Bosworthi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bosworthi csata
A Rózsák háborúja része
Battle of Bosworth by Philip James de Loutherbourg.jpg
A csata egy litográfián
Dátum 1485. augusztus 22.
Helyszín Dadlington, Anglia, Egyesült Királyság
Eredmény döntő Lancaster-házi győzelem
Harcoló felek
White rose York-ház
Red rose Lancaster-ház
Stanley.svg Stanley család
Parancsnokok
III. Richárd angol király Tudor Henrik
Thomas Stanley báró
Haderő
10 000 fő 5 000  fő
Veszteségek
1 000 halott 100 halott

A bosworthi csatát, amely lezárta a Rózsák háborúját 1485. augusztus 22-én vívták az angliai Bosworth közelében. Az összecsapásban elesett III. Richárd angol király.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A York-házbéli IV. Eduárd angol király 1461-ben legyőzte a Lancasterek seregét, és ezzel a győzelemmel a York-ház került Anglia trónjára. Halála után öccse, Glouchester hercege lett a régens. A Tudor-korabeli történetírók szerint megölette Edward fiait, akik halála után 1483-ban maga foglalta el a trónt III. Richárd néven.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lanchester-házzal is rokonságban álló Tudor Henrik VIII. Károly francia királytól kapott segítséget, és hadával London felé nyomult. Richárd Dadlington falu közelében, egy azidőtájt „Redemore”-nak nevezett, mocsaras réten várta be a támadókat. Az ütközetet azért nevezték el bosworthi csatának, mert Bosworth volt a csatamezőhöz legközelebbi vásárváros. A csata hadtörténeti érdekessége, hogy a Brit-szigeteken ekkor használtak először mezei hadak összecsapásában ágyúkat.[1]

Richárd serege Leicester felől, 1485. augusztus 21-én ért a helyszínre, és hadrendbe állva várta Henrik hadait, amik másnap reggel, Atherstone felől értek a helyszínre, és gyakorlatilag menetből bocsátkoztak ütközetbe. Egy Vergil nevű, a csatáról a 16. század elején beszámoló történész szerint „A hadak közt mocsár húzódott, és Henrik ügyelt arra, hogy ez seregétől mindig balra legyen, védelmezve azt. Így cselekedvén a napot is hátuk mögött tudhatták.” Henrik oldalt kerülő manőverének másik oka az lehetett, hogy érkező csapatait Richárd serege ágyútűzzel fogadta.[1]

Az ütközet elején Richárd állt nyerésre, de az egyik magas rangú főúr, Thomas Stanley átállt Henrik oldalára. A csatát végül egy véletlen döntötte el: Richárd lova egy sárgödörbe lépett és elsüllyedt, a királyt és közvetlen kíséretét a túlerő lekaszabolta. Erre utal Shakespeare: III. Richárd című királydrámájának híres mondata: „Lovat! Lovat! Egy lóért országomat!”[2]

A csata közvetlen következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mihelyst a csata sorsa eldőlt, Henrik kíséretével felvonult a Stoke Golding-hoz közeli, akkoriban „Garbrode”-nak nevezett dombra, és sebtében királlyá koronázták a győztest. Ennek emlékére a dombot azóta „Crown Hill”-nek nevezik.[1]

Az elesettek emlékére Dadlingtonban építettek kápolnát – valószínűleg az egykori tömegsírokhoz közel.

Henrik feleségül vette IV. Edward lányát, Yorki Ezsébetet. Ezzel egyesítette a Lancaster-házat a York-házzal, azaz megalapította a Tudor-házat, aminek ő volt első uralkodója.[3]

III. Richárd földi maradványai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

III. Richárd csontvázát a Leicesteri Egyetem kutatói 2012. szeptember 12-én találták meg a városuk egyik parkolójában feltárt, „Greyfriars”-nek nevezett középkori kolostor maradványai között. A maradványokat családfakutatással és DNS-vizsgálattal azonosították. Megállapították, hogy a király karcsú, nőies testalkatú férfi volt. A győztesek ellenséges hangvételű leírásaival ellentétben nem volt részlegesen béna, gerince viszont valóban meglehetősen görbe volt. A csontvázon tíz, valószínűleg fegyverek okozta sérülést találtak, ezek közül nyolcat a koponyán – e tényből gyanítható, hogy a király halála előtt elveszíthette sisakját. Nem tudni, hogy a sebek közül melyeket kapta életében, és melyeket (esetleg) halála után. Richárd kezét a temetés előtt valószínűleg összekötözték.

A király maradványait a Leicester Székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Az épületben 2013. február 8-án nyitották meg a III. Richárd életét és halálát bemutató kiállítást.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c BBC History Magazin: Így lett meg, hol ölték meg III. Richárdot
  2. Shakespeare: III. Richárd (fordította: Szigligeti Ede)
  3. Katus László: A középkor története

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]