1958-as sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
13. sakkolimpia
(1958)
(13th Chess Olympiad)
A Deutsches Museum, a verseny helyszíne
A Deutsches Museum, a verseny helyszíne
Adatok
Rendező NSZK
Dátumszeptember 30.október 23.
Csapatok36 csapat 207 versenyző
HelyszínekDeutsches Museum (München rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Címvédő Szovjetunió
Győztes Szovjetunió

 ← 1956: Moszkva1960: Lipcse → 

A 13. sakkolimpia 1958. szeptember 30. és október 23. között a Német Szövetségi Köztársaságban, Münchenben került megrendezésre. Az eseményt a város alapításának 800. évfordulójának ünnepségeivel kötötték össze. A rendezvényen a sakkolimpiák történetében első alkalommal vettek részt afrikai országok csapatai is. A verseny helyszíne a Deutsches Museum volt.

A résztvevők[szerkesztés]

Az eseményen 36 ország vett részt, 207 versenyzővel, mindkét szám rekordot jelentett a hivatalos sakkolimpiák addigi történetében. A mezőny erősségét a megjelent 25 nemzetközi nagymester és 42 nemzetközi mester jelezte.

A szovjet csapat „bombaerős” összeállításban, a világ élvonalát jelentő hat nemzetközi nagymesterrel állt ki. Az éltáblán a világbajnok Mihail Botvinnik, aki ebben az évben szerezte vissza a világbajnoki címét a most második táblán játszó Vaszilij Szmiszlovtól. A harmadik táblán Paul Keres, a negyediken David Bronstejn, mindketten voltak már másodikok Botvinnik mögött a világbajnoki címért vívott küzdelmek során. A szovjetek tartalékjátékosa két későbbi világbajnok, Mihail Tal és Tigran Petroszján volt. Nem véletlenül voltak ők a verseny favoritjai, és a várakozásnak megfelelve nagy előnnyel nyerték a versenyt.

A szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között tartották számon a jugoszláv, a magyar, az argentin és az amerikai válogatottat. Sajnos a magyar csapat az elődöntő utolsó előtti fordulójában Kolumbiától elszenvedett váratlan és megmagyarázhatatlan 3–1-es veresége miatt csak a 4. helyet szerezte meg a csoportjában, így a sakkolimpiák történetében első – és egyetlen – alkalommal nem jutott az „A” döntőbe. A „B” döntőt viszont megnyerte. Az amerikai csapat esélyeit csökkentette, hogy az olimpia előtt nem sokkal véget ért zónaközi verseny fáradalmai miatt két éljátékosuk, a fiatal csodagyerek, ekkor még csak 15 éves, de már kétszeres amerikai bajnok Bobby Fischer és a magyar származású, egy évvel korábban Amerikába emigrált Benkő Pál nem vállalta a versenyen való részvételt.

A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A verseny lefolyása[szerkesztés]

A 36 csapatot 4 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első három helyezett jutott az „A” döntőbe, a 4–6. helyezett a „B” döntő, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.

A verseny mind az elődöntőben, mind a döntőben körmérkőzéses formában került megrendezésre. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyt a címvédő szovjet csapat ezúttal is meggyőző fölénnyel nyerte Jugoszlávia előtt, és az argentin válogatott szerezte meg a bronzérmet. Magyarország „B” döntőbeli 1. helyezése hivatalosan a 13. helyet jelentette. Játékosaink közül Forintos Győző teljesítményét kell kiemelni, aki a 2. tartalékok között, holtversenyben Petroszjánnal, egyéni aranyérmet szerzett.[1]

A verseny eredményei[szerkesztés]

Elődöntők[szerkesztés]

