Brabanti Siger
| Brabanti Siger (Sigerius de Brabantia) | |
 | |
| Született |
1235 Brabanti Hercegség |
| Elhunyt |
1284. november 10. (48-49 évesen) Orvieto |
| Állampolgársága | belga |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Párizsi Egyetem |
| Halál oka | szúrt seb |
Brabanti Siger (franciául: Siger de Brabant, latinul: Sigerus de Brabantia), (Brabanti Hercegség, 1235? – Orvieto, 1281/1284) középkori németalföldi származású filozófus, egyetemi tanár.
Az averroizmus szószólója volt, az ő révén kerültek be e nézetek a párizsi egyetemre. [1]
Több műve maradt fenn, így a De aeternitate mundi, a De intellectu, a De anima intellectiva, és a Liber de felicitate. Írásaiból megállapítható, hogy egész filozófiája Arisztotelészre és Arisztotelész arab kommentárírójára, Averroësre épül.
Dante Brabanti Siger-t is szerepeltette a hármas látomásában, és nem a pokolban jelölte ki az averroista magister helyét, hanem a tisztítótűzben, aki már közel áll az üdvösséghez.[2]
Tartalomjegyzék
Jegyzetek[szerkesztés]
Forrás[szerkesztés]
- Étienne Gilson: A középkori filozófia története. Budapest: Kairosz Kiadó. 2015. ISBN 9789636627850 , 596., 599. o.
Bővebb irodalom[szerkesztés]
- Étienne Gilson: A középkori filozófia története. Budapest: Kairosz Kiadó. 2015. ISBN 9789636627850 , 596–601. o.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
