Struve földmérő vonal
Struve földmérő vonal | |
Világörökség | |
![]() | |
Mérőpont a norvégiai Hammerfestben | |
Adatok | |
Ország | Fehéroroszország, Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia, Norvégia, Moldova, Oroszország, Svédország, Ukrajna |
Világörökség-azonosító | 1187 |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | II, III, VI |
Felvétel éve | 2005 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 52° 17′ 22″, k. h. 25° 38′ 58″Koordináták: é. sz. 52° 17′ 22″, k. h. 25° 38′ 58″ | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Struve földmérő vonal témájú médiaállományokat. |
A Struve földmérő vonal háromszögelési pontokból álló, 2820 kilométer hosszan húzódó vonal a norvégiai Hammerfesttől a Fekete-tengerig. A háromszögelési pontokat Friedrich Georg Wilhelm von Struve csillagász állíttatta fel 1816 és 1855 között. Az eredeti vonal 265 pontból áll, ezek közül 2005-ben 34-et vettek fel a világörökség listájára. A felvételt tíz ország (Norvégia, Svédország, Finnország, Oroszország, Észtország, Litvánia, Lettország, Fehéroroszország, Moldova és Ukrajna) együtt kérte.
A földmérő vonal keletkezése[szerkesztés]
A földmérő vonal az 1800-as években keletkezett Friedrich Georg Wilhelm von Struve német csillagász munkájának eredményeként.
A Földről már az ókorban is tudták, hogy gömb alakú. Isaac Newton a 17. században utalt rá, hogy ez a gömb a „sarkoknál” kissé lapos. A következő évszázadban Lappföldre és Peruba küldött kutatócsoportok bebizonyították e teória helyességét.
Struve elhatározta, hogy háromszögelési technikával pontosan meghatározza a Föld nagyságát és formáját.
A mérési munkálatokat 1816-ban kezdték el és majdnem negyven évvel később, 1855-ben fejezték be. A földmérő vonal a Fekete-tengertől a Jeges-tengerig terjed, 2820 km-en keresztül tíz országon át ível, 258 fő háromszögből és 265 pontból áll.
A pontok közül a 34 legjobb állapotút, valamint a kultúrtörténeti szempontból legértékesebbeket választották ki védelem alá helyezendőnek. A vonal legészakibb pontja Norvégiában, Hammerfest közelében van, a legdélibb pedig Ukrajnában a Fekete-tenger partján található.
Struve és csapata mérési technikaként háromszögelést és csillagászati helymeghatározást használt. A mérések kimutatták, hogy 1 meridiánfokhoz tartozó ív hosszúsága a Fekete-tengernél kb. 400 méterrel hosszabb, mint a Jeges-tengernél.
A Struve vonal mérési eredményei meglepően pontosak még mai szemmel nézve is. Az alapos, jó minőségű eredményeket több tudományos munkához is felhasználták, a későbbiekben pedig példaként szolgált a háromszögeléstechnikában. Az érintett országokban jó alapot szolgáltatott az ezt követő térképészeti felmérésekhez. Finnországban az északi és déli háromszögelő-vonalakat a Struve földmérő vonal kötötte össze egészen az 1960-as évekig.
Az egész munkafolyamatról kivételes pontosságú leírás készült. Struve 1860-ban jelentette meg munkáját (Arc du méridien de 25° 20' entre le Danube et la Mer Glaciale mésure depuis 1816 jusqu'en 1855, 3 vol. and diagrams, St. Petersburg).
Mérőpontok[szerkesztés]
A mérési pontok általában a mérési munka során a sziklába vagy a kőbe fúrt lyukak. Habár minden pontot nem jelöltek meg fennmaradó módon, a hiányzó pontok visszakereshetők a koordináták segítségével.
A világörökségek listáján általában szereplő helyszínekhez képest a Struve földmérő vonal természeténél fogva különleges. A vonal láthatatlanul köt egymáshoz tíz országot. A védelmet minimális esetben néhány négyzetméternyi terület védelme jelenti, így a műszaki és jogi kérdések könnyen kezelhetők. A védelem alá helyezés anyagi vonzata szintén csekély, mivel a mérőpontok általában elhagyatott, magasan fekvő területen találhatók.
A háromszögméréstől a műholdig[szerkesztés]
A műholdas földmérés előtt a méréseket mérőpontok által meghatározott háromszöghálózat segítségével végezték. A hálózatban szereplő háromszögek pontos oldalhosszainak meghatározásához még egy vagy több alapvonal nagyon pontos kimérésére is szükség volt. Az ehhez tartozó távolságméréseket Struve idejében mérőrudakkal, később, egészen az 1960-as évekig mérőszalagokkal végezték, amikor a távolságmérő műszerek használata került előtérbe.
A földmérővonal születésekor még csak két országon – Oroszországon és Svédországon – keresztül haladt át, ma ugyanezen a területen tíz ország található: Norvégia, Svédország, Finnország, Oroszország, Észtország, Lettország, Litvánia, Fehéroroszország, Moldova és Ukrajna. Ezek az országok 1993 óta közösen dolgoznak a földmérő vonal védelmén és a mérőpontok rendbehozatalán. A Struve földmérő vonal az első ilyen sok országot érintő világörökség.
