Alekszandr Alekszandrovics Aljechin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alekszandr Aljechin
Aljechin
Aljechin
Személyes adatok
Születési dátum 1892. október 31.
Születési hely Moszkva
Halálozási dátum 1946. március 24. (53 évesen)
Halálozási hely Estoril
Állampolgárság orosz, francia
Versenyzői adatok
Világbajnok 1927-1935 és 1937-1946
Legmagasabb Élő-pontszám
2860 (1931 május)[1]
Legmagasabb ranglista 1. (122 hónapon keresztül 1924 január és 1944 július között)[2]

Alekszandr Alekszandrovics Aljechin[3] (orosz betűkkel: Алекса́ндр Алекса́ндрович Але́хин; a családnév korábban gyakran előfordult Aljohin [Алёхин] formában is; franciásan: Alexandre Alekhine; Moszkva, 1892. október 31.Estoril, 1946. március 24.) orosz sakkozó, nagymester, a negyedik sakkvilágbajnok, aki Franciaországban töltötte felnőtt élete jó részét, ahová 1921-ben emigrált. (Francia állampolgárságot 1927-ben kapott, három nappal azelőtt, hogy világbajnok lett). 1927 és 1935, majd 1937 és 1946 között volt világbajnok.

Küzdő szellemű és kreatív játékstílusáról ismerték. Sakkszakíróként is jelentős volt.

A sakkba anyja, bátyja, Alekszej és egyik nővére, Varvara vezették be.

Első ismert játszmája tízéves korából való, amelyet 1902. december 3-án egy levelező tornán vívott. A következő évtizedben a Sahmatnoje Obozrenye sakkmagazin számos levelező versenyén vett részt. Első tábla melletti versenyén 1907-ben vett részt Moszkvában, a helyi sakk klub tavaszi tornáján. Az őszi tornán a 11-13. helyen végzett (bátyja, Alekszej 4-6. lett). A következő évben azonban Alekszandr már megnyerte a tavaszi tornát, 14 évesen. A következő években egyre erősebb versenyeken játszott, már Oroszországon kívül is. Eredményei ekkor még vegyesek voltak, de 16 éves korára megszilárdította pozícióját a legjobb orosz sakkozók közt. Az első igazán nagy tornát 1914 januárjában nyerte: az orosz mesterek versenyén Aaron Nimzowitschcsal holtversenyben lett első. Ezt követően egy mini páros mérkőzésen – egy nyert és egy vesztett partival – döntetlent játszottak egymással.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúsága Oroszországban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdag moszkvai nemesi család gyermeke. Apja, Alekszandr Ivanovics Aljechin földbirtokos volt, és az Állami Duma tanácsnoka. Anyja, Anyiszja Ivanovna Aljechina (lánykori nevén Prohorova) egy gazdag iparos lánya. Apja a cári gárda tisztje volt. Gimnáziumi tanulmányait Moszkvában végezte. A sakkal korán kapcsolatba került, először apjával és négy évvel idősebb bátyjával, Alekszejjel játszott, aki állítólag szintén egy jó játékos volt. Majd távsakkot (levelezési sakk) kezdett játszani és belépett a Moszkvai Sakktársaságba, a legjelentősebb moszkvai sakkegyesületbe. Első tornagyőzelmét 1908-ban a sakktársaság őszi tornáján, 16 éves korában érte el. Apja vagyoni helyzete lehetővé tette számára, hogy sakktehetségét már fiatal korában kibontakoztassa. Még 15 évesen vett részt Düsseldorfban az első nemzetközi versenyen, ahol a 4-5. helyet szerezte meg. Akkoriban ez szokatlanul fiatal életkor volt egy sakkmesternek. Ugyanott a verseny után páros mérkőzést játszott Curt von Bardeleben német mesterrel, akire 4,5-0,5 arányú megsemmisítő vereséget mért. 1908 szeptemberében Münchenben a Hans Fahrni elleni páros mérkőzése három parti után döntetlen állásnál szakadt félbe. 1909-ben szerezte meg a mesteri címet, amikor Szentpéterváron megnyerte az összorosz bajnokságot. Oroszországban persze voltak még játékosok, akiktől Aljechin tanulhatott: ugyanebben az évben egy páros mérkőzésen 0:3-ra veszített Moszkvában Nyenarokovtól. 1912-ben költözött Szentpétervárra, ahol 1914-ig jogi tanulmányokat folytatott. Mellette intenzíven részt vett a főváros sakkéletében. Tagja lett a Szentpétervári Sakktársaságnak és részt vett minden sakkrendezvényen. 1913-1914. évfordulóján rendezett összorosz mesterek tornáját Aron Nimzoviccsal megosztva nyerte meg, s ezzel jogot szerzett az Oroszországban megrendezendő nemzetközi mesterek tornáján való indulásra. A nagy tornát 1914-ben Szentpéterváron rendezték, ahol csak kiemelkedő sakkmesterek vettek részt, a világbajnok Emanuel Lasker és a jövőbeni világbajnok, José Raúl Capablanca mellett. II. Miklós cár, aki egy nagy összegű pénzügyi támogatással lehetővé tette a verseny megrendezését, az első öt helyezettnek sakknagymesteri címet adományozott.

Az első világháború és az októberi forradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mannheimben zajló mesterek tornáján Aljechin vezetett, amikor kitört az első világháború. A versenyt megszakították (Aljechint nyilvánították a győztesnek) és minden résztvevőt, aki ellenséges országból érkezett, közöttük az oroszokat is internálták. Aljechint, Jefim Bogoljubovot, Alekszej Szeleznyovot, Ilja Rabinovicsot és másokat Tribergben tartották fogva. Aljechin 1914 szeptemberében szabadult és Svájcba költözött, és a Vöröskereszt szolgálatába lépett. Majd feleségül vette Anna von Sewergin, orosz művésznőt, aki már 1913-ban szült neki egy házasságon kívüli leányt, aki az 1980-as évek közepén bekövetkezett haláláig Bécsben élt.

1916 augusztusában mint vöröskeresztes munkatárs részt vett az orosz hadsereg galíciai offenzívájában. Két ízben megkapta a Szent György Rendet és a Szent Szaniszló Rendet a sebesültek megmentése során tanúsított bátorságáért. Végül ő maga is megsebesült és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy több hónapot Ternopilban, kórházban kellett töltenie.

1919-ben Odesszában letartóztatták és a fehérgárdisták részére történő kémkedés vádjával halálra ítélték. A híresztelések szerint, a fogságban Trockij látogatta meg és miután sakkozott vele, elengedték. Az biztos, hogy felismerték mint népszerű sakkmestert és ezután hamarosan szabadon bocsátották. Aljechin, aki az anyanyelvén kívül folyékonyan beszélt németül, franciául és angolul, valamint jogi végzettséggel rendelkezett, visszatért Moszkvába és állást kapott a rendőr-főkapitányságon mint vizsgálóbíró. 1920 nyarán áthelyezték a Kominternhez, ahol tolmácsként dolgozott, mert folyékonyan beszélt franciául és németül.

1920-ban megnyerte a Szovjetunió államainak bajnokságát, vagy ahogy akkor nevezték, az Összoroszországi Sakkolimpiát. Eredménye 12 pont volt 15-ből, veretlenül, a versenyen játszott öccse is, aki az amatőrök között 3. lett.

A tolmácsolás kapcsán ismerte meg Anneliese Rüegget, a Svájci Szociáldemokrata Párt funkcionáriusát, aki a Komintern kongresszusára érkezett Moszkvába. 1921. március 15-én Anneliese Aljechin második felesége lett és aki később, 1921. november 2-án Svájcban, a Zürich kantonban lévő Winterthurban egy fiút, az ifjú Alexander Aljechint szülte neki. 1921 tavaszán engedélyt kapott, hogy svájci feleségével nyugatra utazzon, ahonnan soha nem tért vissza.

Az emigrációban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idegenben az első állomás Berlin volt, mint a legtöbb orosz emigráns részére, ahol saját emigráns irodalmat, kávéházakat és hasonlókat hoztak létre. De Aljechin csak rövid ideig maradt a német fővárosban és hamarosan Párizsba költözött. Oroszországba már soha többé nem tért vissza. Aljechin a világbajnoki cím megszerzését tűzte ki maga elé. A következő hat évben sakktudása fejlesztésén dolgozott. Azokon a nemzetközi sakkversenyeken, melyeken elindult, nagyon sikeres volt. Jövedelmét jelentősen feljavították a szimultán és vaksakk bemutatók.

Aljechin állította, hogy 1925-ben Párizsban, a Sorbonne jogi karának benyújtotta a doktori értekezését A fogvatartottak helyzete Kínában címmel. A Wiener Schachzeitung 1926-ban közhírré tette, hogy Aljechin „doktori kalapot” szerzett. A sakktörténészek intenzív kutatásai, hogy az egyetem archívumában ezt az értekezést megtalálják, zátonyra futottak. Egyébként ott utalást sem találtak arra, hogy Aljechin doktori címet szerzett volna. Ennek ellenére 1926-tól Aljechin használta a neve előtt a „Dr.” megjelölést.

A tárgyalások Capablancával egy világbajnoki páros mérkőzésről nehéznek bizonyultak. De 1927-ben mégis létrejött a mérkőzés. A favorit egyértelműen Capablanca volt. Aljechin azonban minden szakértőt zavarba ejtett és jelentősen jobban felkészültnek bizonyult, mind a megnyitáselméletben, mind pedig pszichológiailag. A mérkőzést Aljechin nyerte 34 parti után 6-3-ra, 25 döntetlen mellett. (Az akkori szabályok szerint a döntetlenek nem számítottak, a mérkőzést 6 győzelemig játszották.)

Az új világbajnok a rendezvény záróbankettjén tartott beszédében megígérte a visszavágót Capablancának, de az soha nem jött létre. Sőt, Aljechin azt is kerülte, hogy a megelőző világbajnokokkal egyazon versenyen induljon. A világbajnoki döntő után először csak 1936-ban Nottinghamben találkoztak a sakktáblánál.

A Capablanca elleni visszavágó helyett Aljechin a világbajnoki címét vélhetően gyengébb ellenfelek ellen védte meg. 1929-ben és 1934-ben játszott címmérkőzést az akkori FIDE világbajnokkal, Jefim Bogoljubovval. Aljechin részéről szóba sem került, hogy a címéről az újonnan alapított FIDE kedvéért lemondjon. Bogoljubov 1928-ban és 1929-ben Max Euwe ellen kétszer nyerte el a hivatalos FIDE világbajnoki címet. Miután azonban Aljechin Bogoljubovot kétszer (1929-ben 15,5-9,5-re, 1934-ben 15,5-10,5-re) fölényesen megverte, a FIDE nem tett kísérletet arra, hogy hivatalos világbajnoki címet adjon ki. Csak az 1940-es évek végén, Aljechin halála után, sikerült a FIDE-nek elegendő legitimációra szert tennie, hogy hivatalos címet adjon ki.

1934-ben meghalt Aljechin második felesége. Harmadik felesége az amerikai Grace Wishar (1876–1956) volt, egy vagyonos amerikai tábornok özvegye, akinek Franciaországban volt egy birtoka. A hölgy maga is sakkozott, távsakkot játszott és villámsakk tornákon vett részt, ha Aljechin elkísérte.

Aljechin mindhárom felesége férjénél sokkal idősebb volt. Reuben Fine amerikai nagymester és pszichoanalitikus a The Psychology of the Chess Player (A sakkjátékos pszichológiája) című, 1982-ben megjelent könyvében erről arra a gondolatra jutott, hogy Aljechinnek Ödipusz-komplexusa volt.

Aljechin a világbajnoki címét 1935-ben a holland Max Euwe ellen elveszítette (14,5-15,5 volt az eredmény). 1937-ben Euwe megadta a visszavágás lehetőségét. A visszavágón Aljechin nyert 15,5-9,5-re. Euwe-nek ez az egyáltalán, nem magától értetődő gesztusa, hogy a világbajnoki címet egy erősebb ellenféllel szemben tegye kockára, öregbítette a kifogástalan sportemberi hírnevét. Aljechin maga Capablanca ellen a visszavágót korábban elkerülte.

Az 1930-as években néhány kitűnő fiatal sakkmester tűnt fel, akik a világbajnoki címre komolyan esélyessé váltak. Salo Flohr, Reuben Fine, Samuel Reshevsky és Paul Keres mellett ilyen volt mindenekelőtt Mihail Botvinnik. Aljechin, aki volt hazájának, Oroszországnak a sakkéletét nyomon követte, érdekelt volt a fiatal szovjet sakkiskola kiemelkedő képviselője elleni világbajnoki páros mérkőzés megrendezésében. A második világháború kitörése azonban megakadályozta a már jól előkészített találkozó megrendezését.

A II. világháború és együttműködés a nácikkal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aljechin, aki két évtizede francia állampolgár volt, már a háború kitörésekor, a sakkolimpián Buenos Airesben, 1939-ben, németellenes magatartást tanúsított. Közel ötvenévesen önkéntesként belépett a francia hadseregbe. Az összeomlás után hadifogságba került, ahol egészsége, főleg a gyomra erősen megromlott. Utána Dél-Amerikába akart emigrálni. Hogy vízumot kapjon Portugáliába, írt két cikket egy párizsi újságba, amint ő maga elmondta, ezeket nem látta nyomtatásban megjelenni, s már Portugáliában volt, amikor meglátta, hogy cikkeit teljesen átírták és eltorzították.

1941-ben megjelentek Aljechin neve alatt antiszemita cikkek egy francia (Párizsi újság) és egy holland (Német újság) újságban, azután még egyszer a Német Sakkújságban. Ezekben a cikkekben arról volt szó, hogy az árja sakkjátékos gondolkodásának a felsőbbségét ki lehet mutatni a zsidóké felett. Az írások stílusa azonban jóval primitívebb, mint az a jogi doktor Aljechintől megszokott volt, a sakkozók túlnyomó többsége sem tekinti hitelesnek őket.

Mégsem mehetett Dél-Amerikába, mert második felesége, aki brit állampolgár volt, Párizsban maradt, hogy ingatlanait értékesítse. Amikor Aljechin megtudta, hogy internálótáborba került, mint az szokásos volt a hadban álló országok polgáraival szemben, visszatért Párizsba. Bár nem éltek jól, s az asszony valószínűleg nem követte volna Dél-Amerikába, mégis úgy vélte, egy úriembernek ilyen körülmények között a feleségével kell maradnia. Ezután a házaspár kényszerlakhelyéül Prágát jelölték ki. Ettől kezdve, csak a németek által megszállt területeken versenyezhetett, ezt később a kollaboráció bizonyítékaként hozták fel.

Aljechinről azt is terjesztették, hogy megtagadta a segítséget a lengyel-zsidó Dawid Przepiórka és a holland-zsidó Salo Landau sakkmesterektől, s őket ezért a koncentrációs táborban megölték. Ezek a mendemondák nem bizonyítottak és nagyon valószínű, hogy túlzóak. Aljechinnek bizonyára voltak afférjai zsidó sakkozókkal, mert érzékeny, sértődős ember volt, és igazi arisztokrata, aki nyilván megvetette a kalmárszellemet, s ezt egyesek antiszemitizmussá nagyítják föl. Ilyenkor az Aljechin mellett szóló érveket, például, hogy katonai szolgálatba is lépett a németek ellen, vagy hogy felesége érdekében ment a megszállt területekre, elhallgatják. A vádakat az amerikai Fine nagymester fogalmazta meg és nem érdek nélkül. Politikai alapon akarta Aljechint megfosztani a világbajnokságtól, amiért akkor /1946-ban/ még maga is harcba akart szállni. E vádaskodás erősen megviselte Aljechint, és hozzájárult szívroham okozta korai halálához.

Alekszandr Aljechin sírja a párizsi Montparnasse-on

Halál Portugáliában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aljechin, amint tehette, vízumot szerzett a fasiszta, de a háborúban semleges Spanyolországba, ahonnan ismét Portugáliába tudott eljutni. Itt pedig már nemigen jutott jövedelemhez, sakkoktatást is vállalt, de végül is egy estorili panziós jóindulatából élt. A politikai jellegű támadás váratlanul érte, és mélyen bántotta. Nem fogadták nevezését a londoni versenyre. Egy reménye maradt. A háború befejezése után felvette vele a kapcsolatot a Szovjet Sakkszövetséggel; világbajnoki páros mérkőzést terveztek Botvinnik ellen. Aljechin ragaszkodott ahhoz, hogy a mérkőzést Moszkvában tartsák. Abban bízott, hogy visszatérhet hazájába. Lelkesen készült. Közben érte a halál, világbajnokként, a sakktábla mellett ülve. Erről is vannak különféle legendák. A halál pontos körülményei a mai napig beszédtémát képeznek, de az öngyilkosságról, vagy az ellenállási mozgalom által elkövetett gyilkosságról szóló híresztelések nem tűnnek igaznak.

Végleges sírhelyén, Párizsban, a híres montparnasse-i temetőben, 1956-ban helyezték a holttestét örök nyugalomra, ahol a FIDE díszsírkövet emeltetett a tiszteletére.

Versenyeredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aljechin versenyeken elért helyezései és eredményei:[4][5][6][7][8]

  • Az eredmény oszlopban: + a nyert játszmák, − a vesztett játszmák, = a döntetlen játszmák száma.
Dátum Helyszín Helyezés Eredmény Megjegyzés
1907 Moszkva 11–13 5½/15 +5−9=1 Testvére Alekszej Aljechin a 4–6. helyen végzett.
1908 Moszkva 1.  ?  ? Moszkvai Sakk-klub Tavaszi verseny[9]
1908 Düsseldorf 3–4 9/13 +8−3=2 16. DSB Congress[10] A-verseny
1908/09 Moszkva 1. 6½/9 +5−1=3 Moszkvai Sakk-klub Őszi verseny
1909 Szentpétervár 1. 13/16 +12−2=2 Összorosz amatőr bajnokság
1910 Hamburg 7–8 8½/16 +5−4=7 17th DSB Congress, Carl Schlechter nyerte
1911 Köln 1. 3/3 +3−0=0 Quadrangular verseny
1911 Carlsbad 8–9 13½/25 +11−9=5 Richard Teichmann nyerte
1912 Szentpétervár 1–2 8/9 +8-1=0 Első Téli verseny
1912 Szentpétervár 1. 7/9 +6−1=2 ? Második Téli verseny
1912 Stockholm 1. 8½/10 +8−1=1 8th Nordic Chess Championship, Spielmann előtt
1912 Vilnius 6–7 8½/18 +7−8=3 7. orosz sakkbajnokság (Összorosz mesterverseny), Rubinstein nyert
1913 Szentpétervár 1–2 2/3 +2−1=0 Quadrangular verseny, holtversenyben Levenfish-sel
1913 Scheveningen 1. 11½/13 +11−1=1 Janowski előtt
1913/14 Szentpétervár 1–2 13½/17 +13−3=1 8. orosz sakkbajnokság (Összorosz mesterverseny), holtversenyben Nimzowitsch-csal
1914 Szentpétervár 3. 10/18 +6−4=8 Lasker 13½, Capablanca 13, Aljechin 10, Tarrasch 8½, Marshall 8
1914 Párizs 1–2 2½/3 +2−0=1 Cafe Continental Quadrangular, holtversenyben Marshallal, harmadik André Muffang, negyedik Hallegua.
1914 Mannheim élen 9½/11 +9−1=1 19. DSB Congress, az első világháború kitörése miatt félbeszakadt
1915 Moszkva 1. 10½/11 +10−0=1 Moszkva Sakk-klub bajnoksága
1919/20 Moszkva 1. 11/11 +11−0=0 Moszkva bajnoksága, nem ő kapta a Moszkva bajnoka címet, mert nem volt moszkvai lakos
1920 Moszkva 1. 12/15 +9−0=6 A Szovjetunió 1. sakkbajnoksága
1921 Triberg 1. 7/8 +6−0=2 Bogoljubov előtt
1921 Budapest 1. 8½/11 +6−0=5 Grünfeld előtt
1921 Hága 1. 8/9 +7−0=2 Tartakower előtt
1922 Pöstyén 2–3 14½/18 +12−1=5 Holtversenyben Spielmannal, Bogoljubov mögött
1922 London 2. 11½/15 +8−0=7 Capablanca 13, Aljechin 11½, Vidmar 11, Rubinstein 10½
1922 Hastings 1. 7½/10 +6−1=3 Rubinstein 7, Bogoljubov és George Alan Thomas 4½, Tarrasch 4, Frederick Yates 2½
1922 Bécs 3–6 9/14 +7−3=4 Rubinstein nyert
1923 Margate 2–5 4½/7 +3−1=3 Grünfeld nyert
1923 Carlsbad 1–3 11½/17 +9−3=5 Holtversenyben Bogoljubovval és Maróczy Gézával
1923 Portsmouth 1. 11½/12 +11−0=1 Vajda Árpád előtt
1924 New York 3. 12/20 +6−2=12 Lasker 16, Capablanca 14½, Aljechin 12, Frank Marshall 11, Réti Richárd 10½. Maróczy Géza 10, Bogoljubov
1925 Párizs 1. 6½/8 +5−0=3 Tartakower előtt
1925 Bern 1. 4/6 +3−1=2 Quadrangular verseny
1925 Baden-Baden 1. 16/20 +12−0=8 Rubinstein előtt
1925/26 Hastings 1–2 8½/9 +8−0=1 Holtversenyben Vidmarral
1926 Semmering 2. 12½/17 +11−3=3 Spielmann nyert
1926 Drezda 2. 7/9 +5−0=4 Nimzowitsch nyert
1926 Scarborough 1. 5½/6 +5−0=1 A rájátszás mérkőzést Edgar Colle ellen 2–0-ra nyerte.
1926 Birmingham 1. 5/5 +5−0=0 Eugene Znosko-Borovsky előtt.
1926 Buenos Aires 1. 10/10 +10−0=0 Benito Villegas és Rolando Illa előtt.
1927 New York 2. 11½/20 +5−2=13 Capablanca 14, Aljechin 11½, Nimzowitsch 10½, Vidmar 10, Spielmann 8, Frank Marshall 6
1927 Kecskemét 1. 12/16 +8−0=8 Nimzowitsch és Steiner Lajos előtt.
1929 Bradley Beach 1. 8½/9 +8−0=1 Steiner Lajos előtt.
1930 San Remo 1. 14/15 +13−0=2 Nimzowitsch 10½; Rubinstein 10; Bogoljubov 9½; Frederick Yates 9
1931 Nizza 1. 6/8 +4−0=4 tanácskozási verseny
1931 Bled 1. 20½/26 +15−0=11 Bogoljubov 15; Nimzowitsch 14; Flohr, Kashdan, Gösta Stoltz és Vidmar 13½
1932 Bern 1–3 2/3 +2−1=0 Quadrangular verseny, holtversenyben Erwin Voellmyvel és Oskar Naegelivel.
1932 Bern 1. 12½/15 +11−1=3 Svájc sakkbajnoksága (a címet Hans Johner és Paul Johner kapta).
1932 London 1. 9/11 +7−0=4 Salo Flohr előtt.
1932 Pasadena 1. 8½/11 +7−1=3 Isaac Kashdan előtt.
1932 Mexikóváros 1–2 8½/9 +8−0=1 Holtversenyben Isaac Kashdannal.
1933 Párizs 1. 8/9 +7−0=2 Tartakower előtt.
1933/34 Hastings 2. 6½/9 +4−0=5 Flohr 7, Aljechin és Lilienthal Andor 6½, C.H.O'D. Alexander és Erich Eliskases 5
1934 Rotterdam 1. 3/3 +3−0=0 Quadrangular verseny.
1934 Zürich 1. 13/15 +12−1=2 Svájc sakkbajnoksága (a címet Hans Johner kapta).
1935 Örebro 1. 8½/9 +8−0=1 Erik Lundin előtt.
1936 Bad Nauheim 1–2 6½/9 +4−0=5 Holtversenyben Keresszel.
1936 Drezda 1. 6½/9 +5−1=3 Ludwig Engels előtt.
1936 Poděbrady 2. 12½/17 +8−0=9 Salo Flohr nyert.
1936 Nottingham 6th 9/14 +6−2=6 Mihalil Botvinnik és Capablanca 10; Euwe, Reuben Fine and Reshevsky
1936 Amszterdam 3rd 4½/7 +3−1=3 Max Euwe és Reuben Fine nyert
1936 Amszterdam 1–2 2½/3 +2−0=1 Quadrangular verseny, holtversenyben Salo Landauval.
1936/37 Hastings 1. 8/9 +7−0=2 Reuben Fine7½, Erich Eliskases 5½, Milan Vidmar és Movsas Feigins 4½
1937 Margate 3rd 6/9 +6−3=0 Holtverseny az 1–2. helyen Paul Keres és Reuben Fine között.
1937 Kemeri 4–5 11½/17 +7−1=9 Holtversenyben az 1–3. helyen Salo Flohr, Vladimirs Petrovs és Samuel Reshevsky
1937 Bad Nauheim 2–3 3½/6 +3−2=1 Quadrangular verseny, Max Euwe nyert, versenyzett még Jefim Dmitrijevics Bogoljubov és Fritz Sämisch
1937 Nizza 1. 2½/3 +2−0=1 Quadrangular verseny
1938 Montevideo 1. 13/15 +11−0=4 Carlos Guimard előtt.
1938 Margate 1. 7/9 +6−1=2 Rudolf Spielmann előtt.
1938 Hollandia
(tíz városban)
4–6 7/14 +3−3=8 AVRO verseny, Paul Keres és Reuben Fine 8½; Mihail Botvinnik 7½; Aljechin, Max Euwe és Samuel Reshevsky 7; Capablanca 6
1939 Montevideo 1. 7/7 +7−0=0 Harry Golombek előtt.
1939 Caracas 1. 10/10 +10−0=0
1941 München 2–3 10½/15 +8−2=5 Holtversenyben Erik Lundinnal, Gosta Stoltz előtt.
1941 Krakkó, Varsó 1–2 8½/11 +6−0=5 Holtversenyben Paul Felix Schmidttel
1941 Madrid 1. 5/5 +5−0=0
1942 Salzburg 1. 7½/10 +7−2=1 Paul Keres előtt.
1942 München 1. 8½/11 +7−1=3 1. Európai egyéni sakkbajnokság, Paul Keres előtt.
1942 Varsó, Lublin, Krakkó 1. 7½/11 +6−1=3 Klaus Junge előtt.
1942 Prága 1–2 8½/11 +6−0=5 Holtversenyben Klaus Jungéval.
1943 Prága 1. 17/19 +15−0=4 Paul Keres előtt.
1943 Salzburg 1–2 7½/10 +5−0=5 Holtversenyben Paul Keresszel.
1944 Gijón 1. 7½/8 +7−0=1
1945 Madrid 1. 8½/9 +8−0=1
1945 Gijón 2–3 6½/9 +6−2=1 Holtversenyben Antonio Medina Garcíával, Antonio Rico mögött.
1945 Sabadell 1. 7½/9 +6−0=3
1945 Almería 1–2 5½/8 +4−1=3 Holtversenyben Lopez Nunezzel.
1945 Melilla 1. 6½/7 +6−0=1
1945 Cáceres 2. 3½/5 +3−1=1 Francisco Lupi nyert.

Párosmérkőzései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aljechin párosmérkőzéseinek eredményei:[5][11]

Dátum Ellenfél Eredmény Helyszín Eredmény Megjegyzés
1908 Curt von Bardeleben Nyert Düsseldorf 4½/5 +4−0=1  
1908 Hans Fahrni Döntetlen Munich 1½/3 +1−1=1  
1908 Benjamin Blumenfeld Nyert Moszkva 4½/5 +4−0=1  
1908 Vladimir Nenarokov Vesztett Moszkva 0/3 +0−3=0  
1913 Stepan Levitsky Nyert Szentpétervár 7/10 +7−3=0  
1913 Edward Lasker Nyert Párizs, London 3/3 +3−0=0  
1913 José Raúl Capablanca Vesztett Szentpétervár 0/2 +0−2=0 bemutató mérkőzés
1914 Aaron Nimzowitsch Döntetlen Szentpétervár 1/2 +1−1=0 rájátszás
1916 Alexander Evensohn Nyert Kijev 2/3 +2−1=0  
1918 Abram Rabinovich Nyert Moszkva 3½/4 +3−0=1  
1918 Boris Verlinsky Nyert Ogyessza 6/6 +6−0=0  
1920 Nikolay Pavlov-Pianov Döntetlen Moszkva 1/2 +1−1=0 edzőmérkőzés
1921 Nikolay Grigoriev Nyert Moszkva 4½/7 +2−0=5 edzőmérkőzés
1921 Jefim Bogoljubov Döntetlen Triberg 2/4 +1−1=2 "titkos" edzőmérkőzés
1921 Richard Teichmann Döntetlen Berlin 3/6 +2−2=2  
1921 Friedrich Sämisch Nyert Berlin 2/2 +2−0=0  
1922 Ossip Bernstein Nyert Párizs 1½/2 +1−0=1  
1922 Arnold Aurbach Nyert Párizs 1½/2 +1−0=1  
1922 Manuel Golmayo Nyert Madrid 1½/2 +1−0=1  
1923 André Muffang Nyert Párizs 2/2 +2−0=0  
1926 Edgar Colle Nyert Scarborough 2/2 +2−0=0 rájátszás
1926/7 Max Euwe Nyert Amszterdam 5½/10 +3−2=5  
1927 José Raúl Capablanca Nyert Buenos Aires 18½/34 +6−3=25 világbajnoki mérkőzés
1927 Charles Jaffe Nyert New York 2/2 +2−0=0 bemutató mérkőzés
1929 Jefim Bogoljubov Nyert Wiesbaden, Berlin, Amszterdam 15½/25 +11−5=9 világbajnoki címvédés
1933 Rafael Cintron Nyert San Juan 4/4 +4−0=0 bemutató mérkőzés
1933 Ossip Bernstein Döntetlen Párizs 2/4 +1−1=2
1934 Jefim Bogoljubov Nyert Baden-Baden, Villingen, Pforzheim,
Bayreuth, Kissingen, Berlin
15½/25 +8−3=15 világbajnoki címvédés
1935 Max Euwe Vesztett Amszterdam, Hága, Utrecht 14½/30 +8−9=13 vesztett világbajnoki mérkőzés
1937 Max Euwe Nyert Rotterdam, Haarlem, Leiden, Zwolle,
Amszterdam, Delft, Hága
15½/25 +10−4=11 visszaszerzett világbajnoki cím
1937 Max Euwe Vesztett The Hague 2/5 +1−2=2 bemutató mérkőzés
1941 Lopez Esnaola Nyert Vitoria 2/2 +2−0=0
1943 Jefim Bogoljubov Döntetlen Varsó 2/4 +2−2=0
1944 Ramón Rey Ardid Nyert Zaragoza 2½/4 +1−0=3
1946 Francisco Lupi Nyert Estoril 2½/4 +2−1=1

Olimpiai szereplései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpiai szereplései
Év Olimpia Helyszín Tábla + - = % Helyezés
egyéni
Helyezés
csapat
Megjegyzés
1930 3. sakkolimpia[12] Hamburg  Németország 1 9 0 0 100 - 12 Az egyéni eredményeket a szerzett pontok száma, és nem a százalékok alapján értékelték. A legjobbak 17 játszmát játszottak.[13]
Aljechin a szépségdíjat nyerte Gideon Ståhlberg elleni játszmájáért.
1931 4. sakkolimpia[14] Prága  Csehszlovákia 1 10 1 7 75 Aranyérem 14 Egyetlen vereségét a lett Hermanis Matisonstól szenvedte el. Ez volt az első veresége a világbajnoki címe megszerzése óta.
1933 5. sakkolimpia[15] Folkestone  Nagy-Britannia 1 8 1 3 79,2 Aranyérem 8 Egyetlen vereségét a lengyel Savielly Tartakower ellen szenvedte el. Ez volt a második, és egyben utolsó veresége sakkolimpiákon.
1935 6. sakkolimpia[16] Varsó  Lengyelország 1 7 0 10 70,6 Ezüstérem 10 A csehszlovák Salo Flohr ért el nála jobb eredményt, 13 pontot 17 játszmából.[17]
1939 8. sakkolimpia[18] Buenos Aires  Argentína 1 5(9) 0 5(7) 75 (78,1) Ezüstérem 10 Az egyéni érmeknél csak a döntőbeli teljesítményt vették figyelembe. Zárójelben az olimpia egészén nyújtott teljesítménye. A kubai José Raúl Capablanca szerezte meg az egyéni aranyérmet 77,3%-os teljesítménnyel.[19]

Távsakkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aljechin 1902 és 1910 között a Sahmatnoje Obozrénye (Шахматное обозрение) című folyóirat több távtornáján vett részt. A folyóirat 6., 7. és 9. tornáján együtt szerepelt a testvérével, Alekszejjel. 1905-től 1906-ig a 16. tornán „T. Aljechin” név alatt vett részt önállóan. A „T” a Tisa becenevet takarja, ahogy őt alkalmanként otthon nevezték. A versenyt megnyerte, a megszerezhető 14 pontból 11-et szerzett. Ezt követően még 1906-07-ben játszott Schachowski herceg 1. távtornáján és a Sahmatnoje Obozrénye folyóirat 17. tornáján. 1912 és 1914 között Moszkva csapatában játszott a Kazany ellen, a városok közötti mérkőzésen.

