Grigorij Alekszandrovics Patyomkin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Grigorij Alekszandrovics Patyomkin
Princepotemkin.jpg
Katonai pályafutása
Csatái

Született
Chizhevo
Elhunyt

Sírhely St. Catherine's Cathedral, Kherson

Szülei Alexander Potemkin
Házastársa II. Katalin orosz cárnő
Foglalkozás
  • nyelvész
  • katona
  • politikus
Iskolái Moszkvai Állami Egyetem
Vallás Orosz ortodox egyház

Díjak
  • Knight of the Order of St. Alexander Nevsky (1774)
  • Fehér Sas-rend
  • Fekete Sas-rend
  • Szent Anna-rend (1770)
  • Order of St. George, 3rd class (1770. július 27.)
  • Szent András-rend (1774. december 25.)
  • Order of St. George, 2nd class (1775. november 26.)
  • Order of St. George, 1st class (1788. december 16.)
  • Order of Saint Stanislaus
  • Elefántrend
  • Royal Order of the Seraphim (1776. április 29.)
  • Order of St. Vladimir, 1st class
  • Order of St. Alexander Nevsky
  • Gold Sword for Bravery
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Grigorij Alekszandrovics Patyomkin témájú médiaállományokat.

Grigorij Alekszandrovics Patyomkin, Tavricseszkij herceg (1739-1791) orosz politikus és hadvezér, az 1762. évi palotaforradalom megszervezője, II. (Nagy) Katalin cárnő kegyence. A parasztság jólétének bizonyítására a cárnő látogatásakor díszletfalvakat építtetett.[3]

Patyomkinról már életében legendák keringtek.  Barátai, az Orlovok mutatták be Katalinnak,  akinek tetszését azonnal megnyerte vonzó külseje, szellemessége és bátorsága. Orlov féltékenységből megverette, s  fél szemére megvakult. Az incidens után kolostorba vonult, de Katalin bűntudatot érzett és visszahívatta. Pályája innentől felfelé ívelt. 1774-ben Orlovot menesztették, megkapta búcsúajándékát, s már Patyomkin volt cárnő kegyence, ami mindenkor a főhadsegédi és a vezérőrnagyi ranggal járt.  Patyomkin 10 évvel volt fiatalabb az akkor 45 éves cárnőtől. Kapcsolatuk mindössze 2 évig tartott, viharos volt, féltékenységi jelenetek tarkították.  Patyomkin ügyesen megszervezte visszavonulását. A kegyenc elődöktől eltérően hatalma töretlen maradt, még  utódait is ő nevezte ki. Katalintól a címeken túl drága ajándékokat is kapott. Vagyonát 28 millió rubelre becsülték, míg Oroszország éves bevétele 60 millió rubel volt. Költséges mulatságokat tartott, hihetetlen elbűvölő és közönségesen durva is tudott lenni. 1776 után az államügyekbe vetette magát. A török-orosz háborúk idején több sikeres csatát vezetett, visszacsatolta a Krím félszigetet, a Fekete-tenger partvidékét, Dél-Ukrajnát. Kormányzóként utakat építtetett, manufaktúrákat alapított, kereskedelmi központokat, közigazgatási egységeket hozott létre. Megreformálta a hadsereget. Munkájára büszke volt, amit egy hosszú és költséges utazás során mutatott meg Katalinnak. Kijeven át, a Dnyeper mentén, Bahcsiszeráj, Poltava útvonalon mutatta be a birodalmat. A rossz nyelvek szerint a divatos ruhájú, éljenző parasztok nem voltak valósak, a díszleteket minden éjjel faluról falura szállították. 1791-ben  az orosz-török háborút lezáró iaşi béketárgyalásokat félbeszakítva Pétervárra utazott, hogy éket verjen az új kegyenc, Zubov és Katalin közé. Miután ez nem sikerült, visszatért Iaşi-ba, s itt érte a halál. II. Katalin mélyen megrendült, Patyomkin életének igazi társa volt.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Egyetemes Lexikon, Magyar Könyvklub, 2001.
  4. V. Molnár László: Az "éjszaka cárja", Grigorij Patyomkin : II. Katalin kegyencének karriertörténete. In.: Valóság 2012. (55. évf.) 11. sz. 33-44.o.