A védelem alatt álló pontok[szerkesztés]

Norvégia[szerkesztés]
- Fuglenes (é. sz. 70° 40′ 12″, k. h. 23° 39′ 48″, Hammerfest)
- Lille-Reipas (é. sz. 69° 56′ 19″, k. h. 23° 21′ 37″, Unna Ráipásaš; Alta)
- Lodiken (é. sz. 69° 39′ 52″, k. h. 23° 36′ 08″, Luvdiidcohkka; Kautokeino)
- Baelljasvarri (é. sz. 69° 01′ 43″, k. h. 23° 18′ 19″, Bealjášvárri; Kautokeino)
Svédország[szerkesztés]
- Tynnyrilaki (é. sz. 68° 15′ 18″, k. h. 22° 58′ 59″, Kiruna)
- Jupukka (é. sz. 67° 16′ 36″, k. h. 23° 14′ 35″, Pajala)
- Pullinki (é. sz. 66° 38′ 47″, k. h. 23° 46′ 55″, Övertorneå)
- Perävaara (é. sz. 66° 01′ 05″, k. h. 23° 55′ 21″, Haparanda)
Finnország[szerkesztés]
- Stuor-Oivi (é. sz. 68° 40′ 57″, k. h. 22° 44′ 45″, Enontekiö)
- Aavasaksa (é. sz. 66° 23′ 52″, k. h. 23° 43′ 31″, Ylitornio)
- Alatornio temploma (é. sz. 65° 49′ 48″, k. h. 24° 09′ 26″, Tornio)
- Oravivuori (é. sz. 61° 55′ 36″, k. h. 25° 32′ 01″, Korpilahti)
- Tornikallio (é. sz. 60° 42′ 17″, k. h. 26° 00′ 12″, Lapinjärvi)
- Mustaviiri (é. sz. 60° 16′ 35″, k. h. 26° 36′ 12″, Pyhtää)
Oroszország[szerkesztés]
- Mäki-päälys (é. sz. 60° 04′ 27″, k. h. 26° 58′ 11″, Gogland sziget, Kingiszeppi járás)
- Gogland, Z (é. sz. 60° 05′ 07″, k. h. 26° 57′ 40″, Kingiszeppi járás)
Észtország[szerkesztés]
- Woibifer (é. sz. 59° 03′ 28″, k. h. 26° 20′ 16″, Avanduse)
- Katko (é. sz. 59° 02′ 54″, k. h. 26° 24′ 51″, Avanduse)
- Tartui csillagda (é. sz. 58° 22′ 44″, k. h. 26° 43′ 12″, Tartu)
Lettország[szerkesztés]
- Ziestu-Kalns (é. sz. 56° 50′ 24″, k. h. 25° 38′ 12″, Sausneja)
- Jēkabpils (é. sz. 56° 30′ 05″, k. h. 25° 51′ 24″, Jēkabpils)
Litvánia[szerkesztés]
- Gireišiai (é. sz. 55° 54′ 09″, k. h. 25° 26′ 12″, Panemunėlis)
- Meškonys (é. sz. 54° 55′ 51″, k. h. 25° 19′ 00″, Nemenčinė)
- Beresnäki (é. sz. 54° 38′ 04″, k. h. 25° 25′ 45″, Nemėžis)
Fehéroroszország[szerkesztés]
- Cjupiski (é. sz. 54° 17′ 30″, k. h. 26° 02′ 43″, Asmjani járás)
- Lapati (é. sz. 53° 33′ 38″, k. h. 24° 52′ 11″, Scsucsini járás)
- Aszavnyica (é. sz. 52° 17′ 22″, k. h. 25° 38′ 58″, Ivanavai járás)
- Scsakock (é. sz. 52° 12′ 28″, k. h. 25° 33′ 23″, Ivanavai járás)
- Ljaszkovicsi (é. sz. 52° 09′ 39″, k. h. 25° 34′ 17″, Ivanavai járás)
Ukrajna[szerkesztés]
- Katerinovka (é. sz. 49° 33′ 57″, k. h. 26° 45′ 22″, Katerinyivka)
- Felstin (é. sz. 49° 19′ 48″, k. h. 26° 40′ 55″, Hvargyijszke)
- Baranyivka (é. sz. 49° 08′ 55″, k. h. 26° 59′ 30″, Baranyivka)
- Sztara Nekraszivka (é. sz. 45° 19′ 54″, k. h. 28° 55′ 41″, Nekraszivka)
Moldova[szerkesztés]
Érdekesség[szerkesztés]
Jules Verne Három orosz és három angol kalandjai regényében az egyik főszereplő alakját Friedrich Georg Wilhelm von Struvéról mintázta, a földmérés fejlődését is bemutató regényben a Struve földmérő vonalról számos említést tesz.
Források[szerkesztés]
- Struve Geodetic Arc – UNESCO Világörökség Központ (angol, francia)
- A tanácsadó testület értékelése – UNESCO Világörökség Központ (angol, francia)
- Struve Geodetic Arc (2005) – Nordic World Heritage Foundation (angol)
- A Struve földmérő vonal 6 finn mérőpontja – Finn Nagykövetség, Budapest (magyar)
|
- Kulturális világörökségi helyszínek
- Svédország világörökségi helyszínei
- Lettország világörökségi helyszínei
- Litvánia világörökségi helyszínei
- Moldova világörökségi helyszínei
- Ukrajna világörökségi helyszínei
- Geodézia
- Észtország világörökségi helyszínei
- Fehéroroszország világörökségi helyszínei
- Finnország világörökségi helyszínei
- Norvégia világörökségi helyszínei
- Oroszország világörökségi helyszínei
- Térképészet