Humiliátusok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Humiliátusok
UmiliatiEstense.jpg
Alapítva 1201
A Wikimédia Commons tartalmaz Humiliátusok témájú médiaállományokat.

A humiliátusok vagy humiliáták (latin: humiliati = "alázatosak") egy középkori keresztény vezeklő mozgalom volt. Nevük onnan kapták, hogy festetlen, nyers gyapjúruhát hordtak. Eredetileg laikus mozgalom volt, követői Észak-Itáliában, Lombardiában és Piemontban éltek. Krisztus követésében az egyszerű és alázatos életet életet tartották szem előtt, iránymutatásként a Biblia evangéliumait követték.

A katolikus egyházzal való összeütközésük elsősorban a prédikációjuk gyakorlása miatt történt, amely csak a papok számára volt engedélyezett. III. Luciusz pápa más keresztény mozgalmakkal együtt (valdensek, katharok) őket is eretnekeknek nyilvánította,[1] de a mozgalom tovább virágzott, különösen a milánói térségben. III. Ince a követőit szerzetesrendbe, a humiliátusok rendjébe szervezte,[2] de el kellett fogadniuk az egyház által előírt szabályokat, amelyek nagymértékben korlátozták a prédikációhoz való jogukat. Sok követőjük ekkor elfordult a közösségtől, és csatlakozott a valdensekhez.

A 14. században a rend férfi ágát elválasztották a női ágától, és mindkét ág elfogadta a bencés-szabályzatot. A rendet férfi ágát 1571-ben V. Piusz megszüntette, de női águk Olaszországban mind a mai napig létezik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gergely Jenő: A pápaság története, 122. o.
  2. Szántó Konrád: Laikus mozgalmak az Egyházban a XIII. század folyamán: Eretnekmozgalmak s a velük kapcsolatos egyházpolitika

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Humiliaten című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Umiliati című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.