1952-es sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
10. sakkolimpia
(1952)
(10th Chess Olympiad)
Adatok
Rendező  Finnország
Dátum augusztus 9.augusztus 31.
Csapatok 25 csapat 140 versenyző
Helyszínek Helsinki Business College (Helsinki rendező városban)
Honlap OlimpBase honlap

Címvédő  Jugoszlávia
Győztes  Szovjetunió

 ← 1950: Dubrovnik 1954: Amszterdam → 

A 10. sakkolimpia 1952. augusztus 9. és augusztus 31. között Finnországban, Helsinkiben került megrendezésre, a XV. nyári olimpiai játékok követő rendezvényeként. Ezen a sakkolimpián szerepelt először a Szovjetunió válogatottja, és kezdte meg mintegy negyven éven át tartó hegemóniáját, amelyet csupán Magyarország tudott megtörni az 1978-as sakkolimpián.

Finn emlékbélyeg a sakkolimpiára

A résztvevők[szerkesztés]

A sakkolimpiák állandónak számító résztvevői közül csak Belgium, Franciaország és Bulgária hiányzott, így a versenyen 25 ország 140 versenyzője – köztük 13 nemzetközi nagymester és 38 nemzetközi mester – vett részt, amely a játékosok számát tekintve rekord volt a sakkolimpiák történetében. Az 1939-es sakkolimpián 27 ország csapata indult el, de akkor még csak 1 tartalék nevezésére volt lehetőség. Ezúttal a csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

Az erőviszonyok alapján öt csapat pályázott eséllyel az olimpiai bajnoki címre: a Szovjetunió mellett Argentína, a címvédő Jugoszlávia, valamint Magyarország és Csehszlovákia.

A verseny lefolyása[szerkesztés]

A csapatokat 3 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első három helyezett jutott az „A” döntőbe, a 4–6. helyezett a „B” döntőbe, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.

A verseny mind az elődöntőben, mind a döntőben körmérkőzéses formában került megrendezésre. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A kilenccsapatos döntő eredménye egyöntetű vélemények szerint nem tükrözte hűen az erőviszonyokat, ezért a FIDE úgy döntött, hogy a jövőben a döntő mezőnyét legalább 12 csapatnak kell alkotnia.

A versenyt végül a világbajnok Botvinnik nélkül, de még így is hat nemzetközi nagymesterrel felálló, minden tekintetben kiemelkedő szovjet csapat nyerte az argentin válogatott előtt, és Jugoszlávia csapata szerezte meg a bronzérmet. Magyarország a 6. helyen végzett, játékosaink közül az első táblán egyéni bronzérmet szerzett Szabó László emelkedett ki.[1]

A verseny eredményei[szerkesztés]

Elődöntők[szerkesztés]

Első csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 + = Pont
«A»  Argentína Chess kll44.png 2 2 4 6 0 2 25½
«A»  NSZK 2 Chess kll44.png 2 4 4 6 0 2 23
«A»  Csehszlovákia 2 2 Chess kll44.png 3 3 4 6 0 2 22½
«B»  Anglia ½ Chess kll44.png 2 2 4 4 3 3 2 18
«B»  Dánia ½ 1 2 Chess kll44.png 2 3 4 2 4 2 15½
«B»  Kuba ½ ½ ½ 2 2 Chess kll44.png 3 3 2 14
«C»  Izland ½ Chess kll44.png 2 1 6 1 12½
«C» Flag of Saar (1947–1956).svg Saar-vidék ½ 0 1 0 1 Chess kll44.png 4 2 6 0 10½
«C»  Luxemburg 0 0 0 0 0 ½ 2 0 Chess kll44.png 0 7 1
Második csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 + = Pont
«A»  Svédország Chess kll44.png 2 2 2 4 4 4 0 3 21
«A»  Magyarország 2 Chess kll44.png 4 3 4 6 0 1 20½
«A»  Jugoszlávia 2 Chess kll44.png 3 3 3 5 1 1 18½
«B»  NDK ½ 1 Chess kll44.png 3 3 4 0 13½
«B»  Ausztria 2 0 1 Chess kll44.png 2 2 3 2 11½
«B»  Olaszország ½ 1 1 Chess kll44.png 1 2 5 0 11
«C»  Brazília 0 0 1 2 3 Chess kll44.png 3 2 4 1 10½
«C»  Norvégia 0 ½ ½ ½ 1 Chess kll44.png 0 7 0
Harmadik csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 + = Pont
«A»  Szovjetunió Chess kll44.png 3 3 4 4 7 0 0 23½
«A»  Amerikai Egyesült Államok 1 Chess kll44.png 4 2 4 4 3 3 1 18
«A»  Finnország Chess kll44.png 3 4 3 4 3 0 17
«B»  Izrael 1 0 Chess kll44.png 2 4 4 4 2 1 16
«B»  Hollandia ½ Chess kll44.png 3 4 0 13½
«B»  Lengyelország 0 2 1 2 Chess kll44.png 3 2 2 12½
«C»  Svájc ½ 0 0 0 Chess kll44.png 3 2 5 0
«C»  Görögország 0 0 1 0 ½ ½ 1 Chess kll44.png 0 7 0 4

Az „A” döntő végeredménye[szerkesztés]

H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 + = Pont
1  Szovjetunió Chess kll44.png 2 2 2 3 5 0 3 21
2  Argentína Chess kll44.png 3 5 2 0 19½
3  Jugoszlávia 2 Chess kll44.png 2 3 3 5 1 2 19
4  Csehszlovákia 2 Chess kll44.png 2 2 3 3 2 3 18
5  Amerikai Egyesült Államok 2 2 2 Chess kll44.png 2 3 2 2 1 5 17
6  Magyarország 1 1 2 Chess kll44.png 2 3 3 2 16
7  Svédország 1 ½ 2 Chess kll44.png 2 2 1 4 3 13
8  NSZK ½ 1 1 1 2 2 Chess kll44.png 0 2 6 10½
9  Finnország ½ ½ ½ 2 ½ 2 Chess kll44.png 1 5 2 10

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A 2. tartalékok között csak két olyan játékos volt, aki legalább a fordulók felének megfelelő, azaz minimum kilenc játszmát játszott. A magyarok közül Szabó László az első táblán bronzérmet szerzett.

1. tábla
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Miguel Najdorf  Argentína 12½ 16 78,1
Silver medal.svg Gideon Ståhlberg  Svédország 10 13 76,9
Bronze medal.svg Szabó László  Magyarország 10½ 14 75
2. tábla
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Vaszilij Szmiszlov  Szovjetunió 10½ 13 80,8
Silver medal.svg Lothar Schmid  NSZK 9 12 75
Bronze medal.svg Braslav Rabar  Jugoszlávia 8 12 66,7
3. tábla
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg David Bronstejn  Szovjetunió 8 10 80
Silver medal.svg Jan Donner  Hollandia 10 13 76,9
Bronze medal.svg Robert Byrne  Amerikai Egyesült Államok 10½ 15 70
4. tábla
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Cenek Kottnauer  Csehszlovákia 12½ 15 83,3
Silver medal.svg Efim Geller  Szovjetunió 10½ 14 75
Silver medal.svg Bogdan Śliwa  Lengyelország 9 12 75
5. játékos (1. tartalék)
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Héctor Decio Rossetto  Argentína 8 10 80
Silver medal.svg Dennis Morton Horne  Anglia 9 61,1
Bronze medal.svg Wilfried Lange  NSZK 5 10 50
6. játékos (2. tartalék)
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Ludwig Rellstab  NSZK 9 72,2
Silver medal.svg Izaak Grynfeld  Lengyelország 7 10 70

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei[szerkesztés]

Szovjetunió

Argentína

  • Miguel Najdorf (+11 −2 =3)
  • Julio Bolbochán (+4 −0 =10)
  • Erich Eliskases (+4 −2 =4)
  • Herman Pilnik (+6 −1 =7)
  • Héctor Rossetto (+8 −2 =0)

Jugoszlávia

  • Svetozar Gligorić (+6 −2 =7)
  • Braslav Rabar (+5 −1 =6)
  • Petar Trifunović (+3 −2 =8)
  • Vasja Pirc (+2 −1 =7)
  • Andrija Fuderer (+2 −0 =3)
  • Boriszlav Milić (+3 −0 =2)

A magyar versenyzők eredményei[szerkesztés]

Forduló Ellenfél
László Szabó 1961 Oberhausen.jpg
Szabó László
Barcza 1961 Oberhausen.jpg
Barcza Gedeon

Szily József

Flórián Tibor

Pogáts József

Molnár István
Pont
Elődöntő (2. csoport)
1  Olaszország Porreca 1 Nestler 0 Scafarelli 1 Calà 1 3
2  Jugoszlávia Svetozar Gligorić 1 Braslav Rabar ½ Petar Trifunović ½ Vasja Pirc ½
3  Svédország Ståhlberg ½ Stoltz ½ Lundin ½ Sköld ½ 2
4  NDK Koch 1 Pietzsch ½ Platz 0 Müller K. 1
5  Brazília German 1 Mangini 1 Carvalho jr. 1 Vasconcellos 1 4
6  Norvégia Vestøl 1 Myhre ½ Rojahn 1 Madsen 0
7  Ausztria Lokvenc 1 Poschauko 1 Beni 1 Palda 1 4
„A” döntő
1  Szovjetunió Paul Keres 1 Vaszilij Szmiszlov 0 David Bronstejn ½ Efim Geller 0
2  Csehszlovákia Filip 1 Pachman ½ Šajtar ½ Kottnauer ½
3  Jugoszlávia Svetozar Gligorić ½ Rabar 0 Trifunović ½ Pirc 0 1
4  Finnország Böök 1 Ojanen 1 Kaila 1 Salo ½
5  NSZK Teschner ½ Schmid ½ Heinicke 1 Rellstab 0 2
6  Svédország Ståhlberg 0 Stoltz ½ Lundin 1 Johansson 1
8[2]  Amerikai Egyesült Államok Samuel Reshevsky ½ Byrne ½ Bisguier ½ Koltanowski ½ 2
9  Argentína Miguel Najdorf ½ Bolbochán 0 Erich Eliskases 0 Pilnik ½ 1
Szerzett pontszám
(Játszmák száma)
10½ (14) 6½ (14) 9 (14) 6½ (12) 3 (3) 1 (3)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. október 25.)
  2. A 7. fordulóban a magyar csapat szabadnapos volt.

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase
  • Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap