1950-es sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
9. sakkolimpia
(1950)
(9th Chess Olympiad)
Adatok
Rendező Jugoszlávia
Dátumaugusztus 20.szeptember 11.
Csapatok16 csapat 84 versenyző
HelyszínekGallery Unietka (Dubrovnik rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Címvédő Németország
Győztes Jugoszlávia

 ← 1939: Buenos Aires1952: Helsinki → 

A 9. sakkolimpia 1950. augusztus 20. és szeptember 11. között Jugoszláviában, Dubrovnikban (ma Horvátország) került megrendezésre. Ez volt az első sakkolimpia a II. világháborút követően, és ez volt az első „nyílt” sakkolimpia, amelyen először játszott a férfiak között női játékos a francia Chaudé de Silans személyében.

A résztvevők[szerkesztés]

A jugoszláv pártvezetéssel fennálló politikai nézetkülönbségek miatt a Szovjetunió és a szocialista országok – köztük Magyarország – bojkottálták a rendezvényt, így azon csak 16 ország vett részt. A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

Több csapat is eséllyel pályázott az olimpiai bajnoki címre. A hazai pálya előnyét is élvező jugoszláv csapat nagyon erős volt. Az amerikai válogatottat olyan nevek fémjelezték, mint Samuel Reshevsky és Horowitz, az argentinok csapatában a legutóbbi, 1939-es sakkolimpiát követően az országban maradt lengyel Miguel Najdorf és a német Pilnik játszott, a holland válogatottat Max Euwe egykori világbajnok vezette az első táblán.

Ez volt az első sakkolimpia, amelyen az 1950 óta odaítélt nemzetközi nagymesteri és nemzetközi mesteri címek már megjelentek a nevek mellett. A versenyen négy nemzetközi nagymester (Max Euwe, Samuel Reshevsky, Miguel Najdorf, Ksawery Tartakower) és 23 nemzetközi mester, köztük olyan nevek, mint a jugoszláv Svetozar Gligorić, a nyugat-német Unzicker és az argentin Bolbochán, ült asztalhoz.[1]

A verseny lefolyása[szerkesztés]

A verseny körmérkőzéses formában került megrendezésre. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyt végül a hazai pálya előnyét is élvező, hat nemzetközi mesterrel felálló jugoszláv csapat nyerte az argentin válogatott előtt. Meglepetésre a fiatal nyugat-német csapat szerezte meg a bronzérmet.

A verseny végeredménye[szerkesztés]

H. Ország O.kód 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 P MP + = -
1  Jugoszlávia YUG 3 2 3 2 2 3 3 4 4 4 4 4 45½ 25 11 3 1
2  Argentína ARG 2 4 3 3 4 3 43½ 25 12 1 2
3  NSZK GER 1 2 3 3 3 4 3 3 2 4 40½ 24 11 2 2
4  Amerikai Egyesült Államok USA 2 2 2 2 3 3 4 40 26 11 4 0
5  Hollandia NED 1 2 2 2 2 4 4 37 20 8 4 3
6  Belgium BEL 1 0 2 2 3 3 3 32 16 7 2 6
7  Ausztria AUT 2 1 2 2 2 3 31½ 14 5 4 6
8  Chile CHI 2 1 ½ 2 2 2 3 4 2 30½ 15 5 5 5
9  Franciaország FRA ½ 1 2 2 2 2 2 ½ 1 2 28½ 14 4 6 5
10  Finnország FIN 1 1 2 1 ½ 3 2 3 28 12 5 2 8
11  Svédország SWE 1 ½ 0 2 ½ 2 3 2 3 2 27½ 12 4 4 7
12  Olaszország ITA 0 ½ 1 1 ½ 1 1 3 2 25 13 6 1 8
13  Dánia DEN 0 0 1 1 ½ ½ 2 2 1 2 3 22 9 3 3 9
14  Peru PER 0 ½ 2 1 1 2 2 1 ½ 2 3 2 21½ 7 1 5 9
15  Norvégia NOR 0 ½ ½ 0 0 ½ 0 ½ 1 2 2 1 1 15 6 2 2 11
16  Görögország GRE 0 1 0 ½ 0 1 ½ 2 ½ ½ ½ 2 ½ 12 2 0 2 13

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel a döntőben elért eredmények alapján. A 2. tartalékok között csak két olyan játékos volt, aki legalább a fordulók felének megfelelő, azaz minimum nyolc játszmát játszott.

H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
Wolfgang Unzicker  NSZK 11 14 78,6
Miguel Najdorf  Argentína 11 14 78,6
Samuel Reshevsky  Amerikai Egyesült Államok 11 77,3
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
Julio Bolbochán  Argentína 11½ 14 82,1
Lothar Schmid  NSZK 9 12 75
Nicolas Rossolimo  Franciaország 9 12 75
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
3. tábla
Petar Trifunović  Jugoszlávia 10 13 76,9
Lodewijk Prins  Hollandia 10 65
Gerhard Pfeiffer  NSZK 7 11 63,6
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
4. tábla
Braslav Rabar  Jugoszlávia 9 10 90
Nicolaas Cortlever  Hollandia 11 77,3
Nils Bergquist  Svédország 12 62,5
Héctor Decio Rossetto  Argentína 12 62,5
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
5. játékos (1. tartalék)
Herman Pilnik  Argentína 10 75
Hans Lambert  Ausztria 8 12 66,7
George Kramer  Amerikai Egyesült Államok 12 62,5
Hans-Hilmar Staudte  NSZK 12 62,5
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
6. játékos (2. tartalék)
Larry Melvyn Evans  Amerikai Egyesült Államok 9 10 90
Jan Donner  Hollandia 8 56,3

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei[szerkesztés]

Югославия

  • Svetozar Gligorić (+9 −2 =4)
  • Vasja Pirc (+7 −2 =5)
  • Petar Trifunović (+8 −1 =4)
  • Braslav Rabar (+8 −0 =2)
  • Milan Vidmar (+4 −0 =2)
  • Stojan Puc (+1 −1 =0)

Argentína

  • Miguel Najdorf (+8 −0 =6)
  • Julio Bolbochán (+9 −0 =5)
  • Carlos Guimard (+4 −2 =4)
  • Héctor Rossetto (+4 −1 =7)
  • Herman Pilnik (+6 −1 =3)

Német Szövetségi Köztársaság

  • Wolfgang Unzicker (+9 −1 =4)
  • Lothar Schmid (+7 −1 =4)
  • Gerhard Pfeiffer (+4 −1 =6)
  • Ludwig Rellstab (+3 −2 =6)
  • Hans-Hilmar Staudte (+6 −3 =3)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. október 21.)

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase
  • Krzysztof Puszczewicz: IX Olimpiada Szachowa - Dubrownik 1950. ISBN 978-83-63647-20-9
  • Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap