerkesztés]
A sziget a Fekete-tengerben, a Duna-deltától 37 kilométerre keletre fekszik. Területe mindössze 17 ha.[4] Jelentőségét a hozzá tartozó tengerfenék szénhidrogénkincse adja.[5]
Történelem[szerkesztés]
A Kr. e. 6. században a görögök templomot építettek a szigeten Akhilleusz tiszteletére. Később török uralom alá került, egészen 1788-ig. Az orosz-török háború után Oroszországhoz, majd a krími háború után újra Törökországhoz került.
Románia 1879-ben vette birtokba a Kígyó-szigetet. Az 1947-es párizsi békeszerződés a Szovjetuniónak ítélte, amivel egyetértett az 1961-es román-szovjet szerződés is. Az 1997-es román-ukrán alapszerződés leszögezte, hogy a két ország között nincsenek vitatott területi kérdések.[5]
2022. február 24-én, Ukrajna 2022-es orosz inváziójának első napján két orosz hadihajó, a Vaszilij Bikov és a Moszkva lőtte a szigetet. Ugyanazon a napon, egy második támadás során a szigetet megszállták az orosz erők. A csata során az ukrán határőrség nem adta meg magát, így a teljes személyzet, 13 fő hadifogságba került.[6]
Népesség[szerkesztés]
A szigeten kb. 70 fő él. Itt állomásozik egy ukrán légvédelmi alakulat és egy határőrőrs; a civil lakosság nagyrészt építőmunkásokból, geofizikusokból, szeizmológusokból áll.[5] Az ukrán parlament határozatot hozott egy település létesítéséről a szigeten, alátámasztandó érvelését, mely szerint a sziget lakott,[4] így a nemzetközi jog értelmében igényt tarthat a kontinentális talapzatra.
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Вилківська міська об'єднана територіальна громада
- ↑ Загальна інформація
- ↑ A Fekete-tenger és környéke a román-ukrán viszonyban, Budapest Analyses (letöltve: 2007. február 22.)
- ↑ a b Területi vita Románia és Ukrajna között Archiválva 2007. október 9-i dátummal a Wayback Machine-ben, Magyar Hírlap, 2007. február 9. (letöltve: 2007. február 22.)
- ↑ a b c Ukrán-román viszály a Kígyó-sziget miatt Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben, karpatinfo.net, 2005. szeptember 3. (letöltve: 2007. február 22.)
- ↑ HVG.hu: Ukrán haditengerészet: Életben vannak a Kígyó-sziget ukrán védői[halott link] 2022. február. 28. 17:20
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Ukrajna és Románia tengeri határvitában – National Geographic, 2007. február 12.
|
