Ugrás a tartalomhoz

1968-as sakkolimpia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
18. sakkolimpia
(1968)
(18th Chess Olympiad)
Adatok
Rendező Svájc
Dátumoktóber 17. – november 7.
Csapatok53 csapat 314 versenyző
HelyszínekPadiglione Conza (Lugano rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Címvédő Szovjetunió
Győztes Szovjetunió

 ← 1966: Havanna1970: Siegen → 

A 18. sakkolimpia 1968. október 17. és november 7. között Svájcban, Luganóban került megrendezésre. Helyszíne a Padiglione Conza volt. A versenyt sorrendben kilencedik alkalommal a Szovjetunió válogatottja nyerte. Magyarország a 6. helyen végzett.

Az eseményen 53 ország vett részt, 314 versenyzővel, amely a sakkolimpiák történetében mind az országok, mind a részt vevő versenyzők számát tekintve rekordnak volt tekinthető. A mezőny erősségét a megjelent 41 nemzetközi nagymester és 55 nemzetközi mester jelezte.

A szovjet csapat hat nemzetközi nagymesterrel, az első táblán a világbajnok Petroszjánnal ezúttal is a verseny esélyesének számított. Az amerikai csapatban ezúttal először szerepelt volna együtt Bobby Fischer és Samuel Reshevsky, aki az előző olimpiákon nem játszott Fischerrel egy csapatban, mert nem fogadta el, hogy Fischer mögött csak a második táblán játszhat. A szervezők a különc amerikai minden igényét teljesítették, Fischer azonban nem találta megfelelőnek a versenyterem világítását, és azt kérte, hogy külön teremben játszhassa mérkőzéseit. Ezt az igényét már nem voltak hajlandók teljesíteni, ezért Fischer visszalépett a versenytől. Az 1968-as események miatt Csehszlovákia csapatából politikai okok miatt hiányzott két éljátékosuk, Kavalek és Pachman. Ugyancsak hiányzott az argentin csapatból Miguel Najdorf.

A körülmények ismeretében a szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között a 6 nagymesterrel felálló jugoszláv, valamint az 5 nagymesterrel felálló magyar válogatottat tartották számon.

A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

Az 53 csapatot 7 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első két helyezett jutott az „A” döntőbe, a 3–4. helyezett a „B” döntő, az 5–6. helyezett a „C” döntő, a többiek a „D” döntő mezőnyét alkották.

A verseny az elődöntőben és a döntőkben is körmérkőzéses formában zajlott. A döntőbe jutott csapatok az elődöntőbeli egymás elleni eredményüket tovább vitték a döntőbe. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyt nagy fölénnyel, játszmaveszteség nélkül, sorban kilencedszer a címvédő szovjet csapat nyerte Jugoszlávia és Bulgária előtt. Magyarország az előtte végző csapatoktól egyaránt vereséget szenvedve a 6. helyen végzett. Játékosaink közül Barcza Gedeon az első tartalékok között egyéni bronzérmet szerzett.[1]

  • 1. csoport: 1. Szovjetunió 27, 2. Fülöp-szigetek 19, 3. Anglia 19, 4. Izrael 18½, 5. Olaszország 10½, 6. Portugália 10, 7. Mexikó 4½, 8. Ciprus 3½.
  • 2. csoport: 1. Dánia 16½, 2. Amerikai Egyesült Államok 16½, 3. Mongólia 13, 4. Ausztria 12, 5. Ausztrália 9½, 6. Venezuela 9, 7. Franciaország 7½.
  • 3. csoport: 1. Jugoszlávia 19½, 2. Lengyelország 18½, 3. Spanyolország 17, 4. Skócia 12½, 5. Dél-afrikai Köztársaság 8½, 6. Luxemburg 4½, 7. Dominikai Köztársaság 3½.
  • 4. csoport: 1. Magyarország 22½, 2. Kanada 19½, 3. Hollandia 19½, 4. Belgium 15½ 5. Monaco 11, 6. Írország 10, 7. Paraguay 10, 8. Costa Rica 4.
  • 5. csoport: 1. NSZK 22, 2. Románia 20, 3. Svájc 18, 4. Brazília 17, 5. Norvégia 15, 6. Puerto Rico 11, 7. Hongkong 6½ 8. Líbia 2½.
  • 6. csoport: 1. Argentína 19½, 2. NDK 19½, 3. Finnország 13½, 4. Svédország 11½, 5. Görögország 10½, 6. Marokkó 5, 7. Amerikai Virgin-szigetek 4½.
  • 7. csoport: 1. Bulgária 22½, 2. Csehszlovákia 22, 3. Izland 19½, 4. Kuba 17, 5. Tunézia 13, 6. Törökország 10½, 7. Szingapúr 7½, 8. Andorra 0.

Az „A” döntő végeredménye

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 + − = Pont
1  Szovjetunió 2½ 3 3½ 2 3 2½ 3 3 3 4 4 2 4 11 0 2 39½
2  Jugoszlávia 1½ 1½ 2 2 2½ 1½ 2½ 2½ 3 2½ 3 2½ 4 8 3 2 31
3  Bulgária 1 2½ 2 2 2½ 1½ 3½ 2½ 2½ 2½ 2 2 3½ 7 2 4 30
4  Amerikai Egyesült Államok ½ 2 2 2½ 2½ 3 2½ 2½ 1½ 3 1½ 4 2 7 3 3 29½
5  NSZK 2 2 2 1½ 2½ 3½ 2 1½ 2 2 2 2½ 3½ 4 2 7 29
6  Magyarország 1 1½ 1½ 1½ 1½ 2½ 2½ 2 2 3 3 3 2½ 6 5 2 27½
7  Argentína 1½ 2½ 2½ 1 ½ 1½ 2 2 2½ 2 2½ 3 2½ 6 4 3 26
8  Románia 1 1½ ½ 1½ 2 1½ 2 2½ 2½ 2½ 3 3 2½ 6 5 2 26
9  Csehszlovákia 1 1½ 1½ 1½ 2½ 2 2 1½ 2½ ½ 3 2½ 2½ 5 6 2 24½
10  NDK 1 1 1½ 2½ 2 2 1½ 1½ 1½ 2 2½ 2½ 3 4 6 3 24½
11  Lengyelország 0 1½ 1½ 1 2 1 2 1½ 3½ 2 1½ 3 2½ 3 7 3 23
12  Dánia 0 1 2 2½ 2 1 1½ 1 1 1½ 2½ 2½ 2½ 4 7 2 21
13  Kanada 2 1½ 2 0 1½ 1 1 1 1½ 1½ 1 1½ 3½ 1 10 2 19
14  Fülöp-szigetek 0 0 ½ 2 ½ 1½ 1½ 1½ 1½ 1 1½ 1½ ½ 0 12 1 13½

Az egyéni legjobb pontszerzők

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A magyarok közül Barcza Gedeon az első tartalékok között egyéni bronzérmet szerzett.

H.Versenyző neveOrszágDöntőPontJátszmaszámSzázalék
1. tábla
Tigran Petroszján SzovjetunióA10½1287,5
Jonathan Penrose AngliaB12½1583,3
Svein Johannessen NorvégiaC101376,9
H.Versenyző neveOrszágDöntőPontJátszmaszámSzázalék
2. tábla
Georgi Tringov BulgáriaA111478,6
Lothar Schmid NSZKA91275
Borisz Szpasszkij SzovjetunióA101471,4
H.Versenyző neveOrszágDöntőPontJátszmaszámSzázalék
3. tábla
Viktor Korcsnoj SzovjetunióA111384,6
Yair Kraidman IzraelB111478,6
Bernard Huguet FranciaországD101376,9
H.Versenyző neveOrszágDöntőPontJátszmaszámSzázalék
4. tábla
Shimon Kagan IzraelB10½1380,8
Efim Geller SzovjetunióA9½1279,2
Raymond Dennis Keene AngliaB131776,5
H.Versenyző neveOrszágDöntőPontJátszmaszámSzázalék
5. játékos (1. tartalék)
Glicerio Badilles HongkongD11½1482,1
Lev Polugajevszkij SzovjetunióA10½1380,8
Barcza Gedeon MagyarországA10½1475
Heinz Liebert NDKA91275
Ivan Radulov BulgáriaA10½1475
H.Versenyző neveOrszágDöntőPontJátszmaszámSzázalék
6. játékos (2. tartalék)
Vaszilij Szmiszlov SzovjetunióA111291,7
Terrey Ian Shaw AusztráliaC121485,7
Donald Byrne Amerikai Egyesült ÁllamokA91275
Lodewijk Prins HollandiaB91275

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szovjetunió

Jugoszlávia

  • Svetozar Gligorić (+5 −1 =9)
  • Borislav Ivkov (+5 −1 =8)
  • Alekszandar Matanović (+5 −0 =8)
  • Milan Matulović (+8 −2 =5)
  • Bruno Parma (+2 −0 =6)
  • Dragoljub Čirić (+4 −1 =2)

Bulgária

  • Milko Bobotsov (+6 -1 =10)
  • Georgi Tringov (+8 −0 =6)
  • Nikola Padevsky (+4 −2 =9)
  • Atanas Kolarov (+4 −3 =4)
  • Ivan Radulov (+8 −1 =5)
  • Peicho Peev (+2 −1 =2)

A magyar versenyzők eredményei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Forduló Ellenfél
Portisch Lajos

Szabó László

Bilek István

Lengyel Levente

Barcza Gedeon

Csom István
Pont
Elődöntő (4. csoport)
1  Írország Heidenfeld½ Reilly1 O’Riordan1 De Loughrey1 3½
2  Hollandia Donner1 Ree½ Langeweg½ Bouwmeester½ 2½
3  Belgium Boey1 Cornelis0 Beyen1 Dunkelblum1 3
4  Paraguay Silva1 Recalde½ Riego Prieto1 Gonzáles J.1 3½
5  Monaco Casa½ Weiss1 Donné1 Kann1 3½
6  Kanada Yanofsky½ Suttles½ Allan1 Day1 3
7  Costa Rica Rovira Mas1 Van der Laat Ulloa½ Wyss1 Batres1 3½
„A” döntő
1[2]  Kanada 3
2  Fülöp-szigetek Reyes1 Naranja½ Bandal1 Rodríguez0 2½
3  Bulgária Bobotsov½ Tringov0 Padevsky½ Radulov½ 1½
4  Szovjetunió Borisz Szpasszkij½ Viktor Korcsnoj0 Efim Geller½ Lev Polugajevszkij0 1
5  Csehszlovákia Hort1 Filip0 Smejkal1 Jansa0 2
6  Románia Gheorghiu½ Ciocâltea½ Ghiţescu½ Drimer1 2½
7  Amerikai Egyesült Államok Reshevsky½ Evans0 Byrne R.½ Lombardy½ 1½
8  Argentína Panno1 Sanguineti0 Rubinetti1 García R.½ 2½
9  Jugoszlávia Gligorić0 Ivkov½ Matanović½ Matulović½ 1½
10  Lengyelország Bednarski1 Doda½ Schmidt½ Adamski1 3
11  NDK Pietzsch1 Zinn½ Malich½ Liebert0 2
12  Dánia Bent Larsen1 Brinck-Claussen½ Hamann½ Petersen1 3
13  NSZK Unzicker½ Pfleger0 Hübner½ Hecht½ 1½
Szerzett pontszám
(Játszmák száma)
11 (15) 3½ (10) 5½ (11) 8½ (14) 10½ (14) 8 (12)
  1. ↑ "Tournament Review" (angol nyelven). OlimpBase. Hozzáférés: 2014. november 10.
  2. ↑ Az elődöntőben elért eredményt vitték a csapatok a döntőbe.
  • OlimpBase
  • Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap