1939-es sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
8. sakkolimpia
(1939)
(8th Chess Olympiad)
Adatok
Rendező Argentína
Dátumaugusztus 24.szeptember 19.
Csapatok27 csapat 133 versenyző (Anglia menet közben visszalépett)
HelyszínekTeatro Politeama (Buenos Aires rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Címvédő Amerikai Egyesült Államok
Győztes Németország

 ← 1937: Stockholm1950: Dubrovnik → 

A 8. sakkolimpia 1939. augusztus 24. és szeptember 19. között Argentínában, Buenos Airesben került megrendezésre. Ez volt az első Európán kívül rendezett sakkolimpia, amely a közép- és dél-amerikai országok részvételének köszönhetően annak ellenére részvételi rekordot hozott, hogy az előző olimpia első két helyezettje, az amerikai és a magyar válogatott, valamint Jugoszlávia csapata nem vett részt rajta. Az „A” döntőbe jutott 16 csapat a Hamilton-Russell kupáért versengett, amelyet az előző négy hivatalos sakkolimpián az amerikai válogatott hódított el. A „B” döntő győztese számára a „Copa Argentína” lett felajánlva az argentin elnök, Roberto Ortíz által.

A sakkolimpiával egyidejűleg rendezték meg rekordlétszámú, húsz résztvevővel a női sakkvilágbajnokságot. A címet ezúttal is, immár kilencedszer, 19 játszmából 18 pontot szerezve az ezúttal már angol színekben versenyző Vera Menchik szerezte meg.[1]

A sakkolimpia ideje alatt tört ki a II. világháború, amely némi zavart okozott a verseny menetében, de a csapatok vezetői és a szervezők közösen úgy döntöttek, hogy folytatják a küzdelmeket. Egyedül az egyébként „A”-döntőbe jutott Anglia válogatottja nem folytatta a versenyt, és utazott haza.

A II. világháború miatt a következő sakkolimpiára csak 1950-ben került sor.

A résztvevők[szerkesztés]

Az olimpiai csapatversenyre minden eddigi olimpiánál több, 27 ország csapata nevezett, 133 versenyzővel. A csapatok 5 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket. Ez alkalommal külön is értékelték az „A” és a „B” döntőben legjobb eredményeket elérő versenyzőket.

A versenyen Németország csapatában játszott az annektált Ausztria két élversenyzője, Erich Eliskases és Albert Becker. A megszállt Csehország versenyzői Cseh–Morva Protektorátus néven indultak. A versenyen két világbajnok is szerepelt: az első alkalommal olimpián részt vevő Kuba válogatottjában Capablanca, a francia csapat éltáblásaként az egyéni világbajnoki címét visszahódító Aljechin. A holland csapat azonban nélkülözte a világbajnoki cím elvesztése miatt demoralizálódott Max Euwét.[2]

A verseny lefolyása[szerkesztés]

A részt vevő csapatok nagy száma miatt a versenyen a sakkolimpiák történetében első alkalommal elődöntőkre kerül sor. A résztvevőket négy csoportba sorolták, és minden csoportból az első négy helyezett jutott az „A” döntőbe, míg a többiek a „B” döntő mezőnyét alkották.

A mérkőzések mind az elődöntőkben, mind a döntőkben körmérkőzéses formában folytak. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért.

A háború kitörése miatt több esetben sor került konfliktusra a csapatok között, ami azt eredményezte, hogy nem voltak hajlandók leülni egymás ellen. Ezért a német–lengyel, a német–francia, a német–palesztin, a cseh–morva – lengyel, cseh–morva – francia, valamint az argentin–palesztin mérkőzések eredményét játék nélkül 2–2-es eredményként könyvelték el.

Az amerikaiak és a magyarok távollétében a lengyelek voltak a nagy esélyesek. A versenyt végül szoros küzdelemben, fél pont előnnyel az osztrák éljátékosokkal megerősített német válogatott nyerte, mögöttük a lengyelek végeztek a második helyen, és Észtország szerezte meg a bronzérmet.

A verseny utóélete[szerkesztés]

A világháború kitörése miatt nagyon sok játékos döntött úgy, hogy Argentínában marad, vagy más dél-amerikai országba távozik. Köztük olyan nevek voltak, mint a lengyel Miguel Najdorf és Paulin Frydman, a német válogatottban szereplő két osztrák játékos, Erich Eliskases és Albert Becker, a svédek éljátékosa, Gideon Ståhlberg, valamint a női világbajnokságokon többször is 2. helyezést elért Sonja Graf és a francia Paulette Schwartzmann.[3]

A Hamilton–Russell kupa Argentínában maradt egészen 1950-ig, a következő sakkolimpiáig.

A verseny eredményei[szerkesztés]

Elődöntők[szerkesztés]