Vaksakk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aljechin a legerősebb „vakon” játszó sakkozók közé tartozott a maga korában. Kétszer állított fel világrekordot vakszimultánban. 1924-ben New Yorkban egyszerre 26 vakjátszmát játszott, amiből 16-ot megnyert, öt döntetlen és öt vereség mellett. Azután, hogy Réti és Koltanowski ezt az eredményt megjavította, Aljechin 1933-ban, Chicagóban a rekordot visszaszerezte. 32 partit játszott egyidejűleg: 19 győzelmet és 9 döntetlent ért el, 4 vereség mellett.

Híres játszmái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világbajnok 1927-től 1935-ig
  • Világbajnok 1937-től 1946-ig
  • Világrekord vakszimultánban (87 tornából 62-t nyert meg)
  • A tornákon és világbajnoki páros mérkőzéseken összesen 1264 partit játszott: ezekből 735-t megnyert, 402 remivel végződött és 127-t veszített el.
  • 1926-ban, Drezdában, Nimzowitsch-csal együtt kapták a legszebb partiért járó díjat, 5000 db cigarettát.

Megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alekhine, Alexander. 107 Great Chess Battles. Oxford University Press (1980). ISBN 978-0-19-217590-8  Aljechin által elemzett játszmák, amelyek jóval halála után jelentek meg.
  • Alekhine, Alexander. My Best Games of Chess 1908–1937. Dover (1985). ISBN 0-486-24941-7  Az 1929-ben és 1937-ben megjelent könyvek egy kötetben kiadott reprint változata.

A My Best Games of Chess 1924–1937 című könyve alapján készült 1946-ban az A Matter of Life and Death című film.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A chessmetrics szerinti legmagasabb pontszáma Chessmetric Player Profile: Alexander Alekhine (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. július 5.)
  2. Chessmetric Player Profile: Alexander Alekhine/Ratings only (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. július 5.)
  3. A családnév szabatosan átírt formája ugyan Alehin volna, a CNMH. azonban az Aljechin alakot mint hagyományos, az átírás normalizálása előtt rögzült alakot megtartani rendeli.
  4. da Nobrega, A.W. and Goeller, M.: Frank James Marshall: Tournament and Match Record. The Frank James Marshall Electronic Archive and Museum, 2002. [2008. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 20.)
  5. ^ a b Alekhine's Results at www.chessclub.demon.co.uk. chessclub.demon.co.uk. [2008. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 20.)
  6. Alekhine's results at chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2008. május 23.)
  7. La grande storia degli scacchi. (Hozzáférés: 2008. május 23.)
  8. RusBase (Part Five) (angol nyelven). RusBase. (Hozzáférés: 2015. július 1.)
  9. Az Alexander Alekhine chess games című kiadvány 1938-ban négy Aljechin-játszmát közöl erről a versenyről, azzal a megjegyzéssel, hogy „a részletes eredmények és a résztvevők listája ismeretlen”.
  10. A Német Sakkszövetség által szervezett nyílt nemzeti bajnokság
  11. Short matches of 20th century. (Hozzáférés: 2015. július 1.)
  12. OlimpBase: 3. Sakkolimpia Hamburg, 1930, Franciaország
  13. Best board results (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2015. február 23.)
  14. OlimpBase: 4. SakkOlimpia Prága, 1931, Franciaország
  15. OlimpBase: 5. Sakkolimpia, Folkestone, 1933, Franciaország
  16. OlimpBase:6. Sakkolimpia Varsó, 1935, Franciaország
  17. Best board results (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2015. február 23.)
  18. OlimpBase: 8. sakkolimpia Buenos Aires, 1939, Franciaország
  19. Best board results (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2015. február 23.)
  20. JPL Small-Body Database Browser (angol nyelven). NASA. (Hozzáférés: 2015. február 23.)
  21. Regulations of International Chess Tournament "Alekhine Memorial" 2013 (angol nyelven). Российская Шахматная Федерация. (Hozzáférés: 2015. február 25.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Alekszandrovics Aljechin témájú médiaállományokat.
Előző
José Raúl Capablanca
Max Euwe
Sakkvilágbajnok
1927–1935
1937–1946
Következő
Max Euwe
Mihail Botvinnik