Cetcápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Cetcápa
Evolúciós időszak: Paleocén - jelen, 60–0 Ma
Egy példány a georgiai tengeri akváriumban Atlantában
Egy példány a georgiai tengeri akváriumban Atlantában
Az emberhez viszonyított mérete
Az emberhez viszonyított mérete
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Csoport: Modern cápák (Neoselachii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Rablócápa-alakúak (Orectolobiformes)
Család: Cetcápafélék (Rhincodontidae)
(J. P. Müller & Henle, 1839)
Nem: Rhincodon
(A. Smith, 1829)
Faj: R. typus
Tudományos név
Rhincodon typus
(A. Smith, 1828)
Szinonimák

a család szinonimája:

  • Rhinodontidae J. P. Müller & [Henle, 1839

a nem szinonimái:

  • Micristodus Gill, 1865
  • Rhiniodon Smith, 1828

a faj szinonimái:

  • Micristodus punctatus Gill, 1865
  • Rhicodon typus Smith, 1828
  • Rhineodon typus Smith, 1828
  • Rhiniodon typus (Smith, 1828)
  • Rhinodon pentalineatus Kishinouye, 1901
  • Rhinodon typicus Müller & Henle, 1839
  • Rhinodon typicus Smith, 1845
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Cetcápa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cetcápa témájú kategóriát.

A cetcápa (Rhincodon typus)[1] a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a rablócápa-alakúak (Orectolobiformes) rendjébe, ezen belül a monogenerikus cetcápafélék (Rhincodontidae) családjába tartozó faj. Egyéb magyar elnevezései: érdescápa, rablócápa, érdes cetcápa vagy bálnacápa.

Ez a porcos hal manapság a legnagyobb élő cápafaj. Lassan, nyugodtan mozog és táplálékul apró állatokat szűr ki a vízből. E faj hivatalosan megmért legnagyobb példánya 12,65 méter hosszú és körülbelül 21,5 tonna testtömegű volt.[2] Egyes beszámolók szerint 14 méternél hosszabb és 30 tonnánál nehezebb példányok is léteznének, azonban ezek az állítások hivatalosan, szakértők által nincsenek bebizonyítva. Amellett, hogy a legnagyobb cápafaj, a cetcápa a legnagyobb gerinces is, amely nem emlős. Az állat nemének, azaz a Rhincodonnak az egyetlen faja, továbbá az egyetlen életben maradt képviselője az úgynevezett cetcápaféléknek (Rhincodontidae) (1984 előtt e két taxont Rhiniodon, illetve Rhinodontidae-ként írták). A szóban forgó cápafaj körülbelül 60 millió éve,[3] az úgynevezett paleocén korban jelent meg.[4]

A cetcápa a trópusi óceánok nyílt vizeit részesíti előnyben. Ritkán található meg 22 °C-osnál hűvösebb vízben. Egyes kutatás és becslés szerint, élettartama akár 70 év is lehet, azonban igen nehéz bebizonyítani ezt.[5] A szája nagyon nagy, és vízkiszűrés által táplálkozik. Manapság csak három vízkiszűrőcápáról van tudomásunk, a szóban forgó cetcápáról, az óriáscápáról (Cetorhinus maximus) és az óriásszájú cápáról (Megachasma pelagios). Ez a három cápafaj majdnem kizárólag planktonnal táplálkozik, tehát ártalmatlan az ember számára. A cetcápa majdnem állandó kísérője a kalauzhal (Naucrates ductor) és egyes Remora-fajok.

A tudomány legelőször 1828 áprilisában szerzett tudomást erről a porcos halról, amikor is a dél-afrikai Tábla-öbölben (Table Bay) megszigonyoztak egy 4,6 méteres példányt. Andrew Smith skót katonai sebész, aki akkortájt Fokvárosban szolgált az ottani brit hadsereggel együtt, a következő évben leírta az újonnan felfedezett állatot.[6] A cápa nevében a „cet” az állat méreteire akar utalni; hiszen van akkora, mint jó néhány cetfaj; tovább ugyanúgy táplálkozik, mint a cetek egy bizonyos csoportja, az úgynevezett sziláscetek.[7]

Előfordulása[szerkesztés]

Cetcápa gyűlés a mexikói Blanca-szigeten

Ez a porcos hal a Föld összes trópusi és mérsékelt övi, melegebb vizű tengerében fellelhető. Elsősorban nyílt vízi halfaj, amely nemigen úszik túl mélyre, bár néha megfigyelték 1800 méteres mélységben is.[8] Táplálkozási célokból, évszakonkénti összegyűlései vannak; ilyenkor partközelben is megfigyelhető. Az ilyen helyek a következők: Dél-Afrika déli és keleti partjai, az Atlanti-óceánban levő Szent Ilona-sziget, a Dzsibuti melletti Tadjoura-öböl, a belizei Gladden Spit, a nyugat-ausztráliai Ningaloo zátony, az indiai Laksadíva, Kutch-öböl, Saurashtra és Gudzsarát,[9] a hondurasi Útila, a fülöp-szigeteki Déli-Leyte, Donsol, Pasacao és Batangas, a yucatáni Isla Mujeres és Isla Holbox, a kaliforniai-félszigeti Bahía de Los Ángeles, az indonéziai Ujung Kulon Nemzeti Park, a Pápua Új-Guinea-i Cenderawasih Bay Nemzeti Park, a madagaszkári Nosy Be, a mozambiki Off Tofo zátony Inhambane mellett, a tanzániai Mafia-, Pemba-, Zanzibár-szigetek, az ománi-öböli Ad Dimaniyat-szigetek, az arab-tengeri Al Hallaniyat-szigetek, és nagyon ritkán az izraeli Eilatnál és a jordániai Akabánál. Habár általában a nyílt vizeken tartózkodik, időnként a cetcápa megfigyelhető a partok közelében, a lagúnákban, az atolloknál és a folyótorkolatok közelében. Az előfordulási területe általában a 30° szélességi körök közé korlátozódik. Az átlagos mélység, melyre leúszik, 1286 méter.[10] Vándorló életmódot folytat.[5] 2012. február 7.-én a pakisztáni Karacsitól 150 kilométerre, egy 11-12 méteres és 15 tonnásra becsült példányt figyeltek meg.[11]

2011-ben Yucatán partjainál több mint 400 cetcápa gyűlt össze; eddig ez volt a legnagyobb megfigyelt cetcápa csoportos megjelenés.[12] Ezen a helyen a legrendszeresebbek az évszakonkénti összegyűlések. Az ilyen események főleg május és szeptember között zajlanak le. Az ehhez kapcsolódó ökoturisztikai tevékenységek hamar túlnőtték az ottani fenntartható lehetőségeket, szinteket.[13]

Megjelenése[szerkesztés]

Portré
A kopoltyúi

A szájának szélessége 1,5 méter; ebben 300-350 sornyi apró fogacska és 10 szűrőlap ül.[14] Öt pár, nagyméretű kopoltyúja van. A feje széles és lapított. A kisméretű szemei kissé oldalt ülnek, azonban előre tud nézni. A háti részének alapszíne szürke, a hasi része fehér. A háti részen világossárga foltok és csíkozások láthatók, melyek egyedenként változóak. E cápa mindkét oldalán három-három jól látszó oldalkiemelkedés vehető észre. A bőre akár 10 centiméter vastag is lehet. Két hátúszója és két melluszonya van. A fiatal példány esetében a farokúszó felső nyúlványa jóval nagyobb, mint az alsó nyúlvány, míg a felnőttnél a két nyúlvány majdnem egyenlővé válik, félholdalakot, úgynevezett holdsarlót kölcsönözve a farokúszónak. A cetcápánál a szaglónyílások mindjárt a szemek mögött találhatók.

A cetcápa a legnagyobb jelenleg élő halfaj, továbbá a legnagyobb állat, amely nem cetféle. Átlagosan mintegy 9,7 méter hosszú és 9 tonna tömegű,[2] de előfordulnak ennél nagyobb példányok is. A tudományos hitelességgel megmért legnagyobb cetcápa 12,65 méter hosszú, 21,5 tonna tömegű és a test legnagyobb kerülete 7 méter volt; ezt a példányt 1947. november 11.-én Pakisztánban fogták, a Karacsihoz tartozó Baba-sziget közelében.[2] Beszámoltak már 18 méter hosszú és 45,5 tonnás példányokról is, de ezeknek a beszámolóknak a hitelessége kérdéses.[15] 1868-ban Edward Percival Wright ír természettudós szert tett néhány kisebb cetcápa példányra, melyeket a Seychelle-szigeteknél fogtak ki; azonban Wright azt állítja, hogy 15, illetve 21 méteres példányokat is megfigyelt.

Egy 1925. évi kiadványban, Hugh McCormick Smith amerikai halbiológus egy óriás halat ír le, melyet 1919-ben Thaiföldön bambuszból készült halcsapda segítségével fogtak ki. A cápa túl nehéz volt ahhoz, hogy a partra vonszolják, azonban Smith 17 méteresre, és körülbelül 37 tonnásra becsülte. Az utóbbi években ezeket az adatokat tovább túlozták, így a hal 18 méteres és 43 tonnás lett. 1994-ben, a Kínai Köztársaság déli részén levő Tajnan-megye tengervízéből állítólag egy 35,8 tonnás cetcápát fogtak ki.[16] Nem hiteles beszámolók szerint 23 méteres és 100 tonnás cetcápák is kerültek már halászhálókba. Állítólag 1934-ben, a Dél-Csendes-óceánban egy Maurguani nevű hajó nekiütközött egy cetcápának; az állat ráragadt a hajóorra úgy, hogy az egyik felén 4,6 méter, míg a másik felén 12,2 méter volt a cápa testhosszából.[17] Az efféle „halászmesék” hitelessége megkérdőjelezhető.

Táplálkozása[szerkesztés]

Egy 9,1 méteres példány, mely szűrőtáplálkozást folytat a Maldív-szigeteken
Bálnacápa sekély vízben.[18]

A legnagyobb testű hal, de mérete ellenére mégsem húsevő: a vízből szűri ki az állati planktont. Ez a planktoni táplálék evezőlábú rákokból (Copepoda), krillből (Euphausiacea), halikrából, vörös rákok (Gecarcoidea natalis), valamint medúzák (Medusozoa) lárváiból[19] és rajokba tömörülő, kisméretű kalmárokból (Teuthida), illetve csontos halakból (Osteichthyes) (szardíniák, szardellák, makrélák és kis tonhalak) tevődik össze. Évszakonként felkeresi azokat a helyeket, ahol a csontos halak és korallok (Anthozoa) tömegesen ívnak.[4] Az a sok maradvány fogsora nem játszik semmiféle szerepet táplálkozás közben. Maga a táplálkozási folyamat kétféle lehet; az egyikben a cápa úszik neki a „táplálék masszának”, míg a másikban addig szívja és szűri a vizet, amíg a táplálék hozzá nem sodródik. Az állat kitátja a száját, amelyen keresztül befolyik a víz, tele milliónyi apró élőlénnyel. A plankton a szájában marad, a víz pedig a kopoltyúnyílásain keresztül távozik. A planktont a fentebb említett szűrőlapok fogják ki. Ezek a fekete színű, szitaszerű képződmények valószínűleg a porcos hal egyes kopoltyúszálaiból fejlődtek ki. A cetcápa az úgynevezett kereszt-átfolyásos módszerrel szűri át a vizet; vagyis a beszívott víz majdnem párhuzamosan halad a szűrőlapok felszínével, nem pedig merőlegesen; ilyenformán a szerves részek nem gyűlnek fel e képződményeken, hanem a torok felé haladnak.[20] Ez egy nagyon gazdaságos szűrési módszer, ami megakadályozza azt, hogy egy nagy darab táplálék megsértse a szűrőlapokat. Ha a szűrőlapokra mégis felgyülemlik a táplálék, akkor a cetcápa egyszerűen „kiköhögi” azt, mint amint azt már megfigyelték a kutatók. Táplálkozási és szaporodási okok miatt a cetcápa hosszú vándorutakat tesz meg.[5][21][22]

A cetcápa aktív „vadász”. A kis hal- és egyéb állatrajokat felkeresi és nekik úszik, közben állandóan nyitja-csukja a száját; ezzel ellentétben a másik nagy szűrő cápa, az óriáscápa mindig nyitva tartja a száját, a táplálékának mindig neki úszik. A cetcápa egy helyben is képes táplálkozni, magához szivattyúzva táplálékát.[5][21] Ez utóbbi módszert főleg akkor alkalmazza, amikor a tápláléka nem ül rajokban, hanem nagyobb területen szét van szóródva.[23]

Becslések szerint egy fiatal egyed naponta 21 kilogrammnyi planktont fogyaszt.[24]

A BBC brit közszolgálati műsorszolgáltató egyik dokumentumfilmjében, a „Bolygónk, a Föld(Planet Earth) címűben, lefilmeztek egy cetcápát, amint halrajra támad. Ugyanabban a dokumentumfilmben egy cetcápa pontosan akkor érkezik meg egy helyre, ahol éppen egy csomó csontos hal ívik, így a hatalmas porcos hal a nagy ivarsejtfelhőben úszva táplálkozik.[4]

Táplálkozás...
... és felemelkedés közben

Szaporodása[szerkesztés]

A cetcápa szaporodásáról majdnem semmit sem tudunk; eddig még nem sikerült megfigyelni sem a párosodását sem az ellését.

1996 júliusában kifogtak egy nőstény példányt, melyben 300 kis cetcápa volt; ez bizonyíték arra, hogy ez a cápa ál-elevenszülő, vagyis kölykei a méhében kelnek ki.[5][25][26] Az eleven kölykök világra jöttükkor körülbelül 40-60 centiméter hosszúak. Bizonyítékok szerint a nőstény nem hozza világra egyszerre az összes kicsinyét, hanem hosszú távon keresztül - a testében tárolt ondóval - időnként megtermékenyít néhány petesejtet.[27] Az ivarérettséget körülbelül 30 évesen éri el; a feltételezett élettartama 70[5]-100 év között lehet.[28]

2009. március 7.-én a Fülöp-szigeteki tengerbiológusok megtalálták az eddig észrevett legkisebb cetcápa példányt. A fiatal cápa csak 38 centiméteres volt. A kis állatot a sorsogoni Pilar mellett találták meg, ahol a farkától egy karóhoz volt kötözve; a kutatók szabadon engedték. E felfedezésnek köszönhetően a halbiológusok szerint a Fülöp-szigetek térsége többé nemcsak táplálkozóhelye e porcos halnak, hanem ellőhelye is. Az atlanti-óceáni Szent Ilona-sziget környékén egyaránt észrevettek vemhes nőstényt és fiatal cetcápát is. E sziget körül főleg nyáron számos cetcápa egyed gyűlik össze.[29][30]

A cetcápa és az ember[szerkesztés]

A búvárokkal szemben tanúsított viselkedése[szerkesztés]

Itt látszik, milyen kicsi az ember mellette.[18]
Búvár és cetcápa a mexikói Isla Mujeres vizeiben, 2011. augusztus 30.

Habár hatalmas méretű, ez a cápafaj nemigen jelent veszélyt az ember számára. A cetcápa nagyon nyugodt természetű, néha hagyja, hogy a búvárok rácsimpaszkodva vitessék magukat;[31][32] bár ezt a szokást a kutatók és állatvédők erősen ellenzik, mivel megzavarja az állat viselkedését.[33] A fiatal példány a felnőttnél is békésebb, olykor eljátszik a búvárral. Fiona Ayerst vízalatti fényképész többször is lefényképezte az embereket és a cetcápákat egymás mellett úszva, anélkül, hogy a porcos hal veszélyt jelentett volna az ember számára.[34][35]

A Föld több pontján is lehet úszni eme óriásokkal; ilyen helyek a következők: a hondurasi Bay-szigetek, Thaiföld, a Fülöp-szigetek, a Maldív-szigetekhez tartozó Maamingili atoll, a Vörös-tenger, a nyugat-ausztráliai Ningaloo zátony, a Kínai Köztársaság, a panamai Coiba-sziget, Belize, a mozambiki Off Tofo zátony, a Dél-afrikai Köztársasághoz tartozó iSimangaliso Wetland Park,[35] a Galápagos-szigetek, Szent Ilona-sziget, Isla Mujeres a Karib-térségben, a mexikói Bahía de Los Ángeles és La Paz, a Seychelle-szigetek, Malajzia, India, Srí Lanka, Omán, az Egyesült Arab Emírségekhez tartozó Fudzsejra és Puerto Rico.[31] A fiatal cetcápák az Afrika szarvánál, főleg Dzsibuti mellett egészen közel jönnek a parthoz.[36]

Fogságban[szerkesztés]

Cetcápák az Okinawa Churaumi Aquarium-ban

2005-ben az Osaka Aquarium Kaiyukan-ban két cetcápa volt a fő látványosság; Japánban az Okinawa Churaumi Aquarium-ban is látható három példány e fajból. Szintén Japánban, a kagosimai Ioworld Aquarium-ban egy kifejlett hím nézhető meg. A Kínai Köztársaság Kenting Nemzeti Parkjához tartozó Nemzeti Tengerbiológiai Múzeum és Akváriumban is tartanak egy cetcápát. A kínai Yantai Aquarium-ban öt példány figyelhető meg. Az Amerikai Egyesült Államokbeli Atlanta nevű város akváriumában négy cetcápa van; 2 hím - Taroko és Yushan[37] - és 2 nőstény - Alice és Trixie. Ugyanebben az akváriumban még élt két hím - Ralph és Norton -, azonban ezek elpusztultak 2007. január 11.-én, illetve 2007. június 13.-án. A két nőstény 2006. június 3.-án, míg a két új hím 2007-ben került ide. Az összes atlantai cetcápa a Kínai Köztársaság vizeiből került elő, ahol ezt a cápát tofucápának is nevezik, mivel húsának állaga és íze ehhez a termékhez hasonlít. Azóta ezt a haltenyészetet bezárták. A Kínában levő csingtaoi Polar Ocean World-ben két cetcápa van. A dubaji Atlantis Hotelben egy cetcápát tartottak, de ezt szabadon engedték 2010 márciusában.[38] A Mexikóvárosban lévő Inbursa Aquarium-ban két cetcápa látható.

Védelme[szerkesztés]

Manapság még nincs világszintű pontos becslés a cetcápa állományról. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint - melyek a hosszú élettartamát és a késői ivarérettségét veszik számításba -, ez a cápa sebezhető fajnak minősíthető.[1] A cetcápa, hat másik cápafajjal, rajta van a bonni egyezmény (Convention on the Conservation of Migratory Species of Wild Animals, CMS) vándorló cápákról szóló határozatának (Memorandum of Understanding on the Conservation of Migratory Sharks) listáján.[39] 1998-ban a Fülöp-szigetekiek betiltották kereskedelmi célú halászatát, árusítását, importálását és exportálását.[40] Ezt a tilalmat követte India 2011 májusában[41] és a Kínai Köztársaság 2007 májusában.[42] Habár sebezhető fajnak van kinyilvánítva, a cetcápát Ázsia egyes részein még mindig halásszák; például a 2007-ben tilalmat beiktató Kínai Köztársaságban és Kínában. 2016 óta ezt a cápafajt átminősítették veszélyeztetett faji státuszra.

2006-ban, a Resorts World Sentosa nevű vállalat bejelentette, hogy tervei vannak cetcápákat hozni a tengeri életet bemutató parkjába. Ezt a tervet hét nagy környezetvédő társaság is ellenezte. 2009-ben, a vállalat félretette a tervét, más alternatívák után nézve.[43][44]

2010-ben a Mexikói-öbölben felrobban a British Petrol Deepwater Horizon nevű mélytengeri fúrótornya, 780 000 köbméternyi kőolajat bocsátva az öbölbe és a Mississippi folyó deltájába, ezzel az USA történetének egyik legnagyobb környezeti katasztrófáját váltva ki.[45] Körülbelül ebben az időben a Mexikói-öböl északi részén volt megfigyelhető a cetcápa találkozások egyharmada. A cetcápa főleg a felszín közelében - egyszerre néhány órán keresztül - táplálkozik, pont ott, ahol az olajfolt is volt, emiatt a cápák nem kerülhették el azt. Ennek ellenére egyetlen kőolaj által elpusztult cetcápáról sem érkezett bejelentés.[46]

A Washingtoni egyezmény (CITES) 2. listáján, azaz veszélyeztetett fajokról szólón rajta van a cetcápa. Ennek alapján 2003-tól szigorúan ellenőrzik a nemzetközi kereskedelmet az élő és az elpusztított cetcápák bármely testrészével.[47]

Cetcápa a Fülöp-szigeteki 100 peso értékű bankjegyen

A cetcápa a kultúrákban[szerkesztés]

A vietnami kultúrában a cetcápa istenségnek számít, melyet Cá Ông-nak neveznek; ez magyarul annyit jelent, hogy a „Hal úr”.[48]

A Fülöp-szigeteken butanding-nak és balilan-nak nevezik.[49] A cetcápa rajta van eme szigetország 100 peso értékű bankjegyén. A törvény szerint a búvárok legalább 120-150 centiméternyi távolságot kell, hogy tartsanak maguk és a cápák között. Az, aki megérinti eme óriás állatokat, pénzbírságot és börtönbüntetést kaphat.[50]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Rhincodon typus. (Hozzáférés: 2016. szeptember 14.)
  2. ^ a b c Wood, Gerald. The Guinness Book of Animal Facts and Feats, 256. o (1983). ISBN 978-0-85112-235-9 
  3. Whale shark facts, <http://www.qatarwhalesharkproject.com/the-project/whale-shark-facts>. Hozzáférés ideje: 5 August 2016
  4. ^ a b c Jurassic Shark (2000) documentary by Jacinth O'Donnell; broadcast on Discovery Channel, 5 August 2006
  5. ^ a b c d e f Colman, J. G.: 'Rhincodon typus'. FishBase. (Hozzáférés: 2006. szeptember 17.)
  6. Martin, R. Aidan: Rhincodon or Rhiniodon? A Whale Shark by any Other Name
  7. (2009. február 3.) „Deep-diving behaviour of a whale shark Rhincodon typus during long-distance movement in the western Indian Ocean”. Journal of Fish Biology 74 (3), 706. o. DOI:10.1111/j.1095-8649.2008.02155.x. PMID 20735591.  
  8. Howard: Whale Sharks Move in Mysterious Ways: Watch Them Online. National Geographic Society, 2016. június 28. (Hozzáférés: 2016. augusztus 12.)
  9. Kaushik, Himanshu. „Whale sharks found off Gujarat coast no expats, they are Indian”, The Times of India, 2014. augusztus 30. (Hozzáférés ideje: 2016. május 12.) 
  10. (2009. szeptember 24.) „Deep-diving behaviour of a whale shark Rhincodon typus during long-distance movement in the western Indian Ocean”. Journal of Fish Biology 74 (3), 706–714. o. DOI:10.1111/j.1095-8649.2008.02155.x. PMID 20735591.  
  11. Hasan, Saad: Experts to cut up 40.1-foot long whale shark today. The Express Tribune, 2012. február 10.
  12. (2011. április 29.) „An Unprecedented Aggregation of Whale Sharks, Rhincodon typus, in Mexican Coastal Waters of the Caribbean Sea”. PLoS ONE 6 (4), e18994. o. DOI:10.1371/journal.pone.0018994.  
  13. Dove, Alistair (27 January 2015) Yucatan Whale Sharks Swimming in Troubled Waters. future500.org
  14. Compagno, L. J. V.: Species Fact Sheet, Rhincodon typus'. Food and Agriculture Organization of the United Nations. (Hozzáférés: 2006. szeptember 19.)
  15. McClain CR, Balk MA, Benfield MC, Branch TA, Chen C, Cosgrove J, Dove ADM, Gaskins LC, Helm RR, Hochberg FG, Lee FB, Marshall A, McMurray SE, Schanche C, Stone SN, Thaler AD. (2015) Sizing ocean giants: patterns of intraspecific size variation in marine megafauna. PeerJ 3:e715 doi:10.7717/peerj.715
  16. Mollet, H. F.: Summary of Large Whale Shark Rhincodon typus Smith, 1828, 2008 [2012. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva].. Home Page of Henry F. Mollet, Research Affiliate, Moss Landing Marine Laboratories.
  17. Maniguet, Xavier. The Jaws of Death: Shark as Predator, Man as Prey. HarperCollins Publishers Limited (1992. szeptember 24.). ISBN 978-0-00-219960-5 
  18. ^ a b Megj.: Fiona Ayerst fényképe
  19. Morelle, Rebecca. „Shark-cam captures ocean motion”, BBC News, 2008. november 17. (Hozzáférés ideje: 2009. július 30.) 
  20. (2010. szeptember 24.) „Feeding anatomy, filter-feeding rate, and diet of whale sharks Rhincodon typus during surface ram filter feeding off the Yucatan Peninsula, Mexico” (PDF). Zoology 113 (4), 199–212. o. DOI:10.1016/j.zool.2009.12.001. PMID 20817493.  
  21. ^ a b Martin, R. Aidan.: Elasmo Research. ReefQuest. (Hozzáférés: 2006. szeptember 17.)
  22. Whale shark. Ichthyology at the Florida Museum of Natural History. (Hozzáférés: 2006. szeptember 17.)
  23. Rhincodon typus (whale shark)
  24. Schmidt, Jennifer V.: Whale Sharks are BIG eaters!. The Shark Research Institute, 2010. december 4. (Hozzáférés: 2016. április 24.)
  25. (1996. július 1.) „The whale shark, Rhincodon typus, is a livebearer: 300 embryos found in one 'megamamma' supreme”. Environ. Biol. Fish. 46 (3), 219–223. o. DOI:10.1007/BF00004997.  
  26. Clark: Frequently Asked Questions. (Hozzáférés: 2006. szeptember 26.)
  27. Schmidt, Jennifer V. (2010. augusztus 4.). „Paternity analysis in a litter of whale shark embryos”. Endangered Species Research 12, 117–124. o. DOI:10.3354/esr00300.  
  28. (2005. május 1.) „Whale Shark (Rhincodon typus) Issues Paper”, Kiadó: Department of the Environment and Heritage (Australian Government).  
  29. Tan, Jose Ma. Lorenzo: Tiny Whale shark pup caught and released in the Philippines. Wildlife Extra News. (Hozzáférés: 2010. június 11.)
  30. St Helena whale sharks cause stir in Atlanta. South Atlantic Media Services, 2013. november 14. (Hozzáférés: 2016. május 12.)
  31. ^ a b Compagno, Leonard J. V.. Sharks of the World: An Annotated and Illustrated Catalogue of Shark Species Known to Date: Bullhead, Mackerel and Carpet Sharks. Food & Agriculture Organization of the United Nations (FAO) (2002. április 26.). ISBN 978-92-5-104543-5 
  32. Favorite Wins of 2013. (Hozzáférés: 2014. szeptember 24.)
  33. Whitehead, Darren Andrew (2014) Establishing a quantifiable model of whale shark avoidance behaviours to anthropogenic impacts in tourism encounters to inform management actions, University of Hertfordshire.
  34. He's behind you! Diver's close encounter with enormous shark. The Daily Mail (1 July 2009)
  35. ^ a b Pictures of the Day: Tuesday, Aug. 04, 2009. Time magazine, "...A 40-foot whale shark and a brave snorkler swim off the South African coast. ..."
  36. Hawes, Craig (2 April 2013) Snorkelling with whale sharks in Djibouti. gulfnews.com
  37. Aquarium gains two new whale sharks”, CNN, 2007. június 1.. [2007. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2007. június 1.) 
  38. Dubai hotel releases whale shark back into wild”, 2009. március 18.. [2010. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  39. Memorandum of understanding on the conservation of migratory sharks (PDF). Convention on migratory species. (Hozzáférés: 2012. február 13.)
  40. Whale Sharks Receive Protection in the Philippines. hayop.0catch.com. 27 March 1998
  41. National Regulations on Whale Shark fishing. Department of Sustainability, Environment, Water, Population and Communities.
  42. COA bans fishing for whale sharks. Taipei Times, 27 May 2007, p. 4.
  43. Resorts World considering alternatives to whale shark exhibit. Asia One Travel, 16 May 2009.
  44. Animal welfare groups oppose whale sharks at Singapore casino. News Limited, 13 March 2009.
  45. OzoneNetwork: Ott kellett hagyniuk a lángokban a kollégákat az olajfúró dolgozóinak
  46. Handwerk, Brian (24 September 2010) Whale Sharks Killed, Displaced by Gulf Oil? National Geographic News.
  47. Whale shark. cites.org
  48. Whale Shark. Discovery.com. [2009. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 3.)
  49. Ocean Ambassadors – Sharks. Oneocean.org. Retrieved 23 May 2013.
  50. Cannon, Marisa: Swimming with whale sharks in the Philippines. CNN, 2015. július 21. (Hozzáférés: 2015. augusztus 16.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Whale shark című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]