1974-es sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
21. sakkolimpia
(1974)
(21st Chess Olympiad)
Adatok
Rendező  Franciaország
Dátum június 6.június 30.
Csapatok 75 csapat 445 versenyző
Helyszínek Palais de Expositions (Nizza rendező városban)
Honlap OlimpBase honlap

Címvédő  Szovjetunió
Győztes  Szovjetunió

 ← 1972: Szkopje 1976: Haifa → 

A 21. sakkolimpia 1974. június 6. és június 30. között Franciaországban, Nizzában került megrendezésre. Helyszíne a Palais de Expositions volt. A versenyt sorrendben tizenkettedik alkalommal a Szovjetunió válogatottja nyerte. Magyarország a 6. helyen végzett.

A résztvevők[szerkesztés]

Az eseményen 75 ország vett részt, 445 versenyzővel, amely a sakkolimpiák történetében mind az országok, mind a részt vevő versenyzők számát tekintve rekordnak volt tekinthető. A mezőny erősségét a megjelent 47 nemzetközi nagymester és 66 nemzetközi mester jelezte.

A szovjet csapat hat nemzetközi nagymesterrel, három korábbi és egy leendő világbajnokkal ezúttal is a verseny esélyesének számított. Az amerikai csapatból hiányzott a regnáló világbajnok Bobby Fischer, aki a címe megnyerése óta nem játszott versenyen, és mivel az olimpia szervezői nem teljesítették azt a kérését, hogy külön teremben mérkőzhessen, ezúttal sem állt a csapat rendelkezésére. Az Élő-pontszámok alapján az amerikaiak még így is a mezőny második legerősebb csapatának számítottak. A szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között a két megelőző olimpián ezüstérmet szerzett, hat nagymesterrel felálló magyar válogatottat és az ugyancsak hat nagymesterrel játszó jugoszláv csapatot tartották számon.

A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A verseny lefolyása[szerkesztés]

A 75 csapatot 8 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első két helyezett jutott az „A” döntőbe, a 3–4. helyezett a „B” döntő, az 5–6. helyezett a „C” döntő, a többiek a „D” döntő mezőnyét alkották.

A verseny az elődöntőben és a döntőkben is körmérkőzéses formában zajlott. A döntőbe jutott csapatok az elődöntőbeli egymás elleni eredményüket tovább vitték a döntőbe. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ha ez is egyenlő volt, akkor a csapatok egymás ellei eredménye döntött. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyből a selejtezők idején menet közben visszalépett a csak két játékossal megjelenő Nicaragua csapata. A Dél-afrikai Köztársaságot Rhodesiával egyetemben a sakkolimpia idején tartott FIDE-kongresszuson politikai okok (fajüldözés) miatt kizárták a nemzetközi szövetségből. Így három fordulóval a verseny vége előtt a Dél-afrikai Köztársaságot a versenyből is kizárták, addigi eredményeiket törölték, és a lejátszott játszmáikat barátságos játszmáknak tekintették; ellenben Rhodesia, ha nehezen is, de befejezte a versenyt.

A versenyt nagy fölénnyel, játszmaveszteség nélkül, sorban tizenkettedszer a címvédő szovjet csapat nyerte Jugoszlávia és az Amerikai Egyesült Államok előtt. Magyarország három csapatvereségét mind mögötte végző csapatoktól szenvedte el, így a szoros élmezőny végén a 6. helyen végzett.[1]

A verseny eredményei[szerkesztés]

Elődöntők[szerkesztés]

  • 1. csoport: 1. Szovjetunió 29, 2. Wales 21, 3. Skócia 21, 4. Lengyelország 20, 5. Brazília 19, 6. Mongólia 15, 7. Puerto Rico 11, 8. Jordánia 5, 9. Holland Antillák 3.
  • 2. csoport: 1. Amerikai Egyesült Államok 26½, 2. Anglia 24½, 3. Dánia 20½, 4. Kanada 20½, 5. Ausztrália 19½, 6. Ecuador 11, 7. Luxemburg 8, 8. Panama 7½, 9. Rhodesia 6.
  • 3. csoport: 1. Jugoszlávia 25½, 2. Finnország 23, 3. Kuba 22½, 4. Olaszország 19, 5. Irán 16, 6. Venezuela 12½, 7. Pakisztán 12, 8. Uruguay 7½, 9. Irak 6.
  • 4. csoport: 1. Magyarország 28½, 2. Spanyolország 22½, 3. Belgium 19, 4. Tunézia 17½, 5. Chile 17, 6. Szíria 13½, 7. Málta 11, 8. Malajzia 8, 9. Japán 7, 10. Nicaragua -.
  • 5. csoport: 1. Német Szövetségi Köztársaság 27, 2. Svédország 24, 3. Izland 21, 4. Portugália 20, 5. Dél-afrikai Köztársaság 19, 6. Írország 15, 7. Hongkong 8½, 8. Guernsey 5, 9. Trinidad és Tobago 4½.
  • 6. csoport: 1. Csehszlovákia 28½, 2. Románia 25, 3. Norvégia 22½, 4. Kolumbia 19½, 5. Új-Zéland 13½, 6. Szingapúr 11½, 7. Libanon 11, 8. Monaco 9, 9. Andorra 3½.
  • 7. csoport: 1. Bulgária 27, 2. Fülöp-szigetek 26½, 3. Izrael 24½, 4. Franciaország 24, 5. Indonézia 22½, 6. Törökország 17, 7. Dominikai Köztársaság 16, 8. Feröer-szigetek 9½, 9. Ciprus 8½, 10. Brit Virgin-szigetek 4½.
  • 8. csoport: 1. Hollandia 26, 2. Argentína 26, 3. Ausztria 23½, 4. Svájc 20, 5. Görögország 16½, 6. Mexikó 15½, 7. Marokkó 10½, 8. Amerikai Virgin-szigetek 3, 9. Bahama-szigetek 3.

