1924-es sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
1. nemhivatalos sakkolimpia
(1924)
(1st unofficial Chess Olympiad)
Adatok
Rendező Franciaország
Dátumjúlius 12.július 20.
Csapatoknyílt: 18 ország
54 résztvevője
HelyszínekHotel Majestic (Párizs rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Győztes Csehszlovákia

1926: Budapest → 

Az 1. nemhivatalos sakkolimpiát 1924. július 12. és július 20. között a VIII. nyári olimpiai játékokhoz kapcsolódóan, azzal egyidejűleg rendezték meg Párizsban, Franciaországban. Szervezésében kiemelkedő szerepet játszott a francia Pierre Vincent, valamint Alekszandr Aljechin, az ekkor már Franciaországban élő, orosz származású későbbi világbajnok, aki a versenyigazgatói tisztet is ellátta. A verseny végére, július 20-ára időzítették a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) megalakulását. A 15 alapító tag között Magyarország képviseletében Abonyi István vett részt.[1]

A verseny lefolyása[szerkesztés]

A versenyen 18 ország 54 versenyzője vett részt. Egyéni versenyként bonyolították le, és országonként legfeljebb négy egyéni csapattag eredményét összeadva állapították meg a végső csapatsorrendet. Azon országok esetében, amelyek nem indítottak négy főt, annyi játékos eredményét vették figyelembe, ahányan elindultak, emiatt a végeredmény csapatszempontból nem teljesen összevethető. Mivel nem csapatokat sorsoltak össze, ezért ez még nem tekinthető teljes mértékben csapatversenynek, de az első olyan nemzetközi sakkrendezvény volt, ahol végeredményként csapateredményt állapítottak meg.

Az 54 résztvevőt először kilenc darab 6 fős csoportba sorsolták, amelyekben körmérkőzéssel döntötték el a csoportgyőztes személyét. Ez a kilenc csoportgyőztes versenyző játszotta a döntőt az egyéni amatőr világbajnoki címért. A csoportokból kiesett 45 versenyző ezzel párhuzamosan 8 fordulós svájci rendszerű versenyben folytatta a versenyt, amelynek végeredményébe beszámították a csoportmérkőzések során szerzett pontokat is. Így minden játékos összesen 13 játszmát játszott. Az azonos játékszámnak a csapatverseny végeredményének megállapítása során volt jelentősége.

A játszmák során fejenként 40 lépést kellett megtenni 2 óra alatt, majd minden további 20 lépésre 1-1 óra állt rendelkezésre. A holtversenyt csak a döntőben döntötték el, a Consolation Cup, valamint a csapatverseny esetén az azonos pontszámot elérők között megosztott helyezést hirdettek ki.

Az egyéni győztes, a lett Hermanis Matisons az „amatőr világbajnok” címet kapta. A kiesett versenyzők az úgynevezett Consolation Cupért szálltak versenybe. Ezt a csehszlovák Karel Hromádka nyerte. Ezen a sakkolimpián először vett részt női játékos az angol Edith Holloway személyében. Ezt követően azonban 1950-ig női játékos nem szerepelt az olimpián.

A csapatversenyt Csehszlovákia úgy nyerte, hogy a 9 fős döntőben nem volt versenyzője. Ez a tény a döntőben két versenyzővel is szereplő magyar csapat 2. helyezésének értékét erősen növeli. Ugyanígy a lettek negyedik helyezése is kiváló eredmény, hiszen csak három versenyzőt indítottak. A legszebb játszma díját a Jan Schulz (Csehszlovákia) – Sterk Károly (1-0) játszma kapta.[2]

A verseny végeredménye[szerkesztés]

A 9 fős döntőbe két magyar is bekerült: Vajda Árpád és Havasi Kornél.

A döntő végeredménye
# Versenyző Pontszám S-B[3]
1 Hermanis Matisons  Lettország 5,5
2 Fricis Apšenieks  Lettország 5,0
3 Edgard Colle  Belgium 4,5
4 Vajda Árpád  Magyarország 4 16,75
5 Max Euwe  Hollandia 4 15,75
6 Anatol Tschepurnoff  Finnország 4 14,75
7 Luis Argentino Palau  Argentína 3,5
8 Manuel Golmayo Torriente  Spanyolország 3
9 Havasi Kornél  Magyarország 2,5
A Consolation Cup végeredménye (az élcsoport, összesen 45 játékos)
# Versenyző Összpontszám Csoportpontszám Döntőbeli pontszám
1 Karel Hromádka  Csehszlovákia 9,5 3 6,5
2 Jan Schulz  Csehszlovákia 9 4 5
3 Erwin Voellmy  Svájc 8,5 3,5 5
4 Karl Behting  Lettország 8 2 6
Georges Renaud  Franciaország 8 3 5
Roberto Grau  Argentína 8 3,5 4,5
George Koltanowski  Belgium 8 3,5 4,.5
8 Giovanni Cenni  Olaszország 7,5 1,5 6
Steiner Endre  Magyarország 7,5 2 5,5
Otto Zimmermann  Svájc 7,5 2,5 5
Dawid Daniuszewski  Lengyelország 7,5 2,5 5
Sterk Károly  Magyarország 7,5 3 4,5
Damián Reca  Argentína 7,5 3,5 4
A csapatverseny végeredménye
# Csapat Pontszám Versenyzők
1  Csehszlovákia 31 Hromádka 9½, Schulz 9, Vaněk 6½, Skalička 6
2  Magyarország 30 Vajda 8, Sterk 7½, Steiner E. 7½, Havasi 7
3  Svájc 29 Voellmy 8½, Zimmermann 7½, Johner H. 6½, Naegeli 6½
4  Lettország 27,5 Apšenieks 10, Matisons 9½, Behting 8
 Argentína 27,5 Grau 8, Reca 7½, Palau 7, Fernández Coria 5
6  Olaszország 26,5 Cenni 7½, Rosselli del Turco 7, Romih 6½, Miliani 5½
7  Franciaország 25,5 Renaud 8, Lazard F. 6½, Duchamp 6, Gibaud 5
 Lengyelország 25,5 Daniuszewski 7½, Piltz 6, Kohn 6, Kleczyński 6
9  Belgium 24 Colle 8½, Koltanowski 8, Lancel 5, Jonet 2½
10  Spanyolország 19 Golmayo Torriente 7, Marin y Llovet 6, Rey Ardid 6
11  Hollandia 18,5 Euwe 8, Oskam 6, Rueb 4½
12  Románia 18 Davidescu 7, Gudju 6, Loewenton 5
13  Finnország 15 Tschepurnoff 9, Malmberg 6
14  Nagy-Britannia 12,5 Handasyde 6, Wreford 3½, Edith Holloway 3
15  Írország 5,5 O'Hanlon 5½
16  Kanada 5 Smith 5
17  Oroszország[4] 4,5 Potemkin 3, Kahn 1½
18  Jugoszlávia 2,5 Rozić 2½

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. FEDERATION INTERNATIONALE DES ECHECS (francia nyelven). jardinsdecaissa. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  2. Schulz-Sterk, Paris, 1924. (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A holtversenyt eldöntő Sonneborn–Berger-számítás
  4. Potemkin és Kahn emigránsként Párizsban éltek, és Oroszország néven jétszottak, nem a Szovjetunió színeiben

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase – Párizs 1924
  • Mario Tal: Bruderküsse und Freudentränen. Eine Kulturgeschichte der Schach-Olympiaden. PapyRossa Verlag, Köln 2008, S. 15–19 („Die ‚Feiertage des Schachs‘ nehmen ihren Lauf – Paris 1924“) ISBN 978-3-89438-393-0
  • Святослав Ю. Р. Из истории шахматных олимпиад. — Киев: Здоровье, 1983. — 240 с.
  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap