1958-as sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
13. sakkolimpia
(1958)
(13th Chess Olympiad)
A Deutsches Museum, a verseny helyszíne
A Deutsches Museum, a verseny helyszíne
Adatok
Rendező  NSZK
Dátum szeptember 30.október 23.
Csapatok 36 csapat 207 versenyző
Helyszínek Deutsches Museum (München rendező városban)
Honlap OlimpBase honlap

Címvédő  Szovjetunió
Győztes  Szovjetunió

 ← 1956: Moszkva 1960: Lipcse → 

A 13. sakkolimpia 1958. szeptember 30. és október 23. között a Német Szövetségi Köztársaságban, Münchenben került megrendezésre. Az eseményt a város alapításának 800. évfordulójának ünnepségeivel kötötték össze. A rendezvényen a sakkolimpiák történetében első alkalommal vettek részt afrikai országok csapatai is. A verseny helyszíne a Deutsches Museum volt.

A résztvevők[szerkesztés]

Az eseményen 36 ország vett részt, 207 versenyzővel, mindkét szám rekordot jelentett a hivatalos sakkolimpiák addigi történetében. A mezőny erősségét a megjelent 25 nemzetközi nagymester és 42 nemzetközi mester jelezte.

A szovjet csapat „bombaerős” összeállításban, a világ élvonalát jelentő hat nemzetközi nagymesterrel állt ki. Az éltáblán a világbajnok Mihail Botvinnik, aki ebben az évben szerezte vissza a világbajnoki címét a most második táblán játszó Vaszilij Szmiszlovtól. A harmadik táblán Paul Keres, a negyediken David Bronstejn, mindketten voltak már másodikok Botvinnik mögött a világbajnoki címért vívott küzdelmek során. A szovjetek tartalékjátékosa két későbbi világbajnok, Mihail Tal és Tigran Petroszjan volt. Nem véletlenül voltak ők a verseny favoritjai, és a várakozásnak megfelelve nagy előnnyel nyerték a versenyt.

A szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között tartották számon a jugoszláv, a magyar, az argentin és az amerikai válogatottat. Sajnos a magyar csapat az elődöntő utolsó előtti fordulójában Kolumbiától elszenvedett váratlan és megmagyarázhatatlan 3–1-es veresége miatt csak a 4. helyet szerezte meg a csoportjában, így a sakkolimpiák történetében első – és egyetlen – alkalommal nem jutott az „A” döntőbe. A „B” döntőt viszont megnyerte. Az amerikai csapat esélyeit csökkentette, hogy az olimpia előtt nem sokkal véget ért zónaközi verseny fáradalmai miatt két éljátékosuk, a fiatal csodagyerek, ekkor még csak 15 éves, de már kétszeres amerikai bajnok Bobby Fischer és a magyar származású, egy évvel korábban Amerikába emigrált Benkő Pál nem vállalta a versenyen való részvételt.

A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A verseny lefolyása[szerkesztés]

A 36 csapatot 4 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első három helyezett jutott az „A” döntőbe, a 4–6. helyezett a „B” döntő, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.

A verseny mind az elődöntőben, mind a döntőben körmérkőzéses formában került megrendezésre. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyt a címvédő szovjet csapat ezúttal is meggyőző fölénnyel nyerte Jugoszlávia előtt, és az argentin válogatott szerezte meg a bronzérmet. Magyarország „B” döntőbeli 1. helyezése hivatalosan a 13. helyet jelentette. Játékosaink közül Forintos Győző teljesítményét kell kiemelni, aki a 2. tartalékok között, holtversenyben Petroszjannal, egyéni aranyérmet szerzett.[1]

A verseny eredményei[szerkesztés]

Elődöntők[szerkesztés]

Első csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 + = Pont
«A»  Szovjetunió Chess kll44.png 3 4 4 4 8 0 0 27
«A»  Bulgária ½ Chess kll44.png 3 2 4 5 2 1 21½
«A»  Ausztria 1 Chess kll44.png 2 4 4 5 2 1 21
«B»  Hollandia 2 Chess kll44.png 3 3 3 4 5 2 1 20½
«B»  Dánia 1 2 Chess kll44.png 4 3 4 1 16½
«B»  Franciaország 0 0 1 Chess kll44.png 2 4 3 4 1 14½
«C»  Olaszország 0 ½ 0 1 2 Chess kll44.png 2 5 1 11
«C»  Puerto Rico ½ ½ ½ 1 ½ ½ Chess kll44.png 3 1 7 0 8
«C»  Írország 0 ½ 0 0 0 0 1 Chess kll44.png 1 7 0 4
Második csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 + = Pont
«A»  Spanyolország Chess kll44.png 2 3 3 7 0 1 23½
«A»  Amerikai Egyesült Államok 2 Chess kll44.png 3 3 3 6 1 1 23
«A»  NSZK Chess kll44.png 2 3 4 4 5 2 1 22
«B»  Finnország 1 ½ 2 Chess kll44.png 2 3 3 3 3 2 15½
«B»  Izland 1 1 2 Chess kll44.png 2 2 2 3 3 15½
«B»  Izrael 1 1 1 Chess kll44.png 2 3 3 3 4 1 15
«C»  Norvégia ½ 1 0 2 2 Chess kll44.png 2 1 4 3 11½
«C»  Dél-afrikai Köztársaság ½ ½ 0 2 1 Chess kll44.png 5 2 1 10½
«C»  Irán ½ ½ ½ 1 ½ 1 2 Chess kll44.png 0 7 1
Harmadik csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 + = Pont
«A»  Argentína Chess kll44.png 2 3 4 4 6 1 1 23
«A»  NDK Chess kll44.png 3 2 3 4 6 1 1 21
«A»  Anglia 1 Chess kll44.png 3 2 3 3 4 5 2 1 20
«B»  Magyarország 2 Chess kll44.png 1 3 5 2 1 19½
«B»  Lengyelország 2 1 Chess kll44.png 2 4 3 3 2 19
«B»  Kolumbia 1 1 2 3 2 Chess kll44.png 3 3 2 16½
«C»  Fülöp-szigetek ½ 1 ½ ½ Chess kll44.png 2 4 2 5 1 12½
«C»  Skócia 0 1 ½ ½ 2 Chess kll44.png 3 1 6 1 10
«C»  Libanon 0 0 0 1 0 ½ 0 1 Chess kll44.png 0 8 0
Negyedik csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 + = Pont
«A»  Csehszlovákia Chess kll44.png 2 3 2 4 4 4 6 0 2 25
«A»  Jugoszlávia 2 Chess kll44.png 2 4 4 6 0 2 24
«A»  Svájc 1 2 Chess kll44.png 4 4 4 3 1 20
«B»  Kanada 2 0 Chess kll44.png 3 2 5 1 2 19
«B»  Svédország Chess kll44.png 4 2 3 3 4 1 18½
«B»  Belgium 0 0 1 ½ Chess kll44.png 3 5 0 10½
«C»  Portugália ½ ½ ½ 2 0 Chess kll44.png 2 3 1 5 2 10
«C»  Tunézia 0 0 0 ½ 2 2 Chess kll44.png 1 5 2
«C»  Görögország 0 ½ ½ 1 1 ½ Chess kll44.png 1 7 0

Az „A” döntő végeredménye[szerkesztés]

Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 + = Pont
1  Szovjetunió Chess kll44.png 2 2 2 4 4 4 8 0 3 34½
2  Jugoszlávia 2 Chess kll44.png 3 2 9 0 2 29
3  Argentína 2 Chess kll44.png 2 2 3 3 3 2 2 5 1 5 25½
4  Amerikai Egyesült Államok 2 2 Chess kll44.png 2 2 2 3 2 4 1 6 24
5  Csehszlovákia ½ 1 2 2 Chess kll44.png 3 2 3 2 4 3 4 22
6  NDK 0 ½ 1 2 Chess kll44.png 3 4 5 5 1 22
7  NSZK 1 ½ Chess kll44.png 3 2 5 5 1 22
8  Svájc ½ ½ 1 1 Chess kll44.png 3 4 7 0 19
9  Spanyolország ½ 1 2 ½ 1 Chess kll44.png 2 3 6 2 17½
10  Bulgária ½ 2 2 1 2 2 Chess kll44.png 0 7 4 17
11  Anglia 0 1 1 Chess kll44.png 2 9 0 16
12  Ausztria 0 2 2 2 2 0 ½ Chess kll44.png 1 6 4 15½

A „B” döntő végeredménye[szerkesztés]

Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 + = Pont
13  Magyarország Chess kll44.png 2 2 3 4 4 8 1 2 31
14  Hollandia ½ Chess kll44.png 3 2 3 3 9 1 1 28½
15  Kanada ½ Chess kll44.png 1 2 8 2 1 24½
16  Kolumbia 2 3 Chess kll44.png 3 1 2 2 5 3 3 24½
17  Izrael 2 2 1 Chess kll44.png 3 5 4 2 23½
18  Dánia 1 3 ½ Chess kll44.png 2 4 2 4 5 2 23
19  Lengyelország ½ 1 2 Chess kll44.png 3 2 3 3 5 4 2 22½
20  Svédország 2 2 1 Chess kll44.png 2 2 3 4 4 21
21  Finnország 1 2 0 Chess kll44.png 3 2 3 6 2 19
22  Izland 1 ½ 2 2 1 Chess kll44.png 3 2 7 2 18
23  Franciaország 0 ½ 2 1 2 1 Chess kll44.png 1 8 2 15
24  Belgium 0 ½ 1 ½ 1 2 Chess kll44.png 1 9 1 13½

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. Mihail Tal az egész olimpia legjobb eredményéért különdíjban is részesült. A magyarok közül Forintos Győző a második tartalékok között Tigran Petroszjannal holtversenyben egyéni aranyérmet szerzett.