Első csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 + = Pont
«A»  Szovjetunió 3 4 4 4 8 0 0 27
«A»  Bulgária ½ 3 2 4 5 2 1 21½
«A»  Ausztria 1 2 4 4 5 2 1 21
«B»  Hollandia 2 3 3 3 4 5 2 1 20½
«B»  Dánia 1 2 4 3 4 1 16½
«B»  Franciaország 0 0 1 2 4 3 4 1 14½
«C»  Olaszország 0 ½ 0 1 2 2 5 1 11
«C»  Puerto Rico ½ ½ ½ 1 ½ ½ 3 1 7 0 8
«C»  Írország 0 ½ 0 0 0 0 1 1 7 0 4
Második csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 + = Pont
«A»  Spanyolország 2 3 3 7 0 1 23½
«A»  Amerikai Egyesült Államok 2 3 3 3 6 1 1 23
«A»  NSZK 2 3 4 4 5 2 1 22
«B»  Finnország 1 ½ 2 2 3 3 3 3 2 15½
«B»  Izland 1 1 2 2 2 2 3 3 15½
«B»  Izrael 1 1 1 2 3 3 3 4 1 15
«C»  Norvégia ½ 1 0 2 2 2 1 4 3 11½
«C»  Dél-afrikai Köztársaság ½ ½ 0 2 1 5 2 1 10½
«C»  Irán ½ ½ ½ 1 ½ 1 2 0 7 1
Harmadik csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 + = Pont
«A»  Argentína 2 3 4 4 6 1 1 23
«A»  NDK 3 2 3 4 6 1 1 21
«A»  Anglia 1 3 2 3 3 4 5 2 1 20
«B»  Magyarország 2 1 3 5 2 1 19½
«B»  Lengyelország 2 1 2 4 3 3 2 19
«B»  Kolumbia 1 1 2 3 2 3 3 2 16½
«C»  Fülöp-szigetek ½ 1 ½ ½ 2 4 2 5 1 12½
«C»  Skócia 0 1 ½ ½ 2 3 1 6 1 10
«C»  Libanon 0 0 0 1 0 ½ 0 1 0 8 0
Negyedik csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 + = Pont
«A»  Csehszlovákia 2 3 2 4 4 4 6 0 2 25
«A»  Jugoszlávia 2 2 4 4 6 0 2 24
«A»  Svájc 1 2 4 4 4 3 1 20
«B»  Kanada 2 0 3 2 5 1 2 19
«B»  Svédország 4 2 3 3 4 1 18½
«B»  Belgium 0 0 1 ½ 3 5 0 10½
«C»  Portugália ½ ½ ½ 2 0 2 3 1 5 2 10
«C»  Tunézia 0 0 0 ½ 2 2 1 5 2
«C»  Görögország 0 ½ ½ 1 1 ½ 1 7 0

Az „A” döntő végeredménye[szerkesztés]

Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 + = Pont
1  Szovjetunió 2 2 2 4 4 4 8 0 3 34½
2  Jugoszlávia 2 3 2 9 0 2 29
3  Argentína 2 2 2 3 3 3 2 2 5 1 5 25½
4  Amerikai Egyesült Államok 2 2 2 2 2 3 2 4 1 6 24
5  Csehszlovákia ½ 1 2 2 3 2 3 2 4 3 4 22
6  NDK 0 ½ 1 2 3 4 5 5 1 22
7  NSZK 1 ½ 3 2 5 5 1 22
8  Svájc ½ ½ 1 1 3 4 7 0 19
9  Spanyolország ½ 1 2 ½ 1 2 3 6 2 17½
10  Bulgária ½ 2 2 1 2 2 0 7 4 17
11  Anglia 0 1 1 2 9 0 16
12  Ausztria 0 2 2 2 2 0 ½ 1 6 4 15½

A „B” döntő végeredménye[szerkesztés]

Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 + = Pont
13  Magyarország 2 2 3 4 4 8 1 2 31
14  Hollandia ½ 3 2 3 3 9 1 1 28½
15  Kanada ½ 1 2 8 2 1 24½
16  Kolumbia 2 3 3 1 2 2 5 3 3 24½
17  Izrael 2 2 1 3 5 4 2 23½
18  Dánia 1 3 ½ 2 4 2 4 5 2 23
19  Lengyelország ½ 1 2 3 2 3 3 5 4 2 22½
20  Svédország 2 2 1 2 2 3 4 4 21
21  Finnország 1 2 0 3 2 3 6 2 19
22  Izland 1 ½ 2 2 1 3 2 7 2 18
23  Franciaország 0 ½ 2 1 2 1 1 8 2 15
24  Belgium 0 ½ 1 ½ 1 2 1 9 1 13½

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. Mihail Tal az egész olimpia legjobb eredményéért különdíjban is részesült. A magyarok közül Forintos Győző a második tartalékok között Tigran Petroszjánnal holtversenyben egyéni aranyérmet szerzett.

H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
Svetozar Gligorić  Jugoszlávia A 12 15 80
Max Euwe  Hollandia B 11 77,3
Mihail Botvinnik  Szovjetunió A 9 12 75
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
Frank Ross Anderson  Kanada B 10½ 13 80,8
Vaszilij Szmiszlov  Szovjetunió A 12 79,2
Oscar Panno  Argentína A 12 16 75
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
3. tábla
Paul Keres  Szovjetunió A 12 79,2
Jiří Fichtl  Csehszlovákia A 12½ 17 73,5
Melitón Borja  Fülöp-szigetek C 13½ 19 71,1
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
4. tábla
David Bronstejn  Szovjetunió A 12 79,2
Larry Melvyn Evans  Amerikai Egyesült Államok A 11½ 16 71,9
Zandor Nilsson  Svédország B 11 16 68,8
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
5. játékos (1. tartalék)
Mihail Tal  Szovjetunió A 13½ 15 90
Georgi Tringov  Bulgária A 7 10 70
Nicolas Rossolimo  Amerikai Egyesült Államok A 10 15 66,7
Haije Kramer  Hollandia B 8 12 66,7
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
6. játékos (2. tartalék)
Tigran Petroszján  Szovjetunió A 10½ 13 80,8
Forintos Győző  Magyarország B 10½ 13 80,8
Andrija Fuderer  Jugoszlávia A 11 77,3

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei[szerkesztés]

Szovjetunió

Jugoszlávia

  • Svetozar Gligorić (+9 −0 =6)
  • Alekszandar Matanović (+7 −1 =5)
  • Borislav Ivkov (+7 −3 =5)
  • Petar Trifunović (+5 −2 =4)
  • Božidar Đurašević (+3 −1 =7)
  • Andrija Fuderer (+8 −2 =1)

Argentína

  • Herman Pilnik (+5 -2 =8)
  • Oscar Panno (+8 −0 =8)
  • Erich Eliskases (+5 −1 =11)
  • Rodolfo Argentino Redolfi (+3 −2 =4)
  • Raúl Sanguineti (+7 −3 =5)
  • Jaime Emma (+2 −1 =1)

A magyar versenyzők eredményei[szerkesztés]

F. Ellenfél
Szabó László

Barcza Gedeon

Portisch Lajos

Bilek István

Honfi Károly

Forintos Győző
P.
Elődöntő (3. csoport)
2[2]  Argentína Pilnik 1 Panno 0 Erich Eliskases ½ Sanguineti 0
3  Anglia Alexander 1 Penrose ½ Golombek 0 Wade 1
4  Skócia Fairhurst ½ Aitken 1 Beckingham 1 Thomson 1
5  Libanon Chalabi 0 Tarazi 1 Gabriel 1 Succar 1 3
6  NDK Uhlmann 1 Dittmann 0 Bertholdt ½ Fuchs ½ 2
7  Fülöp-szigetek Cardoso 1 Campomanes 1 Borja ½ Aldecoa 1
8  Kolumbia Cuéllar Gacharna 0 Sánchez ½ De Greif ½ Martín 0 1
9  Lengyelország Śliwa 0 Tarnowski 1 Witkowski 1 Kostro ½
„B” döntő
1  Franciaország Raizman 1 Boutteville 1 Bergraser 1 Lemoine 1 4
2  Dánia Bent Larsen ½ Enevoldsen 1 Pedersen ½ Ravn 1 3
3  Kanada Yanofsky 0 Anderson ½ Vaitonis 0 Joyner 1
4  Lengyelország Śliwa 1 Tarnowski ½ Witkowski 1 Kostro 1
5  Kolumbia Cuéllar Gacharna 0 Sánchez 1 De Greiff ½ Martin ½ 2
6  Belgium Dunkelblum 1 Franck 1 Van den Boeck 1 Beyen 1 4
7  Hollandia Max Euwe 1 Donner 1 Kramer 1 Roessel ½
8  Svédország Ståhlberg ½ Sterner ½ Nilsson 1 Arnlind ½
9  Finnország Ojanen ½ Rantanen ½ Koskinen 1 Hällström ½
10  Izland Jóhansson 1 Porbergsson ½ Jónsson ½ Guðmundsson ½
11  Izrael Porath ½ Czerniak ½ Smiltiner ½ Pilshchik ½ 2
Szerzett pontszám
(Játszmák száma)
7½ (12) 9½ (15) 10½ (15) 7 (11) 5½ (10) 10½ (13)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. október 31.)
  2. Az 1. fordulóban a csapat szabadnapos volt.

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase
  • Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap