Az Európai Unió bővítése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az Európai Unió bővítésének folyamata

Az Európai Unió bővítése az Európai Unió növekedése a hat alapító tagtól a 28 jelenlegi tagállamig. A bővítési folyamatot szokták európai integrációnak is nevezni.

A csatlakozni kívánó tagállamoknak bizonyos gazdasági és politikai feltételeknek kell megfelelniük (koppenhágai kritériumok), valamint minden tagállamnak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia a csatlakozási kérelmet.

Története[szerkesztés]

Kezdetek[szerkesztés]

Bővítések[szerkesztés]

A vasfüggöny és a berlini fal megszűnése 1989-ben, történelmi lehetőséget adott a későbbi bővítésekre. Az Európai Közösség gyorsan kiépítette diplomáciai kapcsolatait a közép- és kelet-európai államokkal. (Magyarország már 1988-ban felvette a diplomáciai kapcsolatokat az Európai Gazdasági Közösséggel.) A Phare-program pénzügyi segítséget nyújtott a jövőbeni csatlakozóknak a gazdasági reformjaik végrehajtására.

Tervek[szerkesztés]

  Jelenlegi tagok
  Tagjelöltek
  Lehetséges pályázók

Tagjelöltek[szerkesztés]

Törökország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, bár csatlakozásának időpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban jelentős ellenállás van Törökország tagságával szemben.

Észak-Macedónia az Európai Unió hivatalos tagjelöltje 2005. december 17. óta, azonban a csatlakozási tárgyalások elindítását a Görögországgal való rendezetlen viszonya (elsősorban a korábbi „Macedónia” név miatti vita) okán az utóbbi ország sokáig blokkolta,[4] amihez 2012 decemberében Bulgária is csatlakozott.[5] Miután a névvita 2019-ben megoldódott, a felvételi folyamat is folytatódott.[6]

Az izlandi parlament 2009. július 16-án döntött szűk többséggel a csatlakozási kérelem benyújtásáról, amelyre július 23-án került sor.[7] A csatlakozási tárgyalások megkezdődtek, az ország elnyerte a tagjelölti státuszt.[4] Az első tárgyalási fejezeteket 2011. június 26-án nyitották meg; 2013-ra kétharmadukat megnyitották, egyharmadukat pedig le is zárták, nem került azonban terítékre a legnehezebbnek ígérkező közös halászati politika. A csatlakozás támogatottsága azonban alábbhagyott, a közvélemény 60%-a ellenezte a belépést. 2013 júniusában az új izlandi kormány felfüggesztette a csatlakozási tárgyalásokat,[8][9][10][11] 2015-ben pedig visszavonta felvételi kérelmet.[12]

Szerbia 2009. december 22-én nyújtotta be csatlakozási kérelmét, 2010. október 25-én pedig az EU külügyminiszterei felkérték a Bizottságot a tárgyalások megkezdésére, ami november 24-én meg is kezdődött.[13] A tagjelölti kérelmet 2012 márciusában fogadták el.[14]

Montenegró 2010. december 17-én vált tagjelöltté.[15]

Albánia 2014 júniusától hivatalos tagjelölt.

Potenciális tagjelöltek[szerkesztés]

Bosznia-Hercegovina beadta a csatlakozási kérelmet, Koszovó egyelőre még nem.

További országok[szerkesztés]

Andorra, Liechtenstein, Monaco, Norvégia, San Marino, Svájc és a Vatikán nem tagállamok, de külön megállapodásokat kötöttek az Unióval.

Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai Svájc kivételével az Európai Gazdasági Térséget létrehozó egyezmény részesei, ezek az országok részesei a közös piacnak.

Az Európai Unió 1975 óta együttműködik 77 egykori gyarmati országgal az afrikai, karib és csendes-óceáni régióból az ACP program keretében.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. beleértve Grönlandot is
  2. beleértve Gibraltárt is
  3. Croatia joins the EU (angol nyelven). Európai Unió, 2013. július 2. (Hozzáférés: 2013. július 2.)
  4. a b Bizottsági lajstrom a tegjelöltekről (magyar nyelven). Euractiv.hu. [2011. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 9.)
  5. Sinisa Jakov Marusic: Bulgaria’s Brussels Blockade Leaves Macedonia Bitter (angol nyelven). BalkanInsight, 2012. december 14. (Hozzáférés: 2012. december 14.)
  6. Mostantól nincs olyan ország, hogy Macedónia, Észak-Macedónia van helyette – 444.hu, 2019. február 12.
  7. Izland hivatalosan is beadta csatlakozási kérelmét az EU-hoz (magyar nyelven). index.hu, 2009. július 23. (Hozzáférés: 2009. július 23.)
  8. Vincze Barbara: Egy ország a halászok markában - Izland göröngyös útja az EU-ba (magyar nyelven). Origo, 2011. október 8. (Hozzáférés: 2011. november 24.)
  9. Andrew Willis: Iceland: EU membership depends on fishery 'superpowers' (angol nyelven). euobserver.com, 2011. június 27. (Hozzáférés: 2011. november 24.)
  10. Izland bedobta a türülközőt (magyar nyelven). BruxInfo, 2013. június 17. (Hozzáférés: 2013. június 20.)
  11. Izland nem kér az EU-bólKitekintő.hu, 2014 március 2.
  12. Izland mégsem akar EU-tag lenni – Hvg.hu, 2015. március 12.
  13. Az Európai Unió és Szerbia kapcsolata (magyar nyelven). Euractiv.hu. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 9.)
  14. Szerbia Európának gondolja magát (magyar nyelven). Index, 2011. december 9. (Hozzáférés: 2011. december 9.)
  15. Montenegro - EU Montenegro relations (angol nyelven). Európai Bizottság, 2011. január 25. [2011. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 17.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]