Ruszlan Olehovics Ponomarjov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ruszlan Ponomarjov (2005).

Ruszlan Olehovics Ponomarjov (ukránul: Руслан Олегович Пономарьов, oroszul Руслан Олегович Пономарёв [Ruszlan Olegovics Ponomarjov]; Horlivka, Ukrán SZSZK, 1983. október 11.) orosz nemzetiségű ukrán sakkozó, korábbi FIDE-világbajnok. A 2008 januárjában kiadott FIDE-világranglistán a 18. helyezést foglalta el, 2719 Élő-ponttal.[1] Ezzel az ukrán ranglista 3. helyezettje volt, megelőzte őt Vaszil Ivancsuk 2751 pontjával, és Szergej Karjakin 2732 pontjával. Valaha volt legmagasabb értékszáma 2743, a 2002 áprilisában kiadott lista szerint.

Kezdeti karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ponomarjov az ukrán Horlivkában született. 1994-ben a harmadik helyezést érte el a 12 éven aluliak világbajnokságán, a következő évben pedig megnyerte azt. 1996-ban a 18 éven aluliak Európa-bajnokságát, a következő évben pedig a 18 éven aluliak világbajnokságát. 1998-ban sakknagymesteri címet kapott, ezzel a valaha volt legfiatalabb sakknagymester lett. Ez a rekord azóta megdőlt.[2]

További jelentősebb fiatalkori eredmények:

  • Donecki Zónaközi Verseny 1998. 1. helyezés (egyéni) (5 megszerzett pont / 7 megszerezhető pont)
  • Európai Klubok Kupája 2000. (ezen a versenyen legyőzte az akkori FIDE-világbajnok Alekszandr Halifmant) holtversenyes 1. helyezés (egyéni) (7,5 / 9)
  • Isztambuli Sakkolimpia 1. helyezés (csapat) (8,5 / 11)
  • Kramatorszki Kormányzó-kupa 1. helyezés (egyéni) (7 / 10)

A világbajnoki cím[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002-ben a FIDE-világbajnokság döntőjében páros mérkőzésen 4,5 – 2,5 arányban verte Vaszilij Ivancsukot, így FIDE-világbajnok lett. Ugyanebben az évben a kimagaslóan erős linaresi sakkversenyen 2. helyezést ért el (itt Garri Kaszparov győzött). A szintén erős 2003-as Corus sakktornan (Wijk aan Zee-ben) annak ellenére, hogy az indulók közül a harmadik legerősebb volt az Élő-pontszámot tekintve, holtversenyes 11. helyezett lett (14 induló közül) 6 / 13-mal; Linaresben pedig 5. helyezett lett a 7 indulóból 5,5 / 12-vel.

Szervezés alatt állt, hogy 2003 szeptemberében 14 meccses páros mérkőzést játsszon Garij Kaszparovval Jaltában, amely mérkőzés győztese a Vlagyimir KramnyikLékó Péter mérkőzés győztesével játszott volna; így a Prágai Egyezmény értelmében újra lehetett volna egyesíteni a sakkvilágbajnoki címet (hiszen 1993-tól 2006-ig párhuzamosan két világbajnok volt). A mérkőzésre pénzügyi indokok miatt nem került sor.

Ponomarjov FIDE-világbajnoki címét elveszítette, mikor Rustam Qosimjonov megnyerte a FIDE 2004-es egyenes kieséses rendszerű világbajnokságát.

A világbajnoki címet követő karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003. október 11-én ő lett az első szupernagymester, akire játszmavesztést mondtak ki mobiltelefonjának játszma közbeni csöngése miatt. Ez a Bulgáriában megrendezett Plovdivi Európai Csapatbajnokság első fordulójában történt. Ponomarjov itt sötéttel játszott a svéd Jevgenyij Agreszt nagymester ellen. 2005 novemberében az Ember Gép Ellen Csapatvilágbajnokságon ő volt az egyetlen ember, aki partit nyert számítógép ellen. Áldozata a Hydra volt. A 2005-ös FIDE Világkupa legjobb 10 helyezettje között végzett, így a 2007-es Fide-világbajnokságon való szereplést kiharcolta. A 2007 májusa és júniusa között zajló versenyen az első körben kiesett, 3,5 – 2,5 arányban veszített az orosz Szergej Rubljovszkij ellen.

Játékstílus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Világossal játszott partijai túlnyomó részében 1. e4-et húz. Sötéttel 1. e4 ellen 1. … – e5-öt és 1. … – c5-öt is játszik. 1. d4-re az Elfogadott vezércselt, a Vezérindiai védelmet, és a Királyindiai védelmet választja. Pályafutása korábbi részében terítékre került a Benkő-Volga csel és a Pirc-Ufimcev védelem is, bár ezek 2003 tájékán repertoárjából kikerültek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]