1931-es sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
4. sakkolimpia
(1931)
(4th Chess Olympiad)
Adatok
Rendező Csehszlovákia
Dátumjúlius 11.július 26.
Csapatok19 csapat 93 versenyző
HelyszínekNovák kávéház (Prága rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Címvédő Lengyelország
Győztes Amerikai Egyesült Államok

 ← 1930: Hamburg1933: Folkestone (Nagy-Britannia) → 

A 4. sakkolimpiára 1931. július 11. és július 26. között Csehszlovákiában, Prágában került sor. Az esemény megrendezésére előzetesen két ország jelentkezett: Magyarország és Csehszlovákia. A rendező ország kiválasztásában szerepet játszott az, hogy Magyarország egy alkalommal már rendezett sakkolimpiát, a cseh sakkszövetség pedig a következő évben ünnepelhette alapításának 50. évfordulóját. A verseny helyszíne a 800 személy befogadására alkalmas Novák kávéház volt. A csapatok a Hamilton-Russell kupáért versengtek, amelyet az előző olimpián a lengyel válogatott vitt haza.

A sakkolimpiával párhuzamosan folyt a 3. női sakkvilágbajnokság küzdelemsorozata, amelyet ismét a címvédő Vera Menchik nyert meg.

A résztvevők[szerkesztés]

Az olimpiai csapatversenyre 19 csapat nevezett, 93 versenyzővel. A csapatok 5 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. A sakkolimpiák történetében első alkalommal meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként lehetett megállapítani és kihirdetni a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A versenyen a kor legnevesebb sakkozói ültek asztalhoz, élükön a világbajnok Alekszandr Aljechinnal, mellette olyanok fémjelezték az eseményt, mint Grünfeld, Kashdan, Marshall, Flohr, Vidmar, Bogoljubov, Ståhlberg. Csak Euwe és Capablanca hiányzott a legnagyobb nevek közül.

A verseny lefolyása[szerkesztés]

A versenyt a csapatok között körmérkőzéses formában rendezték. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban fejenként 120 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez.

A verseny nagyon feszített tempóban zajlott, első félidejében naponta két fordulóra került sor. A függőjátszmák miatt nehéz volt követni az eseményeket, és az élen a helyzet fordulóról fordulóra változott. Nyolc csapat is esélyes volt az első helyre. Előbb a lengyelek, majd az amerikaiak vezettek, aztán az angolok álltak az élre, akiket a lettek váltottak. Az utolsó fordulóban a két legnagyobb esélyes, az élen álló amerikai és a lengyel csapat egymás ellen játszott. A rendes játékidő leteltekor a lengyelek vezettek 1,5–0,5 arányban, és a függőben maradt játszmák is számukra kedvező eredménnyel biztattak. Az egyik játszmában az állás egyenlő volt, míg a másikban a lengyelek kissé jobban álltak. A folytatásban azonban az elsőt elvesztették, míg a másik döntetlen eredménnyel ért véget, így a mérkőzés 2–2-es döntetlennel végződött, amely az amerikai csapat első helyét jelentette. Az egész olimpia kiélezett küzdelmére jellemző, hogy a versenyben nem maradt veretlen versenyző, amely egyedülálló az olimpiák történetében. Érdekesség még, hogy a mezőnyben senki nem tudott 10 győzelemnél többet elérni a 18 forduló alatt.[1]

A Maróczy nélkül felálló – egyébként rutinos, több sakkolimpián is szerepelt – magyar csapat eredménye elmaradt a várakozástól, mindössze a 10. helyet szerezték meg. Egyedül Steiner Lajos eredménye emelkedett ki a csapatból, aki tábláján a 3. legjobb eredményt elérve egyéni bronzérmet szerzett.

A verseny végeredménye[szerkesztés]

H. Ország O.kód 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 P MP + = -
1  Amerikai Egyesült Államok USA 2 2 2 3 3 4 4 3 48 27 12 3 3
2  Lengyelország POL 2 2 3 2 2 2 3 3 4 4 47 27 11 5 2
3  Csehszlovákia CSR ½ 2 3 3 4 4 46½ 27 13 1 4
4  Jugoszlávia YUG 2 1 2 3 3 4 46 26 12 2 4
5  Németország GER 2 1 3 2 ½ 3 3 3 3 4 45½ 28 13 2 3
6  Lettország LAT 2 1 3 3 3 4 4 45½ 27 13 1 4
7  Svédország SWE 2 2 2 2 2 1 2 3 4 3 2 3 3 45½ 25 9 7 2
8  Ausztria AUT 2 3 3 4 3 3 45 27 13 1 4
9  Anglia ENG ½ 2 3 3 3 44 25 12 1 5
10  Magyarország HUN ½ 1 3 3 2 3 3 3 39½ 19 9 1 8
11  Hollandia NED 1 1 0 2 2 3 2 4 35 15 6 3 9
12  Svájc SUI 2 2 1 1 0 1 1 4 3 1 3 3 34 16 7 2 9
13  Litvánia LTU 1 1 1 1 1 2 ½ 1 2 1 3 3 3 3 30½ 12 5 2 11
14  Franciaország FRA 1 ½ ½ 1 1 2 1 2 2 3 3 29½ 11 4 3 11
15  Románia ROM ½ 1 ½ 1 1 ½ 0 1 1 2 3 3 3 2 3 28 12 5 2 11
16  Olaszország ITA ½ 0 ½ 1 1 1 ½ 1 1 1 2 24 7 3 1 14
17  Dánia DEN 0 0 ½ 0 0 ½ 1 ½ ½ 1 1 1 3 19½ 6 3 0 15
18  Norvégia NOR 0 0 ½ ½ ½ ½ 1 ½ ½ 2 1 1 1 2 ½ ½ 2 15½ 3 0 3 15
19  Spanyolország ESP 1 0 0 ½ 0 ½ 1 ½ 1 0 1 1 1 2 1 2 15½ 2 0 2 16

A magyar versenyzők eredményei[szerkesztés]

Forduló Ellenfél Steiner Endre Steiner Lajos Vajda Árpád Havasi Kornél Sterk Károly Pont
1  Jugoszlávia Vidmar ½ Asztalos Lajos ½ Kostić ½ Pirc 0
2  Litvánia Mikenas 0 Šembergas 1 Vistaneckis 1 Luckis 0 2
3  Amerikai Egyesült Államok Kashdan 0 Marshall 1 Dake ½ Horowitz 0
4  Norvégia Hansen 1 Halvorsen ½ Hovind 1 Gulbrandsen 1
5  Anglia Sultan Khan 1 Yates 0 Thomas ½ Winter 0
6  Olaszország Rosselli del Turco ½ Monticelli 1 Romi 0 Hellmann 1
7  Hollandia Weenink ½ Noteboom 0 Van den Bosch 1 Addicks 0
8  Németország Bogoljubov 0 Wagner ½ Richter 0 Helling 1
9  Svájc Johner 1 Naegeli 1 Zimmermann ½ Rivier ½ 3
10  Spanyolország Golmayo de la Torriente 1 Vilardebo Picurena 0 Soler Bordas 1 Sanz Aguado 1 3
11  Románia Erdélyi 1 Balogh János 1 Baratz 0 Wechsler 1 3
12  Lengyelország Rubinstein 0 Tartakower 0 Przepiorka ½ Makarczyk 0 ½
13  Dánia Cruusberg ½ Ruben 1 Lie 1 Larsen 1
14  Lettország Matisons 1 Apšenieks 1 Petrovs 0 Hasenfuss 1 3
16[2]  Csehszlovákia Flohr ½ Rejfíř ½ Opočenský 0 Skalička 0 1
17  Franciaország Aljechin 0 Gromer 1 Betbeder Matibet 1 Duchamp 1 3
18  Ausztria Grünfeld 0 Spielmann 1 Kmoch ½ Becker 1
19  Svédország Ståhlberg 0 Stoltz ½ Berndtsson-Kullberg ½ Lundin ½
Szerzett pontszám
(Játszmák száma)
6½ (15) 12 (17) 7½ (15) 8½ (14) 5 (11)

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel. A második táblán a magyar Steiner Lajos bronzérmet szerzett.

H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
Alekszandr Aljechin  Franciaország 13½ 18 75
Jefim Bogoljubov  Németország 12½ 17 73,5
Isaac Kashdan  Amerikai Egyesült Államok 12 17 76
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
Gösta Stoltz  Svédország 13½ 18 75
Ksawery Tartakower  Lengyelország 13½ 18 75
Steiner Lajos  Magyarország 12 17 70,6
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
3. tábla
Vladimirs Petrovs  Lettország 11½ 16 71,9
Georg Alan Thomas  Anglia 12½ 18 69,4
Josef Rejfíř  Csehszlovákia 11 16 68,8
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
4. tábla
Albert Becker  Ausztria 10½ 14 75
Vasja Pirc  Jugoszlávia 12½ 17 73,5
Kurt Richter  Németország 10½ 15 70
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
5. játékos (1. tartalék)
Karel Skalička  Csehszlovákia 10½ 14 75
Herman Steiner  Amerikai Egyesült Államok 12 70,8
Volfgangs Hasenfuss  Lettország 11 68,2

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Trivia (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. október 16.)
  2. A 15. fordulóban a magyar csapat szabadnapos volt

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase
  • Krzysztof Puszczewicz: IV Olimpiada Szachowa - Praga 1931 ISBN 978-83-63647-15-5
  • Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap