Karlheinz Stockhausen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karlheinz Stockhausen
Karlheinz Stockhausen (2004)
Karlheinz Stockhausen (2004)
Életrajzi adatok
Született 1928. augusztus 22.
Burg Mödrath
Elhunyt 2007. december 5. (79 évesen)
Kürten
Házastársa Mary Bauermeister (1967. április 3.–1972)
Gyermekei
  • Markus Stockhausen
  • Simon Stockhausen
Iskolái
  • Bonni Egyetem
  • Hochschule für Musik und Tanz Köln
Pályafutás
Műfajok
Díjak
  • Verdienstorden des Landes Nordrhein-Westfalen
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland (1974)
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland
  • Hamburgi Bach-díj (1995)
Tevékenység zeneszerző

Karlheinz Stockhausen weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karlheinz Stockhausen témájú médiaállományokat.

Karlheinz Stockhausen (Mödrath, 1928. augusztus 22.Kürten, 2007. december 5.) német zeneszerző.

Élete[szerkesztés]

A Köln melletti Mödrathban született. 1947-1950-ig a kölni zeneművészeti főiskolán tanult, 1950-1951-ig Frank Martin, 1952-53-ig Milhaud és Messiaen volt a mestere. Párizsi tanulmányútján került kapcsolatba a Francia Rádió elektronikus zenei stúdiójának vezetőjével, Pierre Schaefferrel. Egy ideig a bonni egyetemen fizikát és akusztikát hallgatott, majd a kölni rádió elektronikus zenei stúdiójának munkatársa lett. A darmstadti és kölni modern zenei kurzusok rendszeres előadója.

Stockhausen kiindulópontja Webern szeriális technikája volt; az ötvenes évek elején írt kompozícióiban a hagyományos hangszerek játsszák szétszórt hangjait (Kreuzspiel oboára, basszusklarinétra, zongorára és ütőhangszerekre, 1951; Spiel zenekarra, 1952; Zeitmasse fuvolára, oboára, angolkürtre, klarinétra és fagottra, 1956). Messiaen hatása a Kreuzspielen érezhető, a Spiel für Orchester azonban már új utakat próbál, az elektronikus hangkeltés új effektusait ízlelgeti, és a Gesang der Jünglinge című kompozícióban az emberi hangot bontja elemeire elektronikus úton. Minden, ami eddig a zenét jelentette, akár mint akusztikai élmény, akár mint esztétikai kategória, érvényét veszti ebben az új rendszerben, ahol nincs szükség többé emberre, a gép teremti a hangzást és a gép interpretálja. Kell hozzá néhány évtized, amíg eldől, vajon a zene birodalmába tartozik-e ez az újfajta hangzásvilág, sajátos technológiájával, műszavaival és normáival, vagy múló divat csupán, amely nem terjedt tovább maroknyi „beavatott” ködös és ködösítő körein.

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Kreuzspiel oboára, basszusklarinétra, zongorára, 3 ütőhangszeres játékosra (1951)
  • Punkte, zenekarra (1952/1962)
  • Klavierstücke I-IV (1952-1953)
  • Kontra-Punkte (1952-1953)
  • Studie II (1953)
  • Gesang der Jünglinge, elektronikus és konkrét hangokra (1955-1956)
  • Klavierstück XI
  • Gruppen három zenekarra (1955-1957)
  • Kontakte, zongorára, ütőhangszerekre és hangszalagra (1958-1960)
  • Klavierstück IX (1961)
  • Mikrophonie I, tam-tam, 2 mikrofon, szűrők és potenciométerek
  • Mixtur, Momente szoprán szóló, 4 kórus, 13 hangszer (1962-1964-1969)
  • Solo, dallamhangszerre visszacsatolással (1965)
  • Telemusik elektronikus zene (1965-1966)
  • Hymnen konkrét és elektronikus zene (2 másik változat négy szólistával ill. zenekarral) (1966-1967)
  • Aus den sieben Tagen, 15 szöveg intuitív zenére, (1968)
  • Stimmung, 6 énekesre (1968)
  • Mantra 2 zongorára, ütőhangszerekre és modulátorokra (1970)
  • Sirius, szoprán, basszus, basszusklarinét, trombita, elektronika (1975-1977)
  • Licht operaciklus a hét minden egyes napjára (1978-2003)
  • Helikopter-Streichquartett (1994)
  • Klang/Sound a nap 24 órájára (2003-2007)

Írásai[szerkesztés]

  • Karlheinz Stockhausen: TEXTE zur MUSIK (DuMont-Buchverlag, Köln) Vol. 1-10.

Írásai magyarul[szerkesztés]

  • Karlheinz Stockhausen: Elektronikus és hangszeres zene (in: Fábián Imre: A huszadik század zenéje, Budapest, Gondolat, 1966)

További információk[szerkesztés]

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap