Spitzbergák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Spitzbergák
Svalbard (norvég)
Шпицберген (orosz)
Spitzbergák zászlaja
Spitzbergák zászlaja
Spitzbergák címere
Spitzbergák címere
Nemzeti himnusz: Ja, vi elsker dette landet
LocationSvalbard.png

Fővárosa Longyearbyen
é. sz. 78° 13′, k. h. 15° 33′
Államforma parlamentarizmus
Vezetők
Kormányzó Kjerstin Askholt
Hivatalos nyelv norvég, orosz
Népesség
Népszámlálás szerint2668 fő +/-
Rangsorban230
Becsült2700 fő (2006)
Rangsorban230
Népsűrűség0,04 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület61,022 km²
Rangsorban 122
IdőzónaCET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem Norvég korona (NOK)
Hívószám +47
Internet TLD.sj
A Wikimédia Commons tartalmaz Spitzbergák témájú médiaállományokat.

A Spitzbergák térképe

A Spitzbergák (norvég nevén: Svalbard) a Jeges-tengeren található szigetcsoport, az európai kontinenstől északra, körülbelül félúton Norvégia és az Északi-sarkpont között. Szigetei a 74° és 81° északi szélesség között, a 10° és 34° keleti hosszúság között találhatóak. Az 1924-ben hatályba lépett Svalbardi Egyezmény alapján a Spitzbergák területe Norvégiához tartozik, de a norvég szuverenitás erősen korlátozott.[1] Ez Norvégia legészakibb területe. A szigetek közül három lakott: a Spitsbergen, a Bjørnøya és a Hopen.

Földrajz[szerkesztés]

A Spitzbergák domborzati térképe
A Spitzbergák éghajlati diagramja
Svalbardi táj

A Spitzbergák Norvégia és Európa legészakibb földterülete.

Területe 62 050 km².

Négy legnagyobb szigete:

Legészakibb pontja:

  • Rossøya sziklazátony, (80°49′44.41″É 20°20′32.29″K)

A Spitzbergák területének 60%-a gleccserekkel és hómezőkkel borított. Az Észak-atlanti-áramlat kellemesebbé teszi a sarkvidéki éghajlatot, így a környező vizek az év legnagyobb részében hajózhatóak.

Éghajlat[szerkesztés]

Mivel az Északi- sarkkörtől északra található, nyáron éjféli nap, télen sarki éjszaka jellemző. A fővárosban, Longyearbyenben április 20-tól augusztus 23-ig süt a Nap, de október 26-tól február 15-ig szinte teljes a sötétség.[2] Télen a telihold és a tükröződő hó kombinációja adhat valami természetes fényt. Az élőhely tundra típusú.

A Nyugati Spitzbergák-áramlat, az észak-atlanti áramlatrendszer legészakibb ága mérsékli a Spitzbergák hőmérsékletét, különösen télen. A téli hőmérséklet akár 20 °C-kal is magasabb, mint Oroszország és Kanada hasonló szélességi fokain. Az Atlanti-óceán enyhe vize az év nagy részében hajózhatóan tartja a környező vizeket.

A Spitzbergák déli részén a hőmérséklet valamivel magasabb, mint északabbra és nyugatra. A csapadék gyakori, de kis mennyiségben hullik. A Spitzbergák nyugati részén jellemzően kevesebb, mint évi 400 milliméter, a lakatlan keleti részen viszont évi több mint 1000 milliméter lehet.[3]

2020-ig a valaha mért legmagasabb hőmérséklet 21,7°C,[4] a legalacsonyabb pedig -46,3°C volt.[5]

A globális felmelegedés észrevehető éghajlati változásokat eredményezett. 1970 és 2020 között a Spitzbergákon az átlaghőmérséklet 4 °C fokkal, a téli hónapokban pedig 7 °C fokkal emelkedett.[6] 2020. július 25-én új, 21,7 °C-os hőmérsékleti rekordot mértek a szigetcsoportban, ami egyben a legmagasabb hőmérséklet; emellett 2020 júliusában négy egymást követő napon regisztráltak 20 fok feletti hőmérsékletet.[4]

Barentsburg éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)−9,1−9,4−9,4−6,4−1,14,08,47,22,9−2,6−5,1−7,4−2,3
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−15,2−15,7−15,5−12,1−5,10,84,43,6−0,4−6,6−10,1−12,9−7,0
Forrás: Pogoda.ru.net[7]


Sveagruva éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)−13,0−13,0−13,0−9,0−3,03,07,06,02,0−4,0−8,0−11,0−4,6
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−20,0−21,0−20,0−16,0−7,0−1,03,02,0−3,0−9,0−14,0−18,0−10,3
Forrás: Sveagruva Climate Guide[8]


Élővilág[szerkesztés]

Az embereken kívül három, elsősorban szárazföldi emlősfaj él a szigetcsoportban: a sarki róka, a svalbardi rénszarvas (Rangifer tarandus platyrhynchus) és a véletlenül behurcolt a kelet-európai pocok (Microtus levis), amely utóbbiak csak Grumantban találhatók meg.[9] A sarki nyúl és a pézsmatulok betelepítésére tett kísérletek kudarcot vallottak. A tengeri emlősöknek 15-20 fajtája létezik, köztük a bálnák, delfinek, fókák, rozmárok és jegesmedvék.[9]

Mióta a jegesmedvék egyre gyakrabban járnak a Spitzbergákon, a helyieknek elővigyázatosságból puskát kell maguknál hordaniuk a városokon kívül, de a medvéket törvény védi, így nem szabad ok nélkül megzavarni őket.

A Spitzbergák rengeteg tengeri madár fészkelőhelye. A klímaváltozás sok fajt jelentősen érint.[10]

Természetvédelem[szerkesztés]

Az első környezetvédelmi tervek 1914-ben indultak itt. Már 1932-ben két természetvédelmi területet hoztak létre. 1973-ban három nemzeti parkot, két nemzeti rezervátumot és tizenöt madárrezervátumot hoztak létre. A Moffen természetvédelmi területet 1983-ban hozták létre. A két 1932-es és egy 1984-es növényvédelmi terület védettsége 2003-ban megszűnt, viszont ugyanebben az évben három új nemzeti parkot, két új természetvédelmi területet és egy geotop-védelmi területet hoztak létre. Az utolsó nemzeti park, az Inner Wijdefjorden 2005-ben jött létre.[11]

Történelem[szerkesztés]

Valószínűleg a vikingek és orosz hajósok fedezték fel a 12. század elején. Korai norvég beszámolók vannak egy szigetről, melyet Svalbarði-nek („hideg perem”) hívtak. Az első vitathatatlan felfedezése Willem Barents holland tengerész nevéhez köthető 1596-ból. 1612 és 1720 között főleg bálnavadászokdánok, angolok, franciák és norvégok – telepedtek le a Spitzbergák nyugati partján. A dánok egyedül körülbelül 60 000 bálnát vadásztak le az évek folyamán smeerenburgi bázisukról kiindulva. A Spitzbergák szolgált sok sarki expedíció kiindulópontjául is. A legnagyobb sziget neve is Spitzbergák, de az csak néhány nyelvben van még így (pl. orosz, német), más nyelveken az egész szigetcsoport neve Svalbard.

Államszervezet, közigazgatás[szerkesztés]

Norvégia már 1871-ben területi igényt jelentett be a szigetekre, de ezt a többi állam nem ismerte el, különösen Oroszország tiltakozott. Így 1920-ig a terület res nulliusnak minősült. 1909-ben Norvégia azt javasolta, hogy norvég–svéd–orosz közös igazgatás alá helyezzék a területet. Az egyezmény kidolgozására 1916-ban összeült testület a világháború miatt azonban nem tudta munkáját elvégezni. A Dánia, Hollandia, Franciaország, Szovjet-Oroszország, Japán, Norvégia, Svédország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok által 1920. február 9-én megkötött, és 1924-ben hatályba lépett Svalbardi Egyezmény alapján a Spitzbergák területe Norvégiához tartozik, de a norvég szuverenitás erősen korlátozott.[1] 1925-ben vette át Norvégia a tényleges irányítást. Ezen különleges egyezmény mellett más országok – egészen pontosan a szerződést megkötő, vagy ahhoz csatlakozó országok – is (többek között Magyarország is) jogosultak a természeti kincsek és erőforrások kitermelésére a teljes egyenlőség elve alapján. Jogosult a többi állam a szigeteket hajózási, halászati célból is használni, hírközlési állomásokat és kereskedelmi vállalkozásokat is létrehozhatnak ott. A szerződés a szigeteket demilitarizálta. A kiaknázási jogot Norvégia több államtól megvásárolta. A Szovjetunió 1935-ben csatlakozott a szerződéshez, és jogutódja, Oroszország két szénbányát is üzemeltet ott. Ezáltal kialakulhatott egy állandó orosz település, Barentsburg. Egy másik orosz település, Pyramiden 2000-ben elnéptelenedett.

Volt olyan időszak, amikor az orosz/szovjet lakosok száma magasabb volt a norvégokénál. Norvég szénbánya is működik, a parti tengerben pedig amerikai cég végez olajkutatásokat, ami vitára ad alapot, mert a szerződés a parti tengerről nem rendelkezik. Norvégia álláspontja szerint a kontinentális talapzatra sem vonatkozik az egyezmény, hanem arra egy 1963-as norvég királyi dekrétum irányadó. Norvégia előbb egy 22 mérföldes gazdasági övezetet is létrehozott, de más államok tiltakozására itt végül idegen állampolgároknak is megengedik a halászatot.

Népesség[szerkesztés]

2016-ban a Spitzbergák népessége 2667 fő volt, ennek kevesebb mint fele volt nem-norvég: 423 orosz és ukrán, 10 lengyel és 322 egyéb, nem norvég állampolgár, akik norvég településeken éltek.[12]

A hivatalos nyelv a norvég, oroszul csak az orosz településeken beszélnek.

Települések[szerkesztés]

Longyearbyen
  • Barentsburg (Баренцбург) (orosz település – lakosság: 485 fő)
  • Bjørnøya (lakosság: 10 fő)
  • Grumant (Грумант) (orosz település, elnéptelenedett 1961-ben, bányászat újrakezdése 2003-ban)
  • Hopen (norvég meteorológiai állomás, lakosság: 4 fő)
  • Hornsund (lengyel kutatóállomás, lakosság: 11 fő)
  • Isfjord radio (lakosság: 4 fő)
  • Longyearbyen (Svalbard székhelye, lakosság: 2075 fő)
  • Ny-Ålesund (egykori bányásztelepülés, ma nemzetközi kutatóállomás, lakosság: 47 fő)
  • Pyramiden (Пирамида) (orosz település, elnéptelenedett 2000-ben)
  • Smeerenburg (holland település, elnéptelenedett 1660-ban)
  • Sveagruva (norvég bányász település, lakosság: 300 fő)

Közlekedés[szerkesztés]

Longyearbyenben, Barentsburgban és Ny-Ålesundban van úthálózat, de ezek nem kapcsolódnak egymáshoz. A terepjáró motoros közlekedés tilos csupasz terepen, de télen széles körben használják a motoros szánokat – mind kereskedelmi, mind szabadidős tevékenységekhez.

A települések között hajóval, repülővel, helikopterrel vagy hómobillal közlekednek.

A Longyearbyentől 3 km-re található Longyear Svalbard repülőtér az egyetlen repülőtér, amely a szigetcsoporton kívüli légi szállítást kínál.

A Scandinavian Airlines gyakori járatokat indít Tromsø-ba és Oslóba. A Norwegian Air Shuttle fapados légitársaságnak is van járata Oslo és Svalbard között, heti pár alkalommal; továbbá szabálytalan rendszerben charterjáratok közlekednek Oroszországba.[13]

Gazdaság[szerkesztés]

A gazdaság központjában a szénbányászat áll, halászattal kiegészítve. A 20. század utolsó évtizedeiben a turizmus, a kutatóbázisok is fontos szerepet kaptak, és néhány műholdátjátszóállomás is megjelent területén. Norvégia fenntartja magának a halászati jogot 200 tengeri mérföldes (370 km) távolságon belül, de Oroszország ezt nem ismeri el.

A Svalbardi Vízalatti Kábelrendszer (Svalbard Undersea Cable System), amely 2004 januárjában kezdte meg működését, két 1440 km-es üvegszálkötegből áll a Spitzbergák és Harstad között. Ez a NASA és a NOAA által üzemeltetett, sarkpontok feletti pályájú műholdakkal való kommunikációhoz szükséges.

A norvég állami szénbánya foglalkoztatja az ott élő norvégok 60%-át, ezenkívül a legtöbb alapszolgáltatást és infrastruktúrát ez biztosítja.

Szénbányászat[szerkesztés]

Elhagyott szénbánya Longyearbyentől délre

Az első modern szénbányát az Arctic Coal Company (ACC) hozta létre. A települést, ami a bánya köré épült, a bányatulajdonos John Munroe Longyear után nevezték el. Az ACC 1916-ban eladta a Store Norske Spitsbergen Kull Companinak (SNSK). A következő néhány évben két másik norvég társaság is megkezdte tevékenységét a legdélebbi szigeten, a Bjørnøya és a Kings Bay Kull Compani Ny Ålesund-on nyitott bányát.

A bányászatot a második világháború alatt felfüggesztették, a szigeteket pedig 1941. szeptember 3-án kiürítették. A németek 1943 szeptemberében bombázták Longyearbyent és Barentsburgot, egy évvel később Sveagruvát is.

A Ny Ålesund nevű bányát 1963-ban bezárták, miután bányarobbanás történt 21 halálos áldozattal, azóta tudományos állomásként működik.

A magbank[szerkesztés]

A norvég kormány egy magbankot hozott létre Svalbardon, amely a világ élelmiszernövényeinek magvait tárolja, esetleges globális katasztrófák esetére. A bunker építését 2007 márciusában kezdték el, és 2008-ban fejezték be. A 3 millió mag befogadására is alkalmas létesítmény gyűjteményét a Global Crop Diversity Trust gondozza. A magokat -18 °C hőmérsékleten tárolják, többek között a permafrosztnak köszönhetően.[14][15][16]

Ezt nem egyedül a norvég kormány finanszírozza, hanem több alapítvány, szervezet és magánszemély hozzájárulása is segíti a munkálatokat, mint pl. Bill Gates és felesége alapítványa, amely mintegy 30 millió dollárral járult hozzá a létesítmény megépítéséhez.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b A Svalbard szerződés eredeti szövege (angol és francia)
  2. Svalbard - Norwegian Polar Institute. web.archive.org, 2012. április 15. [2012. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 3.)
  3. Torkildsen, Torbjørn; Barr, Susan (1984). Svalbard, vårt nordligste Norge (in Norwegian). Oslo: Forlaget Det Beste. ISBN 82-7010-167-2
  4. a b Highest-ever temperature recorded in Norwegian Arctic archipelago (angol nyelven). CTVNews, 2020. július 26. (Hozzáférés: 2022. július 3.)
  5. Svalbard - Norwegian Polar Institute. web.archive.org, 2012. április 15. [2012. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 3.)
  6. . "Climate in Svalbard 2100: A knowledge base for climate adaptation". (Hozzáférés: 2022)
  7. Weather and Climate- The Climate of Barentsburg (orosz nyelven). Weather and Climate (Погода и климат). (Hozzáférés: 2015)
  8. Sveagruva Climate Guide, Svalbard. Weather2Travel. [2012. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 3.)
  9. a b Protected Areas in Svalbard (norvég nyelven). Norwegian Directorate for Nature Management. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 24.)
  10. Sarki rókákat veszélyeztet a klímaváltozás Az index cikke Brage Bremset Hansen (NTNU – Centre for Conservation Biology) tanulmányáról
  11. Svalbard - Norwegian Polar Institute. web.archive.org, 2012. április 15. [2012. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 3.)
  12. Statistics Norway. (Hozzáférés: 2022)
  13. Direkteruter”, Avinor. [2009. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 9.) (norvég nyelvű) 
  14. 'Doomsday' seed bank to be built, BBC News, 2006. január 12. (letöltve: 2007. február 11.)
  15. Nyilvánosságra hozták a norvég "ítéletnapi" magbunker terveit, Híradó Online, 2007. február 9. (letöltve: 2007. február 11.)
  16. Végh Zsófia: Noé bárkája növényeknek – Az Északi-sark közelében nemzetközi magbank épül, Magyar Hírlap, 2006. március 2. (letöltve: 2007. február 11.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Svalbard
A Wikimédia Commons tartalmaz Spitzbergák témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]