Első csoport
H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 + = Pont
1—2  Lengyelország 2 3 4 5 0 1 18½
1—2 Cseh–Morva Protektorátus 2 3 4 5 0 1 18½
3  Anglia 1 3 3 4 2 0 13½
4  Brazília ½ ½ 1 3 4 3 3 0 12½
5  Kanada 1 1 2 4 0 11
6  Peru 0 0 ½ ½ 1 5 0 5
7  Paraguay ½ ½ 1 0 0 6 0 5
Második csoport
H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 + = Pont
1  Lettország 3 3 4 5 1 0 17½
2  Németország 2 3 5 0 1 16
3  Chile ½ 3 3 4 2 0 14
4  Franciaország 2 2 3 2 2 2 13½
5  Bulgária 1 1 1 2 3 2 1 3 2 10
6  Uruguay 1 1 1 1 3 1 5 0
7  Bolívia 0 ½ ½ ½ 2 1 0 5 1
Harmadik csoport
H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 + = Pont
1  Argentína 3 4 6 0 0 18
2  Litvánia 3 4 4 4 2 0 16½
3  Hollandia 1 2 4 1 1 15
4  Dánia 1 2 2 4 3 2 2 2 13½
5  Izland 2 3 2 3 1 13
6  Írország ½ 0 ½ 0 ½ 3 1 5 0
7  Ecuador 0 0 ½ 1 1 1 0 6 0
Negyedik csoport
H. Ország 1 2 3 4 5 6 + = Pont
1  Svédország 1 4 4 4 1 0 14
2  Észtország 3 2 4 3 1 1 13
3  Palesztina 1 3 2 0 11
4  Kuba 3 1 3 2 3 0 10
5  Norvégia 0 2 ½ 3 2 2 1 8
6  Guatemala 0 0 1 0 5 0 4

Az „A” döntő végeredménye[szerkesztés]

A dőlt betűvel jelzett eredmények játék nélkül kerültek rögzítésre.

H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 + = Pont
1  Németország 2 3 3 3 3 2 2 2 2 3 9 0 5 36
2  Lengyelország 2 2 2 2 4 2 4 7 2 5 35½
3  Észtország 2 3 2 2 3 3 3 7 4 3 33½
4  Svédország 1 2 2 3 3 4 7 5 2 33
5  Argentína 1 ½ 2 3 9 4 1 32½
6 Cseh–Morva Protektorátus 1 2 1 ½ 2 3 2 8 3 3 32
7  Lettország 1 2 ½ 2 3 3 9 3 2 31½
8  Hollandia 2 ½ 2 2 2 3 2 4 6 3 5 30½
9  Palesztina 2 2 2 2 2 1 3 1 ½ 4 5 5 26
10  Franciaország 2 0 2 1 2 2 2 1 2 2 4 1 6 7 24½
11  Kuba ½ ½ 1 ½ 1 2 1 2 3 3 4 8 2 22½
12  Chile 2 2 1 1 ½ ½ 1 3 3 1 3 9 2 22
13  Litvánia 1 0 ½ 1 2 1 2 2 1 2 3 3 7 4 22
14  Brazília ½ ½ ½ 2 2 2 10 2 21
15  Dánia ½ 1 0 0 0 1 2 12 0 17½

A „B” döntő végeredménye[szerkesztés]

H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 + = Pont
16  Izland 2 3 3 2 4 3 8 0 2 28
17  Kanada 3 2 3 3 2 3 7 1 2 28
18  Norvégia 2 1 3 4 2 4 6 2 2 27
19  Uruguay 1 2 3 2 3 4 6 2 2 26
20  Bulgária 1 1 3 4 3 7 3 0 25½
21  Ecuador 1 1 1 2 1 3 3 3 5 1 4 21
22  Guatemala ½ 2 0 ½ 0 1 3 3 3 4 5 1 15½
23  Írország ½ 2 ½ 2 1 7 15½
24  Peru 2 ½ ½ ½ 1 1 2 2 6 2 14
25  Bolívia 0 ½ ½ 1 ½ ½ 1 2 1 8 1 10
26  Paraguay 1 1 0 0 1 1 1 0 10 0

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel a döntőben elért eredmények alapján.

H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
José Raúl Capablanca  Kuba 11 77,3
Alekszandr Aljechin  Franciaország 10 75
Vladimirs Petrovs  Lettország 13 73,1
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
Heinz Foerder  Palesztina 10 75
Miguel Najdorf  Lengyelország 10 75
Erik Lundin  Svédország 13 65,4
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
3. tábla
Ludwig Engels  Németország 11 86,4
Paulin Frydman  Lengyelország 9 12 75
Jacobo Bolbochán  Argentína 13 73,1
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
4. tábla
Gunnar Friedemann  Észtország 10 13 76,9
Lodewijk Prins  Hollandia 11 68,2
Teodor Regedziński  Lengyelország 6 10 60
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
5. játékos (1. tartalék)
Isaías Pleci  Argentína 13 73,1
František Zíta Cseh–Morva Protektorátus 11 68,2
Enrique Reed Valenzuela  Chile 12 62,5

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei[szerkesztés]

Németország

  • Erich Eliskases (+7 −2 =5)
  • Paul Michel (+3 −0 =11)
  • Ludwig Engels (+12 −0 =4)
  • Albert Becker (+6 −3 =3)
  • Heinrich Reinhardt (+5 −4 =3)

Lengyelország

Észtország

  • Paul Keres (+12 −2 =5)
  • Ilmar Raud (+7 −5 =5)
  • Paul Schmidt (+2 −5 =6)
  • Gunnar Friedemann (+11 −3 =3)
  • Johannes Türn (+3 −3 =4)

A szépségdíjas játszmák[szerkesztés]

A verseny bulletinje szerint a szépségdíjas játszmáról később születik döntés, sajnos azonban arra vonatkozóan nincs információ, hogy odaítélték-e a díjat, és ha igen, akkor kinek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Buenos Aires 1939 (spanyol nyelven). Ajedrez de ataque. (Hozzáférés: 2014. október 21.)
  2. Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. október 21.)
  3. Az Európába vissza nem tért versenyzők névsora: Asilados en Ergentina en 1939 (spanyol nyelven). webarchiv.org. [2004. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 27.)

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase
  • Krzysztof Puszczewicz: VIII Olimpiada Szachowa - Buenos Aires 1939. ISBN 978-83-63647-19-3
  • Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap