1939-es sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
8. sakkolimpia
(1939)
(8th Chess Olympiad)
Adatok
Rendező Argentína
Dátumaugusztus 24. – szeptember 19.
Csapatok27 csapat 133 versenyző (Anglia menet közben visszalépett)
HelyszínekTeatro Politeama (Buenos Aires rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap
Címvédő Amerikai Egyesült Államok
Győztes Németország
 ← 1937: Stockholm1950: Dubrovnik → 

A 8. sakkolimpia 1939. augusztus 24. és szeptember 19. között Argentínában, Buenos Airesben került megrendezésre. Ez volt az első Európán kívül rendezett sakkolimpia, amely a közép- és dél-amerikai országok részvételének köszönhetően annak ellenére részvételi rekordot hozott, hogy az előző olimpia első két helyezettje, az amerikai és a magyar válogatott, valamint Jugoszlávia csapata nem vett részt rajta. Az „A” döntőbe jutott 16 csapat a Hamilton-Russell kupáért versengett, amelyet az előző négy hivatalos sakkolimpián az amerikai válogatott hódított el. A „B” döntő győztese számára a „Copa Argentína” lett felajánlva az argentin elnök, Roberto Ortíz által.

A sakkolimpiával egyidejűleg rendezték meg rekordlétszámú, húsz résztvevővel a női sakkvilágbajnokságot. A címet ezúttal is, immár kilencedszer, 19 játszmából 18 pontot szerezve az ezúttal már angol színekben versenyző Vera Menchik szerezte meg.[1]

A sakkolimpia ideje alatt tört ki a II. világháború, amely némi zavart okozott a verseny menetében, de a csapatok vezetői és a szervezők közösen úgy döntöttek, hogy folytatják a küzdelmeket. Egyedül az egyébként „A”-döntőbe jutott Anglia válogatottja nem folytatta a versenyt, és utazott haza.

A II. világháború miatt a következő sakkolimpiára csak 1950-ben került sor.

A résztvevők[szerkesztés]

Az olimpiai csapatversenyre minden eddigi olimpiánál több, 27 ország csapata nevezett, 133 versenyzővel. A csapatok 5 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket. Ez alkalommal külön is értékelték az „A” és a „B” döntőben legjobb eredményeket elérő versenyzőket.

A versenyen Németország csapatában játszott az annektált Ausztria két élversenyzője, Erich Eliskases és Albert Becker. A megszállt Csehország versenyzői Cseh–Morva Protektorátus néven indultak. A versenyen két világbajnok is szerepelt: az első alkalommal olimpián részt vevő Kuba válogatottjában Capablanca, a francia csapat éltáblásaként az egyéni világbajnoki címét visszahódító Aljechin. A holland csapat azonban nélkülözte a világbajnoki cím elvesztése miatt demoralizálódott Max Euwét.[2]

A verseny lefolyása[szerkesztés]

A részt vevő csapatok nagy száma miatt a versenyen a sakkolimpiák történetében első alkalommal elődöntőkre kerül sor. A résztvevőket négy csoportba sorolták, és minden csoportból az első négy helyezett jutott az „A” döntőbe, míg a többiek a „B” döntő mezőnyét alkották.

A mérkőzések mind az elődöntőkben, mind a döntőkben körmérkőzéses formában folytak. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért.

A háború kitörése miatt több esetben sor került konfliktusra a csapatok között, ami azt eredményezte, hogy nem voltak hajlandók leülni egymás ellen. Ezért a német–lengyel, a német–francia, a német–palesztin, a cseh–morva – lengyel, cseh–morva – francia, valamint az argentin–palesztin mérkőzések eredményét játék nélkül 2–2-es eredményként könyvelték el.

Az amerikaiak és a magyarok távollétében a lengyelek voltak a nagy esélyesek. A versenyt végül szoros küzdelemben, fél pont előnnyel az osztrák éljátékosokkal megerősített német válogatott nyerte, mögöttük a lengyelek végeztek a második helyen, és Észtország szerezte meg a bronzérmet.

A verseny utóélete[szerkesztés]

A világháború kitörése miatt nagyon sok játékos döntött úgy, hogy Argentínában marad, vagy más dél-amerikai országba távozik. Köztük olyan nevek voltak, mint a lengyel Miguel Najdorf és Paulin Frydman, a német válogatottban szereplő két osztrák játékos, Erich Eliskases és Albert Becker, a svédek éljátékosa, Gideon Ståhlberg, valamint a női világbajnokságokon többször is 2. helyezést elért Sonja Graf és a francia Paulette Schwartzmann.[3]

A Hamilton–Russell kupa Argentínában maradt egészen 1950-ig, a következő sakkolimpiáig.

A verseny eredményei[szerkesztés]

Elődöntők[szerkesztés]

Első csoport
H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 + − = Pont
1—2  Lengyelország 2 3 3½ 2½ 4 3½ 5 0 1 18½
1—2 Cseh–Morva Protektorátus 2 2½ 3½ 3 4 3½ 5 0 1 18½
3  Anglia 1 1½ 3 2½ 2½ 3 4 2 0 13½
4  Brazília ½ ½ 1 3 3½ 4 3 3 0 12½
5  Kanada 1½ 1 1½ 1 3½ 2½ 2 4 0 11
6  Peru 0 0 1½ ½ ½ 2½ 1 5 0 5
7  Paraguay ½ ½ 1 0 1½ 1½ 0 6 0 5
Második csoport
H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 + − = Pont
1  Lettország 1½ 3½ 2½ 3 3 4 5 1 0 17½
2  Németország 2½ 2½ 2 3 2½ 3½ 5 0 1 16
3  Chile ½ 1½ 2½ 3 3 3½ 4 2 0 14
4  Franciaország 1½ 2 1½ 2 3 3½ 2 2 2 13½
5  Bulgária 1 1 1 2 3 2 1 3 2 10
6  Uruguay 1 1½ 1 1 1 3 1 5 0 8½
7  Bolívia 0 ½ ½ ½ 2 1 0 5 1 4½
Harmadik csoport
H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 + − = Pont
1  Argentína 2½ 3 2½ 2½ 3½ 4 6 0 0 18
2  Litvánia 1½ 1½ 3 2½ 4 4 4 2 0 16½
3  Hollandia 1 2½ 2 2½ 3½ 3½ 4 1 1 15
4  Dánia 1½ 1 2 2 4 3 2 2 2 13½
5  Izland 1½ 1½ 1½ 2 3½ 3 2 3 1 13
6  Írország ½ 0 ½ 0 ½ 3 1 5 0 4½
7  Ecuador 0 0 ½ 1 1 1 0 6 0 3½
Negyedik csoport
H. Ország 1 2 3 4 5 6 + − = Pont
1  Svédország 1 2½ 2½ 4 4 4 1 0 14
2  Észtország 3 1½ 2½ 2 4 3 1 1 13
3  Palesztina 1½ 2½ 1 3½ 2½ 3 2 0 11
4  Kuba 1½ 1½ 3 1 3 2 3 0 10
5  Norvégia 0 2 ½ 3 2½ 2 2 1 8
6  Guatemala 0 0 1½ 1 1½ 0 5 0 4

Az „A” döntő végeredménye[szerkesztés]

A dőlt betűvel jelzett eredmények játék nélkül kerültek rögzítésre.

H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 + − = Pont
1  Németország 2 2½ 3 3 3 3 2 2 2 3½ 2 3 2½ 2½ 9 0 5 36
2  Lengyelország 2 2½ 1½ 2½ 2 2 1½ 2 4 3½ 2 4 2½ 3½ 7 2 5 35½
3  Észtország 1½ 1½ 2 1½ 3 1½ 2½ 2 2 3 3 3½ 3½ 3 7 4 3 33½
4  Svédország 1 2½ 2 3½ 1½ 1½ 1½ 2 3 3½ 3 2½ 1½ 4 7 5 2 33
5  Argentína 1 1½ 2½ ½ 3½ 2½ 1½ 2 2½ 2½ 3½ 3 3½ 2½ 9 4 1 32½
6 Cseh–Morva Protektorátus 1 2 1 2½ ½ 3½ 3½ 2½ 2 3 2½ 2 3½ 2½ 8 3 3 32
7  Lettország 1 2 2½ 2½ 1½ ½ 2 3 2½ 2½ 3½ 3 2½ 2½ 9 3 2 31½
8  Hollandia 2 2½ 1½ 2½ 2½ ½ 2 1½ 2 2 3 2 2½ 4 6 3 5 30½
9  Palesztina 2 2 2 2 2 1½ 1 2½ 2½ 3 1 1½ 2½ ½ 4 5 5 26
10  Franciaország 2 0 2 1 1½ 2 1½ 2 1½ 2 1 2 2 4 1 6 7 24½
11  Kuba ½ ½ 1 ½ 1½ 1 1½ 2 1 2 3 3 2½ 2½ 4 8 2 22½
12  Chile 2 2 1 1 ½ 1½ ½ 1 3 3 1 1½ 2½ 1½ 3 9 2 22
13  Litvánia 1 0 ½ 1½ 1 2 1 2 2½ 2 1 2½ 2 3 3 7 4 22
14  Brazília 1½ 1½ ½ 2½ ½ ½ 1½ 1½ 1½ 2 1½ 1½ 2 2½ 2 10 2 21
15  Dánia 1½ ½ 1 0 1½ 1½ 1½ 0 3½ 0 1½ 2½ 1 1½ 2 12 0 17½

A „B” döntő végeredménye[szerkesztés]

H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 + − = Pont
16  Izland 2½ 2 3 2½ 3 3½ 2½ 2 4 3 8 0 2 28
17  Kanada 1½ 3 2 3 3 2 3½ 3½ 3½ 3 7 1 2 28
18  Norvégia 2 1 2½ 1½ 3 4 2 3½ 3½ 4 6 2 2 27
19  Uruguay 1 2 1½ 3 2 3½ 3½ 2½ 3 4 6 2 2 26
20  Bulgária 1½ 1 2½ 1 3 4 2½ 3½ 3½ 3 7 3 0 25½
21  Ecuador 1 1 1 2 1 3 2½ 3 3½ 3 5 1 4 21
22  Guatemala ½ 2 0 ½ 0 1 2½ 3 3 3 4 5 1 15½
23  Írország 1½ ½ 2 ½ 1½ 1½ 1½ 1½ 2½ 2½ 2 1 7 15½
24  Peru 2 ½ ½ 1½ ½ 1 1 2½ 2 2½ 2 6 2 14
25  Bolívia 0 ½ ½ 1 ½ ½ 1 1½ 2 2½ 1 8 1 10
26  Paraguay 1 1 0 0 1 1 1 1½ 1½ 1½ 0 10 0 9½

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel a döntőben elért eredmények alapján.

H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
José Raúl Capablanca  Kuba 8½ 11 77,3
Alekszandr Aljechin  Franciaország 7½ 10 75
Vladimirs Petrovs  Lettország 9½ 13 73,1
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
Heinz Foerder  Palesztina 7½ 10 75
Miguel Najdorf  Lengyelország 7½ 10 75
Erik Lundin  Svédország 8½ 13 65,4
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
3. tábla
Ludwig Engels  Németország 9½ 11 86,4
Paulin Frydman  Lengyelország 9 12 75
Jacobo Bolbochán  Argentína 9½ 13 73,1
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
4. tábla
Gunnar Friedemann  Észtország 10 13 76,9
Lodewijk Prins  Hollandia 7½ 11 68,2
Teodor Regedziński  Lengyelország 6 10 60
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
5. játékos (1. tartalék)
Isaías Pleci  Argentína 9½ 13 73,1
František Zíta Cseh–Morva Protektorátus 7½ 11 68,2
Enrique Reed Valenzuela  Chile 7½ 12 62,5

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei[szerkesztés]

Németország

  • Erich Eliskases (+7 −2 =5)
  • Paul Michel (+3 −0 =11)
  • Ludwig Engels (+12 −0 =4)
  • Albert Becker (+6 −3 =3)
  • Heinrich Reinhardt (+5 −4 =3)

Lengyelország

Észtország

  • Paul Keres (+12 −2 =5)
  • Ilmar Raud (+7 −5 =5)
  • Paul Schmidt (+2 −5 =6)
  • Gunnar Friedemann (+11 −3 =3)
  • Johannes Türn (+3 −3 =4)

A szépségdíjas játszmák[szerkesztés]

A verseny bulletinje szerint a szépségdíjas játszmáról később születik döntés, sajnos azonban arra vonatkozóan nincs információ, hogy odaítélték-e a díjat, és ha igen, akkor kinek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Buenos Aires 1939 (spanyol nyelven). Ajedrez de ataque. (Hozzáférés: 2014. október 21.)
  2. ↑ Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. október 21.)
  3. ↑ Az Európába vissza nem tért versenyzők névsora: Asilados en Ergentina en 1939 (spanyol nyelven). webarchiv.org. [2004. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 27.)

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase
  • Krzysztof Puszczewicz: VIII Olimpiada Szachowa - Buenos Aires 1939. ISBN 978-83-63647-19-3
  • Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1939-es_sakkolimpia&oldid=25173295”