1974-es sakkolimpia
21. sakkolimpia (1974) (21st Chess Olympiad) | |||
Adatok | |||
Rendező | Franciaország | ||
Dátum | június 6. – június 30. | ||
Csapatok | 75 csapat 445 versenyző | ||
Helyszínek | Palais de Expositions (Nizza rendező városban) | ||
Honlap | OlimpBase honlap | ||
Címvédő | Szovjetunió | ||
Győztes | Szovjetunió | ||
|
A 21. sakkolimpia 1974. június 6. és június 30. között Franciaországban, Nizzában került megrendezésre. Helyszíne a Palais de Expositions volt. A versenyt sorrendben tizenkettedik alkalommal a Szovjetunió válogatottja nyerte. Magyarország a 6. helyen végzett.
A résztvevők
[szerkesztés]Az eseményen 75 ország vett részt, 445 versenyzővel, amely a sakkolimpiák történetében mind az országok, mind a részt vevő versenyzők számát tekintve rekordnak volt tekinthető. A mezőny erősségét a megjelent 47 nemzetközi nagymester és 66 nemzetközi mester jelezte.
A szovjet csapat hat nemzetközi nagymesterrel, három korábbi és egy leendő világbajnokkal ezúttal is a verseny esélyesének számított. Az amerikai csapatból hiányzott a regnáló világbajnok Bobby Fischer, aki a címe megnyerése óta nem játszott versenyen, és mivel az olimpia szervezői nem teljesítették azt a kérését, hogy külön teremben mérkőzhessen, ezúttal sem állt a csapat rendelkezésére. Az Élő-pontszámok alapján az amerikaiak még így is a mezőny második legerősebb csapatának számítottak. A szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között a két megelőző olimpián ezüstérmet szerzett, hat nagymesterrel felálló magyar válogatottat és az ugyancsak hat nagymesterrel játszó jugoszláv csapatot tartották számon.
A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.
A verseny lefolyása
[szerkesztés]A 75 csapatot 8 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első két helyezett jutott az „A” döntőbe, a 3–4. helyezett a „B” döntő, az 5–6. helyezett a „C” döntő, a többiek a „D” döntő mezőnyét alkották.
A verseny az elődöntőben és a döntőkben is körmérkőzéses formában zajlott. A döntőbe jutott csapatok az elődöntőbeli egymás elleni eredményüket tovább vitték a döntőbe. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ha ez is egyenlő volt, akkor a csapatok egymás elleni eredménye döntött. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.
A versenyből a selejtezők idején menet közben visszalépett a csak két játékossal megjelenő Nicaragua csapata. A Dél-afrikai Köztársaságot Rhodesiával egyetemben a sakkolimpia idején tartott FIDE-kongresszuson politikai okok (fajüldözés) miatt kizárták a nemzetközi szövetségből. Így három fordulóval a verseny vége előtt a Dél-afrikai Köztársaságot a versenyből is kizárták, addigi eredményeiket törölték, és a lejátszott játszmáikat barátságos játszmáknak tekintették; ellenben Rhodesia, ha nehezen is, de befejezte a versenyt.
A versenyt nagy fölénnyel, játszmaveszteség nélkül, sorban tizenkettedszer a címvédő szovjet csapat nyerte Jugoszlávia és az Amerikai Egyesült Államok előtt. Magyarország három csapatvereségét mind mögötte végző csapatoktól szenvedte el, így a szoros élmezőny végén a 6. helyen végzett.[1]
A verseny eredményei
[szerkesztés]Elődöntők
[szerkesztés]- 1. csoport: 1. Szovjetunió 29, 2. Wales 21, 3. Skócia 21, 4. Lengyelország 20, 5. Brazília 19, 6. Mongólia 15, 7. Puerto Rico 11, 8. Jordánia 5, 9. Holland Antillák 3.
- 2. csoport: 1. Amerikai Egyesült Államok 26½, 2. Anglia 24½, 3. Dánia 20½, 4. Kanada 20½, 5. Ausztrália 19½, 6. Ecuador 11, 7. Luxemburg 8, 8. Panama 7½, 9. Rhodesia 6.
- 3. csoport: 1. Jugoszlávia 25½, 2. Finnország 23, 3. Kuba 22½, 4. Olaszország 19, 5. Irán 16, 6. Venezuela 12½, 7. Pakisztán 12, 8. Uruguay 7½, 9. Irak 6.
- 4. csoport: 1. Magyarország 28½, 2. Spanyolország 22½, 3. Belgium 19, 4. Tunézia 17½, 5. Chile 17, 6. Szíria 13½, 7. Málta 11, 8. Malajzia 8, 9. Japán 7, 10. Nicaragua -.
- 5. csoport: 1. Német Szövetségi Köztársaság 27, 2. Svédország 24, 3. Izland 21, 4. Portugália 20, 5. Dél-afrikai Köztársaság 19, 6. Írország 15, 7. Hongkong 8½, 8. Guernsey 5, 9. Trinidad és Tobago 4½.
- 6. csoport: 1. Csehszlovákia 28½, 2. Románia 25, 3. Norvégia 22½, 4. Kolumbia 19½, 5. Új-Zéland 13½, 6. Szingapúr 11½, 7. Libanon 11, 8. Monaco 9, 9. Andorra 3½.
- 7. csoport: 1. Bulgária 27, 2. Fülöp-szigetek 26½, 3. Izrael 24½, 4. Franciaország 24, 5. Indonézia 22½, 6. Törökország 17, 7. Dominikai Köztársaság 16, 8. Feröer-szigetek 9½, 9. Ciprus 8½, 10. Brit Virgin-szigetek 4½.
- 8. csoport: 1. Hollandia 26, 2. Argentína 26, 3. Ausztria 23½, 4. Svájc 20, 5. Görögország 16½, 6. Mexikó 15½, 7. Marokkó 10½, 8. Amerikai Virgin-szigetek 3, 9. Bahama-szigetek 3.
Az „A” döntő végeredménye
[szerkesztés]H. | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pont | CsP[2] | + | = | - |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1 | Szovjetunió | × | 2½ | 3 | 2 | 3 | 2 | 3½ | 3½ | 3 | 3 | 3½ | 4 | 2½ | 2½ | 4 | 4 | 46 | 28 | 13 | 2 | 0 |
2 | Jugoszlávia | 1½ | × | 1½ | 2 | 2½ | 1 | 2½ | 2 | 3½ | 2 | 3 | 3½ | 3 | 3½ | 2 | 4 | 37½ | 20 | 8 | 4 | 3 |
3 | Amerikai Egyesült Államok | 1 | 2½ | × | 1½ | 2½ | 2 | 1½ | 3 | 2½ | 3 | 2 | 3 | 3½ | 2½ | 3½ | 2½ | 36½ | 22 | 10 | 2 | 3 |
4 | Bulgária | 2 | 2 | 2½ | × | 2 | 1½ | 2 | 2 | 2 | 3 | 3 | 3 | 3 | 2 | 2½ | 4 | 36½ | 21 | 7 | 7 | 1 |
5 | Hollandia | 1 | 1½ | 1½ | 2 | × | 2 | 2 | 2 | 2½ | 2½ | 3½ | 2½ | 2½ | 3 | 3 | 4 | 35½ | 20 | 8 | 4 | 3 |
6 | Magyarország | 2 | 3 | 2 | 2½ | 2 | × | 2½ | 1 | 1½ | 2½ | 1 | 2½ | 2½ | 3½ | 3 | 3½ | 35 | 21 | 9 | 3 | 3 |
7 | NSZK | ½ | 1½ | 2½ | 2 | 2 | 1½ | × | 2 | 2 | 2½ | 2½ | 2½ | 2 | 2½ | 3 | 3 | 32 | 19 | 7 | 5 | 3 |
8 | Románia | ½ | 2 | 1 | 2 | 2 | 3 | 2 | × | 2 | 2 | 2 | 2 | 3 | 1 | 2½ | 2½ | 29½ | 16 | 4 | 8 | 3 |
9 | Csehszlovákia | 1 | ½ | 1½ | 2 | 1½ | 2½ | 2 | 2 | × | 3 | 1 | 1½ | 2 | 3 | 3½ | 2½ | 29½ | 14 | 5 | 4 | 6 |
10 | Anglia | 1 | 2 | 1 | 1 | 1½ | 1½ | 1½ | 2 | 1 | × | 2 | 2 | 2 | 2 | 2 | 3½ | 26 | 9 | 1 | 7 | 7 |
11 | Fülöp-szigetek | ½ | 1 | 2 | 1 | ½ | 3 | 1½ | 2 | 3 | 2 | × | 1 | 1 | 2 | 2½ | 2½ | 25½ | 12 | 4 | 4 | 7 |
12 | Spanyolország | 0 | ½ | 1 | 1 | 1½ | 1½ | 1½ | 2 | 2½ | 2 | 3 | × | 2 | 2½ | 1½ | 3 | 25½ | 11 | 4 | 3 | 8 |
13 | Svédország | 1½ | 1 | ½ | 1 | 1½ | 1½ | 2 | 1 | 2 | 2 | 3 | 2 | × | 2 | 1½ | 2½ | 25 | 9 | 2 | 5 | 8 |
14 | Argentína | 1½ | ½ | 1½ | 2 | 1 | ½ | 1½ | 3 | 1 | 2 | 2 | 1½ | 2 | × | 2 | 1½ | 23½ | 7 | 1 | 5 | 9 |
15 | Finnország | 0 | 2 | ½ | 1½ | 1 | 1 | 1 | 1½ | ½ | 2 | 1½ | 2½ | 2½ | 2 | × | 2½ | 22 | 9 | 3 | 3 | 9 |
16 | Wales | 0 | 0 | 1½ | 0 | 0 | ½ | 1 | 1½ | 1½ | ½ | 1½ | 1 | 1½ | 2½ | 1½ | × | 14½ | 2 | 1 | 0 | 14 |
Az egyéni legjobb pontszerzők
[szerkesztés]Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A szervezők által megállapított helyezések több esetben nem a valóságos eredménynek megfelelőek voltak.[3]
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék 1. tábla.[4] Anatolij Karpov Szovjetunió A 12 14 85,7 Alberto Delgado Dominikai Köztársaság D 16½ 22 75 Eugenio Torre Fülöp-szigetek A 14 19 73,7 Sergio Mariotti Olaszország B 14 19 73,7
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék 2. tábla[5] Andreas Dückstein Ausztria B 10 12 83,3 Zahiruddin Farooqui Pakisztán D 16½ 21 78,6 Viktor Korcsnoj Szovjetunió A 11½ 15 76,7
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék 3. tábla[6] Johan Loon Holland Antillák E 7½ 9 83,3 Borisz Szpasszkij Szovjetunió A 11 15 73,3 Helmut Pfleger NSZK A 6½ 9 72,2
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék 4. tábla[7] Tigran Petroszján Szovjetunió A 12½ 14 89,3 Michael Woodhams Ausztrália C 15½ 18 86,1 Shimon Kagan Izrael B 13 16 81,3
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék 5. játékos (1. tartalék)[8] Mihail Tal Szovjetunió A 11½ 15 76,7 Dragoljub Velimirović Jugoszlávia A 9 12 75 Boris de Greiff Kolumbia B 9 12 75
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék 6. játékos (2. tartalék) James Edward Tarjan Amerikai Egyesült Államok A 11 13 84,6 Franciscus Kuijpers Hollandia A 11 13 84,6 Gennagyij Kuzmin Szovjetunió A 12½ 15 83,3
A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei
[szerkesztés]
Szovjetunió
|
Jugoszlávia
|
Amerikai Egyesült Államok
|
A legjobb játszma díja
[szerkesztés]- Az 1000 dolláros különdíjat nyerte a következő játszma: Stean, Michael (ENG) – Browne, Walter Shawn (USA) 1–0
A díjra javasolták még az alábbi játszmákat:
- Sax, Gyula (HUN) – Kestler, Hans Günther (GER) 0–1
- Padevsky, Nikola (BUL) – Whiteley, Andrew (ENG) 1–0
- Korchnoi, Viktor (URS) – Quinteros, Miguel Ángel (ARG) 1–0
- Rantanen, Yrjö (FIN) – Reshevsky, Samuel Herman (USA) 0–1
- Uddenfeldt, Dan (SWE) – Reshevsky, Samuel Herman (USA) 0–1
- Jones, Iolo (WLS) – Dueball, Jürgen (GER) 0–1
- Portisch, Lajos (HUN) – Radulov, Ivan (BUL) 1–0
- Petrosian, Tigran (URS) – Visier Segovia, Fernando (ESP) 1–0
A magyar versenyzők eredményei
[szerkesztés]Forduló | Ellenfél | Portisch Lajos 2645 |
Bilek István 2475 |
Csom István 2540 |
Ribli Zoltán 2525 |
Forintos Győző 2490 |
Sax Gyula 2505 |
Pont | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Elődöntő (4. csoport) | ||||||||||||||
1 | Málta | Camilleri 2225 |
½ | Attard - |
1 | Gouder - |
1 | Cilia Vincenti - |
1 | 3½ | ||||
2 | Tunézia | Bouaziz - |
1 | Belkadi - |
½ | Tabbane - |
1 | Najar - |
1 | 3½ | ||||
3 | Malajzia | Chan Mun Fye - |
1 | Choo Min Wang - |
1 | Jamaluddin - |
1 | Ng - |
1 | 4 | ||||
4 | Szíria | Kassabe - |
1 | Tabba - |
1 | Arik - |
1 | Kabbani - |
1 | 4 | ||||
5 | Japán | Gonda - |
1 | Hamada - |
1 | Arita - |
1 | Tatsutomi - |
1 | 4 | ||||
6 | Nicaragua[9] | |||||||||||||
7 | Chile | Silva Sánchez 2395 |
1 | Donoso Velasco 2395 |
1 | Godoy Bugueño 2360 |
1 | Stekel Grunberg 2370 |
1 | 4 | ||||
8 | Belgium | Van Seters 2325 |
1 | Bonne - |
½ | De Bruycker - |
½ | Wostin 2265 |
1 | 3 | ||||
9 | Spanyolország | Pomar Salamanca 2425 |
½ | Calvio Mínguez 2460 |
½ | Bellón López 2405 |
½ | Sanz Alonso 2320 |
1 | 2½ | ||||
„A” döntő | ||||||||||||||
1[10] | Spanyolország | 2½ | ||||||||||||
2 | Argentína | Quinteros 2495 |
1 | Sanguineti 2530 |
½ | Miguel Najdorf 2520 |
1 | Rubinetti 2415 |
1 | 3½ | ||||
3 | Fülöp-szigetek | Torre 2450 |
0 | Cardoso 2385 |
½ | Naranja 2395 |
½ | Bordonada - |
0 | 1 | ||||
4 | Svédország | Andersson 2580 |
½ | Ornstein 2430 |
½ | Jansson 2380 |
1 | Liljedahl 2330 |
½ | 2½ | ||||
5 | Jugoszlávia | Gligorić 2585 |
1 | Ljubojević 2605 |
½ | Velimirović 2530 |
1 | Parma 2510 |
½ | 3 | ||||
6 | Amerikai Egyesült Államok | Kavalek 2625 |
½ | Byrne 2595 |
½ | Browne 2575 |
½ | Reshevsky 2550 |
½ | 2 | ||||
7 | Wales | Jones 2210 |
½ | Cooper 2215 |
1 | Sully - |
1 | Trevelyan - |
1 | 3½ | ||||
8 | Románia | Gheorghiu 2540 |
½ | Ciocâltea 2470 |
0 | Ghizdavu 2420 |
½ | Pavlov 2355 |
0 | 1 | ||||
9 | Csehszlovákia | Hort 2600 |
½ | Jansa 2535 |
½ | Filip 2495 |
½ | Plachetka 2405 |
0 | 1½ | ||||
10 | Szovjetunió | Borisz Szpasszkij 2650 |
½ | Tigran Petroszján 2640 |
½ | Mihail Tal 2635 |
½ | Gennagyij Kuzmin 2600 |
½ | 2 | ||||
11 | Anglia | Hartston 2480 |
0 | Penrose 2450 |
1 | Whiteley 2340 |
½ | Markland 2390 |
1 | 2½ | ||||
12 | Finnország | Westerinen 2465 |
½ | Rantanen 2410 |
1 | Venäläinen - |
½ | Raaste - |
1 | 3 | ||||
13 | NSZK | Schmid 2550 |
1 | Hecht 2515 |
1 | Dueball 2455 |
½ | Kestler 2410 |
0 | 2½ | ||||
14 | Bulgária | Radulov 2490 |
1 | Padevsky 2480 |
0 | Spasov 2430 |
1 | Kirov 2465 |
½ | 2½ | ||||
15 | Hollandia | Timman 2540 |
½ | Donner 2495 |
½ | Ree 2425 |
½ | Enklaar 2425 |
½ | 2 | ||||
Szerzett pontszám (Játszmák száma) |
10 (16) | 11 (15) | 11½ (17) | 12 (17) | 6½ (9) | 10 (14) | ||||||||
Teljesítményérték | 2573 | 2586 | 2513 | 2518 | 2477 | 2473 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
- ↑ Csapatpont
- ↑ Individual Medals (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
- ↑ A hivatalos sorrend szerint: 1. Karpov 2. Torre 3. Mariotti (Delgado hiányzik).
- ↑ A hivatalos sorrend szerint: 1. Farooqui 2. Korcsnoj 3. Byrne (Dückstein hiányzik).
- ↑ A hivatalos sorrend szerint: 1. Szpasszkij 2. Ivkov 3. Donner (miközben Donner a 2. táblán játszott!).
- ↑ A hivatalos sorrend szerint: 1. Petroszján 2. Woodhams 3. Planinc.
- ↑ A hivatalos sorrend szerint: 1. Tal 2. Lombardy 3. Velimirović 3. de Greiff.
- ↑ Nicaragua visszalépett, eredményeit törölték.
- ↑ Az elődöntőben elért eredményt vitték a csapatok a döntőbe.
Források
[szerkesztés]- OlimpBase
- Святослав Ю. Р. Из истории шахматных олимпиад. — Киев: Здоровье, 1983. — 240 с.
- Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006