Közönséges kalmár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Közönséges kalmár
Kifogott példány
Kifogott példány
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Csoport: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Tapogatós–csillókoszorús állatok (Lophotrochozoa)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Fejlábúak (Cephalopoda)
Alosztály: Tintahalalakúak (Coleoidea)
Öregrend: Tízkarú polipok (Decapodiformes)
Rend: Kalmárok (Teuthida)
Család: Loliginidae
Nem: Loligo
Lamarck, 1798
Faj: L. vulgaris
Tudományos név
Loligo vulgaris
Lamarck, 1798
Szinonimák
  • Loligo berthelotii Vérany, 1839
  • Loligo mediterranea Targioni-Tozzetti, 1869
  • Loligo pulchra Blainville, 1823
  • Sepia loligo Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges kalmár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges kalmár témájú médiaállományokat és Közönséges kalmár témájú kategóriát.

A közönséges kalmár (Loligo vulgaris) a fejlábúak (Cephalopoda) osztályának a kalmárok (Teuthida) rendjébe, ezen belül a Loliginidae családjába tartozó faj.

A Loligo kalmárnem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés]

A közönséges kalmár előfordulási területe az európai és az afrikai partok mentén van. Széles körben elterjedt a Földközi-, az Adriai- és az Északi-tengerekben, valamint az Atlanti-óceán keleti részén, Skóciától és az Ír-tengertől egészen a Guineai-öbölig. Az állománysűrűsége az Északi-tengerben és Nyugat-Afrika partjainál a legnagyobb.[1]

Korábban úgy vélték, hogy a Loligo vulgaris reynaudii nevű alfaján keresztül, az előfordulási területe délre lenyúlik a Dél-afrikai Köztársaságig, viszont manapság már tudjuk, hogy ez egy külön fajt alkot, a Loligo reynaudiit.[2]

Megjelenése[szerkesztés]

A hosszúkás, közepesen karcsú és henger alakú testét borító bőrköpenye legfeljebb 40 centiméter hosszú. Az oldalain elhelyezkedő úszói, melyek csak a test közepéig érnek, fentről vagy alulról nézve rombuszos megjelenést kölcsönöznek az állatnak. Habár segítenek az úszásban, vagy inkább az irányváltásban, a gyors helyváltoztatást egy mozgékony, húsos cső alakú szerv, az úgynevezett tölcsér segíti.[3] A feje eléggé kicsi, viszont a szemei nagyok és átlátszó hártya borítja. Mind a legtöbb kalmár esetében tíz karja van: nyolc rövidebb és két hosszabb, úgynevezett fogókar. A szája csőrszerű kemény képződmény. A hím negyedik, bal oldali karja a párzásban játszik szerepet. Habár a bőrköpenye elérheti a 30-40 centiméteres hosszúságot, általában csak 15-20 centiméteresre nő meg. A hím általában nagyobb, mint a nőstény és a növekedése is gyorsabb. Általában szürkés-átlátszó vagy vöröses színű, de a kromatóforák segítségével színváltoztatásra képes.[4]

Életmódja[szerkesztés]

A kontinentális self sekélyebb vizű részeit választja otthonául. Megtalálható a vízfelszínétől egészen 500 méteres mélységig. Az élőhelye változatos lehet, egyaránt kedveli az iszapos és homokos tengerfenéket.[4] Ragadozó életmódot folytat. Halakkal és rákokkal táplálkozik, de ha táplálékhiány van, akkor a kannibalizmust sem hagyja ki.[5]

Ezen a kalmáron a Pennella varians nevű evezőlábú rák (Copepoda) élősködik.

Szaporodása[szerkesztés]

Évszaktól függően kisebb vándorlásokat tesznek. A meleg hónapokban északabbra és a sekélyebb vizekbe vándorolnak, míg a hidegebb hónapokban délebbre és a mélyebb vizekbe költöznek vissza. A szaporodás 20-80 méter mélyen történik meg. Egész évben szaporodhatnak, azonban a legtöbben a nyár végén és kora ősszel teszik ezt. Egy nőstény akár 20 ezer petét is rakhat; ezeket gélszerű masszába fogja össze. Ezt a burkot pedig a tengerfenékre ragassza. A kikeléshez 25 napi 22 Celsius-fok, vagy 45 napi 12-14 Celsius-fok kell. A megtermékenyített peték számát a hím határozza meg; általában a másodszor szaporodó hím több petét termékenyít meg, mint az első szaporodóévében levő fajtársa. A kis kalmár, amely júniusban kelt ki, decemberben már 12 centiméteres, áprilisig még 13-14 centimétert nőhet. A nőstény 2 évet, a hím körülbelül 3 évet él.[5]

Felhasználása[szerkesztés]

Elterjedésének egész területén az ember ipari mértékben halássza a közönséges kalmárt. Az Adriai-tengerből évente 1000-1500 tonnát halásznak.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Grid map of records on the Gateway for Loligo vulgaris. NBN Gateway.
  2. Vecchione, M. & R.E. Young. (2010). Loligo reynaudii Orbigny 1845. Tree of Life Web Project.
  3. (1972) „A Study in Jet Propulsion: An analysis of the motion of the squid, Loligo vulgaris”. Journal of Experimental Biology 56, 155–165. o.  
  4. ^ a b Loligo vulgaris (Lamarck, 1798). AdriaMed.
  5. ^ a b Vecchione, M. & R.E. Young (2010). Loligo vulgaris Lamarck 1798. Tree of Life Web Project.

Források[szerkesztés]

  • Loligo vulgaris Lamarck, 1798 WoRMS
  • Gofas, S.; Le Renard, J.; Bouchet, P. (2001). Mollusca. in: Costello, M.J. et al. (Ed.) (2001). European register of marine species: a check-list of the marine species in Europe and a bibliography of guides to their identification. Collection Patrimoines Naturels. 50: pp. 180–213.
  • Vecchione, M., E. Shea, S. Bussarawit, F. Anderson, D. Alexeyev, C.-C. Lu, T. Okutani, M. Roeleveld, C. Chotiyaputta, C. Roper, E. Jorgensen & N. Sukramongkol. (2005). Systematics of Indo-West Pacific loliginids.PDF Phuket Marine Biological Center Research Bulletin 66: 23–26.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az European squid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

  • Charles Maxwell videos
  • Lamarck, J.B. 1798: Extrait d’un mémoire sur le genre de la Séche, du Calmar et Poulpe, vulgairement nommés, Polypes de Mer. Bulletin des Sciences, par la Société Philomatique de Paris, 2(5): 129–131.
  • Ángel F. González, Jaime Otero, Graham J. Pierce & Ángel Guerra. 2010: Age, growth, and mortality of Loligo vulgaris wild paralarvae: implications for understanding of the life cycle and longevity. ICES Journal of Marine Science, 67(6): 1119-1127.