Kannibalizmus (zoológia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A zoológiában a kannibalizmus olyan cselekedet, amely során egy egyed részben vagy egészben elfogyasztja a faja egy másik példányát. A kannibalizmus gyakori ökológiai kölcsönhatás az állatvilágban, és több mint 1500 faj esetében ismert példa az előfordulására [forrás?] (ez az adat 1981-ből származik és valószínűleg alábecsült érték).

Eltérően attól, ahogy korábban gondolták, a kannibalizmus nem csak rendkívüli élelemhiány vagy mesterséges körülmények esetén fordulhat elő, természetes körülmények között is megtörténik a különböző fajoknál.[1][2][3] A tudósok igazolták, hogy a kannibalizmus a természetes életközösségekben mindenütt ismert. Különösen jellemző a vízi életközösségekre, melyekben az élőlények közel 90%-a valamikor az életciklusa során részt vesz a folyamatban. A kannibalizmus nem korlátozódik a húsevő fajokra, a növényevők és az üledékevők között is előfordul.[4]

Szexuális kannibalizmus[szerkesztés]

Egy nőstény imádkozó sáska (Stagmomantis carolina) felfalja a párját. Ennél a fajnál a szexuális kannibalizmus a nemek közötti találkozások közel egynegyedében fordul elő.[5]

A szexuális kannibalizmus a kannibalizmus egyedi esete, melynél a nőstény egyed megöli és elfogyasztja ellenkező nemű fajtársát a párosodás előtt, alatt vagy után. Ritkább esetben előfordul, hogy a szerepek felcserélődnek.[6][7] A szexuális kannibalizmust többek között feljegyezték a vöröshátú pók, a fekete özvegy pók, az imádkozó sáska és a skorpió nősténye esetében.

Méreten alapuló kannibalizmus[szerkesztés]

A méreten alapuló kannibalizmus, mely esetében a nagyobb példány fogyasztja el kisebb fajtársát, jóval gyakrabban fordul elő. Az ilyen méreten alapuló populációknál a kannibalizmus az egyedpusztulás 8 (például a Belding-ürge esetében) – 95%-át (például a szitakötőlárvák esetében) okozhatja,[8] tehát alapvető és fontos tényező a populáció[9] és a közösségdinamika szemszögéből.[10] A méreten alapuló kannibalizmus gyakran figyelhető meg a természetben a különféle taxonoknál.

Utódok elfogyasztása[szerkesztés]

Egymással táplálkozó fonálférgek

A kannibalizmus egy másik gyakori formája az utódokkal való táplálkozás, amikor a felnőttek saját fajuk utódait (néha a saját utódaikat) fogyasztják el.

Klasszikus példái között előfordul olyan, csimpánzokkal kapcsolatos eset, amelynél a felnőtt hímek csoportjai megtámadták és megették az utódokat,[11][12][13] de a kannibalizmus e formája a macskákra,[14] a kutyákra,[15] a hörcsögökre,[16] a páviánokra, a medvékre,[17] az oroszlánokra,[18][19][20] valamint a halak egyes fajtáira is jellemző.

A halaknál többnyire az alábbiak figyelhetők meg:

  • az összes utód elfogyasztása, amikor a szülő valamennyi ivadékot megeszi
  • az utódok egy részének elfogyasztása, például a kis géb (Potamoschistus minutus) képes a tojások 40%-át megenni anélkül, hogy a szaporodás sikerét csökkentené.[21]

A mezőgazdasági területeken ismert tény, hogy a házi sertések képesek megenni a saját utódaikat, ami jelentősen hozzájárul a malacok elhullásához.[22][23]

Méhen belüli kannibalizmus[szerkesztés]

A méhen belüli kannibalizmus a húsevő fajoknál tapasztalható, melyeknél a megtermékenyítés során több embrió jön létre, de csak egy születik meg. A nagyobb vagy erősebb példány ugyanis képes kevésbé fejlett testvérével táplálkozni. Egyes esetekben a magzat fogyaszja el embrió testvérét (adelfofágia).

A tojásokkal szaporodó gerinceseknél a méhen belüli kannibalizmus megfelelője az oofágia, a tojásokkal való táplálkozás.[24]

A méhen belüli kannibalizmus ismert a heringcápák[25] és a foltos szalamandra esetében,[26] de egyes csontos halaknál is előfordul.[24] A karbon időszaki tengerimacska-alakúak közé tartozó Delphyodontos dacriformesről azt feltételezik, hogy szintén képes volt a kannibalizmus e formájára, az újszülöttek (vagy talán elvetélt példányok) éles fogai és a beleikben levő ürülék legalábbis erre enged következtetni.[27]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Polis, G. A. (1981). „The evolution and dynamics of intraspecific predation”. Annual Review of Ecology and Systematics 12, 225‑251. o.  
  2. ↑ Laurel, R. Fox (1975). „Cannibalism in natural populations. Annual Review of Ecology and Systematics” 6, 87‑106. o.  
  3. ↑ Cannibalism: Ecology and evolution among diverse taxa. New York: Oxford University Press (1992) 
  4. ↑ Laurel R. Fox, (1975). „Cannibalism in natural populations”. Annual Review of Ecology and Systematics 6, 87‑106. o.  
  5. ↑ Mike Maxwell: Sexual cannibalism, mate choice, and sperm competition in praying mantids. (Hozzáférés: 2009. június 24.)[halott link]
  6. ↑ Kenwyn Blake Suttle: The Evolution of Sexual Cannibalism. University of California, Berkeley, 1999. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  7. ↑ Min-Li Tsai & Chang-Feng Dai (2003). Cannibalism within mating pairs of the parasitic isopod Ichthyoxenus fushanensis (abstract page). Journal of Crustacean Biology 23 (3), 662–668. o. DOI:10.1651/C-2343. (Hozzáférés: 2009. június 24.)  
  8. ↑ Polis, G. A. (1981). „The evolution and dynamics of intraspecific predation”. Annual Review of Ecology and Systematics 12, 225–251. o.  
  9. ↑ Claessen, David, A. M. De Roos, and L. Persson (2004). „Population dynamic theory of size-dependent cannibalism”. Proceedings of the Royal Society of London Series B-Biological Sciences 271 (1537), 333–340. o.  
  10. ↑ Rudolf, V. H. W. (2007). „Consequences of stage-structured predators: Cannibalism, behavioral effects and trophic cascades”. Ecology 88, 2991–3003. o.  
  11. ↑ (1999) „Infanticide in chimpanzees: Review of cases and a new within-group observation from the Kanyawara study group in Kibale National Park”. Primates 40 (2), 337–351. o.  
  12. ↑ Wilson, M. L., W. R. Wallauer, and A. E. Pusey (2004). „New cases of intergroup violence among chimpanzees in Gombe National Park, Tanzania”. International Journal Of Primatology 25 (3), 523–549. o.  
  13. ↑ Watts, D. P., J. C. Mitani, and H. M. Sherrow (2002). „New cases of inter-community infanticide by male chimpanzees at Ngogo, Kibale National Park, Uganda”. Primates 43 (4), 263–270. o.  
  14. ↑ Hartwell, S,: Cats that kill kittens. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  15. ↑ Does a mother dog sometimes eat her new pups?. WikiAnswers.com. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  16. ↑ Does the male hamster eats their own babies or the female?. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  17. ↑ Germany denied Knut sequel as polar bear eats cub. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  18. ↑ Packer, C. (2001). „Infanticide is no fallacy”. American Anthropologist 102 (4), 829. o.  
  19. ↑ Bertram, B.C. (1975). „Social factors influencing reproduction in wild lions”. Journal of Zoology 177, 463–482. o.  
  20. ↑ Lion Cannibalism Awes Trailists and Guides Alike. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  21. ↑ Bioone Online Journals - Parents Benefit From Eating Offspring: Density-Dependent Egg Survivorship Compensates For Filial Cannibalism. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  22. ↑ Lay, Donald C.: Management Tips to Reduce Pre-Weaning Mortality. Forthy-Sixth Annual North Carolina Pork Conference. North Carolina State University, 2002. [2007. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  23. ↑ Harris, M.J., Li, Y, Gonyou, H.W.. „Savaging in gilts and second parity sows: a study of seven commercial farms” (PDF). Journal of Animal Science 79, Article 62. o. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 24.)  
  24. ↑ a b Crespi, Bernard, Christina Semeniuk (2004). „Parent-Offspring Conflict in the Evolution of Vertebrate Reproductive Mode”. The American Naturalist 163 (5), 635–654. o. DOI:10.1086/382734.  
  25. ↑ Hamlett, William C., Allison M. Eulitt, Robert L. Jarrell, Matthew A. Kelly (1993). „Uterogestation and placentation in elasmobranchs”. Journal of Experimental Zoology 266 (5), 347–367. o. DOI:10.1002/jez.1402660504.  
  26. ↑ Stebbins, Robert C., Nathan W. Cohen. A Natural History of Amphibians. Princeton, NJ: Princeton University Press, 9. o. (1995). ISBN 0-69110-251-1 
  27. ↑ Lund, R. (1980). „Viviparity and intrauterine feeding in a new holocephalan fish from the Lower Carboniferous of Montana”. Science 209, 697‑699. o.  

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cannibalism (zoology) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Animal cannibalism
A Wikimédia Commons tartalmaz Kannibalizmus (zoológia) témájú médiaállományokat.

Magyar nyelven[szerkesztés]

Angol nyelven[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kannibalizmus_(zoológia)&oldid=26885097”