Kannibalizmus (zoológia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Három mormon tücsök elfogyaszt egy negyediket

A zoológiában a kannibalizmus olyan cselekedet, amely során egy egyed részben vagy egészben elfogyasztja a faja egy másik példányát. A kannibalizmus gyakori ökológiai kölcsönhatás az állatvilágban, és több mint 1500 faj esetében ismert példa az előfordulására [forrás?] (ez az adat 1981-ből származik és valószínűleg alábecsült érték).

Eltérően attól, ahogy korábban gondolták, a kannibalizmus nem csak rendkívüli élelemhiány vagy mesterséges körülmények esetén fordulhat elő, természetes körülmények között is megtörténik a különböző fajoknál.[1][2][3] A tudósok igazolták, hogy a kannibalizmus a természetes életközösségekben mindenütt ismert. Különösen jellemző a vízi életközösségekre, melyekben az élőlények közel 90%-a valamikor az életciklusa során részt vesz a folyamatban. A kannibalizmus nem korlátozódik a húsevő fajokra, a növényevők és az üledékevők között is előfordul.[4]

Szexuális kannibalizmus[szerkesztés]

Egy nőstény imádkozó sáska (Stagmomantis carolina) felfalja a párját. Ennél a fajnál a szexuális kannibalizmus a nemek közötti találkozások közel egynegyedében fordul elő.[5]

A szexuális kannibalizmus a kannibalizmus egyedi esete, melynél a nőstény egyed megöli és elfogyasztja ellenkező nemű fajtársát a párosodás előtt, alatt vagy után. Ritkább esetben előfordul, hogy a szerepek felcserélődnek.[6][7] A szexuális kannibalizmust többek között feljegyezték a vöröshátú pók, a fekete özvegy pók, az imádkozó sáska és a skorpió nősténye esetében.

Méreten alapuló kannibalizmus[szerkesztés]

A méreten alapuló kannibalizmus, mely esetében a nagyobb példány fogyasztja el kisebb fajtársát, jóval gyakrabban fordul elő. Az ilyen méreten alapuló populációknál a kannibalizmus az egyedpusztulás 8 (például a Belding-ürge esetében) – 95%-át (például a szitakötőlárvák esetében) okozhatja,[8] tehát alapvető és fontos tényező a populáció[9] és a közösségdinamika szemszögéből.[10] A méreten alapuló kannibalizmus gyakran figyelhető meg a természetben a különféle taxonoknál.

Utódok elfogyasztása[szerkesztés]

Egymással táplálkozó fonálférgek

A kannibalizmus egy másik gyakori formája az utódokkal való táplálkozás, amikor a felnőttek saját fajuk utódait (néha a saját utódaikat) fogyasztják el.

Klasszikus példái között előfordul olyan, csimpánzokkal kapcsolatos eset, amelynél a felnőtt hímek csoportjai megtámadták és megették az utódokat,[11][12][13] de a kannibalizmus e formája a macskákra,[14] a kutyákra,[15] a hörcsögökre,[16] a páviánokra, a medvékre,[17] az oroszlánokra,[18][19][20] valamint a halak egyes fajtáira is jellemző.

A halaknál többnyire az alábbiak figyelhetők meg:

  • az összes utód elfogyasztása, amikor a szülő valamennyi ivadékot megeszi
  • az utódok egy részének elfogyasztása, például a kis géb (Potamoschistus minutus) képes a tojások 40%-át megenni anélkül, hogy a szaporodás sikerét csökkentené.[21]

A mezőgazdasági területeken ismert tény, hogy a házisertések képesek megenni a saját utódaikat, ami jelentősen hozzájárul a malacok elhullásához.[22][23]

Méhen belüli kannibalizmus[szerkesztés]

A méhen belüli kannibalizmus a húsevő fajoknál tapasztalható, melyeknél a megtermékenyítés során több embrió jön létre, de csak egy születik meg. A nagyobb vagy erősebb példány ugyanis képes kevésbé fejlett testvérével táplálkozni. Egyes esetekben a magzat fogyaszja el embrió testvérét (adelfofágia).

A tojásokkal szaporodó gerinceseknél a méhen belüli kannibalizmus megfelelője az oofágia, a tojásokkal való táplálkozás.[24]

A méhen belüli kannibalizmus ismert a heringcápák[25] és a foltos szalamandra esetében,[26] de egyes csontos halaknál is előfordul.[24] A karbon időszaki tengerimacska-alakúak közé tartozó Delphyodontos dacriformesről azt feltételezik, hogy szintén képes volt a kannibalizmus e formájára, az újszülöttek (vagy talán elvetélt példányok) éles fogai és a beleikben levő ürülék legalábbis erre enged következtetni.[27]

Források[szerkesztés]

  • Cannibalism: Ecology and Evolution of Cannibalism among Diverse Taxa. New York: Oxford University Press, 361. o (1992). ISBN 0198546505 
  1. Polis, G. A. (1981). „The evolution and dynamics of intraspecific predation”. Annual Review of Ecology and Systematics 12, 225‑251. o.  
  2. Laurel, R. Fox (1975). „Cannibalism in natural populations. Annual Review of Ecology and Systematics” 6, 87‑106. o.  
  3. Cannibalism: Ecology and evolution among diverse taxa. New York: Oxford University Press (1992) 
  4. Laurel R. Fox, (1975). „Cannibalism in natural populations”. Annual Review of Ecology and Systematics 6, 87‑106. o.  
  5. Mike Maxwell: Sexual cannibalism, mate choice, and sperm competition in praying mantids. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  6. Kenwyn Blake Suttle: The Evolution of Sexual Cannibalism. University of California, Berkeley, 1999. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  7. Min-Li Tsai & Chang-Feng Dai (2003). Cannibalism within mating pairs of the parasitic isopod Ichthyoxenus fushanensis (abstract page). Journal of Crustacean Biology 23 (3), 662–668. o. DOI:10.1651/C-2343. (Hozzáférés ideje: 2009. június 24.)  
  8. Polis, G. A. (1981). „The evolution and dynamics of intraspecific predation”. Annual Review of Ecology and Systematics 12, 225–251. o.  
  9. Claessen, David, A. M. De Roos, and L. Persson (2004). „Population dynamic theory of size-dependent cannibalism”. Proceedings of the Royal Society of London Series B-Biological Sciences 271 (1537), 333–340. o.  
  10. Rudolf, V. H. W. (2007). „Consequences of stage-structured predators: Cannibalism, behavioral effects and trophic cascades”. Ecology 88, 2991–3003. o.  
  11. (1999) „Infanticide in chimpanzees: Review of cases and a new within-group observation from the Kanyawara study group in Kibale National Park”. Primates 40 (2), 337–351. o.  
  12. Wilson, M. L., W. R. Wallauer, and A. E. Pusey (2004). „New cases of intergroup violence among chimpanzees in Gombe National Park, Tanzania”. International Journal Of Primatology 25 (3), 523–549. o.  
  13. Watts, D. P., J. C. Mitani, and H. M. Sherrow (2002). „New cases of inter-community infanticide by male chimpanzees at Ngogo, Kibale National Park, Uganda”. Primates 43 (4), 263–270. o.  
  14. Hartwell, S,: Cats that kill kittens. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  15. Does a mother dog sometimes eat her new pups?. WikiAnswers.com. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  16. Does the male hamster eats their own babies or the female?. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  17. Germany denied Knut sequel as polar bear eats cub. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  18. Packer, C. (2001). „Infanticide is no fallacy”. American Anthropologist 102 (4), 829. o.  
  19. Bertram, B.C. (1975). „Social factors influencing reproduction in wild lions”. Journal of Zoology 177, 463–482. o.  
  20. Lion Cannibalism Awes Trailists and Guides Alike. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  21. Bioone Online Journals - Parents Benefit From Eating Offspring: Density-Dependent Egg Survivorship Compensates For Filial Cannibalism. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  22. Lay, Donald C.: Management Tips to Reduce Pre-Weaning Mortality. Forthy-Sixth Annual North Carolina Pork Conference. North Carolina State University, 2002. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  23. Harris, M.J., Li, Y, Gonyou, H.W.. „Savaging in gilts and second parity sows: a study of seven commercial farms” (PDF). Journal of Animal Science 79, Article 62. o. (Hozzáférés ideje: 2009. június 24.)  
  24. ^ a b Crespi, Bernard, Christina Semeniuk (2004). „Parent-Offspring Conflict in the Evolution of Vertebrate Reproductive Mode”. The American Naturalist 163 (5), 635–654. o. DOI:10.1086/382734.  
  25. Hamlett, William C., Allison M. Eulitt, Robert L. Jarrell, Matthew A. Kelly (1993). „Uterogestation and placentation in elasmobranchs”. Journal of Experimental Zoology 266 (5), 347–367. o. DOI:10.1002/jez.1402660504.  
  26. Stebbins, Robert C., Nathan W. Cohen. A Natural History of Amphibians. Princeton, NJ: Princeton University Press, 9. o (1995). ISBN 0-69110-251-1 
  27. Lund, R. (1980). „Viviparity and intrauterine feeding in a new holocephalan fish from the Lower Carboniferous of Montana”. Science 209, 697‑699. o.  

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cannibalism (zoology) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kannibalizmus (zoológia) témájú médiaállományokat.

Magyar nyelven[szerkesztés]

Angol nyelven[szerkesztés]