Mailáth Antal (főkancellár)
| Mailáth Antal | |
 | |
| Mailáth Antal portréja a Vasárnapi Ujságban | |
| A Magyar Udvari Kancellária főkancellára | |
| Hivatali idő 1839 – 1847 | |
| Előd | Pálffy Fidél |
| Utód | Apponyi György |
| Született | 1801. június 13. Buda |
| Elhunyt | 1873. május 14. (71 évesen) Bécs |
| Párt | politikus a politikai pártok megjelenése előtt |
| Szülei | Mailáth József |
| Foglalkozás |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mailáth Antal témájú médiaállományokat. | |
Székhelyi gróf Mailáth Antal (másként: Majláth; Buda, 1801. június 13. – Bécs, 1873. május 14.) udvari főkancellár, valóságos belső titkos tanácsos, államminiszter, főrendiházi tag.
Élete[szerkesztés]
Szülei Mailáth József gróf és Sennyey Antónia grófnő. A gimnáziumot Sátoraljaújhelyen, a jogi tanulmányokat a győri akadémián végezte és 1817-ben Pesten az egyetemen bölcseletdoktorrá avattatott. Ugyanekkor Győr vármegyében aljegyző, azután a királyi táblánál helyettes jegyző lett és ügyvédi oklevelet nyert; 1820. június 6-án Eszterházy József gróf zempléni főispán kinevezte tiszteletbeli aljegyzővé. 1823. április 14-én tiszteletbeli főjegyző lett és a fiumei kormányzósághoz ment titkárnak. 1829-ben lett konziliárius a helytartótanácsnál, 1830-ban pedig Zemplén vármegye főispánja, 1832-ben udvari referendárius és 1833-ban udvari alkancellár Pálffy Fidél gróf főkancellár mellett, majd az 1839-40. évi országgyűlésen ennek helyébe főkancellár. Ez az állást az 1844. évi országgyűlésen is megtartotta. Csak mikor az ellenzék támadásait és a konzervatívok elégedetlenségét érezte, mondott le állásáról és nyugalomba vonult perbenyiki (Zemplén megye) uradalmába, ahol magánkórházat épített és szerelt fel; itt a hasonszenvi gyógymódban képezte ki magát, melyben nagy előmenetelt tett és ebbeli ismereteit főleg vagyontalan betegek gyógyítására fordította, sőt, ha erre szükség volt, étel-itallal is ellátta őket; ezen viselkedésével megnyerte a nép nagy tiszteletét és háláját. 1848-ban a főrendiház tagja volt és részt vett Batthyány Lajos gróf kérésére Deák Ferenccel, Lonovics érsekkel és Mailáth Györggyel a Windischgrätz herceghez küldött országgyűlési küldöttségben. Az 1863-as kiegyezés után mint főrend munkás részt vett az 1865., 1869-72. évi pesti országgyűléseken és több bizottságban elnökölt. Nőtlen és gyermektelen lévén, vagyona és grófi címe örökösévé Mailáth György egyik fiát, Józsefet tette. Az aranygyapjas-rend vitéze, a Szent István-rend nagy keresztese, császári és királyi valóságos belső titkos tanácsos és kamarás, Magyarország tárnokmestere és érdemesült államminiszter volt.
Munkája[szerkesztés]
- Assertiones ex universa philosophia, quas publice propugnandas' suscepit anno 1817. Pestini.
Megyei főispáni beszédje is megjelent; országgyűlési beszédei pedig a Naplókban vannak.
Források[szerkesztés]
- Vasárnapi Ujság, 1873. 24. szám
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: VII. kötet [Láb - Múlyady]. Pest: Ráth Mór. 1860.
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X