1976-os sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
22. nyílt és 7. női sakkolimpia
(1976)
(22nd Chess Olympiad)
Adatok
Rendező  Izrael
Dátum október 26.november 10.
Csapatok nyílt: 48 csapat 286 versenyző
női: 23 csapat 90 versenyző
Helyszínek Dan Carmel Hotel (Haifa rendező városban)
Honlap OlimpBase honlap

Címvédő nyílt:  Szovjetunió
női:  Szovjetunió
Győztes nyílt:  Amerikai Egyesült Államok
női:  Izrael

 ← 1974: Nizza 1978: Buenos Aires → 

A 22. nyílt és 7. női sakkolimpia 1976. október 26. és november 10. között Izraelben, Haifában került megrendezésre. Helyszíne a Dan Carmel Hotel volt. A versenyt politikai okokból bojkottálták az arab államok, amelyek a hivatalos olimpiával egyidejűleg egy nemhivatalos, úgynevezett anti-izraeli vagy ellenolimpiát szerveztek Tripoliban. A szocialista országok csapatai politikai okokból egyik versenyen sem vettek részt. Ez volt az első olyan olimpia, amelyen egy időben és egy helyszínen került megrendezésre a nyílt[1] és a női verseny. A hivatalos versenyt a nyílt kategóriában az Amerikai Egyesült Államok, a nőknél Izrael válogatottja nyerte.

A résztvevők[szerkesztés]

A nyílt versenyen 48 ország 286 versenyzője, köztük 23 nemzetközi nagymester és 29 nemzetközi mester vett részt. A női versenyre 23 ország 90 versenyzője nevezett, akik között 1 női nemzetközi nagymester és 6 női nemzetközi mester volt.

A nyílt versenyen a csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott, míg a női versenyen három játékos alkotott egy csapatot, és mellettük egy tartalékot lehetett nevezni. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A nyílt verseny[szerkesztés]

A sakkolimpiák történetében a versenyt első alkalommal rendezték svájci rendszerben, melynek keretében 13 fordulóra került sor. A sorsolást első alkalommal végezték számítógéppel.

A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ha ez is egyenlő volt, akkor a Buchholz-számítás döntött. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

Az olimpiai bajnoki címre esélyesnek számító Szovjetunió, Magyarország és Jugoszlávia távollétében az Élő-pontszámok alapján az Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Hollandia és Izrael számított a dobogóra esélyes csapatok közé.

A versenyt szoros küzdelemben az Amerikai Egyesült Államok csapata nyerte Hollandia és Anglia előtt.[2]

A nyílt verseny végeredménye[szerkesztés]

Az első 10 helyezett csapat:

H. Csapat O.kód P[3] CsP[4] Buch.[5] + = - 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13
1.  Amerikai Egyesült Államok USA 37 21 383.5 9 3 1 IRI
3
CHI
SCO
ITA
2
AUS
4
NED
ENG
2
ARG
GER
2
ISR
SUI
4
COL
3
WLS
2.  Hollandia NED 36½ 23 383.5 10 3 0 LUX
SCO
SUI
ARG
2
NOR
4
USA
ISR
3
ENG
2
CHI
SWE
GER
2
CAN
FIN
3
3.  Anglia ENG 35½ 22 385.5 9 4 0 NZL
FRA
4
ARG
GER
2
ITA
3
PHI
USA
2
NED
2
ISR
2
CAN
3
SWE
3
CHI
AUT
4.  Argentína ARG 33 20 389.5 9 2 2 VEN
4
ESP
ENG
NED
2
SUI
3
GER
PHI
3
USA
IRI
3
AUT
3
ISR
SWE
CAN
2
5.  NSZK GER 31 15 389.0 6 3 4 IRL
FIN
3
AUT
ENG
2
PHI
1
ARG
ESP
3
ISR
USA
2
IRI
4
NED
2
SUI
AUS
6.  Izrael ISR 29½ 17 392.5 8 1 4 URU
AUS
SWE
SUI
DEN
ESP
3
NED
1
GER
ENG
2
USA
½
ARG
PHI
3
PAR
7.  Svájc SUI 29 17 365.0 8 1 4 AHO
4
CAN
NED
ISR
ARG
1
CHI
½
DEN
THA
ESP
2
COL
3
USA
0
GER
FRA
8.  Kanada CAN 28½ 15 372.5 6 3 4 MNC
4
SUI
NOR
1
IRI
SCO
2
WLS
3
ITA
2
ESP
AUS
ENG
1
ISL
3
NED
ARG
2
9.  Spanyolország ESP 28½ 12 355.0 5 2 6 ISV
4
ARG
BEL
SWE
2
VEN
4
ISR
1
GER
1
CAN
SUI
2
CHI
NOR
AUS
SCO
10.  Kolumbia COL 28 14 352.5 6 2 5 PNG
SWE
ISL
VEN
FIN
PAR
2
FRA
3
SCO
NOR
2
SUI
1
AUT
3
USA
1
HON
3

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyző teljesítményét emelték ki. Ezen az olimpián az egyéni teljesítményeket nem díjazták érmekkel.[6]

1. tábla
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Jan Timman  Hollandia 11 77,3
Silver medal.svg William Hook  Brit Virgin-szigetek 10 13 76,9
Bronze medal.svg Anthony John Miles  Anglia 9 12 75
Bronze medal.svg Peter Bíyiasas  Kanada 10 75
2. tábla
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Gennadi Sosonko  Hollandia 6 8 75
Silver medal.svg Tóth Béla  Olaszország 12 70,8
Bronze medal.svg Raymond Dennis Keene  Anglia 7 10 70
3. tábla
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Marcello Carrión  Dominikai Köztársaság 9 11 81,8
Silver medal.svg Miguel Ángel Quinteros  Argentína 10½ 13 80,8
Bronze medal.svg Larry Melvyn Evans  Amerikai Egyesült Államok 7 9 77,8
Bronze medal.svg Vernon Small  Új-Zéland 7 9 77,8
4. tábla
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Michael Francis Stean  Anglia 8 68,8
Silver medal.svg John Grantley Cooper  Wales 10 65
Silver medal.svg Andreas Huss  Svájc 10 65
5. játékos (1. tartalék)
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Boris De Greiff  Kolumbia 7 78,6
Silver medal.svg William James Lombardy  Amerikai Egyesült Államok 7 9 77,8
Bronze medal.svg Magnus Wahlborn  Svédország 9 72,2
Bronze medal.svg Gert Ligterink  Hollandia 9 72,2
Bronze medal.svg Georges Philippe  Luxemburg 9 72,2
6. játékos (2. tartalék)
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Kim Commons  Amerikai Egyesült Államok 9 83,3
Silver medal.svg Paul Delaney  Írország 9 72,2
Bronze medal.svg Franciscus Kuijpers  Hollandia 5 7 71,4
Bronze medal.svg Luis Marcos Bronstein  Argentína 5 7 71,4

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei[szerkesztés]

Amerikai Egyesült Államok[7]

  • Robert Byrne (2540) (+5 -1 =4) (2604)
  • Lubomir Kavalek (2540) (+3 −2 =3) (2486)
  • Larry Melvyn Evans (2540) (+5 −0 =4) (2626)
  • James edward Tarjan (2490) (+3 −2 =2) (2419)
  • William James Lombardy (2520) (+6 −1 =2) (2576)
  • Kim Commons (2420) (+6 −0 =3) (2594)

Hollandia

  • Jan Timman (2550) (+6 −0 =5) (2689)
  • Gennadi Sosonko (2505) (+4 -0 =4) (2632)
  • Jan Donner (2475) (+4 −1 =4) (2539)
  • Hans Ree (2420) (+3 −2 =3) (2424)
  • Gert Ligterink (2400) (+5 −1 =3) (2477)
  • Franciscus Kuijpers (2430) (+4 −1 =2) (2452)

Anglia

  • John Anthony Miles (2510) (+6 -0 =6) (2644)
  • Raymond Dennis Keene (2460) (+4 −0 =6) (2588)
  • William Roland Hartston (2445) (+5 −1 =3) (2555)
  • Michael Francis Steane (2420) (+3 −0 =5) (2554)
  • Andrew Jonathan Mestel (2390) (+2 −2 =2) (2328)
  • John Dennis Martin Nunn (2435) (+4 −2 =1) (2401)

A női verseny eredményei[szerkesztés]

A női verseny 23 csapatát 4 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első két helyezett jutott az „A” döntőbe, a 3–4. helyezett a „B” döntő, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.

A verseny az elődöntőben és a döntőkben is körmérkőzéses formában zajlott. A döntőbe jutott csapatok az elődöntőbeli egymás elleni eredményüket nem vitték tovább a döntőbe. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

Az elődöntők eredményei[szerkesztés]

A csoport[szerkesztés]

H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 Pont CSP B. + = -
1 A  Izrael × 2 3 9 7 18.25 3 1 0
2 A  Ausztrália × ½ 2 4 12.25 1 2 1
3 B  Argentína ½ × 1 3 8.25 1 1 2
4 B  Kolumbia 1 1 × 2 3 7.25 1 1 2
5 C  Ausztria 0 2 1 × 3 8.25 1 1 2

B csoport[szerkesztés]

H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 6 Pont CSP B + = -
1 A  Hollandia × 3 3 12½ 9 28.75 4 1 0
2 A  Dánia ½ × 3 3 6 15 2 2 1
3 B  Finnország ½ × 2 2 7 19.25 3 1 1
4 B  Kanada 1 × 2 5 15.75 1 3 1
5 C  Wales 0 0 ½ × 3 6.25 1 1 3
6 C  Japán 0 0 1 1 ½ × 0 0 0 0 5

C csoport[szerkesztés]

H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 6 Pont CSP Б + = -
1 A  Anglia × 2 3 12½ 10 32.5 5 0 0
2 A  Spanyolország ½ × 2 3 10½ 8 22 4 0 1
3 B  Franciaország 1 1 × 1 2 3 8 4 7 2 0 3
4 B  Olaszország ½ ½ 2 × 7 5 14.25 2 1 2
5 C  Svédország ½ ½ 1 ½ × 3 2 1.5 1 0 4
6 C  Új-Zéland 0 0 0 0 × 1 3.5 0 1 4

D csoport[szerkesztés]

H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 6 Pont CSP B + = -
1 A  Amerikai Egyesült Államok × 3 2 2 3 11½ 9 28.75 4 1 0
2 A  NSZK × 2 ½ 3 7 22.75 3 1 1
3 B  Fülöp-szigetek 0 1 × 3 3 5 11.75 2 1 2
4 B  Írország 1 ½ × 3 4 8.75 1 2 2
5 C  Svájc 1 0 × 2 7 5 14.25 2 1 2
6 C  Skócia 0 0 0 0 1 × 1 0 0 0 0 5

Az „A” döntő végeredménye[szerkesztés]

H. Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 Pont CsP B + = -
1  Izrael × 2 3 2 2 3 17 14 67 7 0 0
2  Anglia ½ × 2 1 11½ 8 38.5 3 2 2
3  Spanyolország 1 1 × ½ 2 3 11½ 7 28.75 3 1 3
4  Amerikai Egyesült Államok ½ × 0 2 10½ 8 36.75 3 2 2
5  Hollandia 0 ½ 3 × 6 28.25 1 4 2
6  NSZK 1 ½ 1 × 2 9 5 20.75 1 3 3
7  Ausztrália 1 2 ½ 1 × 1 4 20.75 1 2 4
8  Dánia 0 0 ½ 1 2 × 4 19 1 2 4

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

1. tábla
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Alla Kusnyir  Izrael A 8 93,8
Silver medal.svg Jana Hartston  Anglia A 9 11 81,8
Bronze medal.svg Smilja Vujosevic  Kanada B 11 68,2
2. tábla
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Nava Shterenberg  Kanada B 9 10 90
Silver medal.svg Nieves García Vicente  Spanyolország A 11 86,4
Bronze medal.svg Vanda Veprek  Svájc C 10 75
Bronze medal.svg Luba Kristol  Izrael A 10 75
3. tábla
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Hyroko Maeda  Japán C 8 81,3
Silver medal.svg Matilde Cazón  Argentína B 7 10 70
Bronze medal.svg Carla Wettstein  Svájc C 10 65
4. játékos (tartalék)
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Lea Nudelman  Izrael A 7 92,9
Silver medal.svg Ada van der Giessen  Hollandia A 9 72,2
Bronze medal.svg Ruth Orton  Amerikai Egyesült Államok A 5 8 62,5

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A nyílt versenyen egyaránt indulhatott férfi és női versenyző.
  2. Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 13.)
  3. Pontszám
  4. Csapatpontszám
  5. A Buchholz-számítás szerinti érték
  6. Individual Medals (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 13.)
  7. A név után az Élő-pontszám, a nyert, a vesztett és a döntetlen játszmák száma és a teljesítményérték.

Források[szerkesztés]

  • Nyílt verseny: OlimpBase
  • Női verseny: OlimpBase
  • Святослав Ю. Р. Из истории шахматных олимпиад. — Киев: Здоровье, 1983. — 240 с.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap