Hyde Park
| Hyde Park | |
 | |
| Elhelyezkedése | |
| Ország |  Egyesült Királyság |
| Település | London |
 Hyde Park
Pozíció City of Westminster térképén
| |
 é. sz. 51° 30′ 31″, ny. h. 0° 09′ 49″Koordináták: é. sz. 51° 30′ 31″, ny. h. 0° 09′ 49″ | |
| Általános adatok | |
| Terület | 140 ha = 1,4 km² |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hyde Park témájú médiaállományokat. | |
A Hyde Park az egyik legnagyobb park London középső részén, a királyi parkok egyike. Legismertebb része az északkeleti felében lévő Szónokok sarka (angolul Speakers’ Corner).
A Serpentine tó két részre osztja a parkot, amely a tőle nyugatra fekvő Kensington Gardensszel határos. Bár sokan azt hiszik, hogy ez a kert is a Hyde Park része, de technikailag 1728-ban Caroline királyné felosztotta a területet a két park között. A Hyde Park területe 140 ha (1,4 km²), míg a Kensington Gardensé 110, így összterületük 250 ha, így a két szomszédos park területe nagyobb, mint a Monacói Hercegségé (196 hektár). Bár nappal nem lehet a két parkot egymástól elkülöníteni, a Kensington Gardens alkonyatkor bezár, míg a Hyde Park egész évben hajnali öt óra és éjfél között nyitva van, így a sötétben is több órán át látogatható.
1851-ben a parkban volt az első világkiállítás. Joseph Paxton erre az alkalomra tervezte meg a londoni kristálypalotát.
Általában itt tartják a tüntetéseket. A chartisták, a Reform Liga és 2003. február 15-én az iraki háborút ellenző Stop The War Coalition tartott itt tüntetést. A 2002 márciusában tartott Szabadságért és Megélhetésért menet egyes résztvevői is a parkból indultak.
1982. július 20-án a Hyde Park-i és Regents Park-i merényletek során két, az IRA-hoz köthető bombarobbantás történt, melynek során a Household Cavalry és a Royal Green Jackets nyolc tagja halt meg, valamint hat ló pusztult el.
Története[szerkesztés]
1536-ban VIII. Henrik a Westminsteri apátságtól megszerezte a Hyde uradalmat. Ez a terület már a normann hódítások előtt is az egyház tulajdona volt,[1] ahol szarvasparkot hoztak létre, és vadászatokat rendeztek. Ez egészen I. Jakab uralkodásáig tartott, aki csak korlátozott mértékig engedte be az előkelőségeket, kijelölt egy királyi erdőőrt, aki beszedte a kiszabott díjakat. I. Károly hozta létre a Ringet a mai csónakháztól valamivel északabbra. A nagyközönség számára 1637-ben nyitotta meg a parkot.
Amikor III. Vilmos a kensingtoni Nottingham House-ba, a Hyde Park egyik távoli végébe tette át rezidenciáját, az épületet átnevezte Kensington Palace-ra. és a park déli végére egy a St James’s Palace-hoz vezető kocsiutat tervezett. Ezt nevezték Route du Roi-nak, mely a mai Rotten Row elődje volt. Az út ma egy széles kavicsos úttest, mely a Hyde Park déli oldalán vezet a Hyde Park Cornertől nyugatra. A nyugatról érkező közösségi közlekedési eszközök a király magánútjával párhuzamosan, a Kensinton Gore mellett, a Park külseje mentén haladtak el.
Az első egységes térrendezési tervet Karolin királyné számára Charles Bridgeman készítette el;[2] Mindezt annak a Charles Withersnek a felügyelete alatt készítette, aki az erdők és fák főfelügyelője és a megvalósítás egyik hitelezője volt. Az eredményt 1773-ban adták át. Addig közpénzből 20 000 ₤-ot (=angol font) költöttek rá. A Bridgeman által létrehozott vízfelületet Serpentine-nek nevezték el. Ezt annak a kis Westbourne-nek az elgátolásával hozták létre, mely keresztezte a parkot. William Hogarth szavaival a "gyönyör vonala" nem igazán volt kígyószerű, az alakja inkább hasonlított egy megszerkesztett görbére. 1739-ben Weymouth második vikomtja lett a királyi erdőőr, és elkezdte Longleatnél kiásni a kígyózó tavakat.[3] A Serpentine-t a Long Watertől egy George Rennie tervei alapján 1826-ban épített híd választja el.
Az egyik legjelentősebb, itt megtörtént esemény az 1851-es, az első alkalommal megrendezett világkiállítás volt. Ebből az alkalomból építették fel a tér déli oldalán a Crystal Palace-t. A nagyközönség nem szerette volna, ha az építmény a kiállítás befejezését követően is a parkban marad, s emiatt az ismert építész, Joseph Paxton pénzt gyűjtött és megvásárolta. Később a Dél-Londonban fekvő Sydenham Hill-be költöztették át.[4]
Főbejárat[szerkesztés]
A Hyde Park Cornernél, az Apsley House melletti főbejáratot Decimus Burton tervei alapján 1824-25-ben készítették.[5] Számos mutatós rovátkolt ión oszlopból, három kocsibejáratból, egy gyalogos bejáratból, egy lodzsából áll. A teljes külső oldal hossza 33 m. A központi bejáratnak szembeszökő kiugrást biztosítottak, a koronapárkányzatot négy oszlop tartja, és a kapu minden oldalán a külső oszlopok oszlopfőinek volutáit úgy fordították, hogy a csúcsai néznek kifelé előre, s így a szemlélő felé két oldaluk látható. A szélső bejáratoknál két elszigetelt, szintén kiugró ión oszlop áll, s ezek is sarkukkal kifelé vannak felállítva. Az összes bejárat tetején egy gátló elem van, a középsőnek a széleit egy csodálatos, tengeri és katonai győzelmet ábrázoló frízzel díszítették. A fríz ifjabb Mr. Henning, annak a Mr. Henningnek a fiának a keze munkáját dicséri, aki az Elgin márványszobrok modelljeinek elkészítésével vált ismertté.
