Kalmárok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Kalmárok
Közönséges kalmár (Loligo vulgaris)
Közönséges kalmár (Loligo vulgaris)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Csoport: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Tapogatós–csillókoszorús állatok (Lophotrochozoa)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Fejlábúak (Cephalopoda)
Alosztály: Tintahalalakúak (Coleoidea)
Öregrend: Tízkarú polipok (Decapodiformes)
Rend: Kalmárok (Teuthida)
A. Naef, 1916
Alrendek
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kalmárok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kalmárok témájú médiaállományokat és Kalmárok témájú kategóriát.

A kalmárok (Teuthida) a fejlábúak (Cephalopoda) közé tartoznak.

Őseik, az őskalmárok még páncélos állatok voltak. Átlag testméretük 40 és 100 centiméter között volt. Legnagyobb ellenségeik a Plesiosaurusok és az őscápák voltak. Sok kalmár veszélyeztetett, mivel tömegével halásszák a Mexikó és az USA partjainál. Húsuk finom és fehérjedús. Az indiai őslakók egyik kedvenc eledele a kicsi, még alig megszületett kalmár.

Elterjedésük[szerkesztés]

Legtöbb fajuk az Atlanti-óceánban, 120 és 3200 méter között él.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Akadnak köztük óriásiak és egészen aprók is. Két legnagyobb fajuk, a gigászkalmár (Mesonychoteuthis hamiltoni) 9–10, az óriáskalmár (Architeuthis dux) 12–13 méter hosszúra is megnőhet, a legkisebb pedig alig éri el a 2 centimétert.[1][2][3][4] Nyolc egyforma hosszú karjuk mellett — mint a többi tízkarú polipnak — két hosszabb, visszahúzható végtagjuk is van. Fejükhöz képest nagy a szemük, amivel kitűnően látnak.

Életmódjuk[szerkesztés]

Fő táplálékaik a kisebb halak, csigák és kagylók. Sok fajuk csoportosan vándorol, de vannak magányosak is. A legjobban ismert kalmárfajok közül a legelterjedtebb a közönséges kalmár, a legritkább az atlanti hosszúszárnyú kalmár.

A mai kalmárok természetes ellenségei a barrakudák és a cápák. Legfőbb ellenségük mégis az ember. Az immunrendszerük nagyon erős. Vadászat során nem csak a fényük, hanem a gyorsaságuk is hasznukra válik. A kalmárok is tintafelhőt bocsátanak ki, ha megtámadják őket, majd gyorsan elúsznak. A kalmárokat régen „kalamájóknak” nevezték.

Mozgásuk[szerkesztés]

Normálisan úszóik és karjaik nyugodt, hullámzó mozgásával hajtják magukat előre, vagy akár hátra is. Sebességüket a többi fejlábúhoz hasonlóan a rakétaelvet használva fokozhatják. Amikor vadásznak, vagy menekülnek és gyorsan kell mozogniuk, lökhajtással tolják magukat előre. Ehhez vízzel töltik fel testük e célra szolgáló ún. köpenyüregét, és módosult haslábuk nyomásával fecskendezik ki onnan egy tölcséren. Emelkedéshez vagy süllyedéshez rendszerint rézsútos tartást vesznek fel úgy, hogy testük hátulsó része kerül fölülre; alábukás közben mindig a fej irányába mozognak. A test hossztengelye nyugodt úszás avagy lebegés közben vízszintes. Ellenségeik elől a tölcsérből kilökött vízoszlop tolóerejével menekülnek, méghozzá hátrafelé, úszóikat a hasukhoz szorítva. Ezek a kilövellések olyan erősek, hogy az állatot kirepíthetik a vízből, és az akár egy hajó fedélzetére is fellendülhet. Meneküléskor a tölcséren kilövellt vízbe festékanyagot is engednek, hogy az üldöző látását megzavarják.

Szaporodásuk[szerkesztés]

Az anyakalmárok mindig a mély vizekben hozzák világra utódaikat. Az utódok burokban jönnek a világra, és az az ellés után leválik. Egy-egy nőstény akár 2 000 000 utódot is a világra hozhat egyszerre. A kicsik már maguktól táplálkoznak.

Rendszertani besorolásuk[szerkesztés]

A rendet két alrendre bontják 29 családdal; egy család bizonytalan helyzetű.

Myopsina[szerkesztés]

A Myopsina alrendbe 2 család tartozik:

Oegopsina[szerkesztés]

Az Oegopsina alrendbe 27 család tartozik:

Bizonytalan helyzetű[szerkesztés]

  • Parateuthis tunicata

Mondaviláguk[szerkesztés]

A kalmárokról sok monda, legenda szól. A legendás tengeri szörny, a kraken nagy hajókat is lehúzhat a mélybe. Ma már tudjuk, hogy erre még az óriáskalmár sem lenne képes.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. McClain CR, Balk MA, Benfield MC, Branch TA, Chen C, Cosgrove J, Dove ADM, Gaskins LC, Helm RR, Hochberg FG, Lee FB, Marshall A, McMurray SE, Schanche C, Stone SN, Thaler AD. 2015. Sizing ocean giants: patterns of intraspecific size variation in marine megafauna. PeerJ 3:e715 https://doi.org/10.7717/peerj.715
  2. Roper, C.F.E. & P. Jereb (2010). Family Cranchiidae. In: P. Jereb & C.F.E. Roper (eds.) Cephalopods of the world. An annotated and illustrated catalogue of species known to date. Volume 2. Myopsid and Oegopsid Squids. FAO Species Catalogue for Fishery Purposes No. 4, Vol. 2. FAO, Rome. pp. 148–178.
  3. Anderton, H.J. 2007. Amazing specimen of world's largest squid in NZ. New Zealand Government website.
  4. O'Shea, S. 2003. "Giant Squid and Colossal Squid Fact Sheet". The Octopus News Magazine Online.

Források[szerkesztés]

  • Brehm: az állatok világa egy kötetben 1992