Iszaak Jefremovics Boleszlavszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a cikk a sakkjátszmák algebrai lejegyzését alkalmazza.
Iszaak Boleszlavszkij
IsaacBoleslavsky 1960.jpg
Iszaak Boleszlavszkij (1960)
Személyes adatok
Teljes név Iszaak Jefremovics Boleszlavszkij
Születési dátum 1919. június 9.
Születési hely Zolotonosa
Halálozási dátum 1977. február 15. (57 évesen)
Halálozási hely Minszk
Állampolgárság szovjet (ukrán)
Versenyzői adatok
Cím nemzetközi nagymester (1950)
Legmagasabb Élő-pontszám 2560 (1971 július)[1]
2760 (1950 május)[2]
Legmagasabb ranglista 3. (1950 június és augusztus között)[3]

Iszaak Jefremovics Boleszlavszkij (oroszul Исаак Ефремович Болеславский, Zolotonosa, 1919. június 9.Minszk, 1977. február 15.) szovjet-ukrán sakkozó, nagymester, világbajnokjelölt, háromszoros ukrán és kétszeres belorusz bajnok.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tizennégy éves korában, 1933-ban Dnyipropetrovszk általános iskolai bajnoka lett. Három évvel később harmadik helyen végzett a Szovjetunió Ifjúsági Bajnokságában.

1938-ban, 19 évesen megnyerte az erős ukrán bajnokságot. A következő évben megvédte bajnoki címét, kvalifikálta magát a részvételre a szovjet sakkbajnokságban és szovjet mesteri címet kapott.

A Szverdlovszki Egyetemen szerzett filológus diplomát.

1940-ben Moszkvában játszott a nagyon erős 12. szovjet bajnokságban. Utolsó tíz játszmájából nyolcat megnyert és összesítésben az 5-6. helyen végzett. Az év végén harmadszor is megnyerte az ukrán bajnokságot. 1941-ben részt vett a Szovjetunió „abszolút bajnoka” címért folyó tornán és a negyedik helyen végzett.

1945-ben már a második helyet szerezte meg a 14. szovjet bajnokságban, a győztes Mihail Botvinnik mögött. Kilenc játszmát nyert és hat döntetlen mellett csak kettőt veszített el. Megkapta a szovjet nagymesteri címet. Részt vett a Szovjetunió és az Egyesült Államok közt 1945-ben rádión keresztül vívott mérkőzésen, a harmadik táblán játszva. Első partija Reuben Fine ellen döntetlenre zárult, a másodikat azonban megnyerte és megkapta érte a mérkőzés legjobb játszmájának díját.[4]

1946-ban született Tatjána lánya, aki később a 22 évvel idősebb David Bronstejn felesége lett. Boleszlavszkij és Bronstejn az 1930-as évek végén lettek közeli barátok.

A nemzetközi színtéren Boleszlavszkij először 1946-ban Groningenben próbálta ki magát és a tornán 6-7. lett.

1950-ben, amikor a FIDE elkezdte a címek adományozását, Boleszlavszkij az elsők között volt, akik nagymesteri címet nyertek.

Világbajnokjelölt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Saltsjobadenben tartott első zónaközi versenyen 1948-ban jogot szerzett, hogy induljon a világbajnok (ekkor Botvinnik) kihívójának személyéről döntő Jelöltek Tornáján két évvel később Budapesten. A Jelöltek Tornáján majdnem végig vezetett és ő volt az egyetlen veretlen játékos az utolsó fordulóig, amikor Bronstejnnel került szembe és vereséget szenvedett. A később Moszkvában tartott rájátszást szoros küzdelemben Bronstejn nyerte (+3−2=9).

Mint később kiderült, ez volt Boleszlavszkij utolsó esélye, hogy komoly jelöltként szálljon harcba a világbajnoki címért. 1953-ban még részt vett a zürichi Jelöltek Tornáján, de csak a 10-11. helyen végzett. Ezután már nem jutott be a jelöltek versenyére.

Későbbi pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1951-ben Bronstejnt segítette a világbajnoki címért Botvinnik ellen vívott hosszú páros mérkőzésen, amely 24 játszma után döntetlenül végződött, azaz Botvinnik maradt a bajnok. 1952-ben Boleszlavszkij nyolc pontból hetet szerzett a Helsinkiben tartott sakkolimpián. Ez volt az egyetlen sakkolimpia, amelyen játszott, de számos későbbi olimpián segítette a szovjet csapatot asszisztensként.

Kétszer nyerte meg a belorusz sakkbajnokságot, 1952-ben holtversenyben, 1964-ben egyedül.

A szovjet sakkbajnokságon utoljára 1961-ben vett részt. Debrecenben egy nemzetközi versenyen első helyen végzett. 1963 és 1969 közt Tigran Petroszjan világbajnok asszisztense volt.

1968-ban ő volt a szovjet egyetemi sakkcsapat kapitánya, amely Ybbsben világbajnokságot nyert. Utoljára Minszkben játszott sakkversenyen 1971-ben.

Az 1960-as években a Szovjet Sakkszövetség főoktatója volt és haláláig megbecsült elemző és sakkíró maradt.

Minszkben halt meg 57 éves korában, miután elcsúszott a jeges járdán, eltörte a csípőjét és a kórházban fertőzést kapott.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontos hozzájárulása a megnyitáselmélethez a szicíliai védelem Boleszlavszkij-változatának kifejlesztése (1.e4 c5 2.Hf3 d6 3.d4 cxd4 4.Hxd4 Hf6 5.Hc3 Hc6 6.Fe2 e5). Ezt a Najdorf-változatbanis játsszák, 5…a6 helyett 5…Hc6-tal.

Együtt más ukrán mesterekkel, David Bronstejnnel, Jefim Gellerrel és Alekszandr Konsztantyinopolszkijjal Boleszlavszkij fejlesztette a korábban gyanúval szemlélt királyindiai védelmet az egyik leggyakrabban használt védelemmé. Hans Kmoch Pawn Power in Chess (A gyalogok hatalma a sakkban) című könyvében „Boleszlavszkij-falnak” nevezte a királyindiaiban a c6-on és d6-on felálló gyalogok formációját (különös tekintettel arra az esetre, ha a d-gyalog félig nyílt vonalon áll).

Lev Polugajevszkij ezt írta róla:

„Meg vagyok győződve róla, hogy bármelyik játékos, még a legerősebb is, csak tanulhat a játszmáiból (különösen a szicíliaikból!). Ami a szicíliai védelmet illeti, senki nem hatolt olyan mélyre a rejtelmeibe, mint Boleszlavszkij. Virtuóz ráérzéssel kezelte a megnyitás dinamikáját és mindig bonyolult, kétélű küzdelmet akart, bár természete alapján egyike volt a legszerényebb nagymestereknek, akikkel a versenyeken volt szerencsém összeakadni.”[5]

Legjobb játszmáinak 1990-ben publikált gyűjteménye elnyerte a legjobb Nagy-Britanniában kiadott sakk-könyv díját abban az évben.

Róla nevezték el a Boleszlavszkij-rés nevű gyalogformációt is.

Megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

német nyelven:

  • Grünfeld-Indisch bis Königs-Indisch. Sportverlag, Berlin, 1969
  • Sizilianisch. Sportverlag, Berlin, 1971
  • Skandinavisch bis Sizilianisch. Sportverlag, Berlin, 1971

orosz nyelven:

  • Избранные партии. — Москва : Физкультура и спорт, 1957. — 254 с.
  • Руководство по шахматам : (Занятия по теории, методике и практике шахмат для подготовки шахматистов первого разряда). — Москва; Тула, 1965. 86 с. В соавторстве с В. А. Алаторцевым и Я. Г. Рохлиным.
  • Петросян — Спасский, 1969. — Москва : Физкультура и спорт, 1970. — 184 с., [16] л. ил. В соавторстве с И. З. Бондаревским

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A FIDE pontszámítása szerint
  2. A chessmetrics szerinti legmagasabb pontszáma Chessmetric Player Profile: Isaak Boleslavsky (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. július 8.)
  3. Chessmetric Player Profile: Isaak Boleslavsky/Ratings only (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. július 8.)
  4. Iszaak Boleszlavszkij vs Reuben Fine, 1945
  5. Polugayevsky, Lyev. The Sicilian Labyrinth Volume 2. (Pergamon Chess, 1991) page 61.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Adams, Jimmy (1988), Isaac Boleslavsky, Caissa Books, p. 3, ISBN 1-870816-06-4

Brace, Edward R. (1977), An Illustrated Dictionary of Chess, Hamlyn Publishing Group, p. 42, ISBN 1-55521-394-4

Hooper, David & Whyld, Kenneth (1992), The Oxford Companion to Chess (2 ed.), Oxford University Press, p. 52, ISBN 0-19-280049-3

Sunnucks, Anne (1970), The Encyclopaedia of Chess, St. Martin's Press, p. 38

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Iszaak Jefremovics Boleszlavszkij témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk részben vagy egészben az Isaac Boleslavsky című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.