A prédikátor könyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Prédikátor könyve (héberül: קֹהֶלֶת Qó`helet; jiddisül: קהלת Kojhelesz).

„Mi haszna az embernek minden fáradozásából, amit magára vállal a nap alatt?” (1,3) Mi az ember életének az értelme és van-e egyáltalán valamilyen célja? Hogyan kell az embernek elrendeznie az életét a világban, hogy megelégedett és boldog legyen? Ezeket a nagy jelentőségű világnézeti kérdéseket boncolgatja a legkorábban az i. e. 3. században keletkezett könyv (héberül: Kohelet = „a gyülekezetben beszélő”).

Szerzőség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A könyv szerzőjének egészen a 18. századig Salamont tartották kezdő szavai miatt: „A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.” (1,1)

A szerző nem fogja egységes rendszerbe tanítását. Az élet értelméről vagy értelmetlenségéről vallott nézeteit kisebb egységekben fejti ki. Végső tanulság, hogy az embernek az élet értelmét Istenben kell keresnie.

A Prédikátor szemléletmódja szemben áll a hagyományos vallási nézetekkel és itt-ott már a materializmus határát súrolja.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]