Ézsaiás próféta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ézsaiás ajkait tűzzel keni fel, Benjamin West festménye (1782, Bob Jones University Museum and Gallery).

Ézsaiás vagy Isaiás vagy Izajás vagy Jesajá(héber יְשַׁעְיָהוּ sztenderd: Yəšaʿyáhu, tiberiasi Yəšaʿăyāhû; görög: Ἠσαΐας, Észaiasz ; arab اشعیاء, Asíja) az i. e. 8. században élt judeai próféta, a bibliai Ézsaiás könyve fő alakja, akit hagyományosan a könyv szerzőjének gondolnak.

Több, mint négy évtizeden keresztül hirdette Isten szavát Jeruzsálemben - Kr. e. 740 - 700 körül - és az utódokra rendkívül nagy hatást gyakorolt.

Előkelő származású, éles eszű, széles látókörű ember volt, akinek hite és gondolkodása mélyen a Jahve-vallásban gyökerezett, de mindig kész volt Istennek az adott történelmi helyzethez kapcsolódó üzenetének megértésére és közlésére.[1]. Elhívatását egy csodálatos látomás által nyerte. Isten dicsősége jelent meg előtte és az Ő szent voltával szemben meglátta önmaga és népe bűnösségét.

Isten tiszteletének megsértése a bálványkultusz, az erkölcstelen élet, a formális vallásosság, a szociális igazságtalanságok. Mindezekért a próféta elkerülhetetlennek látta Isten ítéletét, amely a nemzeti összeomlás formájában jön el a könnyelmű és hitetlen népre. Azt hirdette, hogy az embereknek vissza kell fordulniuk Isten felé. Megjövendölte Jézus megváltását és a végítéletet is.

Jézus szolgálata kezdetén a názáreti zsinagógában Ézsaiás tekercséből olvasta fel a rá vonatkozó jövendöléseket,[2] amely után a hitetlen zsidók beteltek haraggal.

Az 1947-ben megtalált, Krisztus előtt keletkezett holt-tengeri tekercsek közt megtalálták a teljes Izaiás-könyvet is, amely nem mutatott lényeges eltéréseket a későbbi másolatokban fennmaradt szöveghez képest.[3]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wladár Antónia: Ószövetségi bibliai teológia

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ésa. 7. rész; 10:5; 28:16; 30:15
  2. Lukács 4: 16-20
  3. A holt-tengeri barlangleletek