1952-es sakkolimpia
| 10. sakkolimpia (1952) (10th Chess Olympiad) | |||
| Adatok | |||
| Rendező | |||
| Dátum | augusztus 9. – augusztus 31. | ||
| Csapatok | 25 csapat 140 versenyző | ||
| Helyszínek | Helsinki Business College (Helsinki rendező városban) | ||
| Honlap | OlimpBase honlap | ||
| Címvédő | |||
| Győztes | |||
| |||
A 10. sakkolimpia 1952. augusztus 9. és augusztus 31. között Finnországban, Helsinkiben került megrendezésre, a XV. nyári olimpiai játékok követő rendezvényeként. Ezen a sakkolimpián szerepelt először a Szovjetunió válogatottja, és kezdte meg mintegy negyven éven át tartó hegemóniáját, amelyet csupán Magyarország tudott megtörni az 1978-as sakkolimpián.

A résztvevők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A sakkolimpiák állandónak számító résztvevői közül csak Belgium, Franciaország és Bulgária hiányzott, így a versenyen 25 ország 140 versenyzője – köztük 13 nemzetközi nagymester és 38 nemzetközi mester – vett részt, amely a játékosok számát tekintve rekord volt a sakkolimpiák történetében. Az 1939-es sakkolimpián 27 ország csapata indult el, de akkor még csak 1 tartalék nevezésére volt lehetőség. Ezúttal a csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.
Az erőviszonyok alapján öt csapat pályázott eséllyel az olimpiai bajnoki címre: a Szovjetunió mellett Argentína, a címvédő Jugoszlávia, valamint Magyarország és Csehszlovákia.
A verseny lefolyása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A csapatokat 3 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első három helyezett jutott az „A” döntőbe, a 4–6. helyezett a „B” döntőbe, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.
A verseny mind az elődöntőben, mind a döntőben körmérkőzéses formában került megrendezésre. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.
A kilenccsapatos döntő eredménye egyöntetű vélemények szerint nem tükrözte hűen az erőviszonyokat, ezért a FIDE úgy döntött, hogy a jövőben a döntő mezőnyét legalább 12 csapatnak kell alkotnia.
A versenyt végül a világbajnok Botvinnik nélkül, de még így is hat nemzetközi nagymesterrel felálló, minden tekintetben kiemelkedő szovjet csapat nyerte az argentin válogatott előtt, és Jugoszlávia csapata szerezte meg a bronzérmet. Magyarország a 6. helyen végzett, játékosaink közül az első táblán egyéni bronzérmet szerzett Szabó László emelkedett ki.[1]
A verseny eredményei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Elődöntők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Döntő | Ország | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | + | − | = | Pont | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| «A» | 2 | 2 | 3½ | 3½ | 3½ | 3½ | 3½ | 4 | 6 | 0 | 2 | 25½ | |||
| «A» | 2 | 2 | 2½ | 2½ | 3½ | 2½ | 4 | 4 | 6 | 0 | 2 | 23 | |||
| «A» | 2 | 2 | 2½ | 3 | 3½ | 2½ | 3 | 4 | 6 | 0 | 2 | 22½ | |||
| «B» | ½ | 1½ | 1½ | 2 | 2 | 2½ | 4 | 4 | 3 | 3 | 2 | 18 | |||
| «B» | ½ | 1½ | 1 | 2 | 2 | 1½ | 3 | 4 | 2 | 4 | 2 | 15½ | |||
| «B» | ½ | ½ | ½ | 2 | 2 | 2½ | 2½ | 3½ | 3 | 3 | 2 | 14 | |||
| «C» | ½ | 1½ | 1½ | 1½ | 2½ | 1½ | 1½ | 2 | 1 | 6 | 1 | 12½ | |||
| «C» | ½ | 0 | 1 | 0 | 1 | 1½ | 2½ | 4 | 2 | 6 | 0 | 10½ | |||
| «C» | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | ½ | 2 | 0 | 0 | 7 | 1 | 2½ |
| Döntő | Ország | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | + | − | = | Pont | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| «A» | 2 | 2 | 3½ | 2 | 3½ | 4 | 4 | 4 | 0 | 3 | 21 | |||
| «A» | 2 | 2½ | 2½ | 4 | 3 | 4 | 2½ | 6 | 0 | 1 | 20½ | |||
| «A» | 2 | 1½ | 3 | 2½ | 3 | 3 | 3½ | 5 | 1 | 1 | 18½ | |||
| «B» | ½ | 1½ | 1 | 3 | 1½ | 2½ | 3½ | 3 | 4 | 0 | 13½ | |||
| «B» | 2 | 0 | 1½ | 1 | 2½ | 2 | 2½ | 2 | 3 | 2 | 11½ | |||
| «B» | ½ | 1 | 1 | 2½ | 1½ | 1 | 3½ | 2 | 5 | 0 | 11 | |||
| «C» | 0 | 0 | 1 | 1½ | 2 | 3 | 3 | 2 | 4 | 1 | 10½ | |||
| «C» | 0 | 1½ | ½ | ½ | 1½ | ½ | 1 | 0 | 7 | 0 | 5½ |
| Döntő | Ország | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | + | − | = | Pont | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| «A» | 3 | 2½ | 3 | 3½ | 4 | 3½ | 4 | 7 | 0 | 0 | 23½ | |||
| «A» | 1 | 1½ | 4 | 1½ | 2 | 4 | 4 | 3 | 3 | 1 | 18 | |||
| «A» | 1½ | 2½ | 1½ | 1½ | 3 | 4 | 3 | 4 | 3 | 0 | 17 | |||
| «B» | 1 | 0 | 2½ | 2½ | 2 | 4 | 4 | 4 | 2 | 1 | 16 | |||
| «B» | ½ | 2½ | 2½ | 1½ | 1½ | 1½ | 3½ | 3 | 4 | 0 | 13½ | |||
| «B» | 0 | 2 | 1 | 2 | 2½ | 2½ | 2½ | 3 | 2 | 2 | 12½ | |||
| «C» | ½ | 0 | 0 | 0 | 2½ | 1½ | 3 | 2 | 5 | 0 | 7½ | |||
| «C» | 0 | 0 | 1 | 0 | ½ | ½ | 1 | 0 | 7 | 0 | 4 |
Az „A” döntő végeredménye
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| H. | Ország | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | + | − | = | Pont | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 2½ | 2 | 2 | 2 | 2½ | 3 | 3½ | 3½ | 5 | 0 | 3 | 21 | |||
| 2 | 1½ | 2½ | 1½ | 1½ | 3 | 3½ | 2½ | 3½ | 5 | 2 | 0 | 19½ | |||
| 3 | 2 | 1½ | 2½ | 2 | 3 | 2½ | 3 | 2½ | 5 | 1 | 2 | 19 | |||
| 4 | 2 | 2½ | 1½ | 2 | 1½ | 2 | 3 | 3½ | 3 | 2 | 3 | 18 | |||
| 5 | 2 | 2½ | 2 | 2 | 2 | 1½ | 3 | 2 | 2 | 1 | 5 | 17 | |||
| 6 | 1½ | 1 | 1 | 2½ | 2 | 2½ | 2 | 3½ | 3 | 3 | 2 | 16 | |||
| 7 | 1 | ½ | 1½ | 2 | 2½ | 1½ | 2 | 2 | 1 | 4 | 3 | 13 | |||
| 8 | ½ | 1½ | 1 | 1 | 1 | 2 | 2 | 1½ | 0 | 2 | 6 | 10½ | |||
| 9 | ½ | ½ | 1½ | ½ | 2 | ½ | 2 | 2½ | 1 | 5 | 2 | 10 |
Az egyéni legjobb pontszerzők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A 2. tartalékok között csak két olyan játékos volt, aki legalább a fordulók felének megfelelő, azaz minimum kilenc játszmát játszott. A magyarok közül Szabó László az első táblán bronzérmet szerzett.
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék 1. tábla 
Miguel Najdorf
Argentína12½ 16 78,1 
Gideon Ståhlberg
Svédország10 13 76,9 
Szabó László
Magyarország10½ 14 75
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék 2. tábla 
Vaszilij Szmiszlov
Szovjetunió10½ 13 80,8 
Lothar Schmid
NSZK9 12 75 
Braslav Rabar
Jugoszlávia8 12 66,7
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék 3. tábla 
David Bronstejn
Szovjetunió8 10 80 
Jan Donner
Hollandia10 13 76,9 
Robert Byrne
Amerikai Egyesült Államok10½ 15 70
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék 4. tábla 
Cenek Kottnauer
Csehszlovákia12½ 15 83,3 
Efim Geller
Szovjetunió10½ 14 75 
Bogdan Śliwa
Lengyelország9 12 75
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék 5. játékos (1. tartalék) 
Héctor Decio Rossetto
Argentína8 10 80 
Dennis Morton Horne
Anglia5½ 9 61,1 
Wilfried Lange
NSZK5 10 50
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék 6. játékos (2. tartalék) 
Ludwig Rellstab
NSZK6½ 9 72,2 
Izaak Grynfeld
Lengyelország7 10 70
A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]|
Szovjetunió
|
Argentína
|
Jugoszlávia
|
A magyar versenyzők eredményei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Forduló | Ellenfél | Szabó László |
Barcza Gedeon |
Szily József |
Flórián Tibor |
Pogáts József |
Molnár István |
Pont | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Elődöntő (2. csoport) | ||||||||||||||
| 1 | Porreca | 1 | Nestler | 0 | Scafarelli | 1 | Calà | 1 | 3 | |||||
| 2 | Svetozar Gligorić | 1 | Braslav Rabar | ½ | Petar Trifunović | ½ | Vasja Pirc | ½ | 2½ | |||||
| 3 | Ståhlberg | ½ | Stoltz | ½ | Lundin | ½ | Sköld | ½ | 2 | |||||
| 4 | Koch | 1 | Pietzsch | ½ | Platz | 0 | Müller K. | 1 | 2½ | |||||
| 5 | German | 1 | Mangini | 1 | Carvalho jr. | 1 | Vasconcellos | 1 | 4 | |||||
| 6 | Vestøl | 1 | Myhre | ½ | Rojahn | 1 | Madsen | 0 | 2½ | |||||
| 7 | Lokvenc | 1 | Poschauko | 1 | Beni | 1 | Palda | 1 | 4 | |||||
| „A” döntő | ||||||||||||||
| 1 | Paul Keres | 1 | Vaszilij Szmiszlov | 0 | David Bronstejn | ½ | Efim Geller | 0 | 1½ | |||||
| 2 | Filip | 1 | Pachman | ½ | Šajtar | ½ | Kottnauer | ½ | 2½ | |||||
| 3 | Svetozar Gligorić | ½ | Rabar | 0 | Trifunović | ½ | Pirc | 0 | 1 | |||||
| 4 | Böök | 1 | Ojanen | 1 | Kaila | 1 | Salo | ½ | 3½ | |||||
| 5 | Teschner | ½ | Schmid | ½ | Heinicke | 1 | Rellstab | 0 | 2 | |||||
| 6 | Ståhlberg | 0 | Stoltz | ½ | Lundin | 1 | Johansson | 1 | 2½ | |||||
| 8[2] | Samuel Reshevsky | ½ | Byrne | ½ | Bisguier | ½ | Koltanowski | ½ | 2 | |||||
| 9 | Miguel Najdorf | ½ | Bolbochán | 0 | Erich Eliskases | 0 | Pilnik | ½ | 1 | |||||
| Szerzett pontszám (Játszmák száma) |
10½ (14) | 6½ (14) | 9 (14) | 6½ (12) | 3 (3) | 1 (3) | ||||||||
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Tournament Review" (angol nyelven). OlimpBase. Hozzáférés: 2014. október 25.
- ↑ A 7. fordulóban a magyar csapat szabadnapos volt.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- OlimpBase
- Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
- Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14