Karlheinz Stockhausen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karlheinz Stockhausen
Karlheinz Stockhausen (2004)
Karlheinz Stockhausen (2004)
Életrajzi adatok
Született1928. augusztus 22.
Mödrath (Kempen)
Elhunyt2007. december 5. (79 évesen)
Kürten
SírhelyWaldfriedhof Kürten
Házastársa
  • Doris Stockhausen (1951. december 29. – 1965, válás, Hamburg)
  • Mary Bauermeister (1967. április 3. – 1972, San Francisco)
Gyermekei
  • Suja Stockhausen
  • Christel Stockhausen
  • Markus Stockhausen
  • Majella Stockhausen
  • Julika Stockhausen
  • Simon Stockhausen
SzüleiGertrud Stockhausen
Simon Stockhausen
Iskolái
Pályafutás
Műfajok
Hangszer
Díjak
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland (1974)
  • Észak-Rajna-Vesztfália Tartomány Érdemrendje (1992)
  • Hamburgi Bach-díj (1995)
  • Ernst von Siemens Music Prize (1986)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
Tevékenységzeneszerző
KiadókDeutsche Grammophon
IPI-névazonosító00029672952

Karlheinz Stockhausen weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Karlheinz Stockhausen témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Karlheinz Stockhausen (Mödrath, napjainkban Kempen része, 1928. augusztus 22.Kürten, 2007. december 5.) német zeneszerző.

Élete[szerkesztés]

A Köln melletti Mödrathban született. 1947–1950-ig a kölni zeneművészeti főiskolán tanult, 1950–1951-ig Frank Martin, 1952–53-ig Milhaud és Messiaen volt a mestere. Párizsi tanulmányútján került kapcsolatba a Francia Rádió elektronikus zenei stúdiójának vezetőjével, Pierre Schaefferrel. Egy ideig a bonni egyetemen fizikát és akusztikát hallgatott, majd a kölni rádió elektronikus zenei stúdiójának munkatársa lett. A darmstadti és kölni modern zenei kurzusok rendszeres előadója.

Stockhausen kiindulópontja Webern szeriális technikája volt; az ötvenes évek elején írt kompozícióiban a hagyományos hangszerek játsszák szétszórt hangjait (Kreuzspiel oboára, basszusklarinétra, zongorára és ütőhangszerekre, 1951; Spiel zenekarra, 1952; Zeitmasse fuvolára, oboára, angolkürtre, klarinétra és fagottra, 1956). Messiaen hatása a Kreuzspielen érezhető, a Spiel für Orchester azonban már új utakat próbál, az elektronikus hangkeltés új effektusait ízlelgeti, és a Gesang der Jünglinge című kompozícióban az emberi hangot bontja elemeire elektronikus úton. Minden, ami eddig a zenét jelentette, akár mint akusztikai élmény, akár mint esztétikai kategória, érvényét veszti ebben az új rendszerben, ahol nincs szükség többé emberre, a gép teremti a hangzást és a gép interpretálja. Kell hozzá néhány évtized, amíg eldől, vajon a zene birodalmába tartozik-e ez az újfajta hangzásvilág, sajátos technológiájával, műszavaival és normáival, vagy múló divat csupán, amely nem terjedt tovább maroknyi „beavatott” ködös és ködösítő körein.

Halála[szerkesztés]

Stockhausen síremléke Kürtenben

Stockhausen hirtelen szívelégtelenségben halt meg 2007. december 5-én reggel Kürtenben. Előző este még befejezte a Bolognai Mozart Zenekar előadására megrendelt művét.[1] 79 évet élt.

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Kreuzspiel oboára, basszusklarinétra, zongorára, 3 ütőhangszeres játékosra (1951)
  • Punkte, zenekarra (1952/1962)
  • Klavierstücke I-IV (1952-1953)
  • Kontra-Punkte (1952-1953)
  • Studie II (1953)
  • Gesang der Jünglinge, elektronikus és konkrét hangokra (1955-1956)
  • Klavierstück XI
  • Gruppen három zenekarra (1955-1957)
  • Kontakte, zongorára, ütőhangszerekre és hangszalagra (1958-1960)
  • Klavierstück IX (1961)
  • Mikrophonie I, tam-tam, 2 mikrofon, szűrők és potenciométerek
  • Mixtur, Momente szoprán szóló, 4 kórus, 13 hangszer (1962-1964-1969)
  • Solo, dallamhangszerre visszacsatolással (1965)
  • Telemusik elektronikus zene (1965-1966)
  • Hymnen konkrét és elektronikus zene (2 másik változat négy szólistával ill. zenekarral) (1966-1967)
  • Aus den sieben Tagen, 15 szöveg intuitív zenére, (1968)
  • Stimmung, 6 énekesre (1968)
  • Mantra 2 zongorára, ütőhangszerekre és modulátorokra (1970)
  • Sirius, szoprán, basszus, basszusklarinét, trombita, elektronika (1975-1977)
  • Licht operaciklus a hét minden egyes napjára (1978-2003)
  • Helikopter-Streichquartett (1994)
  • Klang/Sound a nap 24 órájára (2003-2007)

Írásai[szerkesztés]

  • Karlheinz Stockhausen: TEXTE zur MUSIK (DuMont-Buchverlag, Köln) Vol. 1-10.

Írásai magyarul[szerkesztés]

  • Karlheinz Stockhausen: Elektronikus és hangszeres zene (in: Fábián Imre: A huszadik század zenéje, Budapest, Gondolat, 1966)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ingrid Bäumer. „Eine ganz neue Zeit fängt an': Karlheinz Stockhausen arbeitete bis zum letzten Atemzug”, Kölner Stadt-Anzeiger 2007. dec. 9. 

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]