William Huskisson
| William Huskisson | |
 | |
| Született | 1770. március 11.[1][2][3] Birtsmorton Court |
| Elhunyt | 1830. szeptember 15. (60 évesen)[1][2][3] Eccles |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Eliza Emily Huskisson |
| Szülei | William Huskisson |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Sir John Moore Church of England Primary School |
| Halál oka | accident at Parkside |
| Sírhelye | St James Cemetery |
 A Wikimédia Commons tartalmaz William Huskisson témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
William Huskisson (Birtsmorton Court, 1770. március 11. – Eccles, 1830. szeptember 15.)
1770. március 11-én született Birtsmorton Courtban, Malvernben, Worcestershire-ben.[4] 1783-ban Huskisson Párizsba ment, ahol nagybátyjánál, dr. Richard Gemnél élt, tanúja volt a francia forradalom korai éveinek,[4] és jelen volt a Bastille ostrománál.[5] 1783-ban Condorcet márkitól tanult közgazdaságtant, és Gower gróf, a későbbi Stafford márki asszisztense lett. 1792-ben Nagy-Britannia megszakította diplomáciai kapcsolatait a francia forradalmi kormánnyal, és Huskisson visszatért Londonba.[4]
Huskisson Londonba való visszatérésekor Henry Dundas belügyminiszter kinevezte őt, hogy felügyelje az idegenekről szóló törvény végrehajtását, amely a francia forradalom által érintett területekről Nagy-Britanniába érkező menekültekkel foglalkozott. Ezt a feladatot jól végezte, és 1795-ben, 24 évesen hadügyi államtitkárnak nevezték ki.[4] 1796-ban Morpeth város parlamenti képviselőjévé (MP) választották.[4] 1799-ben feleségül vette Eliza Emily Milbanke-ot (ismert nevén Emily), Mark Milbanke admirális lányát,[4] és nem sokkal később a Chichester melletti Eartham House-ba költözött.[6] 1801-ben, az ifjabb William Pitt kormányának bukását követően lemondott a közhivatalokról. 1804-ben Liskeard körzetében újraválasztották a parlamentbe, és a visszatérő Pitt kinevezte a kincstári államtitkári posztra. 1809-ben Huskisson George Canninggel együtt kilépett a kormányból, miután Canning párbajozott kabinetbeli minisztertársával, Lord Castlereagh-val.[4] 1814-ben újra belépett a közéletbe, mint az erdők első biztosa; bár ez egy viszonylag jelentéktelen poszt volt, nagy befolyással volt a részletes törvényhozás és politika kialakítására, különösen a kukoricatörvények ellentmondásos enyhítése tekintetében.[4]
1823-ban Huskissont kinevezték a kabinetbe a Kereskedelmi Tanács elnökévé és a haditengerészet kincstárnokává. Ugyanebben az évben George Canning utódja lett a fontos liverpooli választókerületben.[4] Számos, az ipar és a szabad kereskedelem fejlesztését célzó reformot felügyelt, beleértve a navigációs törvények reformját, valamint a gyáriparra és a külföldi áruk behozatalára kivetett adók csökkentését.[7][8] Végigvitte Nagy-Britannia tengerentúli előretolt helyőrségeinek és gyarmatainak átalakítását a gazdaságilag és politikailag egymástól függő államok hálózatává, amely a Brit Birodalom lett, a rabszolgaság fokozatos eltörlésére és a brit gyarmatosítás felgyorsítására törekedett.[4]
1827 áprilisában Huskisson mentora, George Canning lett a miniszterelnök, de kevesebb mint négy hónappal később meghalt, és Viscount Goderich követte őt.[9] 1827-ben Goderich kinevezte Huskissont hadügyi és gyarmati államtitkárnak. Goderich 1828 januárjában lemondott, és helyét Arthur Wellesley, Wellington hercege vette át miniszterelnökként.[10] 1828 januárjában Huskisson, Canning számos más pártfogoltjával együtt, még abban az évben lemondott a manchesteri parlamenti képviselet hiánya miatt.[4][note 1] Huskisson Liverpool képviselőjeként maradt a parlamentben, és az északnyugat-angliai növekvő iparvárosok érdekében végzett munkának szentelte magát;[12] a Manchester Guardian úgy jellemezte őt, mint "napjaink talán leghasznosabb gyakorlati államférfija".[8] Bár egy korábbi súlyos betegségtől még mindig gyenge volt, Liverpool képviselőjeként kötelességének érezte, hogy részt vegyen Liverpool–Manchester-vasútvonal 1830. szeptember 15-i megnyitóján, ahol azután George Stephenson Rocket gőzmozdonya elgázolta. Huskisson később belehalt a sérülésekbe.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ a b c d e f g h i j k Howe, A. C.. Oxford Dictionary of National Biography, Oxford Dictionary of National Biography, online, Oxford: Oxford University Press. DOI: 10.1093/ref:odnb/14264 (2004) (Subscription or UK public library membership required.) (subscription or UK public library membership required)
- ↑ Sablon:Cite newspaper The Times (subscription required)
- ↑ Sablon:NHLE
- ↑ Garfield 2002, 178. o.
- ↑ a b c „Opening of the Railway—Death of Mr. Huskisson”, Manchester Guardian, 1830. szeptember 18., 2. oldal
- ↑ Beales, Derek. Oxford Dictionary of National Biography, Oxford Dictionary of National Biography, online, Oxford: Oxford University Press. DOI: 10.1093/ref:odnb/4556 (2004) (Subscription or UK public library membership required.) (subscription or UK public library membership required)
- ↑ a b Gash, Norman. Oxford Dictionary of National Biography, Oxford Dictionary of National Biography, online, Oxford: Oxford University Press. DOI: 10.1093/ref:odnb/29001 (2004) (Subscription or UK public library membership required.) (subscription or UK public library membership required)
- ↑ Garfield 2002, 109–111. o.
- ↑ Garfield 2002, 113. o.
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ A népességmozgások és a földtulajdonlás változó mintái miatt a East Retford és Penryn parlamenti választókerületek, amelyekben egyenként két képviselőt adtak le, nagyon kis földbirtokos népességgel rendelkeztek, és így mindkettő olyan rothadó kerületté vált, ahol a választások eredményét a választásra jogosultak nagyon alacsony száma határozta meg. Huskisson azt javasolta, hogy töröljék el őket, és négy képviselői helyüket helyezzék át az új ipari városokba, Manchesterbe és Birminghambe, amelyek akkoriban nem voltak képviselve a Parlamentben. A Tory párt jobbszárnya úgy vélte, hogy ez az újraelosztás indokolatlan befolyást biztosítana az ipari városoknak, és ehelyett azt javasolta, hogy a parlamenti helyeket osszák szét a nagyszámú vidéki földbirtokossal rendelkező területek között. Kompromisszumot kötöttek, amelyben a penryni választókerületet megszüntették a manchesteri új választókerületek javára, de egy kibővített és vidéki East Retford-i választókerület megmaradt. A Lordok Háza, félve Manchester politikai nyugtalanságáról, megakadályozta a kompromisszumot. Huskisson nem volt hajlandó támogatni egy olyan újraelosztást, amely nem az új iparvárosok javát szolgálta. A kormány ellen szavazott, és levelet írt Wellington hercegének, amelyben azt írta: "Tartozom azzal, hogy nem vesztegetem az időt, hogy lehetőséget adjak Önnek arra, hogy hivatalomat más kezekbe helyezze, mivel ez az egyetlen eszköz a hatalmamban, hogy megakadályozzam a király szolgálatának sérelmét, amely abból származhat, ha őfelsége tanácsaiban a széthúzás látszatát kelti". Huskisson arra számított, hogy a Lordok Háza vétójával kapcsolatos kabinetbeli elégedetlenségnek ez a jelzése arra fogja késztetni Wellingtont, hogy befolyását felhasználva keresztülvigye a kompromisszumos megállapodást, de Wellington lemondólevélként értelmezte, és úgy is fogadta el. Huskisson azt állította, hogy levelét félreértették, és nem állt szándékában lemondani, de Wellington nem engedte, hogy hivatalában maradjon. Lord Palmerston, Charles Grant és Lord Dudley, a kabinetben Canning frakciójának többi megmaradt tagja még aznap lemondott, Huskissonnal szimpatizálva.[10][11]
További információk[szerkesztés]
- William Huskisson oldala a Peel Web-en
- A Piece of Lowton History Huskisson halála és emlékhelye