1968-as sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
18. sakkolimpia
(1968)
(18th Chess Olympiad)
Adatok
Rendező Svájc
Dátumoktóber 17.november 7.
Csapatok53 csapat 314 versenyző
HelyszínekPadiglione Conza (Lugano rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Címvédő Szovjetunió
Győztes Szovjetunió

 ← 1966: Havanna1970: Siegen → 

A 18. sakkolimpia 1968. október 17. és november 7. között Svájcban, Luganóban került megrendezésre. Helyszíne a Padiglione Conza volt. A versenyt sorrendben kilencedik alkalommal a Szovjetunió válogatottja nyerte. Magyarország a 6. helyen végzett.

A résztvevők[szerkesztés]

Az eseményen 53 ország vett részt, 314 versenyzővel, amely a sakkolimpiák történetében mind az országok, mind a részt vevő versenyzők számát tekintve rekordnak volt tekinthető. A mezőny erősségét a megjelent 41 nemzetközi nagymester és 55 nemzetközi mester jelezte.

A szovjet csapat hat nemzetközi nagymesterrel, az első táblán a világbajnok Petroszjánnal ezúttal is a verseny esélyesének számított. Az amerikai csapatban ezúttal először szerepelt volna együtt Bobby Fischer és Samuel Reshevsky, aki az előző olimpiákon nem játszott Fischerrel egy csapatban, mert nem fogadta el, hogy Fischer mögött csak a második táblán játszhat. A szervezők a különc amerikai minden igényét teljesítették, Fischer azonban nem találta megfelelőnek a versenyterem világítását, és azt kérte, hogy külön teremben jászhassa mérkőzéseit. Ezt az igényét már nem voltak hajlandók teljesíteni, ezért Fischer visszalépett a versenytől. Az 1968-as események miatt Csehszlovákia csapatából politikai okok miatt hiányzott két éljátékosuk, Kavalek és Pachman. Ugyancsak hiányzott az argentin csapatból Miguel Najdorf.

A körülmények ismeretében a szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között a 6 nagymesterrel felálló jugoszláv, valamint az 5 nagymesterrel felálló magyar válogatottat tartották számon.

A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A verseny lefolyása[szerkesztés]

Az 53 csapatot 7 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első két helyezett jutott az „A” döntőbe, a 3–4. helyezett a „B” döntő, az 5–6. helyezett a „C” döntő, a többiek a „D” döntő mezőnyét alkották.

A verseny az elődöntőben és a döntőkben is körmérkőzéses formában zajlott. A döntőbe jutott csapatok az elődöntőbeli egymás elleni eredményüket tovább vitték a döntőbe. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyt nagy fölénnyel, játszmaveszteség nélkül, sorban kilencedszer a címvédő szovjet csapat nyerte Jugoszlávia és Bulgária előtt. Magyarország az előtte végző csapatoktól egyaránt vereséget szenvedve a 6. helyen végzett. Játékosaink közül Barcza Gedeon az első tartalékok között egyéni bronzérmet szerzett.[1]

A verseny eredményei[szerkesztés]

Elődöntők[szerkesztés]

  • 1. csoport: 1. Szovjetunió 27, 2. Fülöp-szigetek 19, 3. Anglia 19, 4. Izrael 18½, 5. Olaszország 10½, 6. Portugália 10, 7. Mexikó 4½, 8. Ciprus 3½.
  • 2. csoport: 1. Dánia 16½, 2. Amerikai Egyesült Államok 16½, 3. Mongólia 13, 4. Ausztria 12, 5. Ausztrália 9½, 6. Venezuela 9, 7. Franciaország 7½.
  • 3. csoport: 1. Jugoszlávia 19½, 2. Lengyelország 18½, 3. Spanyolország 17, 4. Skócia 12½, 5. Dél-afrikai Köztársaság 8½, 6. Luxemburg 4½, 7. Dominikai Köztársaság 3½.
  • 4. csoport: 1. Magyarország 22½, 2. Kanada 19½, 3. Hollandia 19½, 4. Belgium 15½ 5. Monaco 11, 6. Írország 10, 7. Paraguay 10, 8. Costa Rica 4.
  • 5. csoport: 1. NSZK 22, 2. Románia 20, 3. Svájc 18, 4. Brazília 17, 5. Norvégia 15, 6. Puerto Rico 11, 7. Hongkong 6½ 8. Líbia 2½.
  • 6. csoport: 1. Argentína 19½, 2. NDK 19½, 3. Finnország 13½, 4. Svédország 11½, 5. Görögország 10½, 6. Marokkó 5, 7. Amerikai Virgin-szigetek 4½.
  • 7. csoport: 1. Bulgária 22½, 2. Csehszlovákia 22, 3. Izland 19½, 4. Kuba 17, 5. Tunézia 13, 6. Törökország 10½, 7. Szingapúr 7½, 8. Andorra 0.

Az „A” döntő végeredménye[szerkesztés]

H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 + = Pont
1  Szovjetunió Chess kll44.png 3 2 3 3 3 3 4 4 2 4 11 0 2 39½
2  Jugoszlávia Chess kll44.png 2 2 3 3 4 8 3 2 31
3  Bulgária 1 Chess kll44.png 2 2 2 2 7 2 4 30
4  Amerikai Egyesült Államok ½ 2 2 Chess kll44.png 3 3 4 2 7 3 3 29½
5  NSZK 2 2 2 Chess kll44.png 2 2 2 2 4 2 7 29
6  Magyarország 1 Chess kll44.png 2 2 3 3 3 6 5 2 27½
7  Argentína 1 ½ Chess kll44.png 2 2 2 3 6 4 3 26
8  Románia 1 ½ 2 2 Chess kll44.png 3 3 6 5 2 26
9  Csehszlovákia 1 2 2 Chess kll44.png ½ 3 5 6 2 24½
10  NDK 1 1 2 2 Chess kll44.png 2 3 4 6 3 24½
11  Lengyelország 0 1 2 1 2 2 Chess kll44.png 3 3 7 3 23
12  Dánia 0 1 2 2 1 1 1 Chess kll44.png 4 7 2 21
13  Kanada 2 2 0 1 1 1 1 Chess kll44.png 1 10 2 19
14  Fülöp-szigetek 0 0 ½ 2 ½ 1 ½ Chess kll44.png 0 12 1 13½

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A magyarok közül Barcza Gedeon az első tartalékok között egyéni bronzérmet szerzett.

H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
Gold medal.svg Tigran Petroszján  Szovjetunió A 10½ 12 87,5
Silver medal.svg Jonathan Penrose  Anglia B 12½ 15 83,3
Bronze medal.svg Svein Johannessen  Norvégia C 10 13 76,9
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
Gold medal.svg Georgi Tringov  Bulgária A 11 14 78,6
Silver medal.svg Lothar Schmid  NSZK A 9 12 75
Bronze medal.svg Borisz Szpasszkij  Szovjetunió A 10 14 71,4
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
3. tábla
Gold medal.svg Viktor Korcsnoj  Szovjetunió A 11 13 84,6
Silver medal.svg Yair Kraidman  Izrael B 11 14 78,6
Bronze medal.svg Bernard Huguet  Franciaország D 10 13 76,9
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
4. tábla
Gold medal.svg Shimon Kagan  Izrael B 10½ 13 80,8
Silver medal.svg Efim Geller  Szovjetunió A 12 79,2
Bronze medal.svg Raymond Dennis Keene  Anglia B 13 17 76,5
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
5. játékos (1. tartalék)
Gold medal.svg Glicerio Badilles  Hongkong D 11½ 14 82,1
Silver medal.svg Lev Polugajevszkij  Szovjetunió A 10½ 13 80,8
Bronze medal.svg Barcza Gedeon  Magyarország A 10½ 14 75
Bronze medal.svg Heinz Liebert  NDK A 9 12 75
Bronze medal.svg Ivan Radulov  Bulgária A 10½ 14 75
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
6. játékos (2. tartalék)
Gold medal.svg Vaszilij Szmiszlov  Szovjetunió A 11 12 91,7
Silver medal.svg Terrey Ian Shaw  Ausztrália C 12 14 85,7
Bronze medal.svg Donald Byrne  Amerikai Egyesült Államok A 9 12 75
Bronze medal.svg Lodewijk Prins  Hollandia B 9 12 75

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei[szerkesztés]

Szovjetunió

Jugoszlávia

  • Svetozar Gligorić (+5 −1 =9)
  • Borislav Ivkov (+5 −1 =8)
  • Alekszandar Matanović (+5 −0 =8)
  • Milan Matulović (+8 −2 =5)
  • Bruno Parma (+2 −0 =6)
  • Dragoljub Čirić (+4 −1 =2)

Bulgária

  • Milko Bobotsov (+6 -1 =10)
  • Georgi Tringov (+8 −0 =6)
  • Nikola Padevsky (+4 −2 =9)
  • Atanas Kolarov (+4 −3 =4)
  • Ivan Radulov (+8 −1 =5)
  • Peicho Peev (+2 −1 =2)

A magyar versenyzők eredményei[szerkesztés]

Forduló Ellenfél Lajos Portisch 1968color.jpg
Portisch Lajos
László Szabó 1966.jpg
Szabó László
Istvan Bilek 1966.jpg
Bilek István
Levente Lengyel.jpg
Lengyel Levente
Barcza 1961 Oberhausen.jpg
Barcza Gedeon
Istvan Csom 1974.jpg
Csom István
Pont
Elődöntő (4. csoport)
1  Írország Heidenfeld ½ Reilly 1 O’Riordan 1 De Loughrey 1
2  Hollandia Donner 1 Ree ½ Langeweg ½ Bouwmeester ½
3  Belgium Boey 1 Cornelis 0 Beyen 1 Dunkelblum 1 3
4  Paraguay Silva 1 Recalde ½ Riego Prieto 1 Gonzáles J. 1
5  Monaco Casa ½ Weiss 1 Donné 1 Kann 1
6  Kanada Yanofsky ½ Suttles ½ Allan 1 Day 1 3
7  Costa Rica Rovira Mas 1 Van der Laat Ulloa ½ Wyss 1 Batres 1
„A” döntő
1[2]  Kanada 3
2  Fülöp-szigetek Reyes 1 Naranja ½ Bandal 1 Rodríguez 0
3  Bulgária Bobotsov ½ Tringov 0 Padevsky ½ Radulov ½
4  Szovjetunió Borisz Szpasszkij ½ Viktor Korcsnoj 0 Efim Geller ½ Lev Polugajevszkij 0 1
5  Csehszlovákia Hort 1 Filip 0 Smejkal 1 Jansa 0 2
6  Románia Gheorghiu ½ Ciocâltea ½ Ghiţescu ½ Drimer 1
7  Amerikai Egyesült Államok Reshevsky ½ Evans 0 Byrne R. ½ Lombardy ½
8  Argentína Panno 1 Sanguineti 0 Rubinetti 1 García R. ½
9  Jugoszlávia Gligorić 0 Ivkov ½ Matanović ½ Matulović ½
10  Lengyelország Bednarski 1 Doda ½ Schmidt ½ Adamski 1 3
11  NDK Pietzsch 1 Zinn ½ Malich ½ Liebert 0 2
12  Dánia Bent Larsen 1 Brinck-Claussen ½ Hamann ½ Petersen 1 3
13  NSZK Unzicker ½ Pfleger 0 Hübner ½ Hecht ½
Szerzett pontszám
(Játszmák száma)
11 (15) 3½ (10) 5½ (11) 8½ (14) 10½ (14) 8 (12)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  2. Az elődöntőben elért eredményt vitték a csapatok a döntőbe.

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase
  • Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006.

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap