Siegbert Tarrasch

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Siegbert Tarrasch
Siegbert Tarrasch
Siegbert Tarrasch
Személyes adatok
Születési dátum 1862. március 5.
Születési hely Wrocław
Halálozási dátum 1934. február 17. (71 évesen)
Halálozási hely München
Állampolgárság német
Iskolái Luther Márton Tudományegyetem
Versenyzői adatok
Cím sakkmester[1]
Legmagasabb Élő-pontszám
2824 (1895. június)[2]
Legmagasabb ranglista 2. (111 különböző hónapban 1890. október és 1906. november között)[3]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Siegbert Tarrasch témájú médiaállományokat.

Siegbert Tarrasch (Wrocław, 1862. március 5.München, 1934. február 17.) a 19. század vége és a 20. század eleje egyik legjobb sakkjátékosa és sakkszakírója volt. 2008-ban beválasztották a World Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagjai közé.[4]

Az alsó-sziléziai Breslauban (ma Wrocław) született, de élete java részét a bajorországi Nürnbergben, illetve később Münchenben töltötte.

Ötgyermekes, zsidó származású családból származott. Egyik fiát elveszítette az első világháborúban, a náci rezsim kezdetén azonban hazaszeretete ellenére üldöztetésben volt része.

Sakkpályafutása[szerkesztés]

Sakkmesteri oklevelét 1883-ban hamarabb szerezte meg, mint az orvosit. 1885-ben ugyan még csak 2−6. Hamburgban, a következő évben pedig Majna- Frankfurtban 5−6. helyezett. 1888-ban azonban 6 éves, megszakítás nélküli diadalsorozata kezdődött: öt nagy verseny (Lipcse 1888, Boroszló 1889, Manchester 1890, Drezda 1892, Lipcse 1894) megnyerésével. E győzelmek után nemhivatalos világbajnoknak nevezték, mivel a regnáló világbajnok Steinitz csak páros mérkőzéseken játszott. Sokan úgy vélekedtek, hogy Tarrasch méltóbb ellenfele lett volna a világbajnoknak, mint a címet 1894-ben elhódító Emanuel Lasker. A Tarrasch−Steinitz mérkőzésre azért nem került sor, mert Tarrasch félt áthjózni Amerikába.[5]

Ezt követően Tarrasch eredményei visszaestek. 1885-ben Hastingsben csak 4., 1896-ban Nürnbergben 3−4., Budapesten pedig csak a 8. helyet szerezte meg. Kis szünet után újra csúcsformába került, és három jelentős sikert ért el. 1898-ben Bécsben megnyerte a minden idők egyik legnagyobb küzdelmét, a 21 részvevős, kétfordulós versenyt. Itt Pillsburyvel holtversenyben, 40 játszmából 30 ponttal lett 1−2. helyezett, az első díj sorsát eldöntő négyjátszmás páros mérkőzést 2,5−1,5 arányban nyerte. 1903-ban ismét kétfordulós, 14 részvevős nagy versenyt nyert meg, ezúttal Maróczy Géza előtt Monte Carlo- ban, majd 1907-ben az ostendei hat résztvevős, négyfordulós nagymesterversenynek lett a győztese. Közben még több más, kisebb versenyen ért el magas helyezést.[5]

A világbajnokságért már csak jóval pályája delelőjén túl, 1908-ban vette fel a küzdelmet Laskerrel, s a nyolc nyert játszmáig tartó mérkőzésen meglehetős nagy 8−3 arányú vereséget szenvedett öt döntetlen mellett.

Jelentősége[szerkesztés]

Tarrasch igazi jelentőségét, példátlan arányú tekintélyének alapját nem elsősorban versenyzői pályafutása, hanem sakkpedagógiai, sakkelméleti tevékenysége vetette meg. A sakk tudományos szemléletének Steinitz által megkezdett rendszerezését Tarrasch fejezte be. Egykori híres munkája, az először 1895-ben megjelent ..Dreihundert Schachpartien“ a módszeres sakkgondolkodás kiemelkedő példáit szolgáltatja. A sakk törvényeinek tudományos módszerességgel végzendő kutatását és egybefoglalását tűzte ki élete céljául. Eszményképe a tökéletes sakk volt. Azt vallotta, hogy minden állásban csak egyetlen "legjobb" lépés van, s ennek megtalálásához az elvek következetes alkalmazása vezet.[5]

Max Euwe így jellemezte: „...tartalmas életében véghezvitte azt, amit általában két-három siker- és eredménydús mester együttvéve volt csak képes elérni: nyert számos első díjat, fontos új elméletekkel gazdagította a sakkot, főleg a pozíciójáték területén maradandót alkotott, több igen értékes tankönyvet írt, melyekkel felkeltette a sakkjáték iránt való rajongást, számos tanítványra hatott nevelőleg, a ,,sakknyelvet“ szellemes és humoros fordulatokkal, axiómákkal gazdagította. szóval minden téren érdemeket szerzett, csak egyet mulasztott el: nem lett világbajnok...”[6]

Tarraschtól származik a híres, sokat idézett mondat: „A sakk ugyanúgy boldoggá tudja tenni az embert, mint a zene vagy a szerelem.”

„Világvárosok főterein állna szobra, ha páratlan kiérleltségű összegező gondolatait nem a sakk terén igyekezett volna érvényre juttatni. Siegbert Tarrasch (1862–1934) egyéni tragédiája, hogy még ott sem juthatott fel a csúcsra. Pedig a sakkozás első és második világbajnokának uralkodása, még inkább uralkodásváltása idején legalább másfél évtizedig a legtöbbek szerint ő volt a világ legerősebb játékosa” – írta Tarraschról Papp Márió.[7]

Kállai Gábor nemzetközi nagymester szerint Tarrasch „maradandó elveket hagyott maga után (például: a bástyának a szabadgyalog mögött a helye), illetve ismert megnyitásokban (Vezércsel, Francia védelem) a nevéhez fűződő, máig kedvelt változatokat dolgozott ki.”[8]

Róla kapta nevét a vezércsel ellen alkalmazott Tarrasch-védelem nevű sakkmegnyitás.

1903-ban publikálta a Die Woche című lapban híres cikkét, amelyben iskolai tantárgynak ajánlotta a sakkot, mert szerinte a sakktáblán minden lehetséges hadmozdulat megtanítható. Ebben az austerlitzi csatát Emanuel Lasker világbajnok egy 1896-os játszmáján keresztül mutatta be.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Abban az időszakban ez a mai nagymesteri címnek felelt meg
  2. A chessmetrics szerinti legmagasabb pontszáma Chessmetric Player Profile: Siegbert Tarrasch (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. július 8.)
  3. Chessmetric Player Profile: Siegbert Tarrasc/Ratings only (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. július 8.)
  4. Siegbert Tarrasch (angol nyelven). World Chess Hall of Fame. (Hozzáférés: 2015. december 6.)
  5. ^ a b c (1959. február) „Dr. Tarrasch Siegbert”. Magyar Sakkélet 9 (2), belső borító. o.  
  6. Magyar Sakkvilág, 1934. március
  7. ^ a b Papp Márió: Németország tanítómestere és a kijavított történelem
  8. Kállai Gábor: Dr. Tarrasch halhatatlan lépése

További információk[szerkesztés]