Az „A” döntő végeredménye[szerkesztés]

H. Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pont CsP[2] + = -
1  Szovjetunió × 3 2 3 2 3 3 4 4 4 46 28 13 2 0
2  Jugoszlávia × 2 1 2 2 3 3 2 4 37½ 20 8 4 3
3  Amerikai Egyesült Államok 1 × 2 3 3 2 3 36½ 22 10 2 3
4  Bulgária 2 2 × 2 2 2 2 3 3 3 3 2 4 36½ 21 7 7 1
5  Hollandia 1 2 × 2 2 2 3 3 4 35½ 20 8 4 3
6  Magyarország 2 3 2 2 × 1 1 3 35 21 9 3 3
7  NSZK ½ 2 2 × 2 2 2 3 3 32 19 7 5 3
8  Románia ½ 2 1 2 2 3 2 × 2 2 2 2 3 1 29½ 16 4 8 3
9  Csehszlovákia 1 ½ 2 2 2 × 3 1 2 3 29½ 14 5 4 6
10  Anglia 1 2 1 1 2 1 × 2 2 2 2 2 26 9 1 7 7
11  Fülöp-szigetek ½ 1 2 1 ½ 3 2 3 2 × 1 1 2 25½ 12 4 4 7
12  Spanyolország 0 ½ 1 1 2 2 3 × 2 3 25½ 11 4 3 8
13  Svédország 1 ½ 1 2 1 2 2 3 2 × 2 25 9 2 5 8
14  Argentína ½ 2 1 ½ 3 1 2 2 2 × 2 23½ 7 1 5 9
15  Finnország 0 2 ½ 1 1 1 ½ 2 2 × 22 9 3 3 9
16  Wales 0 0 0 0 ½ 1 ½ 1 × 14½ 2 1 0 14

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A szervezők által megállapított helyezések több esetben nem a valóságos eredménynek megfelelőek voltak.[3]

1. tábla.[4]
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Anatolij Karpov  Szovjetunió A 12 14 85,7
Silver medal.svg Alberto Delgado  Dominikai Köztársaság D 16½ 22 75
Bronze medal.svg Eugenio Torre  Fülöp-szigetek A 14 19 73,7
Bronze medal.svg Sergio Mariotti  Olaszország B 14 19 73,7
2. tábla[5]
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Andreas Dückstein  Ausztria B 10 12 83,3
Silver medal.svg Zahiruddin Farooqui  Pakisztán D 16½ 21 78,6
Bronze medal.svg Viktor Korcsnoj  Szovjetunió A 11½ 15 76,7
3. tábla[6]
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Johan Loon  Holland Antillák E 9 83,3
Silver medal.svg Borisz Szpasszkij  Szovjetunió A 11 15 73,3
Bronze medal.svg Helmut Pfleger  NSZK A 9 72,2
4. tábla[7]
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Tigran Petroszjan  Szovjetunió A 12½ 14 89,3
Silver medal.svg Michael Woodhams  Ausztrália C 15½ 18 86,1
Bronze medal.svg Shimon Kagan  Izrael B 13 16 81,3
5. játékos (1. tartalék)[8]
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg Mihail Tal  Szovjetunió A 11½ 15 76,7
Silver medal.svg Dragoljub Velimirović  Jugoszlávia A 9 12 75
Silver medal.svg Boris de Greiff  Kolumbia B 9 12 75
6. játékos (2. tartalék)
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
Gold medal.svg James Edward Tarjan  Amerikai Egyesült Államok A 11 13 84,6
Gold medal.svg Franciscus Kuijpers  Hollandia A 11 13 84,6
Bronze medal.svg Gennagyij Kuzmin  Szovjetunió A 12½ 15 83,3

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei[szerkesztés]

Szovjetunió

Jugoszlávia

  • Svetozar Gligorić (+5 −2 =10)
  • Ljubomir Ljubojevics (+6 -2 =7)
  • Borislav Ivkov (+8 −1 =8)
  • Albin Planinc (+9 −1 =5)
  • Dragoljub Velimirović (+8 −2 =2)
  • Bruno Parma (+6 −0 =6)

Amerikai Egyesült Államok

  • Lubomir Kavalek (+5 -3 =7)
  • Robert Byrne (+8 −0 =8)
  • Walter Shawn Browne (+7 −3 =7)
  • Samuel Reshevsky (+5 −2 =4)
  • William James Lombardy (+9 −3 =4)
  • James Edward Tarjan (+9 −0 =4)

A legjobb játszma díja[szerkesztés]

A díjra javasolták még az alábbi játszmákat:

A magyar versenyzők eredményei[szerkesztés]

Forduló Ellenfél Lajos Portisch 1968color.jpg
Portisch Lajos
2645
Istvan Bilek 1966.jpg
Bilek István
2475
Istvan Csom 1974.jpg
Csom István
2540
Zoltan Ribli 1974.jpg
Ribli Zoltán
2525
Forintos 1996 Bad Liebenzell.jpg
Forintos Győző
2490
Gyula Sax 1973.jpg
Sax Gyula
2505
Pont
Elődöntő (4. csoport)
1  Málta Camilleri
2225
½ Attard
-
1 Gouder
-
1 Cilia Vincenti
-
1
2  Tunézia Bouaziz
-
1 Belkadi
-
½ Tabbane
-
1 Najar
-
1
3  Malajzia Chan Mun Fye
-
1 Choo Min Wang
-
1 Jamaluddin
-
1 Ng
-
1 4
4  Szíria Kassabe
-
1 Tabba
-
1 Arik
-
1 Kabbani
-
1 4
5  Japán Gonda
-
1 Hamada
-
1 Arita
-
1 Tatsutomi
-
1 4
6  Nicaragua[9]
7  Chile Silva Sánchez
2395
1 Donoso Velasco
2395
1 Godoy Bugueño
2360
1 Stekel Grunberg
2370
1 4
8  Belgium Van Seters
2325
1 Bonne
-
½ De Bruycker
-
½ Wostin
2265
1 3
9  Spanyolország Pomar Salamanca
2425
½ Calvio Mínguez
2460
½ Bellón López
2405
½ Sanz Alonso
2320
1
„A” döntő
1[10]  Spanyolország
2  Argentína Quinteros
2495
1 Sanguineti
2530
½ Miguel Najdorf
2520
1 Rubinetti
2415
1
3  Fülöp-szigetek Torre
2450
0 Cardoso
2385
½ Naranja
2395
½ Bordonada
-
0 1
4  Svédország Andersson
2580
½ Ornstein
2430
½ Jansson
2380
1 Liljedahl
2330
½
5  Jugoszlávia Gligorić
2585
1 Ljubojević
2605
½ Velimirović
2530
1 Parma
2510
½ 3
6  Amerikai Egyesült Államok Kavalek
2625
½ Byrne
2595
½ Browne
2575
½ Reshevsky
2550
½ 2
7  Wales Jones
2210
½ Cooper
2215
1 Sully
-
1 Trevelyan
-
1
8  Románia Gheorghiu
2540
½ Ciocâltea
2470
0 Ghizdavu
2420
½ Pavlov
2355
0 1
9  Csehszlovákia Hort
2600
½ Jansa
2535
½ Filip
2495
½ Plachetka
2405
0
10  Szovjetunió Borisz Szpasszkij
2650
½ Tigran Petroszjan
2640
½ Mihail Tal
2635
½ Gennagyij Kuzmin
2600
½ 2
11  Anglia Hartston
2480
0 Penrose
2450
1 Whiteley
2340
½ Markland
2390
1
12  Finnország Westerinen
2465
½ Rantanen
2410
1 Venäläinen
-
½ Raaste
-
1 3
13  NSZK Schmid
2550
1 Hecht
2515
1 Dueball
2455
½ Kestler
2410
0
14  Bulgária Radulov
2490
1 Padevsky
2480
0 Spasov
2430
1 Kirov
2465
½
15  Hollandia Timman
2540
½ Donner
2495
½ Ree
2425
½ Enklaar
2425
½ 2
Szerzett pontszám
(Játszmák száma)
10 (16) 11 (15) 11½ (17) 12 (17) 6½ (9) 10 (14)
Teljesítményérték 2573 2586 2513 2518 2477 2473

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  2. Csapatpont
  3. Individual Medals (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  4. A hivatalos sorrend szerint: 1. Karpov 2. Torre 3. Mariotti (Delgado hiányzik).
  5. A hivatalos sorrend szerint: 1. Farooqui 2. Korcsnoj 3. Byrne (Dückstein hiányzik).
  6. A hivatalos sorrend szerint: 1. Szpasszkij 2. Ivkov 3. Donner (miközben Donner a 2. táblán játszott!).
  7. A hivatalos sorrend szerint: 1. Petroszjan 2. Woodhams 3. Planinc.
  8. A hivatalos sorrend szerint: 1. Tal 2. Lombardy 3. Velimirović 3. de Greiff.
  9. Nicaragua visszalépett, eredményeit törölték.
  10. Az elődöntőben elért eredményt vitték a csapatok a döntőbe.

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase
  • Святослав Ю. Р. Из истории шахматных олимпиад. — Киев: Здоровье, 1983. — 240 с.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap