Csornomorszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csornomorszk
Csornomorszk légi felvételen
Csornomorszk légi felvételen
Csornomorszk címere
Csornomorszk címere
Csornomorszk zászlaja
Csornomorszk zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
Rang területi jelentőségű város
Alapítás éve1952
Irányítószám 68000
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség59 800 fő[1] +/-
Népsűrűség2 392 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság29 m
Terület25 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Csornomorszk (Ukrajna)
Csornomorszk
Csornomorszk
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 46° 18′ 06″, k. h. 30° 39′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 18′ 06″, k. h. 30° 39′ 25″
Csornomorszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csornomorszk témájú médiaállományokat.

Csornomorszk (ukránul: Чорноморськ), 2016-ig Illicsivszk (Іллічівськ) területi jelentőségű város Ukrajna Odesszai területén. Odesszától délre, a Fekete-tenger partján fekszik, az odesszai agglomerációhoz tartozik. Jelentős kikötőváros és népszerű üdülőhely. Népessége 2017-es becslés alapján több mint 59 ezer fő. Közigazgatásilag a Csornomorszki Városi Tanácshoz tartoznak Olekszandrivka, Burlacsa Balka és Malodolinszke falvak.

Földrajza[szerkesztés]

Odesszától kb. 20 km-re délre, a Fekete-tenger partján, a Szuhij-limán jobb partján fekszik. Odesszával az M 27 főút köti össze. Az átlaghőmérséklet júliusban 21,9°C, januárban –1,1°C. Az éves átlagos csapadékmennyiség 449 mm. A legesősebb időszak július, akkor átlagosan 48 mm esik.

Népesség[szerkesztés]

A város lakossága a 2001-es népszámlálás idején 54 151 fő volt. 2016-os és 2017-es becslés alapján a lakosság több mint 59 ezer fő. A 2001-es népszámlálási eredmények alapján a népesség 67,6%-a ukrán, 27,4%-a orosz nemzetiségű volt. Mellettük még 1% körüli arányban belaruszok és bolgárok élnek. A nyelvhasználat alapján a lakosság többsége, 60,57%-a orosz anyanyelvű, 38,23%-a ukránul beszél.

Története[szerkesztés]

A terület régóta lakott, a bronzkorból és a Kijevi Rusz idejéből is kerültek elő temetkezési helyek. A terület a 13–14. században tatár uralom alatt volt, majd a 14. század végétől oszmán fennhatóság alá került. A 18. század második felében a területre egyre több szökött jobbágy költözött  a Moldvai Fejedelemségből, Lengyelországból és Oroszországból. A letelepedett emberek kisebb tanyákon éltek és főként halászattal foglalkoztak. A területet 1791-ben foglalta el és csatolta magához az Orosz Birodalom. A 18. század végén, a 19. század folyamán a területre németek és görögök is betelepültek. Ekkor a jelenlegi város területén a legjelentősebb település Bugovo, vagy más néven Buga-tanyák (Bugovije hutora) volt, amely Andrej Buga görög származású katonatisztről kapta a nevét, akinek földjei voltak a környéken.  A szovjet rendszer kiépülése után, 1927-ben a Buga-tanyákat Vlagyimir Iljics Lenin után Iljicsovkának nevezték el.

1947-ben a Szuhij-limán öblében létrehozták a 490. sz. hajógyártó üzemet, ekkor mellette munkástelepek is kialakítottak ki, amelyből később kinőtt a jelenlegi város. 1952-ben a települést oroszul Iljicsovszknak, ukránul Illicsivszknek nevezték el. Akkor már 3 ezren laktak ott és városi jellegű település rangja volt. A város tovább növekedett, amikor 1957-ben elkezdték egy teherforgalmi kikötő építését, amelyet 1958-ban nyitottak meg. A város 1973. április 12-én járási jogú város lett  és közvetlenül a területi tanácsnak rendelték alá.

2016-ban a dekommunizációs törvény alapján a város szovjet eredetű, Leninre utaló nevét megváltoztatták, az új neve Csornomorszk lett.[2][3] Már az előző évben, 2015 szeptemberében a városban álló Lenin-szobrot is lebontották.[4]

Gazdasága[szerkesztés]

A város legfontosabb gazdasági ágazata a tengeri kikötői tevékenységhez kapcsolódik. A város az 1958-ban megnyitott teherforgalmi kikötőre épült, amely Ukrajna legjelentősebb kereskedelmi kikötői közé tartozik. A kikötő hagyományosan a közép-európai volt szocialista országok teherforgalmát szolgálja ki, ehhez megfelelő közúti és vasúti kapcsolattal rendelkezik. A kikötőből személyhajók is közlekednek. Csornomorszkból Várnába, Potiba, Isztambulba és Batumiba rendszeres kompjárat közlekedik.

Az utóbbi időszakban jelentősen fejlődik a turizmus is, amely a város melletti 12 km hosszúságú homokos tengerpartra épül.

A városban 1951 óta hajójavító üzem is működik.

1976-ban hozták létre az Illicsivszki Autó-összeszerelő Üzemet, amely kezdetben autóalkatrészeket gyártott, majd később személygépkocsik és autóbuszok összeszerelésével is foglalkozott. A gyárat 2015-ben bezárták.

Testvérvárosai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.ukrstat.gov.ua/simap/maps/txt/%EE%E4%E5%F1%FC%EA%E0%20%EE%E1%EB%E0%F1%F2%FC.txt
  2. Факти ICTV | 42 міста з радянськими назвами, які перейменують (карта). ФАКТИ, 2015. április 14. (Hozzáférés: 2019. június 4.)
  3. Нині стоїть питання про перемейнування Дніпропетровська, Іллічівська та Кіровограда - В.В'ятрович (ukrán nyelven). Інформаційне агентство Українські Національні Новини (УНН). Всі онлайн новини дня в Україні за сьогодні - найсвіжіші, останні, головні.. (Hozzáférés: 2019. június 4.)
  4. В Іллічівську комунальники взялися за демонтаж пам'ятника Леніну (ukrán nyelven). ТСН.ua, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2019. június 4.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]