A kaput Bramahék készítették. Vasból, bronzból készítették ezeket, melyeket a piaszterhez erős bronzötvözetből készült gyűrűkkel rögzítettek. A díszítés görög loncok gyönyörű elrendezésével jött létre, melyek részei jól elkülönülnek egymástól.
Colvin és Moggeridge tervezett ide egy rózsakertet, amit 1994-ben meg is valósítottak.[6]
Látnivalók[szerkesztés]
Az érdekes helyek közé tartozik a park Speakers’ Corner sarka (a park északkeleti, a Marble Archhoz közeli sarka). Délkeletre, de már a parkon kívül van a Hyde Park Corner. A Serpentine-től délre fekszik Diana emlékszökőkútja, amely egy ovális kőszökőkút, melyet 2004. július 6-án adtak át. A Serpentine-től északra, a gát mögött van a Londoni holokauszt emlékmű. Egy botanikai kuriózum is van a kertben, a szomorúbükk, Fagus sylvatica pendula, amit lecsüngő ágai miatt „fordítva növő fa” néven is emlegetnek. A Hyde Park Cornerrel szemben áll London legelőkelőbb szállodája, a The Lanesborough, mely a felső szinten lévő királyi lakosztályban eltöltött éjszakáért 8 000 angol fontot kér.
A Beatles Beatles for Sale című albumának borítóján látható képet 1964 őszén a Hyde Parkban készítették.
Koncertek[szerkesztés]
A Hyde Park számos híres rockkoncert helyszíne volt. Többek között fellépett itt a Pink Floyd (1968 és 1970), a Jethro Tull (1968), a Blind Faith (1969), a The Rolling Stones (1969), a King Crimson (1969), a Grand Funk Railroad (1971), Roy Harper (1971), Wigwam (1975), a Queen (1976), Luciano Pavarotti (1991), a The Who (1996), Eric Clapton (1996), Michael Flatley (1998), a Steps (2000), Bon Jovi (2003), Shania Twain (2003), a Red Hot Chili Peppers (2004), a Live 8 (2005), a Queen és Paul Rodgers (2005), a Daft Punk (2007), a Depeche Mode (2006), a Foo Fighters (2006), az Aerosmith (2007), a The White Stripes (2007), és a Capital 95.8 Party in the Park & Concert For Mandela 90 (2008). A Red Hot Chili Peppers 2004-ben egy hét alatt három koncertet tartott ugyanazon a helyen, ezzel ez lett az egy helyen tartott legnagyobb bevételt hozó koncertsorozat a világon.[forrás?]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ez volt Eia vagy Ebury uradalmának északkeleti vége. ('The Acquisition of the Estate', Survey of London 39: The Grosvenor Estate in Mayfair, Part 1 (General History) (1977), 1-5. o. URL: http://www.british-history.ac.uk/report.asp?compid=41820 Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben. Date accessed: 2007. június 5.).
- ↑ Bridgeman 1728–38 között királyi kertész volt; szintén ő tervezte a Kensington Gardensben lévő Round Pondot. Peter Willis, Charles Bridgeman and the English Landscape Garden (London and New York) 1978, devotes a chapter to Bridgeman's royal commissions.
- ↑ Timothy Mowl, "Rococo and Later Landscaping at Longleat" Garden History 23.1 (Summer 1995, pp. 56-66) p. 59, noting Jacob Larwood, The Story of London Parks 1881:41.
- ↑ Purbrick, Louise: "The Great Exhibition of 1851: New Interdisciplinary Essays": 2001: Manchester University Press, p. 122
- ↑ Howard Colvin, A Biographical Dictionary of British Architects 1600-1840, 3rd ed. 1995, "Decimus Burton." címszó alatt
- ↑ GardenVisit.com:Hyde Park. [2007. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 16.)
Források[szerkesztés]
- Adrian Room: Brewer's Names (Cassell, London, 1992) ISBN 0-304-34077-4
További információk[szerkesztés]
- London Kalauz - Hyde Park (magyarul)
- 'Hyde Park', Old and New London: Volume 4 (1878), pp. 375–405. Date accessed: 6 June 2007. (angolul)
- Hivatalos weboldala
- Hyde Park Union: A Hyde Park és felszólalóinak dokumentálása
- A Hyde Park és a Kensington Gardens térképe Archiválva 2007. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Néhány régi, a Hyde Parkot és a Marble Archt ábrázoló fénykép
- Hyde Park a Google Maps térképén
- A Hyde Park a XIX. században
- Hyde Parkról cikk