1. tábla
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Svetozar Gligorić  Jugoszlávia A 12 15 80
Silver medal.svg Max Euwe  Hollandia B 11 77,3
Bronze medal.svg Mihail Botvinnik  Szovjetunió A 9 12 75
2. tábla
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Frank Ross Anderson  Kanada B 10½ 13 80,8
Silver medal.svg Vaszilij Szmiszlov  Szovjetunió A 12 79,2
Bronze medal.svg Oscar Panno  Argentína A 12 16 75
3. tábla
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Paul Keres  Szovjetunió A 12 79,2
Silver medal.svg Jiří Fichtl  Csehszlovákia A 12½ 17 73,5
Bronze medal.svg Melitón Borja  Fülöp-szigetek C 13½ 19 71,1
4. tábla
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg David Bronstejn  Szovjetunió A 12 79,2
Silver medal.svg Larry Melvyn Evans  Amerikai Egyesült Államok A 11½ 16 71,9
Bronze medal.svg Zandor Nilsson  Svédország B 11 16 68,8
5. játékos (1. tartalék)
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Mihail Tal  Szovjetunió A 13½ 15 90
Silver medal.svg Georgi Tringov  Bulgária A 7 10 70
Bronze medal.svg Nicolas Rossolimo  Amerikai Egyesült Államok A 10 15 66,7
Bronze medal.svg Haije Kramer  Hollandia B 8 12 66,7
6. játékos (2. tartalék)
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Tigran Petroszjan  Szovjetunió A 10½ 13 80,8
Gold medal.svg Forintos Győző  Magyarország B 10½ 13 80,8
Bronze medal.svg Andrija Fuderer  Jugoszlávia A 11 77,3

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei[szerkesztés]

Szovjetunió

Jugoszlávia

  • Svetozar Gligorić (+9 −0 =6)
  • Alekszandar Matanović (+7 −1 =5)
  • Borislav Ivkov (+7 −3 =5)
  • Petar Trifunović (+5 −2 =4)
  • Božidar Đurašević (+3 −1 =7)
  • Andrija Fuderer (+8 −2 =1)

Argentína

  • Herman Pilnik (+5 -2 =8)
  • Oscar Panno (+8 −0 =8)
  • Erich Eliskases (+5 −1 =11)
  • Rodolfo Argentino Redolfi (+3 −2 =4)
  • Raúl Sanguineti (+7 −3 =5)
  • Jaime Emma (+2 −1 =1)

A magyar versenyzők eredményei[szerkesztés]

F. Ellenfél László Szabó 1961 Oberhausen.jpg
Szabó László
Barcza 1961 Oberhausen.jpg
Barcza Gedeon
Lajos Portisch 1961 Oberhausen.jpg
Portisch Lajos
Istvan Bilek 1966.jpg
Bilek István
Honfi Károly 140x180.jpg
Honfi Károly
Győző Forintos 1961 Oberhausen.jpg
Forintos Győző
P.
Elődöntő (3. csoport)
2[2]  Argentína Pilnik 1 Panno 0 Erich Eliskases ½ Sanguineti 0
3  Anglia Alexander 1 Penrose ½ Golombek 0 Wade 1
4  Skócia Fairhurst ½ Aitken 1 Beckingham 1 Thomson 1
5  Libanon Chalabi 0 Tarazi 1 Gabriel 1 Succar 1 3
6  NDK Uhlmann 1 Dittmann 0 Bertholdt ½ Fuchs ½ 2
7  Fülöp-szigetek Cardoso 1 Campomanes 1 Borja ½ Aldecoa 1
8  Kolumbia Cuéllar Gacharna 0 Sánchez ½ De Greif ½ Martín 0 1
9  Lengyelország Śliwa 0 Tarnowski 1 Witkowski 1 Kostro ½
„B” döntő
1  Franciaország Raizman 1 Boutteville 1 Bergraser 1 Lemoine 1 4
2  Dánia Bent Larsen ½ Enevoldsen 1 Pedersen ½ Ravn 1 3
3  Kanada Yanofsky 0 Anderson ½ Vaitonis 0 Joyner 1
4  Lengyelország Śliwa 1 Tarnowski ½ Witkowski 1 Kostro 1
5  Kolumbia Cuéllar Gacharna 0 Sánchez 1 De Greiff ½ Martin ½ 2
6  Belgium Dunkelblum 1 Franck 1 Van den Boeck 1 Beyen 1 4
7  Hollandia Max Euwe 1 Donner 1 Kramer 1 Roessel ½
8  Svédország Ståhlberg ½ Sterner ½ Nilsson 1 Arnlind ½
9  Finnország Ojanen ½ Rantanen ½ Koskinen 1 Hällström ½
10  Izland Jóhansson 1 Porbergsson ½ Jónsson ½ Guðmundsson ½
11  Izrael Porath ½ Czerniak ½ Smiltiner ½ Pilshchik ½ 2
Szerzett pontszám
(Játszmák száma)
7½ (12) 9½ (15) 10½ (15) 7 (11) 5½ (10) 10½ (13)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. október 31.)
  2. Az 1. fordulóban a csapat szabadnapos volt.

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase
  • Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap