Eduárd portugál király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edvárd
Duarte-P.jpg

Portugál király
Uralkodási ideje
14331438
Elődje Jó János
Utódja Afrikai Alfonz
Életrajzi adatok
Uralkodóház Avis-ház
Született 1391. október 31.
Viseu
Elhunyt 1438. szeptember 9. (46 évesen)
Tomar
Házastársa Aragóniai Eleonóra
Gyermekei
Édesapja I. János portugál király
Édesanyja Lancasteri Filippa portugál királyné
Edvárd aláírása
Edvárd aláírása

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Edvárd témájú médiaállományokat.
Eduárd portugál király uralkodásának fő eseményei – azulejo:
1. kudarc Tangernél, Ferdinánd infánst elfogják a marokkóiak;
2. tengeri expedíciók Észak-Afrikapartja mentén;
3. Eduárd, az irodalmár

I. Eduárd (portugálul: Dom Duarte I de Portugal) (Viseu, 1391. október 31.Tomar, 1438. szeptember 13.), Portugália tizenegyedik királya, Jó János és Filipa de Lencastre elsőszülött fia; az Avis-házból származott. Nevét anyai dédapja, a III. Eduárd angol király iránti tiszteletből kapta. Apját 1433-ban követte a trónon. Nevezték ékesszólónak (portugálul: o Eloquente) és filozófus királynak is.

Uralkodása[szerkesztés]

Apja már fiatal korában bevonta az ország ügyeinek intézésébe. 1412-ben, huszonegy évesen már formálisan is ellátott kormányzói feladatokat apja jobbkezeként. 1415-ben a marokkói Ceuta bevétele után lovaggá ütötték. Apjával, I. Jánossal ellentétben konszenzusra törekedett a kormányzásban. Rövid uralma alatt ötször hívta össze az országgyűlést (cortes), hogy megvitassák a királyság ügyeit.

Nyugat-Afrikai expedíciók[szerkesztés]

I. Duarte király szobra Viseu-ban

Támogatta elődjei tengeri felfedező terveit és észak-afrikai hódító politikáját. Uralkodása alatt öccse, Henrik infáns szervezte, irányította a tengeri expedíciókat – ehhez a rendkívül elterjedt legenda szerint a Portugália délnyugati csücskében található Sagresbe települt, de erre semmilyen levéltári vagy régészeti adat nem utal. 1434-ben első ismert hajósként Gil Eanes kerülte meg a veszélyes és rettegett Bojador-fokot tizenöt fős legénységével és 30 tonnás hajójával. Az ezen túli területeket az európaiak még nem ismerték. A sikertől fellelkesülve hazatértek, majd még abban az évben Gil Eanes és Afonso Baldaia újra tengerre szállt, és túlhajózott a Ráktérítőn. 1435-ben érték el a mai Nyugat-Szahara területét, amit Rio do Ouro-nak (Arany folyónak) kereszteltek el.

Tanger ostroma[szerkesztés]

1436-ra testvérei, Tengerész Henrik és Ferdinánd infáns meggyőzték a királyt arról, hogy Portugáliának tovább kell terjeszkednie Észak-Afrikában. A marokkói Ceuta városa, amely 1415 óta volt portugál kézen, egyedüli és elszigetelt gyarmatként nem hozott hasznot, fenntartása igen költségesnek bizonyult. Marokkó északi partvidékének további hódításával egyszerre akarták a portugál ellenőrzést kiterjeszteni Gibraltári-szorosra és a mór szárazföldi kereskedelmi gócpontokra úgy, hogy egyúttal támaszpontot építhessenek ki a tervezett nyugat-afrikai tengeri expedíciókhoz. A tervet azonban nem mindenki támogatta. Eduárd két másik testvére, Péter herceg és János infáns is ellenezte, hogy háborúba keveredjenek a marokkói királlyal.

Az 1436-ban megtartott évorai országgyűlés jóváhagyta a hadjáratot és megszavazta anyagi forrásait. A Tanger kikötőváros bevételére indított tengeri és szárazföldi hadműveletben azonban a portugálok súlyos veszteségeket szenvedtek, és végül fel kellett adniuk az ostromot. Ferdinánd herceg maga is berber fogságába került. Szabadon bocsátásáért cserébe a marokkói király Ceuta város visszaadását követelte, amit Ferdinánd herceg elutasított. A portugál udvarban nagy volt a megosztottság ebben a kérdésben, amit tovább bonyolított Duarte király 1438-as halála és a kiskorú utódja körül kialakult belpolitikai feszültség. Az elhúzódó ügyben a királyi tanács végül Ceuta megtartása mellett döntött, és bár kísérletet tettek kiszabadítására, Ferdinánd infáns 1443-as haláláig rabságban maradt.

Duarte király, az Ékesszóló[szerkesztés]

A Hű tanácsadó 1843. évi kiadása

A politikán túl, Duarte nagy érdeklődést mutatott a kultúra és a tudományok iránt. Számos költeményt és több prózai művet is írt. Utóbbi közül kiemelkedik röviddel halála előtt írt értekezése a Hű tanácsadó (portugálul ’’Leal Conselheiro’’) ami egy etikai és morális kérdéseket taglaló gyakorlati útmutatásnak szánt mű uralkodók és nemesemberek részére. Ismert még lovaglásról és lovas párviadalokról szóló kézikönyve, a Tankönyv a jó lovaglásról minden nyeregben (portugálul ’’Livro da Ensinança de Bem Cavalgar Toda Sela’’). Halála előtt a portugál polgári törvénykönyv módosításán dolgozott.

Batalhá-ban, a Santa Maria da Vitória kolostorban az Imperfeitas kápolnában (portugálul Capelas Imperfeitas) nyugszik.

Családja[szerkesztés]

Eduárd felesége Aragóniai Eleonóra (1402-1455) volt, akivel 1428-ban kötött házasságot. Eduárd halála után az özvegy királyné lett az ország régense a fiatal Alfonz nagykorúvá válásáig. Az országban ez feszültséget gerjesztett, mert a közvélemény Eduárd testvéreit (Pétert, Coimbra hercegét, Tengerész Henriket és János infánst) alkalmasabbnak tartotta a kormányzásra.

Eleonóra királyné 1439-ig maradt régens; ekkor az országgyűlés leváltotta, és helyére Péter herceget nevezte ki. Eleonóra száműzetésbe vonult a kasztíliai Toledóba, és élete végéig ott is maradt.

Eduárdnak és Eleonórának kilenc gyermeke született:

Duarténak egy Joana Manoel de Vilhena nevű nemesi származású asszonnyal való korábbi, házasságon kívüli kapcsolatából született egy fiúgyermek:

Forrás[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eduárd portugál király témájú médiaállományokat.


Előző uralkodó:
I. János
Portugália királya
14331438
Portugália királyi címere
Következő uralkodó:
V. Alfonz