Az Európai Unió bővítése
 |
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! |
 |
Az Európai Unió bővítése az Európai Unió növekedése a hat alapító tagtól a 28 jelenlegi tagállamig. A bővítési folyamatot szokták európai integrációnak is nevezni.
A csatlakozni kívánó tagállamoknak bizonyos gazdasági és politikai feltételeknek kell megfelelniük (koppenhágai kritériumok), valamint minden tagállamnak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia a csatlakozási kérelmet.
Tartalomjegyzék
Történelem[szerkesztés]
Kezdetek[szerkesztés]
- 1950. május 9-én a német származású francia külügyminiszter, Robert Schuman bemutatta előterjesztését az egyesült Európáról, amit Schuman-deklarációként ismerünk. Ezt tekintjük a mai Európai Unió kezdetének.
- 1951-ben az EU előfutárát, az Európai Szén- és Acélközösséget alapították meg a Benelux államok (Belgium, Hollandia, Luxemburg), az NSZK, Franciaország és Olaszország.
- 1958-ban a hat ESZAK-tagállam létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget, a későbbi Európai Közösséget.
Bővítések[szerkesztés]
- 1973-ban Dánia,[1] Írország és az Egyesült Királyság[2] csatlakozott (első bővítés).
- 1981-ben Görögország csatlakozott (második bővítés).
- 1985-ben Grönland a hat évvel korábban Dániától kapott önrendelkezési jogával élve népszavazást követően kilépett az EK-ból.
- 1986-ban Spanyolország és Portugália csatlakozott (harmadik bővítés).
- 1990-ben Németország újraegyesült, ezzel a volt NDK területe és lakossága is uniós taggá vált.
A berlini fal leomlása 1989-ben történelmi lehetőséget adott a későbbi bővítésekre. Az Európai Közösség gyorsan kiépítette diplomáciai kapcsolatait a közép- és kelet-európai államokkal. (Magyarország már 1988-ban felvette a diplomáciai kapcsolatokat az EK-val.) A Phare-program pénzügyi segítséget nyújtott a jövőbeni csatlakozóknak a gazdasági reformjaik végrehajtására.
- 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozott (negyedik bővítés).
- 2004-ben Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozott (ötödik bővítés, első rész).
- 2007. január 1-jén Bulgária és Románia, miután 2005. április 25-én aláírták a csatlakozási szerződést, az Európai Unió teljes jogú tagjává váltak (ötödik bővítés, második rész).
- 2013. július 1-jén csatlakozott Horvátország.[3]
Tervek[szerkesztés]
Tagjelöltek[szerkesztés]
Törökország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, bár csatlakozásának időpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban jelentős ellenállás van Törökország tagságával szemben.
Észak-Macedónia az Európai Unió hivatalos tagjelöltje 2005. december 17. óta, azonban a csatlakozási tárgyalások elindítását a Görögországgal való rendezetlen viszonya (elsősorban a korábbi „Macedónia” név miatti vita) okán az utóbbi ország sokáig blokkolta,[4] amihez 2012 decemberében Bulgária is csatlakozott.[5] Miután a névvita 2019-ben megoldódott, a felvételi folyamat is folytatódott.[6]
Az izlandi parlament 2009. július 16-án döntött szűk többséggel a csatlakozási kérelem benyújtásáról, amelyre július 23-án került sor.[7] A csatlakozási tárgyalások megkezdődtek, az ország elnyerte a tagjelölti státuszt.[4] Az első tárgyalási fejezeteket 2011. június 26-án nyitották meg; 2013-ra kétharmadukat megnyitották, egyharmadukat pedig le is zárták, nem került azonban terítékre a legnehezebbnek ígérkező közös halászati politika. A csatlakozás támogatottsága azonban alábbhagyott, a közvélemény 60%-a ellenezte a belépést. 2013 júniusában az új izlandi kormány felfüggesztette a csatlakozási tárgyalásokat,[8][9][10][11] 2015-ben pedig visszavonta felvételi kérelmet.[12]
Szerbia 2009. december 22-én nyújtotta be csatlakozási kérelmét, 2010. október 25-én pedig az EU külügyminiszterei felkérték a Bizottságot a tárgyalások megkezdésére, ami november 24-én meg is kezdődött.[13] A tagjelölti kérelmet 2012 márciusában fogadták el.[14]
Montenegró 2010. december 17-én vált tagjelöltté.[15]
Albánia 2014 júniusától hivatalos tagjelölt.
Potenciális tagjelöltek[szerkesztés]
Bosznia-Hercegovina beadta a csatlakozási kérelmet, Koszovó egyelőre még nem.
További országok[szerkesztés]
Andorra, Liechtenstein, Monaco, Norvégia, San Marino, Svájc és a Vatikán nem tagállamok, de külön megállapodásokat kötöttek az Unióval.
Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai Svájc kivételével az Európai Gazdasági Térséget létrehozó egyezmény részesei, ezek az országok részesei a közös piacnak.
Az Európai Unió 1975 óta együttműködik 77 egykori gyarmati országgal az afrikai, karib és csendes-óceáni régióból az ACP program keretében.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ beleértve Grönlandot is
- ↑ beleértve Gibraltárt is
- ↑ Croatia joins the EU (angol nyelven). Európai Unió, 2013. július 2. (Hozzáférés: 2013. július 2.)
- ↑ a b Bizottsági lajstrom a tegjelöltekről (magyar nyelven). Euractiv.hu. [2011. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 9.)
- ↑ Sinisa Jakov Marusic: Bulgaria’s Brussels Blockade Leaves Macedonia Bitter (angol nyelven). BalkanInsight, 2012. december 14. (Hozzáférés: 2012. december 14.)
- ↑ Mostantól nincs olyan ország, hogy Macedónia, Észak-Macedónia van helyette – 444.hu, 2019. február 12.
- ↑ Izland hivatalosan is beadta csatlakozási kérelmét az EU-hoz (magyar nyelven). index.hu, 2009. július 23. (Hozzáférés: 2009. július 23.)
- ↑ Vincze Barbara: Egy ország a halászok markában - Izland göröngyös útja az EU-ba (magyar nyelven). Origo, 2011. október 8. (Hozzáférés: 2011. november 24.)
- ↑ Andrew Willis: Iceland: EU membership depends on fishery 'superpowers' (angol nyelven). euobserver.com, 2011. június 27. (Hozzáférés: 2011. november 24.)
- ↑ Izland bedobta a türülközőt (magyar nyelven). BruxInfo, 2013. június 17. (Hozzáférés: 2013. június 20.)
- ↑ Izland nem kér az EU-ból – Kitekintő.hu, 2014 március 2.
- ↑ Izland mégsem akar EU-tag lenni – Hvg.hu, 2015. március 12.
- ↑ Az Európai Unió és Szerbia kapcsolata (magyar nyelven). Euractiv.hu. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 9.)
- ↑ Szerbia Európának gondolja magát (magyar nyelven). Index, 2011. december 9. (Hozzáférés: 2011. december 9.)
- ↑ Montenegro - EU Montenegro relations (angol nyelven). Európai Bizottság, 2011. január 25. [2011. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 17.)
