Az Európai Unió bővítése
 |
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! |
 |
Az Európai Unió bővítése az Európai Unió növekedése a hat alapító tagtól a 28 jelenlegi tagállamig. A bővítési folyamatot szokták európai integrációnak is nevezni.
A csatlakozni kívánó tagállamoknak bizonyos gazdasági és politikai feltételeknek kell megfelelniük (koppenhágai kritériumok), valamint minden tagállamnak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia a csatlakozási kérelmet.
Tartalomjegyzék
Történelem[forrásszöveg szerkesztése]
Kezdetek[forrásszöveg szerkesztése]
- 1950. május 9-én a német származású francia külügyminiszter, Robert Schuman bemutatta előterjesztését az egyesült Európáról, amit Schuman-deklarációként ismerünk. Ezt tekintjük a mai Európai Unió kezdetének.
- 1951-ben az EU előfutárát, az Európai Szén- és Acélközösséget alapították meg a Benelux államok (Belgium, Hollandia, Luxemburg), az NSZK, Franciaország és Olaszország.
- 1958-ban a hat ESZAK-tagállam létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget, a későbbi Európai Közösséget.
Bővítések[forrásszöveg szerkesztése]
- 1981-ben Görögország csatlakozott (második bővítés).
- 1985-ben Grönland a hat évvel korábban Dániától kapott önrendelkezési jogával élve népszavazást követően kilépett az EK-ból.
- 1986-ban Spanyolország és Portugália csatlakozott (harmadik bővítés).
- 1990-ben Németország újraegyesült, ezzel a volt NDK területe és lakossága is uniós taggá vált.
A berlini fal leomlása 1989-ben történelmi lehetőséget adott a későbbi bővítésekre. Az Európai Közösség gyorsan kiépítette diplomáciai kapcsolatait a közép- és kelet-európai államokkal. (Magyarország már 1988-ban felvette a diplomáciai kapcsolatokat az EK-val.) A Phare-program pénzügyi segítséget nyújtott a jövőbeni csatlakozóknak a gazdasági reformjaik végrehajtására.
- 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozott (negyedik bővítés).
- 2004-ben Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozott (ötödik bővítés, első rész).
- 2007. január 1-jén Bulgária és Románia, miután 2005. április 25-én aláírták a csatlakozási szerződést, az Európai Unió teljes jogú tagjává váltak (ötödik bővítés, második rész).
- 2013. július 1-jén csatlakozott Horvátország.[3]
Tervek[forrásszöveg szerkesztése]
Tagjelöltek[forrásszöveg szerkesztése]
Törökország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, bár csatlakozásának időpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban jelentős ellenállás van Törökország tagságával szemben.
Macedónia az Európai Unió hivatalos tagjelöltje 2005. december 17. óta, azonban a csatlakozási tárgyalások elindítását a Görögországgal való rendezetlen viszonya (elsősorban a Macedónia neve miatti vita) okán az utóbbi ország blokkolja,[4] amihez 2012 decemberében Bulgária is csatlakozott.[5]
Az izlandi parlament 2009. július 16-án döntött szűk többséggel a csatlakozási kérelem benyújtásáról, amelyre július 23-án került sor.[6] A csatlakozási tárgyalások megkezdődtek, az ország elnyerte a tagjelölti státuszt.[4] Az első tárgyalási fejezeteket 2011. június 26-án nyitották meg; 2013-ra kétharmadukat megnyitották, egyharmadukat pedig le is zárták, nem került azonban terítékre a legnehezebbnek ígérkező közös halászati politika. A csatlakozás támogatottsága azonban alábbhagyott, a közvélemény 60%-a ellenzi a belépést. 2013 júniusában az új izlandi kormány felfüggesztette a csatlakozási tárgyalásokat.[7][8][9]
Montenegró 2010. december 17-én vált tagjelöltté.[10]
Csatlakozási kérelmet beadták[forrásszöveg szerkesztése]
Szerbia 2009. december 22-én nyújtotta be csatlakozási kérelmét, 2010. október 25-én pedig az EU külügyminiszterei felkérték a Bizottságot a tárgyalások megkezdésére, ami november 24-én meg is kezdődött.[11] A tagjelölti kérelmet hivatalosan leghamarabb 2012 februárjában fogadhatják el.[12]
Albánia is beadta a csatlakozási kérelmet.
További országok[forrásszöveg szerkesztése]
Andorra, Liechtenstein, Monaco, Norvégia, San Marino, Svalbard, Svájc és a Vatikán nem tagállamok, de külön megállapodásokat kötöttek az Unióval.
Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai Svájc kivételével az Európai Gazdasági Térséget létrehozó egyezmény részesei, ezek az országok részesei a közös piacnak.
Az Európai Unió 1975 óta együttműködik 77 egykori gyarmati országgal az afrikai, karib és csendes-óceáni régióból az ACP program keretében.
Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ beleértve Grönlandot is
- ↑ beleértve Gibraltárt is
- ↑ Croatia joins the EU (angol nyelven). Európai Unió, 2013. július 2. (Hozzáférés: 2013. július 2.)
- ^ a b Bizottsági lajstrom a tegjelöltekről (magyar nyelven). Euractiv.hu
- ↑ Sinisa Jakov Marusic: Bulgaria’s Brussels Blockade Leaves Macedonia Bitter (angol nyelven). BalkanInsight, 2012. december 14. (Hozzáférés: 2012. december 14.)
- ↑ Izland hivatalosan is beadta csatlakozási kérelmét az EU-hoz (magyar nyelven). index.hu, 2009. július 23. (Hozzáférés: 2009. július 23.)
- ↑ Vincze Barbara: Egy ország a halászok markában - Izland göröngyös útja az EU-ba (magyar nyelven). Origo, 2011. október 8. (Hozzáférés: 2011. november 24.)
- ↑ Andrew Willis: Iceland: EU membership depends on fishery 'superpowers' (angol nyelven). euobserver.com, 2011. június 27. (Hozzáférés: 2011. november 24.)
- ↑ Izland bedobta a türülközőt (magyar nyelven). BruxInfo, 2013. június 17. (Hozzáférés: 2013. június 20.)
- ↑ Montenegro - EU Montenegro relations (angol nyelven). Európai Bizottság, 2011. január 25. (Hozzáférés: 2010. február 17.)
- ↑ Az Európai Unió és Szerbia kapcsolata (magyar nyelven). Euractiv.hu
- ↑ Szerbia Európának gondolja magát (magyar nyelven). Index, 2011. december 9. (Hozzáférés: 2011. december 9.)
