John Neville, Montagu őrgrófja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jonh Neville
John Neville címere a Térdszalagrenddel kombinálva
John Neville címere a Térdszalagrenddel kombinálva

Montague márkija
Uralkodási ideje
1470. március 25. 1471. április 14.
Életrajzi adatok
Uralkodóház House of Neville
Született c. 1431
?
Elhunyt 1471. április 14. (40 évesen)
Barnet, Anglia
NyughelyeBisham-apátság, Berkshire
Édesapja Richard Neville, Salisbury grófja
Édesanyja Alice Montagu
Házastársa Isabel Ingaldesthorpe
Gyermekei George
Anne
Elizabeth
Margaret
Lucy
Isabella
Quartered arms of Sir John Nevill, 1st Marquess of Montagu, KG.png

John Neville (cc. 1431 - 1471. április 14.) angol nemes, Montague márkija és Northumberlan grófja volt. Bátyjával, Richard Neville-lel, Warwick grófjával részt vett a York-ház oldalán a rózsák háborújában.

Családja[szerkesztés]

John Neville 1431 körül született a gazdag és befolyásos Neville családban. Apja Richard Neville, Salisbury grófja, anyja Alice Montagu volt. Kilenc testvére volt, köztük Warwick grófja és George Neville, York érseke. Isabel Ingaldesthorpe-ot vette feleségül 1457. április 25-én. Egy fiuk - George - és öt lányuk született: Anne, Elizabeth, Margaret, Lucy és Isabella. VI. Henrik angol király 1449. december 25-én ütötte lovaggá Greenwich-ben.[1]

Rózsák háborúja[szerkesztés]

1453-ban komoly szerepet játszott a Neville-k és a Percyk közötti yorkshire-i fegyveres konfliktusban, amely később a rózsák háborújává terebélyesedett. 1454-ben, miután a Neville-k támogatóját és rokonát, Plantagenet Richárd yorki herceget protektorrá választották, a viszálykodás elcsitult egy időre, de Richárd három évvel későbbi bukásakor ismét feléledt. A két család csatát vívott Castletonnál, amelyben a Neville-k diadalmaskodtak. John Neville fogolyként vitte Lord Egremontot és bátyját, Richard Percyt apja middlehami várába.[2]

John Neville a yorkiak oldalán részt vett a Blore Heath-i csatában, amelyben a lancasteriek vereséget szenvedtek, és vezérük, James Tuchet, Audley lordja is meghalt. Az ütközet után a yorkiak Ludlow felé vonultak tovább, de a lancasteriek tőrbe csalták Neville-t, és foglyul ejtették, majd 1459. november 20-án elítélték. 1460. november 10-én kiszabadult, mivel a yorki csapatok a northamptoni csatában legyőzték a lancasterieket, és VI. Henriket foglyul ejtették. Ezután a király kamarásának nevezték ki.

1461. február 17-én részt vett a második Saint Albans-i csatában, amely lancasteri győzelemmel végződött. Ismét foglyul ejtették, de újra megkímélték az életét, és York várában tartották fogva.[2] A Towtoni csata után a York-házi IV. Eduárd lett Anglia valódi uralkodója, aki 1461. május 23-án Montagu urává tette John Neville-t. Megkapta a térdszalagrend kitüntetést is.[1]

Részt vett a Bamborough-vár bevételében, amely 1462. december 24-én kapitulált, a következő évben pedig Alnwick ostromát irányította. 1463. május 26-ától[3] 1470 júliusáig a keleti határvidék kormányzója volt. Április közepén a határra küldték, hogy találkozzon a skót követekkel, és kísérje őket Yorkba. A Newcastle felé vezető úton majdnem tőrbe csalta őt Humphrey Neville egy csapat íjásszal, de felderítői időben figyelmeztették a márkit. Montague 1464. április 25-én a Hedgeley Moor-i csatában győzelemre vezette a yorki sereget. Május 15-én Montagu Hexhamnél váratlanul lerohanta a lancasteri csapatokat, és vezérüket, Somerset hercegét lefejeztette. A következő napokban számos lancasteri vezetőt végeztetett ki. Győzelmei és az ellenfél főurainak kegyetlen meggyilkoltatása lehetővé tette egy 15 éves fegyverszüneti megállapodás aláírását a skótokkal, ami megakadályozta, hogy a lancasteriek a határ északi oldaláról támadást indítsanak IV. Eduárd ellen.[4]

Hexhami győzelméért május 27-én megkapta a Northumberland grófja címet, amely Henry Percyé volt. Birtokainak egy részét, például Alnwickot és Dunstanburgh-öt harc nélkül elfoglalta, de Bamburgh várát csak ostrommal tudta bevenni.[5]

Június 11-étől hatáskörébe került a skótokkal kötött fegyverszünet ellenőrzése, majd 1466. július 28-ától élete végéig Northumberland igazságszolgáltatásának feje volt. 1470. március 25-étől haláláig Montague első és utolsó márkija volt. A címet azért hozta létre az uralkodó, hogy kárpótolja Northumberland grófi címének elvesztéséért. A címről Henry Percy javára mondott le, akinek családja hosszú időn át ennek a grófságnak a birtokosa volt.[1]

John Neville 1470. április 14-én a barneti csatában halt meg, amikor a yorkiak súlyos vereséget mértek az Angliába visszatérő VI. Henrikre. A márki holttestét, mielőtt eltemették a berkshire-i Bisham-apátságban, közszemlére tették a londoni Szent Pál-székesegyházban.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c The Peerage:Sir John Neville, 1st and last Marquess of Montagu. (Hozzáférés: 2012. december 9.)
  2. a b Luminarium:John Neville, Marquis of Montagu and Earl of Northumberland (1431?-1471). (Hozzáférés: 2012. december 9.)
  3. John Gillingham: A Rózsák Háborúja, 184. oldal ISBN 963-09-2593-1
  4. John Gillingham: A Rózsák Háborúja, 190. oldal ISBN 963-09-2593-1
  5. John Gillingham: A Rózsák Háborúja, 192-193. oldal ISBN 963-09-2593-1
  6. John Gillingham: A Rózsák Háborúja, 243. oldal ISBN 963-09-2593-1