1930-as sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
3. sakkolimpia
(1930)
(3rd Chess Olympiad)
A Provinzialloge von Niedersachsen, a 3. sakkolimpia helyszíne
A Provinzialloge von Niedersachsen, a 3. sakkolimpia helyszíne
Adatok
Rendező Németország
Dátumjúlius 13. – július 27.
Csapatok18 csapat 88 versenyző
HelyszínekProvinzialloge von Niedersachsen (Hamburg rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap
Címvédő Magyarország
Győztes Lengyelország
 ← 1928: Hága1931: Prága → 

A 3. sakkolimpiát 1930. július 13. és július 27. között Németországban, Hamburgban rendezték meg. A rendező város kiválasztásában szerepet játszott a Hamburgi Sakk Klub alapításának 100. évfordulója. A verseny helyszíne a Provinzialloge von Niedersachsen volt. A csapatok a Hamilton-Russell kupáért versengtek, amelyet Magyarország már egymás után két alkalommal, az 1927-es, valamint az 1928-as sakkolimpián elnyert.

A sakkolimpiával párhuzamosan folyt a 2. női sakkvilágbajnokság küzdelemsorozata, amelyet ismét a címvédő Vera Menchik nyert meg.

A résztvevők[szerkesztés]

Az olimpiai csapatversenyre 18 csapat nevezett, 88 versenyzővel. A csapatokban egyidejűleg 4 fő játszott. A játékosok közötti erősorrendet nem kellett megadni, azt fordulónként tetszés szerint variálhatták. Ennek megfelelően volt olyan csapat, amelyik minden fordulóban más sorrendben ültette le játékosait, volt, amelyik szisztematikusan, forgásszerűen váltogatta az egyes táblákon szereplő versenyzőit. Emiatt az egyéni eredmények esetében nem táblánként hirdették ki a legjobb eredményt elérőket, hanem az összes versenyző eredményét vették figyelembe. A versennyel párhuzamosan zajló FIDE kongresszus határozata alapján a következő, 1931-es sakkolimpián már erősorrendet kell felállítani a játékosok között, és minden fordulóban csak annak figyelembe vételével ülhetnek le a játékosok az asztalokhoz.[1]

A FIDE 5. kongresszusán eltörölték az amatőrszabályt, így ezen az olimpián a világ akkori legerősebb játékosai gyűltek össze, kivéve Emanuel Laskert és Capablancát. Az előbbi már nem játszott versenyeken, az utóbbi pedig azért, mert a kubai csapat nem indult a versenyen. Különös figyelem kísérte a világbajnok Alekszandr Aljechin szereplését a francia válogatottban, aki a várakozásoknak megfelelően kiválóan szerepelt: 9 játékból 9 pontot szerzett.

A verseny lefolyása[szerkesztés]

A versenyt a csapatok között körmérkőzéses formában rendezték. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban fejenként 120 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez.

A verseny két nagy esélyese a Rubinstein, Tartakower, Przepiorka, Makarczik, Frydman összeállítású lengyel, valamint az ismét Maróczy Géza vezetésével felálló, mellette az újonc Takács Sándor, és a már két olimpiai bajnoki címmel rendelkező Vajda Árpád, Havasi Kornél, Steiner Endre összetételű magyar csapat volt. A magyar csapat esélyei az 1. fordulóban a lengyelektől elszenvedett katasztrofális vereség után látszólag szertefoszlottak, de a 10. forduló után már a magyarok álltak az élen, és a 14-16. fordulókban is az első helyen álltak. Az utolsó, 17. fordulóban azonban vereséget szenvedtek a végül 7. helyen végzett holland válogatottól, amely vereséggel a 2. helyre szorultak. A holland válogatott egyébként a verseny első öt helyezettjét egyaránt legyőzte. Az utolsó fordulóbeli vereségben szerepet játszhatott az is, hogy a már 60 éves, addig kitűnően játszó, 11 játékból 8 pontot szerző Maróczy a 15. fordulóban vezért nézett el, amely után szívbántalmai keletkeztek, és így a továbbiakban már nem tudott asztalhoz ülni.

A verseny végeredménye[szerkesztés]

H. Ország O.kód 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 P CsP[2] + = -
1  Lengyelország POL ● 3½ 2 2 1½ 2 1½ 3 4 2½ 2½ 3½ 3 2½ 4 4 3½ 3½ 48½ 27 12 3 2
2  Magyarország HUN ½ ● 2 2 1½ 3 1½ 2 2 3 3½ 3½ 3½ 4 4 4 4 3 47 24 10 4 3
3  Németország GER 2 2 ● 3 2 ½ 1½ 3 3 3½ 3½ 3 2½ 3½ 2 2½ 3 4 44½ 26 11 4 2
4  Ausztria AUT 2 2 1 ● 2 4 2 1½ 2 3½ 3 3 2 3 3½ 2 3 4 43½ 23 8 7 2
5  Csehszlovákia CSR 2½ 2½ 2 2 ● 2 ½ 2½ 3½ 1 2 3½ 2½ 2 4 3 3½ 3½ 42½ 25 10 5 2
6  Amerikai Egyesült Államok USA 2 1 3½ 0 2 ● 2½ 2 2 2½ 2½ 1½ 2½ 3½ 3 3 4 4 41½ 24 10 4 3
7  Hollandia NED 2½ 2½ 2½ 2 3½ 1½ ● 1½ 1½ 1½ 3 3 3½ 1 2½ 3 4 2 41 22 10 2 5
8  Anglia ENG 1 2 1 2½ 1½ 2 2½ ● 2 3 2½ 3½ 2½ 2 2½ 3½ 3 3½ 40½ 24 10 4 3
9  Svédország SWE 0 2 1 2 ½ 2 2½ 2 ● 2 2½ 3 3 3½ 3½ 3 3½ 4 40 23 9 5 3
10  Lettország LAT 1½ 1 ½ ½ 3 1½ 2½ 1 2 ● 1 2 3 3 4 3 2 3½ 35 17 7 3 7
11  Dánia DEN 1½ ½ ½ 1 2 1½ 1 1½ 1½ 3 ● 2 2 1 3 2½ 2½ 4 31 13 5 3 9
12  Franciaország FRA ½ ½ 1 1 ½ 2½ 1 ½ 1 2 2 ● 2½ 3½ 1½ 3 3 2½ 28½ 14 6 2 9
13  Románia ROM 1 ½ 1½ 2 1½ 1½ ½ 1½ 1 1 2 1½ ● 1 3½ 3½ 2½ 2½ 28½ 10 4 2 11
14  Litvánia LTU 1½ 0 ½ 1 2 ½ 3 2 ½ 1 3 ½ 3 ● 0 1 1 2 22½ 9 3 3 11
15  Izland ISL 0 0 2 ½ 0 1 1½ 1½ ½ 0 1 2½ ½ 4 ● 1 3½ 2½ 22 9 4 1 12
16  Spanyolország ESP 0 0 1½ 2 1 1 1 ½ 1 1 1½ 1 ½ 3 3 ● 2 1½ 21½ 6 2 2 13
17  Finnország FIN ½ 0 1 1 ½ 0 0 1 ½ 2 1½ 1 1½ 3 ½ 2 ● 2 18 5 1 3 13
18  Norvégia NOR ½ 1 0 0 ½ 0 2 ½ 0 ½ 0 1½ 1½ 2 1½ 2½ 2 ● 16 5 1 3 13

A magyar versenyzők eredményei[szerkesztés]

Forduló Ellenfél Maróczy Géza Takács Sándor Vajda Árpád Havasi Kornél Steiner Endre Pont
1  Lengyelország Rubinstein 0 Tartakower 0 Przepiorka 0 Makarczyk ½ ½
2  Ausztria Kmoch ½ Müller ½ Lokvenc ½ Erich Eliskases ½ 2
3  Litvánia Vistaneckis 1 Šembergas 1 Abramavičius 1 Machta[3] 1(jn) 4
4  Dánia Andersen 1 Olsen, Å. 1 Gemzøe 1 Desler ½ 3½
5  Lettország Apšenieks 1 Petrovs ½ Taube 1 Feigins ½ 3
6  Anglia Sultan Khan ½ Yates ½ Thomas 1 Winter 0 2
7  Amerikai Egyesült Államok Kashdan ½ Marshall ½ Steiner H. 1 Anderson 1 3
8  Csehország Rejfíř ½ Treybal ½ Pokorný ½ Salo Flohr 0 1½
9  Románia Balogh János 1 Baratz ½ Tyroler 1 Taubmann 1 3½
10  Spanyolország Marin y Llovet 1 Soler Bordas 1 Ribera Amal 1 Golmayo de la Torriente 1 4
11  Svédország Ståhlberg ½ Lundin 0 Stoltz 1 Jacobson ½ 2
12  Franciaország Betbeder Matibet 1 Voisin 1 Duchamp 1 Gromer ½ 3½
13  Németország Ahues ½ Carls ½ Wagner 0 Sämisch 1 2
14  Izland Gilfer 1 Ásgeirsson 1 Porvialdsson 1 Guðmundsson 1 4
15  Norvégia Olsen O. 0 Halvorsen 1 Hovind 1 Kavlie-Jørgensen 1 3
16  Finnország Rasmusson 1 Larsen 1 Gauffin 1 Krogiusz 1 4
17  Hollandia Weenink 0 Noteboom 0 Van den Bosch ½ Schelfhout 1 1½
Szerzett pontszám
(Játszmák száma) 		8 (12) 8½ (14) 9 (14) 12 (14) 9½ (14)

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Tekintettel arra, hogy az egyes csapatokon belül nem volt előírva a szigorú erősorrend a játékosok között, ezért a teljes mezőnyt figyelembe véve a hat legtöbb pontot szerző versenyzőt díjazták (függetlenül az elért százalékától).

H. Név Ország Pont Játék %
1 Akiba Rubinstein  Lengyelország 15 17 88,2
2 Salo Flohr  Csehszlovákia 14½ 17 85,3
3 Isaac Kashdan  Amerikai Egyesült Államok 14 17 82,4
4 Frank James Marshall  Amerikai Egyesült Államok 12½ 17 73,5
5 Erik Lundin  Svédország 12 17 70,6
5 Savielly Tartakower  Lengyelország 12 16 75,0

A díjazott legjobb játszmák[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ 3rd Chess Olympiad: Hamburg 1930 – Tournament review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  2. ↑ Csapatpontszám
  3. ↑ Nem jelent meg, ezért a pontot játék nélkül kapta az ellenfele

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase
  • Arpad Földeak: Schacholympiaden, Ten Have Verlag 1971 (németül)
  • Krzysztof Puszczewicz: III Olimpiada Szachowa - Hamburg 1930. ISBN 978-83-63647-11-7
  • Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1930-as_sakkolimpia&oldid=25414471”