Ugrás a tartalomhoz

Walchereni hadjárat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Walchereni hadjárat
Napóleoni háborúk
Dátum1809. július 30. - dec. 9.
HelyszínWalcheren, Hollandia
Eredményfrancia győzelem
Harcoló felek
Franciaország
broder Holland Királyság
Egyesült Királyság
Parancsnokok
Jean Baptiste Bernadotte
Louis Claude Monnet de Lorbeau
John Pitt, Chatham második grófja
Sir Richard John Strachan
Haderők
20 00040 000
Veszteségek
5000 halott, sebesült vagy fogoly + 5000 beteg4000 halott, sebesült vagy fogoly + 12 000 beteg
A Wikimédia Commons tartalmaz Walchereni hadjárat témájú médiaállományokat.

A walchereni hadjárat egy sikertelen brit expedíció volt Hollandiában 1809-ben, azzal a céllal, hogy egy frontot nyissanak az osztrák birodalom megsegítésére az ötödik koalíciós háború idején.

Körülbelül 40 000 katona, 15 000 ló, tábori tüzérséggel és két ostromjárművel kelt át az Északi-tengeren és szállt partra Walcherennél július 30-án. Ez volt az év legnagyobb brit expedíciója, a nagyobb, mint a portugál félszigeten harcoló brit erő. A hadjáratban csak kis harcokra került sor, de súlyos veszteségeket okozott az a betegség, amit népnyelven „Walcheren-láz”-nak neveztek. Több mint 4000 brit katona halt meg (ebből csak 106 csatában), valamint a többit visszavonták 1809. december 9-én.

A hadjárat elsődleges célja az volt, hogy megsemmisítse a francia flottát, de a Flushing-nál tervezett invázió enyhítene a keményen szorongatott osztrákokon is. Azonban a wagrami csata már a hadjárat megkezdése előtt lezajlott, és az osztrákok már elveszítették a háborút.

A szárazföldi erőket John Pitt, Chatham második earl-je vezette, míg a haditengerészetet Sir Richard Strachan irányította. Első lépésként, a britek elfoglaltak a Schelde folyó torkolatában egy mocsaras szigetet Walcherennél , valamint a Dél-Beveland szigetet (mindkettő a mai Hollandia területén található). A brit csapatok hamar elkezdtek szenvedni a maláriától, egy hónapon belül több mint 8 000 esetben fordult elő lázas megbetegedés. Az egészségügyi rendelkezések elégtelennek bizonyultak, annak ellenére, hogy egy francia megszálló erő 80%-át elveszítette néhány évvel korábban, a betegség miatt.

A francia és szövetséges holland erők parancsnoka Jean-Baptiste Bernadotte tábornok volt, aki éppen kegyvesztett lett a wagrami csatában elkövetett parancsszegése miatt. Miután Napóleon elbocsátotta a Grande Armée-ből, Bernadotte visszatért Párizsba, ahonnan a Miniszterek Tanácsa elküldte Hollandia védelmére. Ő megfelelő parancsnok volt a posztra, és bár a britek augusztus 15-én elfoglalták Flushinget és a környező városokat, már Antwerpenbe rendelte a francia flottát és nagymértékben megerősítette a várost. A fő célt a britek nem érhették el, az expedíciót lefújták szeptember elején. Mintegy 12 000 katona tartózkodott Walcherenben, de októberben csak 5500 volt alkalmas szolgálatra.

A brit kormány csaknem 8 millió font sterlinget költött a hadjáratra. Összesen 4000 katona halt meg a hadjárat során, még 1810 februárjában hadseregük még mindig csaknem 12 000 beteget számlált, és sokan mások is folyamatosan legyengültek. Ezeket küldték aztán a félszigeti háborúba, hogy csatlakozzanak Wellington herceg hadseregéhez, ez okozta aztán az ottani beteglisták megduplázódását.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Walcheren Campaign című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • J. Tarle. Napóleon. Gondolat Kiadó (1961)