1935-ös sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
6. sakkolimpia
(1935)
(6th Chess Olympiad)
A 6. sakkolimpia logója
A 6. sakkolimpia logója
Adatok
Rendező Lengyelország
Dátumaugusztus 16.augusztus 31.
Csapatok20 csapat 99 versenyző
HelyszínekOficerskie Kasyno Garnizonowe (Helyőrségi Tiszti Kaszinó) (Varsó rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Címvédő Amerikai Egyesült Államok
Győztes Amerikai Egyesült Államok

 ← 1933: Folkestone1936: München (nem hivatalos) → 

A 6. sakkolimpia 1935. augusztus 16. és augusztus 31. között Lengyelországban, Varsóban került megrendezésre. A csapatok a Hamilton-Russell kupáért versengtek, amelyet az előző két sakkolimpián az amerikai válogatott hódított el.

A sakkolimpiával egyidejűleg rendezték meg tíz résztvevővel a női sakkvilágbajnokságot. A címet ezúttal is, immár ötödször, és az előző két világbajnoksághoz hasonlóan 100%-os teljesítménnyel, 9 játszmából 9 győzelemmel a csehszlovák színekben versenyző Vera Menchik szerezte meg.

A sakkolimpia ideje alatt rendezett FIDE kongresszuson döntöttek arról, hogy a nemzetközi szövetségből kilépett német sakkszövetség által az 1936-os nyári olimpiai játékokkal párhuzamosan megrendezésre kerülő eseményt nem tekintik a hivatalos 7. sakkolimpiának. A nemzetközi szövetség tagállamai ugyanakkor szabadon dönthetnek arról, hogy részt vesznek-e az eseményen vagy távol maradnak attól. A következő hivatalos sakkolimpiára Svédország a verseny ideje alatt nyújtotta be jelentkezését.

A résztvevők[szerkesztés]

Az olimpiai csapatversenyre 20 csapat nevezett, 99 versenyzővel. A csapatok 5 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A versenyen nagyon sok fiatal, később nevessé váló versenyző vett részt. Kiemelendő közülük a magyar Lilienthal Andor és Szabó László, az észt Paul Keres, a svéd Ståhlberg, az akkor még lengyel csapatban játszó, később Argentínába emigrált Miguel Najdorf és az osztrák Erich Eliskases. Mellettük olyan, már ismertebbnek tekinthető nevek sorakoztak fel, mint a világbajnok Aljechin, az amerikai Marshall, a csehszlovák Salo Flohr, a lengyel Tartakower, a jugoszláv Pirc, az osztrák Grünfeld és Spielmann, vagy a magyaroknál a többszörös olimpikon Steiner Lajos és Havasi Kornél.

A verseny lefolyása[szerkesztés]

A versenyt a csapatok között körmérkőzéses formában rendezték. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ha ez is egyenlő volt, akkor a csapatgyőzelmek száma, az egymás elleni eredmény és a Sonneborn–Berger-számítás döntött a helyezésekről. A játszmákban fejenként 120 perc állt rendelkezésre 36 lépés megtételéhez, és ezt követően további 1–1 óra 18 lépésenként.

Az első helyekre öt csapat volt esélyes: az előző két sakkolimpián győztes amerikai válogatott mellett a házigazda lengyelek és a korábban már két hivatalos olimpiát is nyert magyar válogatotton kívül Csehszlovákia és Svédország. Az amerikaiak győzelmi esélyei nagyon lecsökkentek, miután a harmadik fordulóban 3–1-re kikaptak a magyaroktól, és a 4. fordulóban 2,5–1,5-re a svédektől. Ennek ellenére ismét megszerezték a bajnoki címet, és immár sorrendben harmadszor vihették haza a Hamilton-Russell kupát.[1]

A magyar válogatott a 13. forduló után még a 2. helyen állt, ezután azonban három gyengébben sikerült forduló után visszaestek az 5. helyre, és hiába nyerték meg három utolsó mérkőzésüket, már nem tudtak a dobogóra felkerülni, így végül a 4. helyen végeztek. A csapatból kiemelkedett Lilienthal Andor, aki a 2. táblán elért eredményével egyéni aranyérmet szerzett, valamint Havasi Kornél, aki a 3. táblán egyéni ezüstérmes lett. Nem okozott csalódást a fiatal Szabó László sem, aki a 4. táblán a 4. legjobb eredményt érte el a mezőnyben.

A verseny végeredménye[szerkesztés]

H. Ország O.kód 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 P MP + = -
1  Amerikai Egyesült Államok USA 1 3 3 4 3 54 34 17 0 2
2  Svédország SWE 2 2 2 3 3 3 3 4 4 3 52½ 31 14 3 2
3  Lengyelország POL 2 2 2 3 3 3 3 2 4 4 4 52 30 13 4 2
4  Magyarország HUN 3 2 2 3 2 3 3 3 3 51 31 14 3 2
5  Csehszlovákia CSR 1 2 2 2 2 2 2 3 3 2 4 3 2 3 4 49 28 10 8 1
6  Jugoszlávia YUG 1 2 1 2 2 3 3 3 3 3 3 4 45½ 27 12 3 4
7  Ausztria AUT 2 2 2 2 3 2 2 2 2 3 3 4 43½ 22 7 8 4
8  Argentína ARG ½ 2 2 2 1 2 3 3 42 24 10 4 5
9  Lettország LAT 1 1 2 2 3 2 1 3 3 3 3 41 21 9 3 7
10  Franciaország FRA ½ ½ 1 1 2 2 2 3 3 2 2 4 4 38 17 6 5 8
11  Észtország EST ½ 1 ½ 1 1 1 2 2 4 3 37½ 16 7 2 10
12  Anglia ENG ½ 2 2 3 3 1 3 2 37 15 6 3 10
13  Finnország FIN ½ 1 0 1 2 2 2 4 1 2 35 16 6 4 9
14  Litvánia LTU 1 1 1 2 2 2 2 2 1 3 3 34 13 4 5 10
15  Palesztina PLE ½ 1 1 ½ 2 1 1 1 1 2 2 2 4 32 12 4 4 11
16  Dánia DEN 1 1 1 ½ ½ 1 1 1 ½ 3 2 2 2 3 2 31½ 12 4 4 11
17  Románia ROM 0 0 2 1 1 1 2 ½ 0 ½ 2 3 27½ 13 5 3 11
18  Olaszország ITA ½ 0 0 ½ 1 1 1 ½ ½ 2 0 1 3 3 2 1 2 24 9 3 3 13
19  Svájc SUI ½ 1 0 ½ ½ ½ ½ 0 1 2 ½ 1 ½ 2 1 3 21 8 3 2 14
20  Írország IRL 1 ½ 0 1 0 0 0 1 1 0 ½ ½ 2 1 0 ½ ½ 1 12 1 0 1 18

A magyar versenyzők eredményei[szerkesztés]

Forduló Ellenfél
Steiner Lajos

Lilienthal Andor

Havasi Kornél

Szabó László

Réthy Pál
Pont
1  Anglia Winter ½ Thomas ½ Alexander 1 Atkins ½
2  Csehszlovákia Salo Flohr ½ Opočenský 1 Rejfíř ½ Pelikán 0 2
3  Amerikai Egyesült Államok Fine 1 Marshall 1 Kupchik ½ Dake ½ 3
4  Argentína Grau 0 Bolbochán 1 Pleci 0 Maderna ½
5  Svédország Ståhlberg 0 Stoltz ½ Lundin ½ Danielsson 1 2
6  Olaszország Monticelli 1 Rosselli del Turco 1 Romi 1 Napolitano ½
7  Írország Reilly ½ O’Hanlon ½ Cranston 1 De Burca 1 3
8  Franciaország Aljechin ½ Betbeder Matibet 1 Muffang ½ Raizman ½
9  Lettország Petrovs 1 Apšenieks ½ Feigins 1 Krūmiņš ½ 3
10  Svájc Naegeli 1 Grob ½ Michel 1 Gygli 1
11  Jugoszlávia Vidmar ½ Pirc 1 Kostić ½ König 1 3
12  Lengyelország Tartakower 0 Frydmann ½ Friedmann ½ Makarczyk ½
13  Dánia Andersen 1 Nielsen B. 1 Enevoldsen 1 Nielsen J. ½
14  Ausztria Grünfeld 0 Spielmann ½ Erich Eliskases ½ Podhorzer 1 2
15  Finnország Böök ½ Solin 1 Krogius ½ Salo ½
16  Litvánia Mikenas 1 Machtas 1 Vaitonis 0 Luckis ½
17  Észtország Paul Keres 1 Friedemann 1 Raud 1 Kibbermann 0 3
18  Palesztina Foerder 1 Enoch ½ Dobkin 1 Czerniak 1
19  Románia Silbermann ½ Ichim 1 Erdélyi 1 Popa ½ 3
Szerzett pontszám
(Játszmák száma)
10½ (18) 15 (19) 8 (11) 9 (14) 8½ (14)

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel. A második táblán a magyar Lilienthal Andor egyéni aranyérmet, a harmadik táblán Havasi Kornél ezüstérmet szerzett.

H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
Salomon Flohr  Csehszlovákia 13 17 76,5
Alekszandr Aljechin  Franciaország 12 17 70,6
Gideon Ståhlberg  Svédország 11½ 17 67,6
Ksawery Tartakower  Lengyelország 11½ 17 67,6
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
Lilienthal Andor  Magyarország 15 19 78,9
Paulin Frydman  Lengyelország 11½ 16 71,9
Gösta Stoltz  Svédország 12 19 63,2
Jacobo Bolbochán  Argentína 12 19 63,2
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
3. tábla
Erich Eliskases  Ausztria 15 19 78,9
Havasi Kornél  Magyarország 8 11 72,7
Abraham Kupchik  Amerikai Egyesült Államok 10 14 71,4
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
4. tábla
Arthur William Dake  Amerikai Egyesült Államok 15½ 18 86,1
Gösta Danielsson  Svédország 15 19 78,9
Petar Trifunović  Jugoszlávia 12½ 16 78,1
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
5. játékos (1. tartalék)
Israel Albert Horowitz  Amerikai Egyesült Államok 12 15 80
Jiří Pelikán  Csehszlovákia 10½ 15 70
Markas Luckis  Litvánia 11 16 68,8

A szépségdíjas játszmák[szerkesztés]

A legszebb játszma díja
A legszebb végjáték díja

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. október 20.)

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase
  • Krzysztof Puszczewicz: VI Olimpiada Szachowa - Warszawa 1935. ISBN 978-83-63647-17-9
  • Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap