1936-os sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
3. nemhivatalos sakkolimpia
(1936)
(3rd unofficial Chess Olympiad)
Adatok
Rendező Németország
Dátumaugusztus 17.szeptember 1.
Csapatok21 csapat 208 versenyző
HelyszínekSchloss Nymphenburg (München rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Címvédő Amerikai Egyesült Államok
Győztes Magyarország

 ← 1935: Varsó1937: Stockholm → 

A 3. nemhivatalos sakkolimpiát 1936. augusztus 17. és szeptember 1. között Németországban, Münchenben, a nymphenburgi kastélyban rendezték meg, az ugyanebben az időben zajló XI. nyári olimpiai játékokkal együtt, annak kísérő rendezvényeként. A rendezvény egybeesett a Müncheni Sakk-klub centenáriumi ünnepségével is.

A Német Sakkszövetség antiszemita megnyilvánulásai, valamint amiatt, hogy felkérték a Nemzetközi Sakkszövetséget, hogy a zsidó és fekete bőrű játékosok részvételét ne engedélyezzék, a FIDE levette hivatalos rendezvényei közül, és a tagországok saját belátására bízta, hogy részt vesznek-e a versenyen.[1] Az eredetileg hivatalosnak meghirdetett sakkolimpia ezért lett nemhivatalos.

A résztvevők[szerkesztés]

A verseny körüli viták, valamint a német belpolitikai fejlemények miatt több ország nem kívánt részt venni az olimpián. Így távol maradt a címvédő Amerikai Egyesült Államok, valamint Anglia csapata is. Több ország válogatottjából kimaradtak erős, zsidó származású sakkozók, például a lengyel csapatból Tartakower, de sok ország nem vette figyelembe a rendezők kérését. Erősen „zsidó” csapattal indult például a két favorit: Magyarország (a Steiner testvérek, Szabó László, Gereben) és Lengyelország válogatottja is (Frydman, Najdorf, Friedman, Kremer, Pogorieły), amelyek a versenyen annak rendje és módja szerint meg is verték a „felsőbbrendű” német csapatot. Rajtuk kívül is még több más ország csapatában szerepeltek zsidó származású versenyzők. Ezen a versenyen tette le névjegyét az észt válogatottban a 20 éves Paul Keres, aki az 1. táblán 20 mérkőzéséből 15,5 pontot szerzett.

A több visszalépő ország ellenére az addigi legnépesebb mezőny gyűlt össze. A versenyre 21 csapat nevezett, 208 versenyzővel, és 1680 játszmára került sor. A korábbiaktól eltérően (és erre később sem került sor) a csapatokban egyidejűleg 8 fő játszott, és 2 tartalékot is nevezhettek. A játékosok között erősorrendet kellett megadni, és a 10 játékosból bárkik játszottak, azok szigorúan az előre megadott erősorrendben ülhettek csak le a táblákhoz.

A verseny lefolyása[szerkesztés]

A versenyt a csapatok között körmérkőzéses formában rendezték. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban fejenként 2 óra állt rendelkezésre az első 40 lépés megtételéhez, majd 20 lépésenként további 1 óra.

A versenyt a már 67 éves Maróczy Géza vezetésével játszó magyar csapat biztosan, minden ellenfelét legyőzve nyerte. A csapat jól ötvözte a már több olimpiai bajnoki címmel rendelkező rutinos játékosokat (Steiner Lajos és Endre, Havasi Kornél, Vajda Árpád), valamint a feltörekvő fiatalokat (Szabó László, Barcza Gedeon, Gereben Ernő). A magyar válogatott csapatban először játszott a korábbi román olimpiai csapattag Balogh János.

A verseny végeredménye[szerkesztés]

H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 BP + = -
1  Magyarország 5 5 5 5 6 5 7 110½ 20 0 0
2  Lengyelország 3 5 4 5 7 6 6 8 108 16 1 3
3  Németország 4 4 5 6 7 6 7 106½ 16 2 2
4  Jugoszlávia 3 4 3 6 4 4 6 7 5 7 7 104½ 14 3 3
5  Csehszlovákia 3 4 5 7 4 5 4 4 6 6 5 6 6 8 104 13 4 3
6  Lettország 2 5 6 4 5 7 4 5 7 96½ 14 2 4
7  Ausztria 4 5 4 4 7 7 6 95 13 3 4
8  Svédország 4 4 4 5 6 6 94 11 3 6
9  Dánia 3 3 3 3 3 7 5 5 7 5 7 91½ 12 0 8
10  Észtország 3 2 4 4 2 4 4 6 6 6 90 9 4 7
11  Litvánia 3 1 4 4 4 3 4 3 6 77½ 7 4 9
12  Finnország 3 2 3 4 4 1 4 4 4 4 6 75 6 6 8
13  Hollandia 2 3 5 5 5 5 5 71½ 10 0 10
14  Románia 2 2 1 4 4 3 4 4 6 5 68 4 4 12
15  Norvégia 4 3 4 7 5 64½ 3 2 15
16  Brazília 2 3 1 2 3 2 4 4 4 4 5 6 4 63 5 3 12
17  Svájc 2 1 1 2 2 5 3 4 4 5 3 5 5 61½ 5 2 13
18  Olaszország 3 2 3 4 1 1 2 2 4 3 6 4 59 3 3 14
19  Izland ½ 2 2 3 3 5 2 5 57½ 4 0 16
20  Franciaország 1 ½ 1 1 3 2 3 2 1 2 3 4 43½ 1 1 18
21  Bulgária ½ 0 1 0 1 2 1 2 3 3 3 4 3 3 38½ 0 1 19

A magyar versenyzők eredményei[szerkesztés]

Forduló Ellenfél Maróczy Géza Steiner Lajos Steiner Endre Havasi Kornél Szabó László Barcza Gedeon Vajda Árpád Gereben Ernő Balogh János Kóródy Keresztély Imre Pont
1  Észtország[2] 0 1 ½ 1 0 1 ½ 1 5
2  Brazília 1 1 ½ 1 ½ ½ 1 1
3  Finnország ½ 1 1 1 1 ½ 1 ½
5[3]  Olaszország 1 1 ½ 1 ½ 0 ½ ½ 5
6  Románia 0 1 0 1 1 1 1 ½
7  Csehszlovákia ½ ½ 0 1 1 ½ 1 1
8  Svájc ½ 1 ½ ½ ½ 1 1 1 6
9  Lengyelország 1 ½ ½ 1 ½ ½ ½ ½ 5
10  Németország ½ ½ 0 ½ 1 ½ ½ 1
11  Lettország ½ 0 1 1 1 0 1 1
12  Izland 1 1 ½ 1 1 ½ ½ 1
13  Litvánia ½ ½ 1 ½ 0 ½ 1 1 5
14  Dánia 1 1 ½ 1 1 ½ ½ 0
15  Ausztria[4] ½ 0 1 ½ ½ ½ ½ 1
16  Hollandia 1 1 1 ½ ½ ½ ½ ½
17  Franciaország 1 1 1 ½ 1 1 ½ 1 7
18  Jugoszlávia[5] ½ 1 1 ½ ½ ½ ½ ½ 5
19  Svédország ½ ½ 0 1 1 ½ 1 0
20  Bulgária 1 1 1 ½ 1 1 1 1
21  Norvégia 1 0 ½ 1 ½ ½ ½ ½
Szerzett pontszám
(Játszmák száma)
6 (11) 15½ (20) 11½ (18) 10 (16) 16½ (19) 10½ (16) 10 (15) 13 (19) 8½ (13) 9 (13)

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként értékelték a legjobb százalékos eredményt elért játékosokat. A összes táblát figyelembe véve a mezőnyben a legjobb eredményt a magyar Szabó László érte el az 5. táblán 86,8%-os eredményével. Steiner Lajos 2. táblán elért 77,5%-os eredménye tábláján a 2. legjobb volt, míg az 1. tartalékok között Balogh János 65,4%-os eredménye a 3. legjobb volt.

1. tábla[szerkesztés]

Versenyző Pont Játszma %
Gold medal.svg Paul Keres ( Észtország) 15,5 20 77,5
Silver medal.svg Vasja Pirc ( Jugoszlávia) 12,0 17 70,6
Bronze medal.svg Gideon Stahlberg ( Svédország) 11,5 17 67,7

2. tábla[szerkesztés]

Versenyző Pont Játszma %
Gold medal.svg Miguel Najdorf ( Lengyelország) 16,0 20 80,0
Silver medal.svg Steiner Lajos ( Magyarország) 12,0 17 70,6
Bronze medal.svg Albert Becker ( Ausztria) 11,5 17 67,7

3. tábla[szerkesztés]

Versenyző Pont Játszma %
Gold medal.svg Bjørn Nielsen ( Dánia) 11,5 15 76,7
Silver medal.svg Movsas Feigin ( Lettország) 14,5 19 76,3
Bronze medal.svg Emil Zinner ( Csehszlovákia) 14,5 20 72,5

4. tábla[szerkesztés]

Versenyző Pont Játszma %
Gold medal.svg Karel Hromádka ( Csehszlovákia) 14,0 20 70,0
Silver medal.svg Markas Luckis ( Litvánia) 13,5 20 67,5
Silver medal.svg Gosta Danielsson ( Svédország) 13,5 20 67,5

5. tábla[szerkesztés]

Versenyző Pont Játszma %
Gold medal.svg Szabó László ( Magyarország) 16,5 19 86,8
Silver medal.svg Henryk Friedmann ( Lengyelország) 15,5 20 77,5
Bronze medal.svg Ludwig Relltab ( Németország) 12,0 17 70,6

6. tábla[szerkesztés]

Versenyző Pont Játszma %
Gold medal.svg Borislav Kostić ( Jugoszlávia) 16,0 19 84,2
Silver medal.svg Leon Kremer ( Lengyelország) 15,0 20 75,0
Bronze medal.svg Feliks Villard ( Észtország) 13,0 19 68,4

7. tábla[szerkesztés]

Versenyző Pont Játszma %
Gold medal.svg Ludwig Rödl ( Németország) 14,0 20 70,0
Silver medal.svg Alfred Christensen ( Dánia) 13,0 19 68,4
Bronze medal.svg Henryk Pogoriely ( Lengyelország) 13,5 20 67,5

8. tábla[szerkesztés]

Versenyző Pont Játszma %
Gold medal.svg Wolfgang Weil ( Ausztria) 12,5 17 73,5
Silver medal.svg Herbert Heinicke ( Németország) 13,0 18 72,2
Bronze medal.svg Karlis Ozols ( Lettország) 10,5 15 70,0

9. játékos (első tartalék)[szerkesztés]

Versenyző Pont Játszma %
Gold medal.svg František Zíta ( Csehszlovákia) 7,5 11 68,2
Silver medal.svg Wilhelm Ernst ( Németország) 9,5 14 67,9
Bronze medal.svg Balogh János ( Magyarország) 8,5 13 65,4

10. játékos (2. tartalék)[szerkesztés]

Versenyző Pont Játszma %
Gold medal.svg Ozren Nedeljković ( Jugoszlávia) 8,0 10 80,0
Silver medal.svg Paul Michel ( Németország) 9,5 12 79,2
Bronze medal.svg Bertil Sundberg ( Svédország) 10,5 15 70,0

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Edward Winter: The 1936 Munich Chess Olympiad (angol nyelven). Edward Winter. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
  2. Az észt csapat első tábláján Paul Keres volt az ellenfél
  3. A 4. fordulóban a magyar csapat pihenőnapos volt
  4. Az osztrák csapat 1. tábláján Erich Eliskases játszott
  5. A jugoszláv csapat 4. tábláján Asztalos Lajos játszott

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase
  • Edward Winter: The 1936 Munich Chess Olympiad (angolul)
  • Stanisław Gawlikowski: Olimpiady szachowe 1924-1974, Wyd. Sport i Turystyka, Warszawa 1978 (lengyelül)
  • W. Litmanowicz, J. Giżycki, Szachy od A do Z, Warszawa, Sport i Turystyka, 1986, s. 799 (tom 2) (lengyelül)
  • Kurt Richter (Hrsg.): Schach-Olympia München 1936. 2 Bände. De Gruyter, Berlin und Leipzig 1936, 1937 (Reprint: Edition Olms, Zürich 1997. ISBN 3-283-00255-X) (németül)
  • Emil Joseph Diemer: Olympische Blitzsiege, Magyar Sakkvilag, Kecskemet 1936 (németül)
  • Anthony J. Gillam: Munich Chess ‚Olympiad‘ 1936, Chess Players, 2000 (angolul)
  • Michael Negele: „Propaganda auf 64 Feldern. Das Schach-Olympia München 1936“, in: Karl, Nr. 3, 2008, S. 20-26 (németül)
  • Mario Tal: Bruderküsse und Freudentränen. Eine Kulturgeschichte der Schach-Olympiaden. PapyRossa Verlag, Köln 2008, S. 91-117. ISBN 978-3-89438-393-0 (németül)
  • Frank Große: Die Geschichte der Schacholympiade. Teil 3: Vor dem Zweiten Weltkrieg (1931–1939) (németül)

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap