Tölcsér (anatómia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Veneroida rendbe tartozó kagyló képe. A kettős tölcsér a képen jobbra látható.

A tölcsér vagy szifó a csigák (Gastropoda), kagylók (Bivalvia) és fejlábúak (Cephalopoda) osztályába tartozó, vízi életmódot folytató puhatestűek testrésze. Leggyakrabban sós- vagy édesvízi csigák, kagylók, polipok és tintahalak rendelkeznek tölcsérrel.

A tölcsér többnyire cső alakú, a puhatestűek lábából módosult testrész, amely vizet (ritkább esetben levegőt) továbbít, elkeskenyülő külső része a köpönyegüregből kifelé irányul. A levegőt csak légzésre használják, de a tölcsérben áramló víz a légzésen kívül mozgásra, táplálkozásra és szaporodásra is szolgálhat. A víz áramolhat a köpönyegüreg felé, illetve kifelé.

A csigáknak általában egy tölcsére alakult ki. A kagylóknál a tölcsér páros szerv, amely összeolvadt. a fejlábúak esetében csak egy tölcsér található (hyponome).

A tengeri, ragadozó életmódot folytató Cymbiola magnifica tölcsére
A Nassarius tiarula tengeri csiga tölcsére (balra)

Csigák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Melo amphora egy korallzátonyon.

Egyes tengeri csigafajoknál a köpeny külső részéből alakult ki a tölcsér, amelyen keresztül az állat vizet szív be a kopoltyúba (vagyis a köpenyüregbe).[1]

Ezeknél a fajoknál a tölcsér puha, csőszerű szerv, amelyen kémiai érzékelők is találhatók, ezek biztosítják a szag- vagy ízérzékelést a csigáknak, amely a táplálékszerzésben is szerepet játszik.[2][3][4] A tölcsérrel rendelkező tengeri csigák vagy ragadozók vagy dögevők.[5]

Bár a csigák esetében a tölcsér csőként funkcionál, de morfológiailag a köpeny egy ránca, amely cső formájúvá alakult.[1] Azoknál a tengeri csigáknál, amelyeknél a tölcsér különösen hosszú, a csigaház (testa) átalakult, hogy megfelelő védelmet biztosítson a tölcsér puah szövetének (egyik jellegzetes példája ennek a Murex pecten. Más fajok esetében a csigaházon csak egy kitüremkedés látható a tölcsér helyén.

Az Aplysia fajok kopoltyú és tölcsérvisszahúzási reflexe az állat önkéntelen védekezési mechanizmusa és fontos szerepet kapott idegrendszeri kutatások során.

A tölcsér mint légzőszerv tüdőscsigák esetében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az almacsigák családjába tartozó Pomacea canaliculata, amely a víz alól a felszínre dugta ki szifóját.
Florida államban honos édesvízi csigafaj (Pomacea paludosa) rajza, a szifó jobbra lent látható

Az almacsigák családjába tartozó édesvízi csigafajok esetében a szifó a köpenyüreg bal széléből alakult ki és jelentős szerepet játszik a légzés során. Ezeknél a fajoknál a légzés a köpenyüreg falán keresztül történik és az állatok a szifót a vízfelszín felé kinyújtva szívnak be levegőt, amikor oxigénben szegény vízben tartózkodnak és a vízen keresztül nem jutnak elég oxigénhez.[6] A szifó lényegében a búvárok légzőcsövéhez hasonló szerepet tölt be és az állat szükség szerint ereszti ki vagy húzza vissza.[6]

Kagylók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Panopea abrupta három példánya tengervizes tartányban, a szifók hossza ennél a fajnál elérheti az 1 métert
Venerodia kagylók kiterjesztett szifóval
A Venus verrucosa kagyló rajza kiterjesztett szifókkal (a felső belélegző, az alsó kilélegző), kagylóval és lábbal.

A tölcsérrel rendelkező kagylófajoknál kettős tölcsér alakult ki. Nem minden kagylónak vannak tölcsérei: általában azoknak a fajoknak, amelyek a szubsztráton élnek (mint pl. az osztriga), nincs szükségük erre. A tengerfenék üledékében élő kagylóknak azonban szükségük van a tölcsérekre, amelyeket az üledék felé ki tudnak nyújtani. Ezek segítségével lélegeznek, táplálkoznak, kiválasztanak és szaporodnak.[7][8]

Minél mélyebbre ássa be magát egy adott kagylófaj az üledékbe, annál hosszabb tölcsérre van szüksége: a Panopea abrupta faj egyes példányainál a tölcsér hossza elérheti az 1 métert is és a Távol-Keleten egyes országaiban a kagyló tölcsére keresett csemege, amelyet nyersen vagy főzve fogyasztanak.[9].

A legtöbb kagyló szükség esetén teljesen vissza tudja húzi szifóját a kagylóhéjba, de ez nem mindegyik fajra igaz. Az előbbiek esetében a kagylóhéjon belül található egy üreg ("pallial sinus"), ahová a szifó illeszkedik és ezzel lehetővé teszi a kagylóhéj teljes bezárását.[10]

A kagylók szifója a köpenyüreg hátsó széléből alakult ki.[11] A két szifóból az egyik rendszerint belélegző, vagyis a víz ezen keresztül lép be a köpenyüregbe, majd miután átfolyik a kopoltyúkon, a kilélegző szifón keresztül távozik. A vizet a kopoltyúk mozgatják és általában a víz megszűrésével táplálékhoz is jutnak a kagylók.

Táplálkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes fajok esetében a kagylók szinte porszívóként használják a szifójukat és aktívan törekednek a táplálékban gazdag üledék felszippantására. A többi kagylófaj megelégszik az általuk beszippantott vízben jelenlévő mikroplankton kiszűrésével.[12]

Fejlábúak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nautilus belauensis szemből, jól látható a tölcsér nyílása.

A fejlábúak tölcsére izmos szerv, amelyből a vizet hirtelen ki tudják préselni és a sugárhajtás elvén magukat mozgatják. A fejlábúak tölcsére egy közös ős lábrészéből alakult ki.[13]

A víz a köpenyüregbe lép be és a tölcsér falának hirtelen összehúzódásakor hátrafelé lövell ki, amely az állatot előremozgatja. A legtöbb fejlábúnál, mint pl. a polipok, tintahalak és kalmárok, a tölcsér kör keresztmetszetű, izmos cső. A Nautilidae családba tartozó fajok esetében azonban inkább egy félbehajtott szárnyra emlékeztet.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Siphon (mollusc) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Örstan A. 13 April 2007. Melongena's siphon. Snail's Tales.
  2. Abbott, RT and Sandstrom, GF (2001) Seashells of North America Macmillan. ISBN 9781582381251 Nassa mud snails, p. 142.
  3. Cone snails. Hawaiian Marine Life. Accessed 18 November 2008.
  4. Respiratory system. The apple snail website. Accessed 18 November 2008.
  5. Los Marineros Marine Life. Caption Mollusca. Accessed 21 November 2008.
  6. ^ a b Respiratory system. The apple snail website, http://www.applesnail.net, accessed 26 February 2009.
  7. Bales, SL and Venable, S. 2007. Natural Histories: Stories from the Tennessee Valley. University of Tennessee Press. ISBN 9781572335615. p. 66.
  8. Barnes, H. (Ed.) 2008. Oceanography and Marine Biology CRC Press. ISBN 9781420065749. p. 77.
  9. Washington Department of Fish and Wildlife. 2000. WDFW - Shellfish: Geoduck clam. accessed 26 February 2009.
  10. M. Alan Kazlev. Palaeos Metazoa: Mollusca: Bivalvia: Bivalve Glossary. Page uploaded 11 January 2003, last change 7 July 2007, accessed 26 February 2009.
  11. Anatomy of a Bivalve. accessed 26 February 2009.
  12. S. Peter Dance. 1977. The Encyclopedia of Shells. Blandford Press Limited, Poole, Dorset, ISBN 0-7137-0698-8, pp. 288, page 8.
  13. Class Cephalopoda: the Head-Feet Accessed 21 November 2008.