Lévi (Biblia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lévi leszármazottainak, a lévitáknak a szimbóluma

Lévi héberül: לֵוִי) bibliai személy, Jákob és Lea harmadik fia.[1] Lévi és testvéreinek az életét az ószövetségi Teremtés könyve meséli el. (Mózes I. könyve 29-50. rész)

Testvérével, Simeonnal bosszút állt Sekemen, aki húgát, Dinát megszeplősítette. Sekem városának összes férfiát lemészárolták.[2] Lévi erőszakos tettéről apja, Jákob, még a halálos ágyán is megemlékezett, és ő sem kapta az elsőszülöttnek járó áldást, csak Jákob 4. fia, Júda.

Lévinek három fia volt: Gerson, Kehát és Mérári. Utódai, az úgynevezett léviták lettek az Isten előtti szolgálatokra elhívatva, ők voltak megbízva a szent sátor körüli munkákra, közülük kerültek ki a papok is. Mózes és Áron, akik kivezették a zsidókat Egyiptomból, Lévi fiának, Kehátnak az unokái volt.[3]

Lévi 137 évig élt[4] és valószínűleg Kr. e 1750 - Kr. e. 1600 közötti időszakban élhetett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. I. Mózes 29:34
  2. I. Mózes 34.
  3. II. Mózes 6:16-20
  4. II. Mózes 6:16

Források[szerkesztés]

  • Bibliai nevek és fogalmak, 8. kiadás, Evangéliumi Kiadó
  • Seventh Day Adventist Bible Dictionary, 1960.
  • The Wall Chart of World History, Bracken Books Kiadó, 1989.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]