1974-es sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
21. sakkolimpia
(1974)
(21st Chess Olympiad)
Adatok
Rendező Franciaország
Dátumjúnius 6.június 30.
Csapatok75 csapat 445 versenyző
HelyszínekPalais de Expositions (Nizza rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Címvédő Szovjetunió
Győztes Szovjetunió

 ← 1972: Szkopje1976: Haifa → 

A 21. sakkolimpia 1974. június 6. és június 30. között Franciaországban, Nizzában került megrendezésre. Helyszíne a Palais de Expositions volt. A versenyt sorrendben tizenkettedik alkalommal a Szovjetunió válogatottja nyerte. Magyarország a 6. helyen végzett.

A résztvevők[szerkesztés]

Az eseményen 75 ország vett részt, 445 versenyzővel, amely a sakkolimpiák történetében mind az országok, mind a részt vevő versenyzők számát tekintve rekordnak volt tekinthető. A mezőny erősségét a megjelent 47 nemzetközi nagymester és 66 nemzetközi mester jelezte.

A szovjet csapat hat nemzetközi nagymesterrel, három korábbi és egy leendő világbajnokkal ezúttal is a verseny esélyesének számított. Az amerikai csapatból hiányzott a regnáló világbajnok Bobby Fischer, aki a címe megnyerése óta nem játszott versenyen, és mivel az olimpia szervezői nem teljesítették azt a kérését, hogy külön teremben mérkőzhessen, ezúttal sem állt a csapat rendelkezésére. Az Élő-pontszámok alapján az amerikaiak még így is a mezőny második legerősebb csapatának számítottak. A szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között a két megelőző olimpián ezüstérmet szerzett, hat nagymesterrel felálló magyar válogatottat és az ugyancsak hat nagymesterrel játszó jugoszláv csapatot tartották számon.

A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A verseny lefolyása[szerkesztés]

A 75 csapatot 8 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első két helyezett jutott az „A” döntőbe, a 3–4. helyezett a „B” döntő, az 5–6. helyezett a „C” döntő, a többiek a „D” döntő mezőnyét alkották.

A verseny az elődöntőben és a döntőkben is körmérkőzéses formában zajlott. A döntőbe jutott csapatok az elődöntőbeli egymás elleni eredményüket tovább vitték a döntőbe. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ha ez is egyenlő volt, akkor a csapatok egymás ellei eredménye döntött. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyből a selejtezők idején menet közben visszalépett a csak két játékossal megjelenő Nicaragua csapata. A Dél-afrikai Köztársaságot Rhodesiával egyetemben a sakkolimpia idején tartott FIDE-kongresszuson politikai okok (fajüldözés) miatt kizárták a nemzetközi szövetségből. Így három fordulóval a verseny vége előtt a Dél-afrikai Köztársaságot a versenyből is kizárták, addigi eredményeiket törölték, és a lejátszott játszmáikat barátságos játszmáknak tekintették; ellenben Rhodesia, ha nehezen is, de befejezte a versenyt.

A versenyt nagy fölénnyel, játszmaveszteség nélkül, sorban tizenkettedszer a címvédő szovjet csapat nyerte Jugoszlávia és az Amerikai Egyesült Államok előtt. Magyarország három csapatvereségét mind mögötte végző csapatoktól szenvedte el, így a szoros élmezőny végén a 6. helyen végzett.[1]

A verseny eredményei[szerkesztés]

Elődöntők[szerkesztés]

  • 1. csoport: 1. Szovjetunió 29, 2. Wales 21, 3. Skócia 21, 4. Lengyelország 20, 5. Brazília 19, 6. Mongólia 15, 7. Puerto Rico 11, 8. Jordánia 5, 9. Holland Antillák 3.
  • 2. csoport: 1. Amerikai Egyesült Államok 26½, 2. Anglia 24½, 3. Dánia 20½, 4. Kanada 20½, 5. Ausztrália 19½, 6. Ecuador 11, 7. Luxemburg 8, 8. Panama 7½, 9. Rhodesia 6.
  • 3. csoport: 1. Jugoszlávia 25½, 2. Finnország 23, 3. Kuba 22½, 4. Olaszország 19, 5. Irán 16, 6. Venezuela 12½, 7. Pakisztán 12, 8. Uruguay 7½, 9. Irak 6.
  • 4. csoport: 1. Magyarország 28½, 2. Spanyolország 22½, 3. Belgium 19, 4. Tunézia 17½, 5. Chile 17, 6. Szíria 13½, 7. Málta 11, 8. Malajzia 8, 9. Japán 7, 10. Nicaragua -.
  • 5. csoport: 1. Német Szövetségi Köztársaság 27, 2. Svédország 24, 3. Izland 21, 4. Portugália 20, 5. Dél-afrikai Köztársaság 19, 6. Írország 15, 7. Hongkong 8½, 8. Guernsey 5, 9. Trinidad és Tobago 4½.
  • 6. csoport: 1. Csehszlovákia 28½, 2. Románia 25, 3. Norvégia 22½, 4. Kolumbia 19½, 5. Új-Zéland 13½, 6. Szingapúr 11½, 7. Libanon 11, 8. Monaco 9, 9. Andorra 3½.
  • 7. csoport: 1. Bulgária 27, 2. Fülöp-szigetek 26½, 3. Izrael 24½, 4. Franciaország 24, 5. Indonézia 22½, 6. Törökország 17, 7. Dominikai Köztársaság 16, 8. Feröer-szigetek 9½, 9. Ciprus 8½, 10. Brit Virgin-szigetek 4½.
  • 8. csoport: 1. Hollandia 26, 2. Argentína 26, 3. Ausztria 23½, 4. Svájc 20, 5. Görögország 16½, 6. Mexikó 15½, 7. Marokkó 10½, 8. Amerikai Virgin-szigetek 3, 9. Bahama-szigetek 3.

Az „A” döntő végeredménye[szerkesztés]

H. Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pont CsP[2] + = -
1  Szovjetunió × 3 2 3 2 3 3 4 4 4 46 28 13 2 0
2  Jugoszlávia × 2 1 2 2 3 3 2 4 37½ 20 8 4 3
3  Amerikai Egyesült Államok 1 × 2 3 3 2 3 36½ 22 10 2 3
4  Bulgária 2 2 × 2 2 2 2 3 3 3 3 2 4 36½ 21 7 7 1
5  Hollandia 1 2 × 2 2 2 3 3 4 35½ 20 8 4 3
6  Magyarország 2 3 2 2 × 1 1 3 35 21 9 3 3
7  NSZK ½ 2 2 × 2 2 2 3 3 32 19 7 5 3
8  Románia ½ 2 1 2 2 3 2 × 2 2 2 2 3 1 29½ 16 4 8 3
9  Csehszlovákia 1 ½ 2 2 2 × 3 1 2 3 29½ 14 5 4 6
10  Anglia 1 2 1 1 2 1 × 2 2 2 2 2 26 9 1 7 7
11  Fülöp-szigetek ½ 1 2 1 ½ 3 2 3 2 × 1 1 2 25½ 12 4 4 7
12  Spanyolország 0 ½ 1 1 2 2 3 × 2 3 25½ 11 4 3 8
13  Svédország 1 ½ 1 2 1 2 2 3 2 × 2 25 9 2 5 8
14  Argentína ½ 2 1 ½ 3 1 2 2 2 × 2 23½ 7 1 5 9
15  Finnország 0 2 ½ 1 1 1 ½ 2 2 × 22 9 3 3 9
16  Wales 0 0 0 0 ½ 1 ½ 1 × 14½ 2 1 0 14

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A szervezők által megállapított helyezések több esetben nem a valóságos eredménynek megfelelőek voltak.[3]

H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla.[4]
Gold medal.svg Anatolij Karpov  Szovjetunió A 12 14 85,7
Silver medal.svg Alberto Delgado  Dominikai Köztársaság D 16½ 22 75
Bronze medal.svg Eugenio Torre  Fülöp-szigetek A 14 19 73,7
Bronze medal.svg Sergio Mariotti  Olaszország B 14 19 73,7
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla[5]
Gold medal.svg Andreas Dückstein  Ausztria B 10 12 83,3
Silver medal.svg Zahiruddin Farooqui  Pakisztán D 16½ 21 78,6
Bronze medal.svg Viktor Korcsnoj  Szovjetunió A 11½ 15 76,7
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
3. tábla[6]
Gold medal.svg Johan Loon  Holland Antillák E 9 83,3
Silver medal.svg Borisz Szpasszkij  Szovjetunió A 11 15 73,3
Bronze medal.svg Helmut Pfleger  NSZK A 9 72,2
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
4. tábla[7]
Gold medal.svg Tigran Petroszjan  Szovjetunió A 12½ 14 89,3
Silver medal.svg Michael Woodhams  Ausztrália C 15½ 18 86,1
Bronze medal.svg Shimon Kagan  Izrael B 13 16 81,3
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
5. játékos (1. tartalék)[8]
Gold medal.svg Mihail Tal  Szovjetunió A 11½ 15 76,7
Silver medal.svg Dragoljub Velimirović  Jugoszlávia A 9 12 75
Silver medal.svg Boris de Greiff  Kolumbia B 9 12 75
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
6. játékos (2. tartalék)
Gold medal.svg James Edward Tarjan  Amerikai Egyesült Államok A 11 13 84,6
Gold medal.svg Franciscus Kuijpers  Hollandia A 11 13 84,6
Bronze medal.svg Gennagyij Kuzmin  Szovjetunió A 12½ 15 83,3

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei[szerkesztés]

Szovjetunió

Jugoszlávia

  • Svetozar Gligorić (+5 −2 =10)
  • Ljubomir Ljubojevics (+6 -2 =7)
  • Borislav Ivkov (+8 −1 =8)
  • Albin Planinc (+9 −1 =5)
  • Dragoljub Velimirović (+8 −2 =2)
  • Bruno Parma (+6 −0 =6)

Amerikai Egyesült Államok

  • Lubomir Kavalek (+5 -3 =7)
  • Robert Byrne (+8 −0 =8)
  • Walter Shawn Browne (+7 −3 =7)
  • Samuel Reshevsky (+5 −2 =4)
  • William James Lombardy (+9 −3 =4)
  • James Edward Tarjan (+9 −0 =4)

A legjobb játszma díja[szerkesztés]

A díjra javasolták még az alábbi játszmákat:

A magyar versenyzők eredményei[szerkesztés]

Forduló Ellenfél Lajos Portisch 1968color.jpg
Portisch Lajos
2645
Istvan Bilek 1966.jpg
Bilek István
2475
Istvan Csom 1974.jpg
Csom István
2540
IBM-schaaktoernooi in RAI nr 8, 9 Ree, nr 10, 11 Ribli (Hongarije), Bestanddeelnr 927-3294.jpg
Ribli Zoltán
2525
Forintos 1996 Bad Liebenzell.jpg
Forintos Győző
2490
AVRO-schaaktoernooi, Sax, Bestanddeelnr 926-4976.jpg
Sax Gyula
2505
Pont
Elődöntő (4. csoport)
1  Málta Camilleri
2225
½ Attard
-
1 Gouder
-
1 Cilia Vincenti
-
1
2  Tunézia Bouaziz
-
1 Belkadi
-
½ Tabbane
-
1 Najar
-
1
3  Malajzia Chan Mun Fye
-
1 Choo Min Wang
-
1 Jamaluddin
-
1 Ng
-
1 4
4  Szíria Kassabe
-
1 Tabba
-
1 Arik
-
1 Kabbani
-
1 4
5  Japán Gonda
-
1 Hamada
-
1 Arita
-
1 Tatsutomi
-
1 4
6  Nicaragua[9]
7  Chile Silva Sánchez
2395
1 Donoso Velasco
2395
1 Godoy Bugueño
2360
1 Stekel Grunberg
2370
1 4
8  Belgium Van Seters
2325
1 Bonne
-
½ De Bruycker
-
½ Wostin
2265
1 3
9  Spanyolország Pomar Salamanca
2425
½ Calvio Mínguez
2460
½ Bellón López
2405
½ Sanz Alonso
2320
1
„A” döntő
1[10]  Spanyolország
2  Argentína Quinteros
2495
1 Sanguineti
2530
½ Miguel Najdorf
2520
1 Rubinetti
2415
1
3  Fülöp-szigetek Torre
2450
0 Cardoso
2385
½ Naranja
2395
½ Bordonada
-
0 1
4  Svédország Andersson
2580
½ Ornstein
2430
½ Jansson
2380
1 Liljedahl
2330
½
5  Jugoszlávia Gligorić
2585
1 Ljubojević
2605
½ Velimirović
2530
1 Parma
2510
½ 3
6  Amerikai Egyesült Államok Kavalek
2625
½ Byrne
2595
½ Browne
2575
½ Reshevsky
2550
½ 2
7  Wales Jones
2210
½ Cooper
2215
1 Sully
-
1 Trevelyan
-
1
8  Románia Gheorghiu
2540
½ Ciocâltea
2470
0 Ghizdavu
2420
½ Pavlov
2355
0 1
9  Csehszlovákia Hort
2600
½ Jansa
2535
½ Filip
2495
½ Plachetka
2405
0
10  Szovjetunió Borisz Szpasszkij
2650
½ Tigran Petroszjan
2640
½ Mihail Tal
2635
½ Gennagyij Kuzmin
2600
½ 2
11  Anglia Hartston
2480
0 Penrose
2450
1 Whiteley
2340
½ Markland
2390
1
12  Finnország Westerinen
2465
½ Rantanen
2410
1 Venäläinen
-
½ Raaste
-
1 3
13  NSZK Schmid
2550
1 Hecht
2515
1 Dueball
2455
½ Kestler
2410
0
14  Bulgária Radulov
2490
1 Padevsky
2480
0 Spasov
2430
1 Kirov
2465
½
15  Hollandia Timman
2540
½ Donner
2495
½ Ree
2425
½ Enklaar
2425
½ 2
Szerzett pontszám
(Játszmák száma)
10 (16) 11 (15) 11½ (17) 12 (17) 6½ (9) 10 (14)
Teljesítményérték 2573 2586 2513 2518 2477 2473

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  2. Csapatpont
  3. Individual Medals (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  4. A hivatalos sorrend szerint: 1. Karpov 2. Torre 3. Mariotti (Delgado hiányzik).
  5. A hivatalos sorrend szerint: 1. Farooqui 2. Korcsnoj 3. Byrne (Dückstein hiányzik).
  6. A hivatalos sorrend szerint: 1. Szpasszkij 2. Ivkov 3. Donner (miközben Donner a 2. táblán játszott!).
  7. A hivatalos sorrend szerint: 1. Petroszjan 2. Woodhams 3. Planinc.
  8. A hivatalos sorrend szerint: 1. Tal 2. Lombardy 3. Velimirović 3. de Greiff.
  9. Nicaragua visszalépett, eredményeit törölték.
  10. Az elődöntőben elért eredményt vitték a csapatok a döntőbe.

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase
  • Святослав Ю. Р. Из истории шахматных олимпиад. — Киев: Здоровье, 1983. — 240 с.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap